„Fiam, jegyezd meg: itt minden politika.” – A szállóige Bacsó Péter Tanújából lehetne Antonio Tabucchi regényének vezérfonala is. Történetünk Portugáliában játszódik a múlt század ’30-as éveiben, a fasisztoid Salazar-diktatúra megszilárdulásának időszakában. A hatvanas évei elején járó Pereira egy napilap kulturális rovatának szerkesztője, aki szentül hiszi, hogy a politika semmilyen befolyást sem gyakorol életére, az őt körülvevő társadalmi valóságot kizárhatja a mindennapjaiból. Azonban lassanként, több irányból is érkező impulzusok hatására rá kell ébrednie, hogy téved, hiszen a társadalom teljes kontrollja a diktatúra lényegi eleme. Ennek a minden korban érvényes emberi fejlődésnek a regényét írta meg az olasz nemzetiségű, de évtizedekig Portugáliában élt író, Antonio Tabucchi.

Először Pereira szerkesztői tevékenységét érinti meg, majd hatja át teljesen az aktuálpolitika szele. Azt még szinte természetesnek találja, hogy baloldali, rendszerkritikus portugál emberek neve még a kulturális rovatban se bukkanhat fel. Később azt is tudomásul veszi, hogy a hasonló beállítottságú külföldi művészek is indexre kerülnek, legyenek akár élők, akár holtak. De amikor már csak a „portugál nemzet nagy művészei” szerepelhetnek az újság hasábjain, rá kell döbbennie, hogy a politika a kultúrát és az ő munkáját is utolérte. Ezzel nagyjából egy időben megismerkedik a fiatal újságíróval, Monteiro Rossival, aki iránt a korán megözvegyült, gyermektelen Pereira hamar apai érzéseket kezd táplálni. Bár az ifjú Rossi egy pillanatig sem rejti véka alá, hogy megveti Salazar rendszerét, Pereira eleinte nem is sejti, hogy védence a politikai ellenállás aktív tagja, és a köztársaságiak oldalán - történetünk idején dúló - spanyol polgárháborúban is szerepet vállal.  

Dikátorok egymás között: Salazar és Franco

Amikor politikai tevékenysége miatt Monteiro Rossi élete veszélye kerül, Pereira sem hunyhatja be szemét a valóság elől; bátor tettre szánja el magát, így történetünk főszereplőjéből annak főhősévé válik. 

Az olasz szerző, Antonio Tabucchi (1943-2012), aki élete jó részté Lisszabonban élte le, hol ez a regénye is játszódik. 

Végezetül szót kell ejtenem a kötet borzasztó szerencsétlen magyar címéről. Azt olvasva valószínűleg még a legártatlanabb „szűz jány” is egy pornóregényre asszociál. De az is lehet, hogy az én fantáziám túl perverz, mert bloggertársam, aki ezt a cikket is szerkesztette, magától nem gondolt a testiségre. A cím hátterében a könyv furcsa narrációja áll: A főhős, Pereira fiktív beszélgetést folytat az íróval, aki ebből írja meg a regényt. Ezt érzékeltetendő az eredeti olasz szövegben (én ezt olvastam) gyakran szerepel a „sostiene Pereira” (tartalmilag és stilisztikailag helyes fordításban: vallja meg Pereira) fordulat, ami egyben a könyv címe is. Elképesztő, hogy a magyar fordító ekkora bakot lőtt, és ez a kiadónálsenkinek sem szúrt szemet.

Legutóbb kiadta: Európa, 1999, antikvár példányok 1500 Ft-tól.

Petrus Szabolcs

Lisszabonban magam is jártam már.

Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák!