Szimatolás az irodalom, a gasztronómia és a turizmus világában

Könyvtacskó

A melegek az év minden napján köztünk vannak

Katona André – Mennyi időnk van?

2016. augusztus 10. - Szabolcs282

mennyi_idonk_van_2.jpg

Egy Magyarországon játszódó meleg történet, magyar, nevét vállaló író tollából. Öröm, hogy van ilyen, így a hibák felett is könnyebben szemet hunyok. Beszéljünk is inkább a pozitívumokról! Noel és Bence szerelmének története egy igazi  meleg történet: benne van minden olyan probléma, amivel azonos nemű párok találkoznak, és számos tipikus helyzet, amelyet nap, mint nap megélnek. Bár a regény minden bizonnyal fikció, mégis érződik, hogy Katona André pontosan tudja, miről ír.

2_24.jpg

Sokan még mindig csak egy évben egyszer, a Budapes Prideról készült fényképek láttán szembesülnek a melegekkel. 

1_10.jpg

Katona André, aki nem álnéven ír. Le a kalappal!

A két főhős karaktere - tekintve, hogy az író maga is meleg – meglepően sablonos, már-már homofób előítéletekre épít. Noel rég megbékélt szexuális orientációjával, erősen feminin (bár itt Katona következetlen, a regény elején még sokkal erősebbek Noel nőies vonásai, mint a derekán), büszke meleg. Az izmos, férfias Bence nem tartja magát melegnek, Noelt persze szereti, de ez szerinte a személyének, és nem a nemének szól. Írónk Bence önértékelési zavara kapcsán egy tipikus meleg önámításra világít rá. Senki sem akar meleg lenni, ezért sokszor az első szerelemnél azzal álltatjuk magunkat, hogy a vonzalom csak a személynek szól. Hogy ez önbecsapás, azt - Bencén kívül - mindenki maga is érzi, legfeljebb nem akarja tudomásul venni. De különösen évek múltán nem áltatja magát már senki sem: ha férfiként férfit szeretek, akkor nem vagyok heteró. Ennyi. Ezt egy meleg írónak tudnia kellene.

boritok.jpg

Jobb oldalon az eltávolítható borítócímoldal, bal oldalon az alatta megbújó kötéstábla. Az előbbin nagyon zavar a tizennyolcas karika. Szexualitás nincs a könyvben, legfeljebb finopm erotika. Minek hát a karika - melegekről csak nagykorúknak szabad beszélni?! A kötéstábla motívumát különösen szépnek, ízlésesnek tartom. 

Melegek számára önironikus, heteróknak tanulságos, ahogy írónk elénk tárja, miként válhat melegek számára a legbanálisabb szitu is kínossá, mennyit agyal egy meleg: Mit gondol a recepciós, amikor látja, hogy egy fiúval foglaltam francia ágyas szobát? Leesik a pincérnek, hogy a párommal vacsizok együtt, vagy azt hiszi, testvérek vagyunk? Ciki, amikor a párod egyik barátnője találkozol, és a fiúja is ott van? Lehet-e ennél egyértelműbb, hogy ő a macsó heteró, te meg a csoffadt buzi? Mi a helyes viselkedés heterókkal egy zuhanyzóban? Lesütött szem? Az első találkozás apósékkal mindenkinek para. Képzeld el ugyanezt melegként… De nem hagyhatom kritika nélkül ezt a részt se. Ha valaki vállalja, hogy meleg, - és Bencének azzal, hogy már két éve együtt él Noellel, vállalnia kellett, - akkor hozzászokik az ilyen helyzetekhez. Ennyi idő után a recepciós értetlenkedő pillantását látva maximum arra gondolok, hogy akinek nem tetszik, nyaljon sót. Egy meleg írónak ezzel is tisztában kellene lennie.

A könyv megpróbál rávilágítani arra is, hogy A coming-out nem létezik. Minden nap, minden szituáció, legyen az akár a legbanálisabb is, egy potenciális coming-out. A legváratlanabb helyzetekben, pillanatok leforgása alatt kell eldönteni, hogy kell-e, szabad-e, jó ötlet-e. És mindíg szembe kell nézni a reakciókkal, számolni kell a hosszú távú, kapcsolatokat, megélhetést, jószomszédi viszonyt befolyásoló következményekkel. Ezzel összefüggésben talán képet kaphat a heteró olvasó arról is, hogy miért olyan nehéz egy meleg párkapcsolatot hosszú távon fenntartani. Lehet, hogy sokakat meglep, de nem azért, mert „a buzik nem bírnak a farkukkal”, hanem mert elég reménytelen egy párkapcsolat, ha az ember hétfőn reggel a munkahelyén nem tud arról beszélni, mit csinált a hétvégén a kedvesével, ha valakinek társasági eseményeken egyedül kell megjelennie, a kapcsolat csak a négy fal között zajlik. Tessék belegondolni, ilyen körülmények között meddig tartana egy heteró szerelem?

5.jpg

A felvonulók nem arra büszkék, hogy melegek, hanem arra, hogy a társadalmi előítéletek ellenére fel merik vállalni szexuális orientációjukat.

Ritka, hogy ilyen ellentmondásos véleményem lenne egy könyv stílusáról. Ügyes és szórakoztató, ahogy írónk a perspektívákat változtatja. Vagy ahogy ugyanazt az eseményt meséli el több szemszögből, vagy a történetet más-más szereplő nézőpontjából vezeti tovább. Ugyanakkor a narráció, és a Noel által elmesélt regényrészek fogalmazásilag, képileg túlbonyolítottak, még csak nem is barokkosak, nem is rokokósak, egyszerűen életidegenek. Mintha Katona bizonyítani akarná, hogy nincs az a tárgy vagy szituáció, amit ne tudna metaforába foglalni. Így többször a meghatónak szánt képnél is a nevetéstől sírunk...

Az, hogy a történet szomorúan végződik, nem lepi meg az olvasót. Ez mégis felvet két problémát. Meleg párkapcsolatban élni, különösen a Lajtán innen nem könnyű, mégsem lehetetlen. Nem önámítás, egyszerűen szép lett volna a reményt felvillantani, hogy két meleg is élhet boldogan a mai Magyarországon. Bár tudom, az ilyen szemléletmód távol áll a kortárs magyar irodalomtól. Még problematikusabb, ahogy írónk lezárja a regényt, ahogy ez a kapcsolat véget ér. Noel, aki azt hiszem az író nagyobb szimpátiáját élvezi, mint Bence, a többször még önmaga által is bevallottan következetlen gondolataival, érthetetlen tetteivel, állandó - szó szerinti, és képletes - rinyálásával kifejezetten idegesítővé válik. Így valóban nehéz boldogan élni, de erről már legalább annyira tehet ő maga, mint a társadalmi közeg.

mennyi_idonk_van_1.jpg

A történet két fő helyszíne: Szentendre és a Tisza-tó

Bár azzal kezdtem, hogy szemet hunyok a hibák fölött, mégis írtam róluk, jobb az őszinteség, ne érjen senkit csalódás. De minden gyengesége ellenére nagyon jó, hogy van ez a könyv. Ajánlom mindeknek: melegeknek, mert sokszor magukra ismerhetnek, de legalább annyira heteróknak, hátha sikerül jobban megérteni, milyen nehéz melegnek lenni hazánkban, a XXI. században.

Ulpius-ház, 2012

484 oldal, 3499 Ft

Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák! 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr568176600

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

silent76 2016.08.11. 19:43:05

"De különösen évek múltán nem áltatja magát már senki sem: ha férfiként férfit szeretek, akkor nem vagyok heteró. Ennyi. Ezt egy meleg írónak tudnia kellene."

Ez hülyeség. Pont, hogy vannak elég sokan, akik 70 fölött Sem ismerik be saját maguknak sem, hogy nem heterók. (A meleg szót nem szeretem erre használni.)

silent76 2016.08.11. 19:50:54

"Ennyi idő után a recepciós értetlenkedő pillantását látva maximum arra gondolok, hogy akinek nem tetszik, nyaljon sót. Egy meleg írónak ezzel is tisztában kellene lennie."
Ez meg a második hülyeség...

silent76 2016.08.11. 19:51:46

Na itt hagytam abba az olvasást: mindíg.
Aki blogot ír, tanuljon meg helyesen írni.

Szabolcs282 2016.08.12. 06:44:14

@silent76:
1. Két dologról beszélünk. Vannak akik egyáltalán nem, vagy csak titokban élik ki a melegségüket. Ők biztos sokszor maguk előtt is tagadják, hogy melegek. Ha viszont két férfi huzamosabb ideig együtt él egy közös háztatrásban, tudniuk kell, hogy melegek.

2. "gondolok" = ez az én véleményem. Neked lehet más, tiszteletben tartom, és nem hülyézlek le...

silent76 2016.08.12. 15:36:21

Látom a szövegértéssel is gondok vannak. Nem téged hülyéztelek le, hanem amit leírtál hülyeségnek tartom.

Szabolcs282 2016.08.13. 11:45:16

@enpera: Még szerencse, hogy a homofób lobbi ügynökei is mindenhol ott vannak...

a BircaHang Média szerk. · http://www.bircahang.org 2016.08.17. 05:43:19

Köztünk vannak minden nap a pedók, a szadisták, a gyilkosok is. Ez van. De nekik legalább nem kötelező tapsolni.

a BircaHang Média szerk. · http://www.bircahang.org 2016.08.17. 05:44:59

"melegekről csak nagykorúknak szabad beszélni?"

El a kezekkel gyerekeinktől. perverzek!!!
süti beállítások módosítása