Rendhagyó módon kezdjük néhány adattal: a három kötetes, 1506 oldalas regényen közel húsz évig dolgozott a szerző; Christina Viragh német nyelvű fordítása, amiért a Lipcsei Könyvvásár fordítói díjában részesült, öt év alatt készült el; a regénynek nincs főszereplője, van viszont hozzávetőleg háromtucat főbb szereplője; vélhetően ez a regény büszkélkedhet a világirodalom leghosszabban, több mint kettőszáz oldalon keresztül hömpölygő szexuális aktusával.
A számos hazai és németországi helyszínen játszódó történet igen kusza szálai egy pókhálóra emlékeztetnek, a szereplők és az események többsége között az első pillantásra nincs közvetlen kapcsolat, áttételesen mégis kihatnak egymásra. A háttérben egy filozófiai elgondolás húzódhat, mi-szerint életünket sokszor olyan személyek határozzák meg, akiket nem is ismerünk, és olyan történések alakítják, melyekre nincs ráhatásunk, mi több végbemenetelükről nem is értesülünk. Ebben sok igazság lehet, különösen, ha a XX. századra gondolunk, ahol számtalan esetben színfalak mögötti konspirációk döntöttek emberi sorsokról. És itt most ne csak olyan történelmi eseményekre gondoljunk, mint például a Wannsee-értekezlet a „végső megoldásról”, de átlagos középkáderek mindennapos beszélgetéseire is a Lukács fürdő szaunájában, aminek eredményeként valakit elvitt a fekete autó… Mégis, egy olyan társadalomban, mint a magyar, ahol az emberek előszeretettel tolják a felelősséget saját sorsukért másokra, kormányzótól, nemzetvezetőtől, „Kádár-apánktól” és az államtól várva a megoldásokat, olaj a tűzre ilyen filozófiát propagálni.
Nádas a több tucat párhuzamos történetén keresztül megeleveníti az elmúlt század számos sorsdöntő eseményét: így például a Holokausztot, vagy ’56-ot.Egyúttal felvillantja meghurcolt népek, társadalmi csoportok sorsát, ilyenekből akadt bőven: zsidók, cigányok, melegek, kommunisták, értelmiségiek, arisztokraták. Mindezt változatos stílusban, és a legkülönbözőbb perspektívákból teszi: Van történet a nagy döntések előkészítéséről (tudósok disputája a fajelméletről) és meghozataláról („végső megoldás”), de azok lecsapódásáról is az átlagember szintjén (nyilas deportálások az Újlipótvárosban). Van, hogy egy történelmi esemény a leírás középpontjában áll, de van, hogy csak a háttérben lappang. De senki ne gondoljon most történelmi regényre á la Ken Follett. Nádasnál mindez erkölcsfilozófiai perspektívából jelenik meg, hősei lelkét, pszichéjét analizálja. Így szerzőnk nem a mindent tudó tolsztoji regényíró, aki hőseit felülről szemléli, minden gondolatukat, cselekedetüket és egyúttal az eseményeket is uralja. Ő Dosztojevszkij nyomdokaiba lép, eggyé válik a hőseivel, velük, bennük tépelődik, keresi, és sokszor nem találja meg a választ az élet egy-egy nagy, sorsfordító kérdésre. Az írói bravúr abban áll, hogy Nádasnak nem csak Raszkolnyikovvá kell válnia, hanem egyszerre több tucat szereplő érez, lélegezik együtt. Nem csoda, hogy az írás húsz évet emésztett fel.
Nádas monumentális regénye más nyelvek mellett angolul, németül és franciául is megjelent.
A magyar és a német kritika a kortárs hazai irodalom kiemelkedő alkotásaként tekint a regényre. Mindig komoly fenntartásokkal tekintek az olyan emberekre, akik azt hiszik, hogy rajtuk kívül mindenki hülye. Ezért nem mondom, hogy több ország kritikusainak színe-java téved, és Nádas Péter regénye emészthetetlen. Inkább a neves esztéta, Földényi F. László egy mondatát idézem: „A párhuzamos történeteket nem elég egyszer elolvasni.”- A nyelvezet olyan nehéz, a feszegetett erkölcsfilozófiai problémák olyan bonyolultak, a szereplők, helyszínek, események olyan számosak, a történet olyan kusza, annyi a sok esetben mélyebb történelmi, irodalmi, művészettörténeti ismereteket igénylő áthallás, hogy mindezt lehetetlen az első olvasásra befogadni. Úgy is fogalmazhatok, hogy egy jegyzetfüzet, egy ceruza és a Wikipédia elengedhetetlen kellékei az olvasásnak. Mindez persze azt is jelenti, hogy írónk nem az átlag (szépirodalom)olvasót, hanem irodalomtörténészeket, esztétákat, kritikusokat, filozófusokat szólít meg a regényével. E tekintetben sok hasonlóságot látok a Nobel-díjas Patrick Modiano munkásságával, aminek sajátosságait különösen „A kis Bizsu” kapcsán fejtegettem.Nem akarom senki kedvét elvenni a regénytől, de tudnunk kell, mibe vágjuk a fejszénket.
Jelenkor, 2012 (első kiadás 2009), 3 kötet, 1506 oldal, 9405 Ft
Párhuzamos történetek nyomában
"Egy úri ház" a Teréz körút 11-ben, amely fontos szerepet játszik a regényben; az épület történetével is megismertet minket a szerző.
A ház bejárata, és annak sárga macskakövei szintén szerepet kapnak a regényben.
Egy másik szálnak egy éjszakába nyúló kártyaparti adja a keretét az újlipótvárosi Palatinus-házak egyikében.
E közben a Margit-sziget homoszexuális legyottok színterévé válik.
Ezzel párhuzamosan más szereplők taxival hajtanak a Kútvölgyibe. Mindez a hatvanas évek elején.
Még mindig a hatvanas években, de már egy másik nap reggelén három férfi öntudatlanu is sorsfordÍtó döntéseket hoz a Lukács-fürdő termál vizében.
Az egyik fürdőző nem sokkal később, egy titkos megbizatás keretében Athénba is eljut.
Végső uticélja Izrael lennim de az egész csak csapda, a Zsidó Államba sosem érkezik meg.
A történet egyik meghatározó szereplője, Klára a legendás Abbázia kávéházban dolgozik a hatvanas évek elején. Itt ismerkedik meg a történet egy másik fontos szereplőjével, a Teréz körút 11. alatti "úri házban" lakó Kristóffal. A kávéház az 1949 óta csak árnyéka volt önmagának, presszóként, majd gyorsétteremként üzemelt, mígnem 1992-ben végleg bezárt. Jó pár éve bank működik a helyén, az Andrássy út 49. szám alatt (Oktogon).
Egy világháború előtti szál Mohácsra repíti az olvasókat.
A dél-magyarországi városból akar az egyik mellékszereplő, Gottlieb Áron, egy fatelep tulajdonosa Amerikában élő testvéréhez menekülni a fokozódó zsidóellenesség elől.
Két Duna-parti település, Leányfalu és Tahitótfalu is felbukkan a regény lapjain. Ekkor már a Kádár-korszakban járunk.
A regény azonban egészen máshol, napjaink Berlinjében indul.
Berlin, egész pontosan annak Dahlem nevű városrésze otthont ad a történet egy másik, a harmincas években játszódó szálának is.
A berlini szál néhány száz oldallal később Düsseldorfban folytatódik.
A Teréz körúti ház kapcsán már említett Kristóf gyerekként, az '56-as forradalom után a hesseni fővárosba, Wisbadenbe is eljut.
Egy másik német szál a szászországi Annaberg-Buchholzban repít. A történet azonban nem olyan idilli, mint a kisváros látképe.
Petrus Szabolcs
