Szimatolás az irodalom, a gasztronómia és a turizmus világában

Könyvtacskó

John Grisham – Szürkehegy

A megszokott stílus, sok új tartalmi elemmel

2016. február 05. - Szabolcs282

szurkehegy.jpg

John Grisham világsztár író, az igazságügyi thriller koronázatlan királya, nevét tucatnyi megfilmesített regénye révén még azok is ismerik, akik sosem vesznek könyvet a kezükbe. Mellesleg sokat veszítenek, a többségében jónak tartott filmváltozatok messze elmaradnak regényei színvonalától. Mindemellett kedvenc írómról van szó, legalábbis a könnyebb műfajképviselői közül.  Ám nem tagadom, új regénye, európai szemmel némi csalódást okoz. 

Grisham utóbbi két-három regénye kapcsán is felmerült már a kritika, miszerint történetei kissé sablonossá váltak. A vádnak szerintem is volt alapja: sok regénye játszódott már nagyvárosi ügyvédi irodában, a pénz bűvöletében élő, agyonhajszolt ügyvédekkel a középpontban, akik közül egy kitör a mókuskerékből, jó ügy szolgálatába áll, az igazság és a tárgyalóterem bajnoka lesz. Azonban utolsó előtti „Platánsor” című regényét már aligha lehet sablonossággal vádolni, ebben Grisham, igen termékeny írói munkássága alatt elsőször visszanyúl egy korábbi, nevezetesen „Ha ölni kell…” című legelső, és rögtön világsikert aratott regényéhez, és annak történetét szövi tovább.

2_10.jpg

John Grisham...

3_4.jpg

... és regényei.

A „Szürkehegy”  témájában és helyszínválasztásában is új. A történet nem a keleti part egyik nagyvárosában, és nem is a legmélyebb délen, a képzeletbeli Ford megyében játszódik, a helyszín a kettő ötvözete: kis települések az Appalache-hegységben, Washingtontól alig 200-300 kilométerre. Ez nem a klasszikus dél, a nagy metropoliszok néhány óra autózással elérhetőek, a gazdasági helyzet mégis legalább olyan rossz, a tradíciók legalább olyan erősen élnek, mint az Isten háta mögötti Ford megyében. Ebbe a világba csöppen Samantha, a manhattani, a „Szex és New York” világában élő főhősnő. (Az első alkalom, hogy Grishman főhőse egy ügyvéd. Az emancipáció megállíthatatlanul tör előre!) Mindez hősnőnket igazi kultúrsokként éri ; a szokásjog a törvények felett áll, a seriff bármit megtehet, mindenki mindenkiről mindet tud, a vallás, az egyház a nem hívő többség számára is megkerülhetetlen intézmény, sötétedés után már csak elvétve téved az ember az utcára, a kulturális élet középpontja egy lepukkant kricsmi. Samantha akarata ellenére kerül ebbe a közegbe, a 2008-as világgazdasági válság következtében eddigi munkahelyéről, a nagymenő ügyvédi irodából fizetés nélküli szabadságra küldik, és hogy legalább az egészségbiztosítása megmaradjon (magánbiztosítói rendszer – amerikai regények, filmek standard témája) kénytelen ezen a világvégi helyen egy pro bono állást elvállalni, a szegények ügyvédje lesz Bradiben. Ismét egy újdonság:  globális esemény, mint a világgazdasági válság, még sosem jelent meg ilyen egyértelműen egy Grisham regényben. Elég kiábrándító helyzet, de a java csak ez után jön: Samatha és az olvasók szembesülnek azzal, hogyan teszik tönkre a szénbányák az Appalache gyönyörű vidékét, és az ott élők egészségét. Környezetvédelem egy amerikai bestseller középpontjában! Ne feledjük, az Egyesült Államok egy olyan ország, ahol az átlagpolgár a környezet védelmét a liberális értelmiség úri huncutságának tartja, ahol a gazdasági és a konzervív politikai elit az éghajlatváltozásnak, a globális felmelegedésnek még a tényét is tagadja, és a profitmaximalizálást nyíltan minden ökológiai cél fölé helyezik. A regényből az átlag amerikai olvasó is rádöbbenhet, hogy a költséghatékonysága miatt forszírozott külszíni fejtések nem csak a táját, a növény- és állatvilágot pusztítják el, de a legalapvetőbb munkabiztonsági előírások be nem tartása miatt a bányászok is idő előtt halnak.  Ez az olcsó energia ára! Az egész régió két-három mamutcég kényének, kedvének van kiszolgáltatva. A munkások még a gazdasági profitból sem részesednek, éhbérét dolgoznak, ha pedig munkaképtelenné válnak, egy cent nélkül találják magukat az utcán. De miért lenne ez másként, rég nincs már, aki fellépne az érdekeikért, maguk is asszisztáltak ahhoz, ahogy a nagyvállalatok a gazdasági racionalitásra, világpiaci versenyre hivatkozva tönkretették a szakszervezeteket. És itt visszatérnék kiindulópontot jelentő kritikámhoz. A Grisham által felvetett problémák, az ok-okozati összefüggések az átlag amerikai olvasónak sajnos még 2015-ben is újdonságot jelentenek, de európai szemmel nincs új a nap alatt. Csak remélni tudom, hogy ezzel az állításommal nem becsültem túl kontinensünk olvasóit. Írónk fejtegetéseit újságot olvasó európaiként kissé szájbarágósnak tartom, magyarázza a nyilvánvalót.

appalachian.jpg

Az Appalachen hegység, és, ahogy széthordják.

Samatha, és a pro bono ügyvédi iroda ügyfelei a környék nincstelen, kiszolgáltatott emberei, tehát a lakosság többsége. Írónk szokatlan módon nem egy, hanem körülbelül fél tucat ügyön keresztül mutatja be ezt a világot, ami a lehető legtávolabb áll a híres amerikai állomtól. Samatha és társai nemcsak a nagyvállalatokkal harcolnak, szembesülniük kell a gazdasági szükség társadalmi kihatásaival is: családon belüli erőszak (a frusztrált bányász, aki jobb híján az asszonyon és a gyerekeken ereszti le a fáradt gőzt), hajléktalanság (aki munkaképtelenné válik, pillanatok alatt kiesik a szociális hálóból, és fedél nélkül találja magát), végrehajtási eljárások, munkahelyi zaklatások, garázdaságok, és még folytathatnánk a sort. Grisham szokatlan módon nem csak egyes jogintézményeket, mint korábbi regényeiben például a közvetlen bíróválasztás, vagy a halálbüntetés, hanem egy globális társadalmi jelenségeket illet éles kritikával: a csak a profitmaximalizálást szem előtt tartó turbókapitalizmust; ennyire politizáló regényt még sosem írt. Nyomasztó, és sajnos életszerű történeteket ismer meg az olvasó, de a regény végén – Amerikában ennek így kell lennie – van egy kis happy end is.

1_11.jpg

Az eredeti változat.

Némi szerkesztési kritikát is megfogalmaznék. Minthogy nem egy ügy, hanem ügyek sokasága állak a regény középpontjában, kissé szétesik a történet, mindhiába vártam, hogy kiváljon egy fő szál és induljon az „igazi” történet. Ám minden kritikával együtt jó regényről van szó, amely azoknak is tartogat jó pár új elemet, akik hozzám hasonlóan az amerikai író minden eddigi regényét olvasták.  A stílus pedig olyan gördülékeny, amilyenre  csak Grisham képes, a történet lágyan siklik, minden pont, vessző és párbeszéd a helyén van, élvezet olvasni.  

Geopon, 2015, 460 oldal, 3990 Ft

Fordította: Wertheimer Gábor

Kis ízelítő az amerikai kiadásból

grisham_amerikai_kiadas.jpg

Kezembe került a „Szürkehegy” amerikai kiadása is. Igazi kultúrsokk! A könyv végén a kiadó csokorba szedett a történethez kapcsolódva tizenkét kérdést, amikről a kedves olvasó elmélkedhet, vagy amiket egy társaságban témaként bedobhat. Egy kis ízelítő, érzékeltetendő a színvonalat:

„A Szürkehegy az első Grisham-regény egy női főszereplővel. Mit gondolsz a női nem szerepéről a regényben?” 

„Samatha apja is ügyvéd volt. Szerinted Samatha szabad elhatározásból lett maga is ügyvéd, vagy csak az apai példát követte?”

„Lehet a munka egy nagyvállalatnál, vagy egy nagy ügyvédi irodában morálisan helyénvaló?”

Nyelvtankönyvek, nyelvtanfolyamok erőltetett helyzetgyakorlatai, párbeszédei jutnak az eszembe. A könyvet olvasó amerikaiak nincsenek olyan szinten, hogy vonalvezető nélkül beszélgetni tudjanak egy irodalmi alkotásról, vagy aktuális társadalmi problémákról?! Ne adj’ Isten le tudják szűrni egy könyv mondanivalóját?! – bennem inkább ezek a kérdések merülnek fel. Megdöbbentő, egyrészt, mert ez egy igazságügyi thriller Grishamtől, és nem egy bonyolult, filozófiai írás Camustől, aminek az értelmezése tényleg elkelhet a segítség. Másrészt, mert itt nem is a legalsóbb társadalmi rétegről van szó, hanem azokról, akik egy könyvet vesznek a kezükbe, olvasnak. És az Egyesült Államok mégis szuperhatalom…

Petrus Szabolcs

dscf1047.JPG

Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák! 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr558298470

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása