Dés Mihály – 77 pesti recept

Két okból is különleges könyvet szeretnék a Könyvtacskó olvasói figyelmébe ajánlani. Dés Mihály kötete kivételesen jó, amellett, hogy rendhagyó szerkezete miatt bajban vagyok a műfaj meghatározásával. A könyv 77 receptet tartalmaz, ezáltal egyrészről szakácskönyv, de annál sokkal több is, amit kapunk tőle: a könyv lebilincselő családregény is egyúttal.

Bizonyára mindenki ismeri azokat a gasztronómiai albumokat, amelyekben sztárok, sztárocskák mutatják be kedvenc receptjeiket, és ehhez körítésként kap az olvasó hány szellemes, vagy legalábbis annak szánt anekdotát. Születtek már ebben a műfajban is jó alkotások (ide sorolnám Kulka János „Önételrajz” című kötetét), de többségük a polcon porosodó karácsonyi ajándékok kategóriájába tartozik. Kötetünk biztosan nem  a  feledhető gasztroalbumok sorát gyarapítja. Az olvasó százegynéhány oldalas mini családregényt tart a kezében, melynek főszereplője Dés Mihály édesanyja, a néhány éve elhunyt Dés Magda, alias Sütimama. Az ő, a Dés család, és az író életével ismerkedhetünk meg a XX. század viszontagságain keresztül. Élettörténetek, melyekben a konyhaművészet (Sütimama esetében nem túlzó, vagy elcsépelt ez a kifejezés) meghatározó szerepet játszott. Ez igaz annak ellenére is, hogy Sütimama dolgozó nő volt, a konyhában csak a második, harmadik műszakban remekelt. Fantasztikus stílusban megírt kisregény ez, bátran kijelentem, Dés Mihály a legjobb tollú kortárs magyar szerzők egyike. Arról, hogy bravúrosan ír, már a „Pesti barokk” olvasása közben is meggyőződtem, de ott még volt néhány tartalmi fenntartásom. Itt azonban már minden tökéletes, pontosabban majdnem minden: A bevezető oldalakon, Sütimama gasztrofilozófiai alaptételeinek bemutatásánál, valahogy nem sikerült az író hullámhosszára kerülnöm, de ez nem a könyv objektív hibája, sokkal inkább ízlésbeli kérdés.

Magunk a receptek elkülönülnek a családtörténettől, az ott megemlített ételek elkészítési módjai a kötet harmadik fejezetében sorakoznak; ügyes szerkesztői húzás, a családregényt élvezheti az is, aki maga nem főz, aki pedig szakácskönyvként is szeretné használni a kötetet, annak nem kell hosszasan keresgélnie. (Ellenpéldát is tudok: Frances Mayes Itáliában játszódó nemzetközi sikerkönyveiben a történetbe szövi a recepteket, ami lényegesen megnehezíti a szakácskönyvként történő használatot.) Hogy milyenek a receptek? Volt jó pár, amely felkeltette az érdeklődésemet, különösen az édességek közül. Ahogy a mellékelt képek mutatják, néhányat már el is készítettem; fényképes dokumentáció fellehető a Facebook oldalunkon is. Tetszik a receptekben, hogy bár az ételek hagyományosak, mégis haladnak a korral. Sütimama használ olivaolajat, a fűszerezés - a legtöbb nagymamától eltérően - nála nem merűl ki só, bors, és vegeta használatában. Dés Magda bebizonyítja, hogy a paradicsomleves, a spenót, vagy éppen a sóska is lehet finom!  

Dés Mihály kötete érdekes családregény, és ínycsiklandozó receptek gyűjteménye egyben. Két műfaj, ami a könyv lapjain összeforr, de külön-külön is élvezhető. Csak remélni tudom, hogy írónk hamarosan új könyvvel jelentkezik. 

A túrótorta. "Hogy ezt hogy nem tudjátok megunni? Nem is értem. Unjátok már meg!"

Zöldséges fasírt. "Ezt a Sanyinak találtam ki. Pedig hogy imádta a húst...! Erre fogja magát, és vegetáriánus lesz. És milyen következetesen tartja a kis szaros."- Ugyan más névvel, de tőlem is származhatna az idézet. 

Paradicsomleves. "Nem tudom, miért, de ezt minden gyerek imádja."

Emeletes epertorta. "Zsusza: a Süti minden alkalommal közli, hogy a Bius ezt rendeli szülinapjára. Még szerencse, hogy tényleg imádja. Meg mi is a Tamással."

Pirított zöldborsó. "Lehet karalábéval, sárgarépával vagy zöldbabbal. Mindegyikkel jó."

Corvina, 2014

215 oldal, 3490 Ft

Petrus Szabolcs

 Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák!