Tekintettel arra, hogy a Grecsó-regény elemzése nagy érdeklődésre tartott számot (Figyeljük ám a látogatottsági statisztikákat!), szeretnék egy könyvet bemutatni, melynek története, karakterei, helyszínei és egész atmoszférája nagyon közel áll a „Megyek utánad” világához.

Be kell vallom, Grecsó Krisztián kötetének olvasása közben két okból is Kiss Ottó „A másik ország” című regénye járt az eszemben: egyrészt a két történet említett hasonlóságok miatt, másrészt, mert Kiss regénye, amikor azt körülbelül két évvel ezelőtt olvastam, sokkal jobban megérintett, mint Grecsó könyve. Meg akartam fejteni, hogy a két nagyon hasonló regény, miért váltott ki nálam eltérő hatást.

Bár kézenfekvő lett volna, a „Megyek utánad” bemutatásánál tudatosan nem tértem ki Kiss regényére, még a látszatát is kerülni akartam a plágium bármifajta gyanújának. Másolásról szó sincs; ugyan a nagyvárosokban felnőttek számára a „poros” alföldi kistelepülések világa idegen, de nem szabad elfelejteni, hogy az elmúlt évtizedekben több százezer ember nevelkedett az ország ezen szegletében, akik közül néhányan íróvá váltak, és minthogy egy regény előszeretettel táplálkozik az író önéletrajzi elemeiből, természetes, hogy a hasonló körülmények között szocializálódott irodalmárok témái közel állnak egymáshoz.

Kiss Ottó

Elképzelhető lehetett volna, hogy „A másik ország” azért gyakorolt rám nagyobb hatást, mert még az újdonság erejével hatott, de éreztem, hogy ennél többről van szó. Ha fegyelembe vesszük azt is, hogy Kiss Grecsónál körülbelül tíz évvel idősebb, így az előbbi gyerekkorát a ’70-es, kamaszéveit a ’80-as években töltötte, a ’90-es éveket pedig már fiatal felnőttként élte át, látjuk, hogy objektíven nézve Kiss világa még távolabb áll az enyémtől. Így regényének még többet kellett nyújtania, hogy nagyobb hatást tudjon rám gyakorolni.    

De miben áll ez a többlet?

Kissnek már a címmel sikerült megragadni a regény lényegét; felkészíti a budapesti, nagyvárosi olvasót, hogy bár a történet földrajzilag nem túl nagy távolságban, egy magyarországi településeken játszódik, mégis egy „másik ország” fog az olvasó elé tárulni.

Ahogy Grecsónál, úgy Kiss regényében is a főhős nőkhöz fűződő változó viszonya áll a középpontban (irodalmi terminus technikust használva, igazi fejlődésregénnyel van dolgunk), ez tovább erősíti a hasonlóságot a két történet között, de egyben rámutat a legnagyobb különbségre is: „A másik ország” egyes szám első személyben mesélő főszereplőjét jóval kevesebb nőhöz kötik szerelmi szálak, mint Grecsó főhősét, Darut. Ezáltal a főszereplő szerelmeihez fűződő mély, személyiséget formáló kapcsolat sokkal jobban át tudtam érezni, mint Daru esetében, akiknek kb. 30 év leforgása alatt, 8 komolynak, szerelminek mondott kapcsolata volt.

„A másik ország”-ban a család nagyobb szerepet kap, és ez számomra hitelesebbnek tűnik, hiszen vidéki, kisebb közösségről van szó. Félreértés ne essék, nem paraszti idillről van szó, a kapcsolatok megannyi konfliktussal terheltek, a hozzátartozók érzelmeik kimutatásra alig képesek, a családi kötelékek mégis jelentős szerepet játszanak életükben. Bloggertársam azonban arra hívta fel figyelmemet, hogy Grecsó, egy másik, hasonló miliőben játszódó regénye, a „Mellettem elférsz” kifejezetten a családra fókuszál. Én ezt a regényt még nem olvastam, de úgy gondoltam, vehetem magamnak a bátorságot, hogy egy könyvekről a szerző egész életművét ismerete nélkül is véleményt alkossak.  

Kiss sokkal részletesebben mutatja a be a történet keretét adó vidéket, a főhős szülőfaluját (Az író életrajzából következtetve ez minden bizonnyal Battonya), és a várost, ahol később iskoláit végzi, és munkába áll (Feltehetően Gyuláról van szó). Ez nagy többlet Grecsó regényéhez képest. Hisz éppen az alföldi vidék mássága adja a regények alapját, így kézenfekvő, hogy ezt részletesebben kell az olvasó elé tárni. Másképp hogyan tudna egy budapesti hiteles képet festeni magának a kistelepülések ingerszegénységéről, a kultúra fájó hiányáról (Ezt jól jelképezi, hogy a falu egyetlen, a főhős teljes gyerekkorán végighúzódó nagyobb kulturális projektje, a mozi építése is befejezetlen marad).

A író gyerekkorának helyszíne, Battonya

Én személy szerint „A másik ország” történelmi hátterét is érdekesebbnek tartottam: A főszereplő életének első szakasza a ’70-es évek, a Kádár-korszak „virágzásával” esik egybe; láthatjuk a - háztájiknak köszönhető - viszonylagos paraszti jólétet, de minden más viszonylatban a teljes pangást. Megfigyelhetjük, hogy a ’80-as évek demokratikus erjedése a magyar kistelepüléseket teljes egészben elkerülte, ugyanakkor láthatjuk azt is, hogy a rendszerváltozás a magyar vidékre mind politikailag, mind gazdaságilag nagyon hamar megérkezik; a gazdasági következmények még erősebben sújtják a vidéket, mint a nagyvárosokat.   

„A másik ország”-ba beleszövődik a főszereplő sorkatonai szolgálata, és ez jó, hisz ez a ’70-es, ’80-as években felnőtt generáció fiatalságának egy meghatározó élményéről van szó; az író látatni engedi ezt az avíttas intézményt, a maga teljes értelmetlenségével. Az igazsághoz azonban hozzá tartozik, hogy ez az elem Grecsónál is megjelenik, a sorkatonai szolgálat alól mindenáron való, sok esetben sikeres kibújás formájában, ami a ’90-es évek fiataljainak tipikus emléke.

Nagy elismerést érdemel Kiss Ottó, amiért - ha csak egy mellékszál erejéig is, de - beveszi történetébe a homoszexualitást. Hiszen, ha nem is volt szokás erről beszélni, ahogy mindig és mindenhol, bizony Békés megyében is voltak a ’70-es, ’80-as években olyanok, akik a saját nemükhöz vonzódtak. Az egyébként nyilvánvaló kimondásához azonban még ma is bátorság kell. A fair összehasonlításhoz azonban hozzá tartozik, hogy a téma Grecsónál is megjelenik, igaz, csak egy fél mondat erejéig. Ezen a helyen ismét meg kell jegyeznem, hogy bloggertársamtól megtudtam, a már említett „Mellettem elférsz”-ben a homoszexualitás a történet egy központi szála.    

Végül meg kell említenem, hogy „A másik ország” lezárása is jobban elnyerte a tetszésemet: Kiss főhőse ki tud lépni az önsajnálat posványából, megállapodik, párjával együtt elkezd felépíteni egy életet, mely megelégedéssel tölti el, és mindezt nem Budapesten, hanem a szülőfalujában teszi.

Összességében sötét hangulatú regényekről van szó, de ez szükségszerű, hisz a világ, amit bemutatnak, mai, nagyvárosi szemmel nézve valóban nyomasztó. De míg Daru, ha ugyan időközben földrajzilag el is távolodott fiatalsága helyszínétől, életminőségén, részben saját hibájából nem tud változtatni. Ezzel szemben Kiss főhőse megmutatja, hogy a magyar vidéken is lehet értelme az életnek; túl tud lépni saját, és környezete árnyékán, akkor is, ha ez - nem vitatom - nehéz, Békés megyében bizonyára még nehezebb. És valljuk be, jólesik néha egy olyan magyar regényt olvasni, ami a nehéz körülmények ellenére is egy kis optimizmust is sugároz…                      

Palatinus, 2011

325 oldal, 2900 Ft

Petrus Szabolcs

Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák!