Rein regénye nem új: 1947-ben az első háború utáni bestseller volt Németországban. Aztán feledésbe merült, mígnem - a Könyvtacskón már bemutatott Hans Fallada „Halálodra magad maradsz” című regényéhez hasonlóan - újra felfedezték, kiadták. A téma is hasonló: ellenállás a náci Németországban. Különbség az időintervallumban és a szereplőkben van: Fallada egy házaspár évekig tartó magányos harcát mutatja be, míg a Rein-regény Berlin szovjet megszállása előtti utolsó hónapban játszódik, egy kisebb földalatti csoportot a középpontba állítva.
Heinz Rein (1906-1991)
Volt-e egyáltalán ellenállás a náci Németországban? Rövid válaszom: Nem! Szervezett, komolyabb akciókat végrehajtó föld alatti csoportokat, partizánokat, mint Franciaországban, Olaszországban vagy Jugoszláviában, keresve sem találunk. Ha a kérdést egy német történésznek, vagy az utca emberének tesszük fel, más lesz a válasz: Hogy ne lett volna?! Gróf Stauffenberg és a tisztikar tagjaiból álló csoport. A németek nagyon büszkék rájuk, ami azért is érthetetlen, mert saját történelmüket egyébként példamutatóan objektíven látják.
Graf von Stauffennberg (1907-1944)
...és a moziban őt alakító Tom Cruise. Németországban erősen vitatott volt, hogy a nagy nemzeti hőst éppen ő, a német titkosszolgálatok által veszélyes szektának minősített Szcientológiai Egyház egyik oszlopos tagja formálja meg.
Ki is volt Stauffenberg? Neve és története nálunk leginkább a Tom Cruise főszereplésével készült hollywoodi filmből, a Valkürből lehet ismert. 1944-ben, amikor már minden józanul gondolkodó ember, így ő és néhány vezérkari társa is látták, hogy a háborút Németország elvesztette, a további vérontás értelmetlen, Hitler számára azonban a kapituláció nem opció, cselekvésre szánták magukat; merényletet készítettek elő a Führer ellen. De ez a balszerencse, a dilettáns szervezés és elsősorban szélesebb körű támogatás híján kudarcot vallott. Az igazán lesújtó azonban nem a társadalmi támogatás hiánya. Hanem az, hogy a keveseket, akik hajlandóak voltak cselekedni, így Stauffenbergéket sem a diktatúra, az elnyomás, a népirtás, a holokauszt motiválták. Mindezzel 1933 és 1944 között jól megvoltak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy szép katonai karaktert csináltak. Nincs okunk feltételezni, hogy ’44-ben, vagy akár később fellázadtak volna, ha Hitler jobb stratéga, és nem veszti el a háborút.
Hermann Göring a '44 július 20-ai merénylet helyszínén, a Wolfschanzén, Hitler kelet-poroszországi főhadi-szállásán.
Berlin, Bendlerblock. 1944-ben a Vezérkari Főnökség épülete, az összeesküvők berlini központja. Ma a Védelmi Minisztérium épületegyüttesének része, és emlékhely.
Ellenállás a lakosság körében gyakorlatilag nem volt. Okokat találunk: hosszú évek hatásos propagandája, iskolai agymosás, megfélemlítés, terror. Mentség azonban nincs. Azt nem állítom, hogy amikor Rein egy ellenálló csoportról ír regényt, történelmet hamisítana. Valóban volt birodalom-szerte (80 millió lakos) néhány száz, talán ezer ember, aki próbálkozott. De ezek jelentősége, tevékenysége, ahogy az a regényből is kiderül, jelentéktelen volt, a nevetségesség határán mozgott. Ha azt mondom, bolhacsípés egy elefántnak, akkor erősen túlzok. Ez nem változtat azonban azon, hogy ezen kevesek életüket kockáztatták, és gyakran, mint a házaspár Fallada regényében, el is vesztették.
Rein maga is illegalitásban volt. Így élte át Berlin ostromát. A könyv pedig nem sokkal a történtek után született, az emlékek még nagyon frissek voltak. Ez érződik is: A képek nagyon hitelesek, nagyon élők, de gyakran hiányoznak az empirikusan nem beszerezhető információk és a globális látásmód. Érdekes, ahogy elénk tárja a mindennapokat, vagy azt, hogy a maroknyi ellenállócsoport is mennyire heterogén volt. Akadt közöttük üldözött kisebbség tagja, meggyőződéses kommunista, mélyen hívő katolikus, a rendszer korábbi híve, akinek csak szerettei elvesztése után nyílt fel a szeme. Nem kevésbé megdöbbentő látni, milyen fanatizált volt az átlag német: Még akkor is bízott a Führerében és a csodafegyverben, amikor az oroszok már a szomszéd utcát is elfoglalták; meggyőződéssel állította, hogy az egész egy átgondolt taktika része, a végső győzelem nem fog elmaradni.
Berlin, 1945.
Monumentális regényről van szó. Választékos kifejezésmód, gyönyörű mondatszerkesztés, jelenetek, motivációk részletes leírása – időt kell rá szánni, de megéri. Gyengéje az olykor túlságosan színpadias, filmforgatókönyvre emlékeztető jeleneteiben rejlik. Ennek okát igazán nem értem.
Rein regénye tény-, és szépirodalom egyben. Akit érdekel a téma, szánjon rá időt! Nem fog csalódni.
Schöffling & Co, 2015, 760 oldal. Magyar fordítást nem találtam.
Petrus Szabolcs