Bár Magyarországon is létezik az elektronikus könyv, szinte minden új megjelenés elérhető már ilyen formában, az új tartalomhordozó jelentősége azonban még elhanyagolható. Ez nem kis mértékben - a világviszonylatban messze legjelentősebb szereplő -, az Amazon magyar piactól való távolmaradásával függ össze. Tőlünk nyugatra az elektronikus könyveknek már egy sok milliárdos, dinamikusan növekvő piaca van. A trend hosszú távon Hegyeshalomál sem fog megállni. Ezért a magyar olvasónak is tanulságos a német bestseller szerző, Nina George a „Die Zeit”-ban, Németország vezető politikai-kulturális hetilapjában megjelent dühös hangú cikke, amelyben az új jelenség irodalmat pusztító hatásáról ír. Hogy aztán cselekvésre szólítsa fel a kiadókat s az írótársait.      

Nina George aggódik a hivatásáért.

Bestseller listára kerülés valószínűségé kisebb, mint, hogy valakit agyonüt egy égből aláhulló repülőgépdarab. 90.000 németül megjelenő könyvből évente mindössze 300-500 lesz igazán sikeres; az összes megjelenés 0,3-0,6 százaléka. A lottószelvény biztosabb befektetésnek tűnik – kezdi cikkét az írónő.

Ennek ellenére jómagam és kollégáim rendíthetetlenül az írásnak szenteljük munka után megmaradó szabadidőnket, legyen annak eredmény akár a kortárs szépirodalom legjelentősebb alkotása, akár az „Így altassuk el a gyereket” életmódtanácsadó kötet. A szerzők kilencven százaléka nem tud megélni az írásból. Még azoknak a jórésze sem, akikről a legjobb kritikák jelennek meg. A legtöbb új címet néhány hét után diszkréten leveszik a könyvesboltok újdonságot számára fenntartott polcairól, hogy raktárba, majd 500-5000 példány értékesítése után zúzdába kerüljenek. Mindezért átlagban 250 és 7000 euró közötti összeg kerül a szerző bankszámlájára, aki – a törvényi rendelkezések alapján -, eladott könyvenként a nettó értékesítési ár 5 (puha borító) illetve 13 (karton borító) százalékban részesül (0,45 illetve 2,80 euró/könyv). Egy kolléga egyszer vette a fáradságot, és kiszámította, hogy ez egy mezei író számára 42 centes órabért jelent. Ami persze minden további nélkül lehet kevesebb is.

Egyébiránt J.K. Rowling 1500 eurót keres - a nap minden órájában. Akkor is, ha éppen nem dolgozik. Egyszerre hajmeresztő és nagyszerű. Rowling és a mezei írók csak zsíros kenyérre elegendő jövedelme is a papír alapú könyvkiadást meghatározó gazdasági elven nyugszik, amely egyszerre demokratikus, igazságtalan és példátlanuk olvasóbarát: Írói jövedelmet a haszon, és nem a teljesítmény termel.   

Akinek nem csak zsíros kenyérre futja: J.K. Rowling.

Ha az olvasók hajlandók egy puha kötéses Nora Roberts regényre 9,99, egy kemény borítójú Clemes Setz kötetre pedig 14,99 eurót áldozni, akkor azzal nem a szerző munkáját fizetik meg. Nem is a minőséget. Nem az írásra, a kutatásra fordított időt, vagy azt, amelyet a szerző a frusztrált írók kezelésére szakosodott lélekgyógyásznál tölt. Az eladási ár nem a mű fontosságának, vagy esztétikai értékének függvénye. Hogyan is lehetne? Mennyit kellene különben egy Herta Müller (Róla már írtunk a Könyvtacskón.) kötetért kérni – száz eurót? ezret? De akadnak olyan házaspárok, akiknek az „Így altassuk el a gyereket” életmódtanácsadó kötet is megérne ennyit. Vagy netán az irodalmi baleset kategóriájába tartozó, „A szürke ötven árnyalata” címen megjelenet, korbácsolós mesekötet borítóira öt eurós bankókat kellene ragasztani fájdalomdíj gyanánt?    

Herta Müller. Ha az irodalmi érték számítana, megfizethetetlenek lennének a könyvei?

Az író mindig csak az eladott könyv által termelt haszonból részesül. Hogy a kötete elolvassák, elajándékozzák, vagy az imbolygó asztal egyik lába alá teszik? - lényegtelen.

Ez az elv demokratikus, mert minden szerzőnek megadja az esélyt, hogy stílustól és témától függetlenül hatalmas sikert arasson, és bekerüljön az említett 0,6 százalékba. Igazságtalan, mert a munkaidő és az esztétikai érték figyelmen kívül marad. Fogyasztóbarát, mert az olvasó nem veszi át sem a kiadó gazdasági kockázatát; egy mindent egybemosó árkalkuláció előnyeiből profitál, ami biztosítja a választék sokszínűségét. A papír alapú könyvkiadás egy fordított crowdfunding finanszírozási modellen nyugszik: sok kicsi, de biztos bevétel (egy-egy könyv eladási ára) segít hozzá a befektetés megtérüléséhez. Bestsellerek finanszírozzák az első megjelenéseket, a rétegműveket és a kiadók melléfogásait – és mellesleg a sarki könyvesbolt eladóinak fizetését is. Így kerülő úton, de a Random House kiadó korbácshercege, Gray is hozzájárul ahhoz, hogy rétegművek is megjelenhessenek az ínyencek számára.

Minősége kérdéses, de eltratja a rétegirodalmat.

Mi, szerzők tisztában vagyunk azzal, hogy a rendszer egyszerre igazságos és igazságtalan. Aki művészi alkotás megformálása mellett dönt, tudja, hogy kiszámíthatatlan útra lép, ahol sok függ szerencsétől, időzítéstől, kiadótól és sok egyéb tényezőtől. De minden szerző pontosan követni tudja, hány példányban kelt el a műve, és hogy minden egyes értékesített kötet után javadalmazásban részesül. Azt, hogy elég bolond vagyok gazdasági és érzelmi rizikónak kitenni magam, ha ugyan csak egy kis összeggel, de minden olvasó honorálja – ez az alku.    

Senki nem tűrné szó nélkül a papírkönyvkiadás szereplői közül, hogy tolvajok sötét mellékutcában adják el a lopott könyveket. Aligha akadna könyvkereskedő, aki súly alapján határozná meg az eladási árat, vagy „Egyet fizet, annyit visz, amennyit elbír!” akcióval állna elő. Ahogy az is valószínűtlen, hogy egy kiadó munkatársai görgős kocsival tolják könyveiket a sétálóutcába, hogy ott ingyen szétosszák őket.

Mindez naponta megtörténik a digitális könyvpiacon. Kalózpéldányok. Fizetett recenziók. Ajándék-, ingyen, tartósan alacsony árú példányok. Dömpingárak. Csomagárak. Az online piac részesedése pedig egyre nő – a felhasználók egyidejűleg egyre kevesebbet fizetnek. Gyakorta semmit. A könyvkiadók elektronikus ajánlatához hozzá jön még az évi 100.000 saját kiadású digitális kötet. El kell érni, hogy ez a irdatlan mennyiségű könyv rákerüljön a drága elektronikus olvasókra, vagy az okostelefonokra. És persze azt, hogy a digitális világban élők drága idejükből csetelés, csiripelés és YouTube-ozás mellett olvasásra is hagyjanak – nagy kihívás.

A digitális olvasók gyártói járnak a legjobban az új technológiával?

A Német Könyvterjesztők Szövetsége szerint egy német átlagban tizenkét könyvet olvas évente. Nők többet, férfiak kevesebbet. Bestsellerek nagyobb eséllyel kerülnek be a tizenkettőbe. A sikerlistára kerülés valószínűsége azonban igen csekély (lásd fentebb). Mit tehetnek a digitális könyvkiadás stratégái? Csökkentik az árakat! Ma a kiadók által piacra vitt elektronikus könyvek átlagban kevesebb mint hét euróba kerülnek, három éve még tíz eurónál járt az átlagár. Az Amazon digitális top-tízes-listáján egyetlen kötet se kerül 2,99 eurónál többe. És ezek még a drágábbak. És, ha már ez sem segít? - Jöjjenek a csomagárak! All you can read tíz euróért! Igaz, a szerző a tizedét sem kapja annak, amit egy nyomtatott példány eladás után kapna – új idők új szelei. A jövedelem ugyan nevetséges, de jó az olvasónak, és reklám a szerzőnek.    

Rövid távon tényleg olvasóbarát. De reklám is lenne? Szerzőként gyakran találkozunk ezzel az érvvel – kezd saját tapasztalatának ismertetésébe Nina George. Ingyen felolvasóest, ingyenes tanácsadás lenne-kedvük-íróknak, ingyen példány bloggereknek. Az ingyenesség a legkedveltebb reklámfogás a neten. Olyan elterjedt, hogy sok olvasó joggal teheti fel a kérdést: Miért fizessen az irodalomért? Szinte minden nagyobb kiadó havi rendszerességgel lepi meg ingyen olvasnivalóval a digitális törzsvásárlóit. Az egyik nagyobb német könyves portálon 8000 kötet érhető el ingyenesen. Mindez teljesen legális. Még az Aldi is betört a piacra; 3000 könyvet magában foglaló csomagárral állt elő. Összesen 11.000 kötet. Ember nincs, aki ennyit akár egész élete alatt el tudna olvasni.

A gép memóriája gyakorlatilag végtelen, az olvasásra szánt idő nagyon is véges.

A csomagokba bekerülő szerzők rend szerint nem tapasztalnak példányszámnövekedést egyéb könyveiknél. Épp ellenkezőleg: A digitális eladások összességében 30-70 százalékkal visszaesnek.

Egy ízben Hollandiában magam is hozzájárultam, hogy egyik kötetemet bevegyék egy csomagba -számol be ismét személyes tapasztalatáról a cikkíró. Három hónap és 35.000 letöltés után 35 euró ütötte a markomat. Nem tévedés, 1 cent letöltésenként. Ha a szokványos módon adtam volna el ennyi könyvet, 4000 eurót kerestem volna. Nem tudom, hogy valaha elfelejtem-e a számok láttán a könyvelőm arcára kiülő a döbbenetet.

Belemenne abba, hogy a korábbi fizetése töredékért dolgozzon, csak mert ez vevőbarát? Nyilván nem. Feladná élete értelmének tartott hivatást? Nyilván azt sem. Gondolom érthető a dilemma.

Akik önállóan publikálnak digitális könyveket, immár menekülnének az ingyen-világból. Egyre gyakrabban találják magukat szemben plagizátorokkal, olyanokkal, aki ellopják és sajátjukként használják a már bejáratot álnevüket, vagy olyan szerzőkkel, aki a nagy digitális könyvportálokon, e-mail-címek százainak felhasználásával, saját írásaikat magasztalják, vagy éppen kollégáikét mocskolják. Az Amazon egyébiránt hemzseg az olyan „szakíróktól”, aki könyveiket a Wikipédiáról ollózzák össze.

Mit tehet egy tisztességes szerző, aki maga akarja könyvét publikálni? Csökkenti az árat, hogy így több olvasót csábítson magához, és feljebb kerüljön a sikerlistán.

Így teszik tönkre magukat akciókkal és ingyen irodalommal a digitális piac szereplői. A könyvek értéktelenek – sulykolják az olvasóba.

De hogy marad így a kiadóknak forrása a rétegirodalom és az első könyves szerzők publikálására? Miként védik meg függetlenségüket? Hogy lehet így az irodalom értékét megőrizni és biztosítani, hogy továbbra is legyen, aki az írásnak szenteli az életét?

Az ár dömping lenne a sikeres stratégia a könyvkalózok ellen? Ugyan már! Az ingyenesnél nincs jobb ajánlat. Még az ingyenesség sem az. Egy nagy német portál nyolcezer könyvet kínál ingyen? A könyvkalózok százezerrel kontráznak. Németországban minden huszadik digitális könyv lopott (Magyarországon sokkal rosszabb lehet az arány.) Vannak olyan illegális oldalak, amelyek havi tíz euróért milliónyi könyvhöz, zeneszámhoz, videóhoz biztosítanak hozzáférést. A bevétel milliárdos. Amiből természetesen semmi sem jut a kiadóknak és a szerzőknek. A felhasználók pedig hálás köszönetet mondanak a nagyszerű szolgáltatásért. Karácsony előtt különösen megemelkedik az illegális portálok forgalma: Népszerű ajándék a drága digitális könyvolvasó és ezer kalózkönyv kombinációja. Boldog karácsonyt mindenkinek!

Kedves kiadók, szakítsatok végre a dömpingár stratégiájával! Nem segít a tolvajok ellen. Az olvasóbarátságnak nem az ár az egyetlen ismérve; az irodalomnak elsősorban nem olcsónak kell lennie. Abban kell segítenie, hogy az olvasók erőhöz, ötletekhez, érzésekhez, tudáshoz jussanak. Úgy legyetek fogyasztó orientáltak, hogy jó könyvek, sokszínű kínálat kerül a piacra! Ne forogjon minden az egymással felcserélhető tucatbestsellerek és az innen-onnan összeollózott áltudományos kötetek körül! Ne értékeljétek le az írókat! Csak általunk léteztek.

Kedves szerzők, rajtunk is múlik. Ne hagyjuk magunkat kizsákmányolna! – zárja sorait kiadókhoz és szerzőtársakhoz intézett felhívással a német bestseller írónő, Nina George.  

Az eredeti cikk a „Die Zeit” 2016. október 20-ai számába jelent meg.