Köszöntünk Drága Olvasó!

Habár némelyek régóta a könyv, az olvasás lassú, de biztos kimúlását vizionálják, beigazolódni látszik a népi bölcsesség, miszerint, kinek halálhírét keltik, hosszú életre számíthat, így az irodalom is köszöni szépen jó van, él, és virágzik! Nap, mint nap bővül a magyar, és a világirodalom jobbnál jobb, vagy éppen rosszabbnál rosszabb alkotásokkal; olyan sok könyv jelenik meg, hogy áttekinteni is nehéz őket, nehogy elolvasni, erre mi sem vállalkozunk. Blogunknak más a célja: Szigorúan szubjektív szempontok alapján válogatunk új könyvek, klasszikusok, de régebbi, méltatlanul feledésbe merült írások közül, melyek így, vagy úgy a kezünkbe akadnak, és megosztjuk Veletek a róluk kialakult véleményünket.

Mint ahogy az ízlésünk változatos, úgy az itt bemutatott könyvek is számos műfajt fognak felölelni, a szépirodalomtól kezdve, a krimin át a történelmi regényig, vagy éppen ismeretterjesztő kiadványig; tabukat nem ismerünk!

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy kiszimatoljuk a könyveket, melyeket szerintünk érdemes elolvasni, vagy éppen amelyekre kár a szabadidőt fecsérelni. De Waldi, a blog tacskója, nem csak az irodalmi szaglászást jelképezi, mint München ’72 kabalafigurája, a blog nemzetközi jellegét is hivatott hangsúlyozni; számos könyv egyáltalán nem, vagy csak nagy időbeli eltolódással jelenik meg magyarul, ezért igyekszünk a németül és angolul megjelenő könyvekből, és ezen keresztül gyakorlatilag az egész világirodalomból is csemegézni. De ami talán a legfontosabb, ahogy Waldi Münchenben a „vidám játékok” („Die heiteren Spiele”) házigazdája volt, úgy itt az olvasásélmények jó hangulatú, könnyed, na és persze szubjektív bemutatása felett fog őrködni, legyen szó, akár a mi bejegyzéseinkről, akár a Ti - szívesen látott - kommentjeitekről!

Kellemes időtöltést, jó szimatolást!

a Könyvtacskó csapata, Waldival az élen