Szimatolás az irodalom, a gasztronómia és a turizmus világában

Könyvtacskó

Írók, gasztronómiai, turisztikai attrakciók - Felfedezőúton Japánban I.

Murakami Haruki és a japán történelem

2017. július 20. - Szabolcs282

1_121.jpg
Szerencsés vagyok, mert munkám révén az elmúlt években többször is jártam Japánban. Létezhet-e hálásabb útibeszámoló téma, mint egy tradícióiban és mindennapjaiban a miénktől gyökeresen különböző ország bemutatása? És mert alapvetően könyves blog vagyunk, irodalmán keresztül mutatjuk be Japánt. Ennek pedig a legjobb módja, ha korunk legismertebb és legsikeresebb japán íróját, Murakami Harukit állítjuk a középpontba. A téma túl nagy ahhoz, hogy egy bejegyzésbe beleférje. Ezért először a japán történelemmel, majd a gasztronómiával, ezt követően a szigetország idegenforgalmi attrakcióival, és végül Tokióval fogunk foglalkozni.     

Japán ellentmondások sokaságát rejti. Talán nincs még egy ország, amely olyan tudatosan és gyorsan vette volna át a nyugati kultúrát, tudományos vívmányokat és életvitelt, mint a felkelő nap országa. A XIX. század végén, az addig a külvilágtól hermetikusan elzárkózó szigetországban, Meiji császár (1852-1912) uralkodása alatt fénysebességű „európaizálódás” ment végbe. A korábbi elzárkózás érthető. A környező országok példája megmutatta, ahol az európaiak megjelennek, ott kulturális, politikai, gazdasági leigázás, gyarmatosítás következik. Meiji úgy látta a bezárkózásnál jobb út, ha Japánt is a nyugati országokhoz hasonló modern, kapitalista, imperialista nagyhatalommá teszi, hogy ne őket igázzák le, hanem maguk legyenek Ázsiai új gyarmatosítói. Követeket küldött a legdinamikusabban fejlődő nyugati hatalmak (USA, Franciaország, Németország) vezetőihöz, és fiatal japánokat az országok egyetemeire – tanuljanak, és hozzanak el Japánba mindent, ami a nyugati hatalmakat sikeressé tette!

2_75.jpgMeiji császár (1852-1912) Forrás: www.newhistorian.com


jokohama-nagaszaki.jpg

Meiji uralkodása előtt japánok és külföldiek csak két zárt kikötővárosban léphettek kapcsolatba egymással: Jokohama (fent), Nagaszaki (lent).

jokohama.jpg

Jokohama modern kikötőváros Tokió szomszédságában. Történelmi múltja okán található itt Japán egyetlen kínai negyede.

nagaszaki.jpg

Nagaszakiról a japánoknak nem az atombomba, hanem a város nemzetközi kereskedelemben betöltött szerepe, és az ennek okán épült, többségében eredeti állapotukban fennmaradt kolóniák (angol, holland, kínai, portugál) jutnak az eszükbe.

20170414_131235.jpg

A hagyományos európai építészet másolása ma is divat Japánban. Egy példa a fukuokai tengerpartról.

1_119.jpg

Atombomba emlékhely. Nagaszaki fekvésének köszönhető, hogy a kikötő és az ahhoz kapcsolódó történelmi belváros túlélte az atomtámadást: A város hegyes-völgyes; a bomba egy völgybe csapódott be, a körülvevő hegyek fékezték a pusztítást.

hirosima.jpg

Nagaszakival ellentétben Hirosimát a földdel tette egyenlővé az atombomba. A Béke-park a II. világháborúnak véget vető atomtámadás szimbóluma.

A japán jog nyugati mintájú modernizálása a Meiji-éra egyik fontos vívmánya volt. A magánjog területén Franciaország és Svájc, a büntetőjog átvételekor Németország volt a példa. A japán büntetőjogászok a mai napig követik a németországi változásokat; tudományos körökben elvárás a német nyelv ismerete. Ez az oka, hogy munkahelyem, az Augsburgi egyetem, kiváló kapcsolatokat ápol japán felsőoktatási intézményekkel.  

offizielles.jpg

Kis ízelítő a számtalan hivatalos programból (balról jobbra, fentről le): Augsburg testvérvárosa, Nagahama polgármestere fogad minket; látogatás a tokiói Waseda egyetemen – az ország egyik legjobb nevű felsőoktatási intézményében tanult Murakami is, igaz nem jogot, hanem színházművészetet; szeminárium a kiotói Ryogoku Egyetemen; a Japán Legfelsőbb Bíróság előtt; előadást tartok a tokiói Meiji Egyetemen; látogatás a kiotói rendőrkapitányságon.

18_maskotchen.jpg

Az előző kollázson feltűnhetett egy furcsaság: Ember nagyságú kabalafigurákkal fényképezkedünk a Waseda Egyetemen és a kiotói rendőrségen is. Igazi kultúrsokk volt először: A japánok annyira meg vannak őrülve a figurákért, hogy nem csak a cégeknek, de a közintézményeknek is saját kabalájuk van.  

1_120.jpg

A Fukuokai Ügyészség ember nagyságú kabalájának társaságában.

bucher_japan.jpg

A nyugati nyitás az irodalmat se hagyta érintetlenül: Japánra fordították, elemezték, oktatni kezdték a nyugati klasszikusokat és a kortárs írókat (Dante, Defoe, Dosztojevszkij, Goethe, Mann, Racine, Verne).

A II. világháborúig inkább Európa, utána viszont már egyértelműen az USA volt a minta. Arról lehet vitatkozni, hogy ez mennyire volt önkéntes, de az biztos, hogy az amerikai szokások átvétele a kultúra és gasztronómia területén nem ütközött lakossági ellenállásba.

amerika_hodit.jpg

Legyen szó McDonald’s-ról, Pizza Hutról (A borzalmas amerikai „pizza”-lánc különösen népszerű), Starbucksról, iPhoneról, karácsonyról, vagy Halloweenről, Amerika hódít Japánban.

europa_hodit.jpg

Európának kevés tér marad: Az egyre szaporodó látványpékségekben sok a francia ihletésű termék, a sörből hódít a bajor és sok az európai autó is. Murakami regényeiből is tudható, hogy a BMW és az Alfa Romeo státuszszimbólumnak számít. Forrás: www.bmw.co.jp  

2_74.jpg

A japánok a mai napig érdeklődnek Európa iránt, és az általános műveltségük is meglehetősen magas. Így lehet, hogy mindenki hallott már Magyarországról, és az ország neve hallatán a többségnek be is ugrik néhány dolog: Tokaji, Bartók, Budapest, rokonság (!). De biztosak lehetünk abban is, hogy minden könyvesboltban akad Magyarország útikönyv. A képen látható eladó egy fukuokai könyvesboltban mutat nekem egy példányt.   

Az irodalomban volt egy ellentétes irányzat is. Nem kevesen, köztük az ötvenes, hatvanas években külföldön legismertebb japán író, Yukio Mishima is elutasították a nyugat térhódítását; a japán hagyományokhoz való visszatérést szorgalmazták.

mishima.jpg

Yukio Mishima (1925-1970) már volt téma a Könyvtacskón. Jól illik a képbe; egész személyisége ellentmondásos. Homoszexuális volt, mégis határozottan fellépett a japán tradíciók védelméért, elutasította a modernitás, a nyugati kultúra megjelenésének minden formáját. Mi több, vad nacionalista volt. Miután részt vett egy hamvában halt puccskísérletben, rituális öngyilkosságot követett el. Az „Egy maszk vallomása” önéletrajzi mű, melyben Mishima szembenéz saját homoszexualitásával. Az írás értelmezhetetlen a férfiszerelem japán, az európai-amerikaitól nagyban eltérő megítélésének ismerete nélkül, ami önmagában is érdekes téma. Röviden a következőről van szó: a japánok különválasztják a szexualitást a párkapcsolattól; az előbbivel kapcsolatban nyitottak, vagy inkább közönyösek, mindenki azt csinál, ami jól esik neki. Így lehetséges, hogy a több ezer éves japán történelemben mindössze néhány évig volt a férfiak közötti szexuális kapcsolat büntetendő (a XX. század elején, miután német mintára „modernizálták” a japán büntetőjogot). A párkapcsolatok megítélése viszont jóval konzervatívabb; máig meghatározó a nézet, hogy a férfi csak a nővel élhet együtt. A homoszexuálisok emiatt szükségszerűen arra kényszerülnek, hogy kettős életet éljenek.

„Gyalog mentünk a kampusz felé, ahol, mint mindig, most is hot dog illata terjengett. Délután kettő volt. A hírekben Yukio Mishima volt az egyetlen téma. A tévé halkan szólt, alig értettünk valamit. De őszintén szólva az egész hidegen hagyott minket.” – számol be Murakami a pillanatról, amikor Mishima haláláról értesült. Nem kell meglepődni, két egymástól különbözőbb személyiséget nehéz lenne elképzelni. Talán csak annyi a közös bennük, hogy Murakami is ellentmondásos egyéniség. Ő a nemzetközileg legismertebb, legtöbbre tartott, kortárs japán író, akit évről évre a Nobel-díj első számú várományosának tartanak. Honfitársai a legkevésbé japán írónak tartják. Annyiban kétségtelenül igazuk van, hogy Murakami fiatalságától kezdve az észak-amerikai és európai irodalom és kultúra szerelmese; köteteiben lépten-nyomon nyugati irodalmi, zenei alkotásokba ütközünk. Thomas Mann-motívumok különösen sokszor tűnnek fel. „A kurblimadár krónikája” című, több szálon futó regény minden idősíkjában nagy szerepet kapnak a kutak, amelyekbe olykor önként, máskor erőszakkal kerülnek a szereplők. „Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?” – ugranak be a szállóigévé vált sorok Mann „József és testvérei” című klasszikusából. A legismertebb, meg is filmesített Murakami regény, a „Norvég erdő” cselekményében, karaktereiben Mann Varázshegye köszön vissza (A történet Hamburgban indul, a főszereplő, Naoko sok időt tölt szanatóriumban – hogy csak két példát említsek. A „Kafka a tengerparton” című kötet nem csak címében utal az európai irodalomra. Amikor egy beszélő macska központi szerepet kap a történetben, aligha akad olyan irodalomban járatosabb olvasó, akinek ne Bulgakov Mester és Margarítája ugrana be.)

murakami.jpg

Murakami és néhány kötete. 

Murakami nem csak irodalmi alkotásokra utal közvetve, vagy közvetlenül, de zeneszámok is gyakran „felcsendülnek” regényeiben. A már említett „Norvég erdő” címét egy Beatles dalból vette kölcsön. Mint Murakami írásaiban gyakran, itt is életrajzi elemek állnak a háttérben; zenekedvelő írónk évtizedek óta jazzbárokat üzemeltet Tokióban.     

Murakamitól nem áll távol a komolyzene sem. "A kurblimadár krónikája" egy Rossini opera címére utal: La gazza ladra / A tolvaj szarka /  The thieving magpie

Murakamira annyiban kétségtelenül illik a „legkevésbé japán” író megjelölés, hogy honfitársaival ellentétben objektíven, hovatovább kritikusan országa történelmét. Regényei cselekménye gyakran játszódnak több időben. Így Japán XX. századi történetének sötét fejezeteivel konfrontálódik az olvasó. „Kafka a tengerparton” a II. világháború csendes-óceáni hadszínterére, „A kurblimadár krónikája” a mandzsúriai háborúba, illetve Mandzsukuoba, a ’30-as, ’40-es években  japán vezetés alatt álló bábállamba kalauzolja az olvasót.

kegyhely.jpg

Yasukuni Shrine (Buddhista templom). Az elesett japán katonáknak szentelt nemzeti kegyhely. A kialakítása miatt sok támadás éri Japánt háborús ellenfelei, különösen Kína és a két Korea, de a hazai közvélemény részéről is. Az elesett hősök falán ugyanis olyan katonai vezetők neveit is olvashatjuk, akiket a bíróság háborús bűnösnek talált. Minden évben nemzetközi botrányt okoz az augusztus 15-ei, a japán kapituláció napján tartott megemlékezés, amikor a japán miniszterelnökök leróják kegyeletüket az elesettek, közöttük a háborús bűnösök előtt is. A képen a templom, a katonák előtt tisztelgő politikusok és egy világháborús Mitsubishi vadászgép a templom katonai (!) múzeumában. 

Az, hogy az emlékhely egy templomban található, mutatja, hogy a japán társadalomban, ha egész más formában is, mint Európában, de fontos szerepet játszik a vallás. Japánban régtől fogva sok vallási irányzat élt békében egymás mellett. A lehosszabb múltra az V. századtól hódító buddhizmus tekint vissza. A másik, hasonlóan hosszú múltra visszatekintő fő vallási irányzat a sintoizmus. Nem csak a többistenhit közös a két vallásban, tanításaik, szokásaik is sokban hasonlítanak egymásra. A sintoizmus ugyanis sokáig a buddhizmus sok formája közül volt az egyik. Mígnem Meiji császár a számos reformja mellett egy államvallást is létre kívánt hozni. Ez lett volna a sintoizmus. Tervét ugyan nem tudta megvalósítani, de a két vallás formális szétválást sikerült elérnie. 

A japán történelmet átható vallási toleranciából csak a keresztények nem profitáltak. Minthogy az uralkodók a japán kultúrától idegennek tartották a keresztény vallási irányzatokat, a XVI. századi megjelenése után tűzzel-vassal irtották a követőket. A keresztény felkezetek ma sem örvendenek nagy népszerűségnek. Az egyistenhit, a szigorú hitéleti és életvezetési előírások, valamint a hierarchizált szervezet idegen a japán hagyományoktól.         

buddhizmus.jpg

Egy érdekes statisztikai adat, amely jól mutatja a két vallás harmonikus együttélését: A japánok 85 %-a buddhista, 90 %-a pedig sintoista! Ergo a túlnyomó többség mindkét vallást egyformán közel érzi magához.

dscn2765.JPG

A hagyományos japán kapu, a torii elmaradhatatlan része minden sintoista templomnak. A szimbolikus határt jelöli a hétköznapi világ és az azon túli föld, valamint az emberek és az istenek között. A képen látható torii a leghíresebbek közé tartozik. A Hirosimához közeli Miyajima sziget partjánál áll a vízben. Közvetlen közelében található egy VI. században, cölöpökre épült sintoista templom, amely dagály idején szigetté változik. Miyajima a sintoizmus és a buddhizmus harmonikus egymás mellett élésének újabb szép példája: a sziget 535 méteres hegyének csúcsán buddhista kolostor található.

dscn2763.JPG

Az "úszó" sintoista templom dagály idején. 

dscn2794.JPG

Az apály óráiban akár ki is lehet sétálni a toriihoz.

dscn2789.JPG

A buddhizmusnak nem csak a tanításai, de a szent helyei is békét, boldogságot, jó kedvet sugároznak. Nem jobb ez, mint amikor egy templomba belépve egy keresztre szögelt embert látunk magunk előtt?  

dscn2770.JPG

A 30 négyzetkilométeres sziget arra is példa lehetne, hogy az ember képes a természettel harmóniában élni: Annak ellenére, hogy a sziget közel 1500 éve lakott, és évtizedek óta turisták hada járja nap, mint nap, buja (ős)erdő borítja, és vadon élő, szelíd állatok mászkálnak mindenfelé.      

20150406_105412.jpg

Ezek az őzek már megszokták az emberi társaságot. Cukik – gondoltam először. Aztán belenyaltak a sörömbe, és ha sörömről van szó, nem ismerek tréfát… 

dscn1907.JPG

Kokyo, a japán császár, a Tennó („az ég ura”) rezidenciája Tokió belvárosában. Maga a palota vizesárokkal körülzárva, a kíváncsi szemek elől fákkal védve fekszik.

A császári titulus a Kr.e. VI. századtól létezik Japánban, de a kínai eredetű tennó elnevezés csak a Kr.u. VII. századtól használatos. Ha áttekintjük a Tennó politikai hatalmát, igen változatos képet kapunk. Évszázadokig isteni eredetű, korlátlan hatalmú úr volt, majd a VIII. századtól fokozatosan csökkent a jelentősége. Ebben a vonatkozásban is Meiji trónra lépése hozott változást, aki uralkodása alatt egyre nagyobb politikai hatalommal bíró császár lett. A tennó politikaformáló szerepe megmaradt a XX. század első felében is; Hirohito császárnak nem kis szerepe volt a világháborúhoz vezető japán militarizmus térnyerésében. A háború után, részben bűntudatból, részben amerikai nyomásra visszavonult a napi politikától, és csak reprezentatív feladatokat vállalt. Egyidejűleg nem tekintette magát többé az isteni hatalom letéteményesének sem, ugyanakkor, mint Meiji óta minden császár, a sintoista egyház első számú papja maradt. Érdekes módon éppen az amerikaiak ragaszkodtak hozzá, hogy Hirohito a trónon maradjon, és a demokratikus japán alkotmány a császárt, mint „a japán állam és a nemzet egységének szimbolumát” definiálja. Így akarta az amerikai vezetés megakadályozni, hogy a romokban heverő  közigazgatás és egyéb állami struktúrák nélkül maradt országban teljes anarchia törjön ki. A tennó volt hivatott a japán állam jogfolytonosságát szimbolizálni. Akihito, aki Hirohito 1989-es halála után lépett a trónra, még apjánál is visszahúzódóbb uralkodó. Ezért nagy szenzáció volt, amikor 2016-ban tévéüzenetet intézett a népéhez, amelyben elmondta, hogy előrehaladott kora miatt, nem tudja meddig lesz képes uralkodói teendői ellátására. Beszéde elsősorban a politikához szólt, mivel az uralkodó jogállásáról szóló törvény nem ismerte a lemondás intézményét. Nem véletlenül. A japánok szemében a lemondás nem más, mint meghátrálás, kötelezettségek teljesítése alóli kibúvás – ez teljesen idegen a mentalitásuktól. Hónapokig tartó vita után végül a parlament a jogszabály módosítása mellett döntött – a leköszönés pontos dátuma még nem ismert. Évekig az is kérdés volt, ki követhetné Akahitot a trónon. A császári párnak vannak ugyan (fiú)gyermekei, de már egyikük se fiatal. Kézenfekvő lett volna az unokák generációjából választani. Náluk azonban csak lányok vannak, márpedig a japán jog szerint a tennó csak férfi lehet. A szabály megváltoztatása - az országot évtizedek óta kormányzó, nevével ellentétben erősen konzervatív – Liberális-Demokrata Pártban igen vitatott volt. A probléma leginkább azért nem merült fel évszázadokon keresztül, mert a XIX. század végéig a császár számára megengedett volt a többnejűség, így mindig sikerült férfi trónörökösről gondoskodni. A vita végére – legalábbis ideiglenesen – egy fiú unoka, Hisahito 2006-os születése tett pontot.        

clipboard02.jpg

A császári család. Forrás: web-japan.org

A következő bejegyzésben a japán gasztronómia világába folytatjuk az utazást, majd a legérdekesebb japán városokkal, turisztikai attrakciókkal, végül pedig Tokióval fogunk ismerkedni.

Petrus Szabolcs

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr3112662849

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mad Mind 2017.07.21. 09:30:29

Nem rossz írás.
Kodályt mindenki ismeri, hiszen a módszere alapján tanulnak japánban zenét az iskolában.
Valóban imádják a kabalafigurákat, de az embernagyságú kabalafigurák(yuru-chara) nem olyan nagy múltra tekintenek vissza. "Although the concept had been around for some time, the start of the "yuru-chara boom" is accredited to Hikonyan,[4] who was created in 2007 to mark the 400th anniversary of the founding of Hikone Castle and created a significant increase in tourism and merchandise sales for castle and the city."
Heisei császár lemondása nem teljesen szokatlan. Előtte is voltak már császárok akik lemondtak. Bár tényleg nem történt lemondás még a modern Japánban.

ozur 2017.07.21. 14:58:15

A lefordított könyveket miért koreai könyvekkel illusztráltad (mármint az első kettő)?

Hikonyan tényleg cuki, nekem is van egy plüss.

BasilWaczak (törölt) 2017.07.21. 15:22:31

Kicsit (inkább nagyon) irigyelek,mindig vonzott a Japán kultúra.Egyszer remélem bejárhatom ezt a csodálatos országot.

Szabolcs282 2017.07.21. 16:17:31

@ozur: A google és a Wikipedia segítségével próbáltam képeket keresni az erdeti, japán kötetekről. Ezek szerint hiába jártam már többször Japánban és Koreában is, nem, hogy nem beszélem a nyelveket, de még a kandzsit sem sikerül megkülönböztetnem a hangultól. Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet a kínos bakira. :)

Szabolcs282 2017.07.21. 16:20:58

@Mad Mind: Valóban, Bartók mellett Kodályt is illet volna megemlítenem. Jól mutattál rá a különbségre: Japán ma egy alkotmányos monarchia, tehát törvények határozzák meg a császár feladatait, kötelességeit, jogait.

Szabolcs282 2017.07.21. 16:22:59

@BasilWaczak: Nem is olyan elérhetetlen, mint talán gondolnád. Ha fél évvel előre foglalsz, 500 € körül már mindig vannak repülőjegyek. Az árak pedig helyben nem magasabbak, mint egy nyugat-európai országban.
süti beállítások módosítása