Szimatolás az irodalom, a gasztronómia és a turizmus világában

Könyvtacskó

Ahogy a jövő városát a múltban képzelték

Körülszimatoltunk Barcelona Eixample-negyedében

2017. szeptember 20. - Szabolcs282

21_2.jpg

Másfél évszázada új fejezet íródott az urbanizáció történetében - hozzáláttak Barcelona rég várt kibővítéséhez. A vállalkozás egyszerre volt forradalmi és szigorúan tervezett. Pontosan úgy, ahogy azt Ildefos Cerdá (1815-1876) megálmodta. Célja világos volt: Igazságosabb, élhetőbb várost!

2_80.jpg

Nem csak a homlokzatok lenyűgözőek, az Eixample felűről is lélegzetelállító – egy óriási sakktábla.  Forrás: www.barcelonas.com

A barcelonaiak cseppet sem lelkesedtek az elképzelésért. A tervezés, majd az építkezés időszakában a legelképesztőbb rémhírek terjedtek az új negyedről: a jövendő lakók mentális és testi egészsége komoly veszélyben lesz. Az épületek közötti nagy távolság miatt az emberek szükségképpen elidegenednek, személyiségük torzul. Nem lesz, aki ne küzdene krónikus megfázással, hisz az egyenes, hosszú, széles utcákon orkán erejű szelek fognak süvíteni. Ráadásul fantáziátlan az egész, akár egy sakktábla, négyzet alakú háztömbök egymásutánja. Ezekkel a várakozásokkal tekintettek a barcelonaiak városuk falakon túli kibővítésére, katalánul az „Eixample”-re. A tervező, Ildefos Cerdá kommunista, és agyára ment az egyenlősdi, vagy egyszerűen csak ízlésficama van? – tették fel a kérdést a katalán metropolisz lakói. De mindegy is, a terv csak rossz lehet, hisz Madridban találták ki – hangzott minden vádak legsúlyosabbika. És ami még ennél is rosszabb, a tervező nem katalán! Az volt; 1815-ben a katalóniai Vic közelében fekvő Centellesben született. Korábban és később senki sem határozta meg úgy Barcelona képét, mint Cerdá, akinek az „urbanisztika” kifejezést is köszönhetjük. A katalán mérnök a modern várostervezés úttörője volt.

1_135.jpg

Cerdá legismertebb portréja: egy idősödő, kopasz, de annál tekintélyesebb bajszú úr, kutató pillantással. Forrás: www.anycerda.org

A barcelonaiak egyik fenntartásának volt valóságalapja. Az Eixample története valóban Madridból indult. Az illetékes minisztérium 1859-ben, egy ötletpályázat után fogadta el a Cerdá tervét, pedig a legtöbb pontot egy másik terv kapta. Amikor Barcelona kiállításokkal és rendezvényekkel ünnepelte a terv születésének 150. évfordulóját, a barcelonaiak már axiómának tartották, hogy az Eixample, ahol 300.000 ember él és dolgozik, a város lelke.

19_2.jpg

Az Eixample akkorára nőtt, hogy a városrész már több al-városrészre tagolódik. Forrás: www.habitaclia.com

Barcelona bővítése régóta váratott magára. A XIX. század első felében a város messze legfontosabb problémája a helyhiány volt. Barcelonában és Katalóniában, az ország többi régiójától eltérően hamar megindult az iparosodás. A XVIII. század kezdete óta lélegzetelállító ütemben fejlődött a textilipar. Az 1800-es években már 100.000 család élt gyapjú feldolgozásából. Így az óváros népessége is robbanásszerűen növekedett – 1802-ben 115.000, 1850-ben már 187.000 embert számlált Barcelona központja (11,5 fő/km2). A várost, a Bourbon-hatalom 1714-es kezdete óta városfal szorította fűzőként, látképét pedig a gyűlölt erőd határozta meg. A falakon belül szorongtak az emberek, miközben minden oldalról kietlen pusztaság övezte a Barcelonát. Beépítése azonban tilos volt, mert katonai övezetnek számított.

3_47.jpg

Óvárosi sikátor: Szűk utcák, sok ember, a járványok melegágya.

Csak 1854-ben engedélyezte a madridi kormány a városfal lebontását - a város végre teret kapott, növekedhetett. Egy 6000 halottat követelő kolerajárvány és egy felkelés tette még nyilvánvalóbbá, hogy a város bővítése nem halogatható tovább. Mint sok európai város esetében (Pl.: Bécs – Ring), a madridi vezetést is csak az ragadta meg Cerdá tervében, hogy egy fal nélküli széles sugárutakkal átszelt város megkönnyítette az esetleges felkelések leverését.

A katalán tervező alapos ember volt; mielőtt hozzálátott volna a tervezéshez, vaskos monográfiában foglalta össze a város lakosságának legfontosabb statisztikai adatait, életkörülményeit – ilyet se tett még senki Cerdá előtt. A statisztikai adatok rámutattak a szörnyű valóságra: a munkások várható élettartama 23,6 év volt. A borzasztó szám adta tervezőnknek a végső lökést: Teljesen új városépítészeti koncepcióval kell előállni! „Építészet vagy forradalom!” – a szállóige a legendás, francia ajkú svájci építésztől, Le Corbusier-től (1887-1965) származik, de mondhatta volna Cerdá is.

A koncepció intellektuális hátteréhez ugyanúgy hozzá tartozott a tudományos szocializmus, mint a határtalan technikai fejlődésbe vetett bizalom. Cerdá egyszerre hit az egyenlőségben és a gőzgépben. De más irányban is gondolkozott: a higiéniának alkotmányos elvnek kellene lennie – fogalmazott a madridi parlamentben. Ezért is különösen szomorú, hogy a városrészt az elkészülte után néhány évtizeddel járványokkal kísért sárlavina öntötte el, mert a városvezetés megspórolta Cerdá csapadékvíz elvezetésre vonatkozó terveinek megvalósítását.

20_1.jpg

Homlokzatok a Passeig de Grácián, az Eixample legszebb sugárútján.

51 nyílegyenes, egyik oldalon a tenger, a másikon a hegyek felé nyitott út, és az ezeket merőlegesen keresztező 23 utca, szabályos négyzeteket formáló, 113,33 méteres oldalú háztömb – szólt az alapkoncepció. A háztömbök sarka levágva, így minden kereszteződésnél egy nyolcszögletű tér jön létre. A tömböknek csak két oldala beépítendő, 16 méternél nem magasabb épületekkel. Így tömbönként 100 fánakl jut hely, és a közösségi terek számára is. 25 tömbönként iskola, 100-anként piac, 400-anként nagy park. Nincs jobb és rosszabb környék, az adottságok mindenhol megegyeznek – így képzelte el Cerdá az igazságos és élhető várost.

20170902_091536.jpg

Az Eixampleben minden kereszteződés egy oktogon.

11_16.jpg

Egy vásárcsarnok, amely valóban megépült.

20170902_092852.jpg

Igazi piaci atmoszférának nyoma sincs. Minden steril. Az árak sem éppen alacsonyak. Nem csoda, hogy kevés a vásárló.

20170902_092949.jpg

Több a gourmet étterem, mint az őstermelői stand.

9_18.jpg

Egy, a néhány megvalósult park közül.

A tehetős és építési megbízásaikkal a projektet nagyrészt finanszírozó barcelonaiak azonban nem akartak ugyan-úgy élni, mint a munkásaik. Így már az 1860-as, II. Izabella királynő részvételével megtartott alapkőletételkor tudni lehetett, hogy Cerdá terve csak részben fog megvalósulni. Már az első magánházak sem az egyenlőség jegyében készültek; a megrendelők Tudor-stílusú épületeket kívántak. A divatok változtak, de az elv nem, minden megrendelő különleges épületre vágyott. Így lett az egyenlőség jegyében megálmodott negyed a kreatív, modern, extravagáns építészek Mekkája. De az állami, önkormányzati megrendelőket sem kellett félteni. A Sant Pau kórház tervezője odáig ment, hogy még a négyzethálós utcarajzot is felborította.

20170902_094747.jpg

Casa Milá. Gaudi alkotása. Az individualista, kreatív, excentrikus építészet iskolapéldája.

20170902_095620.jpg

Casa Batlló. Egy másik Gaudi-alkotás az Eixampleben. Már a 9 órás nyitás előtt gyülekeznek a turisták.

7_25.jpg

Egy palota a sok közül. Csodálatos, de a Cerdá által szem előtt tartott egyenlőséghez és funkcionalizmushoz nincs sok köze.

20170902_093404.jpg

Nem csak a magán-, de az önkormányzati megrendelők is hivalkodó épületekre vágytak: Sant Pau Kórház az Eixampléban.

Cerdá terve nyomán építészeti unikum jött létre Barcelonában, de egészen másképp, mint, ahogy ő megálmodta. Egyenlőségről szó sincs, 500 épület tanúskodik individualizmusról, kreativitásról, excentrikusságról, becsvágyról. Lehet-e mindezt jobban prezentálni, mint Cerdá széles utcái mentén?

5_33.jpg

Cerdá elképzelése szerint valahogy így kellett volna kinéznie a városrésznek.

4_38.jpg

A valóságra ez a kép azonban sokkal jellemzőbb.

16_5.jpg

Minden ház, homlokzat egy mestermű.

6_27.jpg

Az individualizmust, kreativitást az új épületek se nélkülözik.

A katalán tervező álma egy gazdag- és szegénynegyed, valamint telekspekuláció nélküli városról, sok zölddel, közösségi terekkel a magánbefektetők feltünési vágya és az önkormányzat spórolása miatt áldozatául esett. Már a kétszer 10 méter széles járdák, és az 50 méter széles úttestek gondolatával sem nagyon tudtak megbarátkozni a profitot szem előtt tartó kortársak. Egy pénzügyi tanácsadó azt javasolta a városnak, hogy inkább húzzon fel a sugárutak mindkét oldalára egy-egy sor bérházat.

Az Eixample már 1872-ben, hivatalos átadása évében is sokban eltért a tervező álmától. Az épületek többsége magasabb, a parkok, iskolák, zöldfelületek, közösségi terek számára jóval kisebb lett a tervezetnél. A helyzet az idő múlásával tovább romlott. A belső udvarokba fák helyett garázsok és műhelyek kerültek. Franco idején pedig a házak többségét ráépítéssel bővítették.

20170902_094245.jpg

Ebben a háztömbben is parkoló épült a megálmodott fák és közösségi tér helyén.

Mára az Eixample Európa egyik legsűrűbben beépített városrészévé vált (37.600 ember/ km2 - összehasonlításul: a nem éppen szellős Erzsébetvárosban 31.000/ km2). A hatvanas, hetvenes években ugyan elkezdett kiürülni a városrész (A családok az agglomerációba költöztek, a lakások helyét irodák foglalták el.), hogy aztán a nyolcvanas években a fiatalok újra felfedezzék maguknak a központi fekvésű városrészt. Hisz az Eixample egy vonatkozásban biztos álomnegyed: minden gyorsan, gyalog elérhető.

A legnagyobb probléma napjainkban: a forgalom. A széles sugárutak mágnesként vonzzák az autókat. Szembeötlő, ahogy terv és valóság mennyire nem találkoznak egymással: Cerdá korzóként funkcionáló széles, szellős sugárutakat álmodott, e helyett napjainkra valóságos autópályák alakultak ki a házak között. Még szerencse, hogy vannak belső udvarok. Így marad legalább egy csendesebb szoba lakásonként. A főutakra nyíló szalonokban és a beüvegezett téli kertekben, ahonnan a lakások úrnői egykoron a széles járdákon korzózókat kémlelték, ma nyitott ablakok mellett alig lehet megmaradni a zajtól. A helyzetet csak Cerdá tervének egy megvalósult darabkája javítja némiképp: az utcák mindkét oldalán, háztömbönként 14 fa zöldel. Platánok, pálmák, akácok, gesztenyék vegyesen – hatékonyabban aligha lehetne felfogni a port és a zajt. Úgy néz ki, a városvezetés egyre inkább felismeri Cerdá tervének nagyszerűségét, és a profitmaximálás helyett az élhetőség kerül a középpontba. Néhány utcában már korlátozták a forgalmat; negyven belső udvart megtisztítottak a garázsoktól, és kertekké alakítottak.

17_4.jpg

Hiába a szép erkély, francia ablak, ha a zaj, a szmog, a por elviselhetetlen.

20170901_173822.jpg

Még szerencse, hogy az úttesteket két oldalról fasorok szegélyezik.

18_3.jpg

Busz, autók, pedig még kora reggel van.

10_20.jpg

Kis lépés a jó irányba: forgalomcsillapított utca.

20170902_091812.jpg

Ahol évtizedekig kocsik parkoltak, most park, játszótér létesül.  

14_13.jpg

Az Eixample környezettudatos átalakításának a bérelhető kerékpárok is részei.

 

Petrus Szabolcs

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr9012867808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása