Steiner Kristóf a blogon már bemutatott, és Facebook-bejegyzéseinkben is agyondicsért gasztroalbumában többször szerepel a tel-avivi Carmel piac, amely a könyvhöz kapcsolódó internetes oldalon, egy kisfilmben is központi szerepet kap. Az elmúlt héten volt szerencsém a piacon nézelődni, vásárolni; nagy élmény volt!
Ez nem a budapesti Nagycsarnok, amit az architektúrája miatt csodálunk, a Carmel piac rusnya bádogbódékból áll. Itt a kínálaton van a hangsúly.
A nézelődés a reggelivel indult. Itt nem a hurka-kolbász a menő, hanem a zöldséggel töltött leveles tészta, és persze hozzá a zsidó konyhában elmaradhatatlan tojás. Izraelben általában nagyon sok zöldséges ételt esznek; nem kimondottan vega helyeken is rengeteg a húsmentes étel.
Természetesen nem azt állítom, hogy a zöldségek-gyümölcsök jó részét, amelyeket a tel-avivi piacon láttam, ne lehetne a sarki Tescoban is megvenni Budapesten. A különbség abban áll, hogy itt minden friss, a közelben termett, alig néhány órája hagyta el a földet, így érett, de nem túlérett, illatozik, csodálatos színe van.
Ezek a paradicsomok nem a holland üvegházakban termettek. Lédúsak, ízük van! Triviális, de, aki csak a szupermarketben vásárol, talán már nem is emlékszik ennek a zöldségnek a zamatára.
A fokhagymát sem hónapokkal ezelőtt szedték le Kínában. A stand mellett állva is érződik az illatuk.
Sajtválaszték. Kóstolni is szabad volt. Nagyon sok a mozzarella jellegű sajt. Az izraeli konyhában általában népszerűek a túrók, sajtkrémek, puha, kenhető sajtok. A szállodai svédasztalon legalább tíz féle túróból lehetett választani.
Fűszerekben a régió verhetetlen. Bár meg kell hagyni, nem olcsók; én három fajtából vettem egyenként 100 grammot, és átszámítva, összesen 7500 forintot fizettem.
Olajos magvakból sokfélét kipróbáltunk. Nem olcsóbbak, mint Magyarországon, viszont kezeletlenek. Nem kell őket tartósítani, ezért nincsenek agyonsózva, sokkal jobban érvényesül a természetes ízük. Nekem a fenti képen látható jött be a legjobban. Nem sikerült beazonosítanom; az íze kissé a mandulára emlékeztetett.
A tipikus közel-keleti édességek az én ízlésemnek túlságosan gejlek.
Ez mind oliva. Minap hallottam egy rádióműsorban, hogy az egyik legegészségesebb élelmiszer. Magunk között szólva, én igazán nem szeretem. Viszont sütéshez-főzéshez már évek óta csak olivaolajat használok.
A zöldfűszereket Izraelben nem csak ételek ízesítéshez használják, hanem kis olajjal, ecettel önmagukban fogyasztják salátaként. Ruccolából én is szívesen megeszem egy nagyobb adagot…
Mazsolák. Ízük, méretük lenyűgöző. Nagyon szeretem.
Sok standon árultak mindenféle egyéb aszalt gyümölcsöket. Ezeket kevésbé szeretem.
Ez a cseresznye nem éretlen, mézédes. Máshol még nem láttam ezt a fajtát.
Hüvelyes zöldségeket én is egyre többet eszem. Persze nem csak lencsét és babot, hanem csicseriborsót és urdababot is.
A pék kínálata sokban emlékeztet a közép-európai zsidó gasztronómiára; kalács van minden formában és mennyiségben. Nagy bánatom, hogy Németországban egyáltalán nem lehet kapni.
Ahol sok a turista, megjelenik persze a gagyi is…
Nem csak nézelődtem, vásároltam is.
Péntek délután zárás előtt hegyekben állt a kidobásra ítélet zöldség-gyümölcs. Öröm volt guberálni... Viszont, ahogy a képen is látható másnap reggel példás rendben sorakoztak a kiürült dobozok. Úgy látszik a recycling működik.
Petrus Szabolcs
