Minap egy elkeserítő statisztikára bukkantam az olaszok olvasási szokásairól. Kicsit utánajártam a témának. Hogy összefüggésbe állítsam az adatokat, megnéztem azt is, mit tudunk a német és a magyar olvasókról, valamint a két ország könyvpiacáról.

Itália

Alberto Moravia, Elsa Morante, Umberto Eco, Luigi Pirandello, Pier Paolo Passolini, Dario Fo, Italo Calvo – olasz írók, akik meghatározták koruk világirodalmát. Azóta ugyan csak néhány évtized telt el, mára mégis közhellyé vált, hogy Itália nem a könyvmolyok országa. Ráadásul a helyzet egyre romlik. Már 2012-ben is csak az olaszok 46 százaléka olvasott rendszeresen. 2016-ra az arány tovább csökkent; a lakosság 40 százaléka áldoz szabadidejéből az irodalomra. A valóság még ennél is elkeserítőbb lehet, mert az adatok saját bevalláson alapulnak. Márpedig ilyen kérdésekben sokan hajlamosan rosszul emlékzeni…

Ha megnézzük a részletes adatokat, még sötétebb a kép: Az olvasók 45 százaléka 3 könyvnél kevesebben rágja át magát egy év alatt; csak minden tizedik olasz olvas 10 kötetnél többet; délen csak 28 (!) százalék vesz irodalmat a kezébe; a férfiak mindössze harmada olvas rendszeresen; a statisztikát a nők és az észak-olaszok húzzák fel, akiknek fele rendszeresen időt szentel az irodalomnak.

A kiadók egyre több és egyre olcsóbb könyvvel igyekeznek visszanyerni az olaszokat az olvasásnak. Hogy ez, hova vezet? A kiadott címek száma nő (2016-ben 60.000), a kiadók bevétele viszont számottevően csökken (2012-től 2016-ig 3,1 milliárd euróról 2,5 milliárdra), ami nyilván idővel az írók és műfordítók javadalmazásán is meglátszik (A fordítók nehéz helyzetéről már írtunk a Könyvtacskón.).   

De mit olvasnak azok az olaszok, akik könyvet vesznek a kezükbe? Elsősorban hazai köteteket (Az eladások 88 százaléka) a könnyű műfajból. Az abszolút sztár a Könyvtacskón már bemutatott, veterán, szicíliai krimiíró, Andrea Camilleri. Minden kötete bestseller, 200.000 feletti példányszámmal. Mellette 2016-ban még az anti-maffia író Roberto Saviano, a valódi személyazonosságát évtizedek óta sikerrel leplező, szintén nápolyi Elena Ferrante, Ferenc pápa, Jojo Moyes és Paula Hawkins kerültek be a top tízbe. Saviano és Ferrante már szintén volt téma a Könyvtacskón.  

Akad azért jó hír is. Úgy tűnik, az irodalom utat talál a fiatalabb generációhoz. Az elmúlt évben három olasz YouTube-sztár is könyvet dobott a piacra, amelyek 100.000 feletti példányszámban keltek el. Gyanítom nem Moravia, Eco & co. színvonalán írnak, de legalább tesznek azért, hogy a fiatalok ne csak az iskolai irodalomórán találkozzanak könyvekkel.

További vigasz, hogy más fejlett országokban nem ilyen rossz a helyzet. Itália európai összehasonlításban sereghajtó – Franciaországban és a németeknél a lakosság közel 70% olvas rendszeresen; mi, magyarok is csak kicsit vagyunk lemaradva a 62 százalékos összeeurópai aránytól.

Németország

Az Alpoktól északra tehát kevesebb az ok a pesszimizmusra. „Az irodalom haldoklik.” „A fiatalok nem olvasnak.” „A nyomtatott könyv rövidesen nem lesz része az életünknek.” – sokat ismételt, sötét jóslatok, amelyeket azonban Németországban nem igazolnak a statisztikák. Ami a fiatalokat illeti: a germanisztika továbbra is az egyik legnépszerűbb egyetemi szak. Aki pedig a nyomatott könyv halálát vizionálja, jó, ha tudja, hogy az e-bookok piaci részesedése továbbra is az egyszámjegyű tartományban mozog (Az összbevétel 5, az eladások 9 százaléka). Ebből egyébként jól látható, hogy az elektronikus könyvpiacon nagyon nyomottak az árak. A problémával egy korábbi cikkünkben már foglalkoztunk a Könyvtacskón.  

Németországban tehát a lakosság 69 százaléka olvas rendszeresen saját bevallása szerint. Itáliához hasonlóan a németeknél is számottevően több a női (66%), mint a férfi olvasó (52%). Csakúgy, mint az olaszoknál, az irodalomfogyasztók közel fele évente legfeljebb három könyvvel birkózik meg (41%), ami valljuk be, nem túl nagy teljesítmény. 25% olvas legalább öt könyvet, 10% legalább tízet, a húsznál is többet olvasó, hozzám hasonló könyvmolyok aránya pedig 5%. Olaszországgal ellentétben regionális különbségekre nem találtam statisztikát. Van viszont a korosztályokra vonatkozó: a 14 és 19 közöttiek (59%) és a 70 felettiek (52%) az átlagosnál kevesebbet olvasnak.     

A kiadott címek száma ugyan csak 2 százalékkal, de nőtt 2012 és 2016 között. Igaz, Olaszországhoz hasonlóan számottevően csökkent az eladott könyvek darabszáma (2012: 37 millió, 2016: 31 millió). Ez azonban a németeknél nem jelentette a kiadók bevételének csökkenését (2016: 9 milliárd euró = 2700 milliárd forint). Ugyanis a könyvek átlagos ára (11 euró = 3500 Ft) és az olvasók által könyvre fordított pénz összege (134 euró = 41.000 Ft/év) is nőtt. Tehát kevesebb olvasó több pénzt ad ki a könyvpiacon.

Ha egymás követő évek statisztikáit összevetjük, látszik, hogy nincs nagy ingadozás. Tehát a sokat ismételt félelem, miszerint az olvasók száma folyamatosan csökken, és csak egy-egy Harry Potter-kötet szépíti rövid időre a statisztikát, alaptalan.

2017 öt legeladottabb könyve közül kettő Németországban is egyértelműen a könnyű műfajhoz tartozik: Dan Brown és Ken Follett új bestsellerei. Az ismeretterjesztés és a regény határán mozog Maja Lunde „A méhek története” című kötete. A rendhagyó mű a tavaszi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra fog megjelenni a magyar piacon. Sikerének oka abban állhat, hogy a méhpopuláció drasztikus fogyása évek óta a közbeszéd része Németországban. A top ötbe bekerült egy olasz regény is, a rejtélyes Elena Ferrante nápolyi regényciklusának harmadik része, amely, ahogy azt már írtuk, természetesen Itáliában is eladási sláger volt.      

Maja keresztnevű norvég írónő, aki épp a méhekről írt nemzetközi könyvsikeret. Három ember története három országból (Anglia, USA, Kína) és három korszakból (1852, 2007, 2089). Ami összekapcsolja őket: életükben fontos szerepet játszanak a méhek.

A németek az olaszoknál jobban érdeklődnek más népek irodalma iránt. Az idegen nyelvről fordított kötetek az összes eladások közel 30 százalékát, tehát az olasznál harmadával többet teszik ki a német könyvpiacon.

De hiba lenne a könyvimádó rózsaszín szemüvegén keresztül nézni a világot. Egyértelmű trend nem csak Németországban, hogy kevesebben többet költenek könyvre, az irodalom tehát fokozatosan egy szűkülő társadalmi elit luxusává válik. Empirikus tapasztalatom is, hogy az értelmiségi körökön, az internetes és a nyomtatott sajtó kulturális rovatain kívül a közbeszédet sokkal inkább az új sorozatok, mint az új könyvek határozzák meg. Nehéz helyzetben van az irodalom. Az emberek szabadidejéért sokkal könnyebben befogadható médiákkal kell versengenie: a tévével és egyre inkább az internetes megosztókon valósággal ránk zúduló sorozatokkal. Utóbbiak a többség számára teljesen elfoglalták a könyvek helyét – a teleregény már nem csak egy kult sorozat alcíme. Magam sorozatokat egyáltalán nem nézek, és filmeket is csak ritkán. Tévém pedig egyáltalán nincs. Ennek ellenére sem mondom, hogy ördögtől való lenne egy rossz könyv helyett egy jó sorozattal múlatni az időt. Bloggertársam, aki kedveli a sorozatokat, a következőket fűzi hozzá: „E téren nagya változás. Gyerekkorunkban sok buta szappanoperát, meg gagyi akciósorozatokat láttunk. Most viszont sok menő sorozat van, ami mély társadalmi problémákat feszeget, és így több, mint az, hogy valaki nyálcsorgatva leül a Dallas elé. Például a Handmaid's Tale, amúgy Margaret Attwood-adaptáció. Ezt láttam, és ajánlani is tudom. De jó a Shameless és a The Bridge is. Sok esetben mélyebben ki tudnak bontani egy témát, mint egy Oscar-díjas film, ami csak másfél óra. Persze nem csak az időn múlik, de tapasztalatom, hogy egy csomó nagyon sztárolt film egészen semmitmondó a sorozatokhoz képest.” 

Magyarország

Népességünk száma és anyanyelvünk elterjedtsége tükrében nem meglepő, hogy Magyarországon kevesebb cím jelenik meg (13.000), és jóval kisebb példányszámban fogy el könyv (29 millió), mint Itáliában vagy Németországban. A trend azonban ugyan az: A címek száma nő, az összpéldányszám csökken. Az olaszokhoz hasonlóan mi is a hazai szerzőket preferáljuk; piaci részesedésük 71 százalék.

Németországgal összehasonlítva feltűnően keveset költünk könyvre (6000 Ft/év), ami a kiadók 60 milliárdos bevételén is meglátszik. Ez a német kiadók bevételének nem több, mint körülbelül 2 százaléka! Nem csoda, hogy a hazai írók és műfordítók rosszul fizetettek, ahogy arról már egykorábbi cikkünkben részletesen írtunk.

Tudnunk kell azonban, hogy Magyarországon „szépítik” a könyveladási statisztikát. Ugyanis – a német és az olasz gyakorlattal szemben - beleszámolják a tankönyvek is, amelyek évről-évre az eladott kötetek legnagyobb csoportját teszik ki (30%). A szépirodalomnak csak a torta csak egy kisebb szelete marad (20 %). A fennmaradó részen az ismeretterjesztés (25 %), a tudomány (15%) és az ifjúsági irodalom (10%) osztozik. Németországban részben eltérnek az arányok: szépirodalom 32%, ifjúsági irodalom 16%, ismeretterjesztés 15%, tudomány 10%.

Ami pedig az olvasók számát illeti: Magyarországon 2013-ban a lakosság 60 százaléka emlékezett úgy, hogy az elmúlt évben vett könyvet a kezébe. Ez jóval több, mint az olaszok 40-45 százalékos aránya. Valamivel alacsonyabb, mint a 60 százalék körüli európai átlag, és jóval kisebb, mint a német olvasók 70, vagy a svédek 90 százalék körüli aránya.

Itáliához hasonlóan a piacot nálunk is a könnyű műfaj uralja. A bestseller listákon rend szerint ugyanazok a nevek tűnnek fel: Lőrincz L. László, Frei Tamás, Fejes Éva, Ken Follett, Dan Brown.

Petrus Szabolcs