Szimatolás az irodalom világában

Spiró György – Tavaszi tárlat

Egy lehangoló történet, de el kell olvasni!

2015. január 15. - Szabolcs282

Spiró György – Tavaszi tárlat

tavaszi_tarlat.jpg

Spiró György kötete különlegesség az 1956-os forradalmat, és az azt követő megtorlást feldolgozó regények sorában; középpontjában nem hősök, forradalmárok, hanem az átlag magyar áll. De milyen is volt ez az átlag magyar 1956 októberében? Manapság nem divat erről beszélni, de merjük kimondani: a többség, akkor is, ha elégedetlen volt az országban uralkodó politikai, gazdasági helyzettel, nem vett részt a forradalomban, behúzódott otthonába, és gondolatai leginkább csak a kenyér, a tej, a víz- és az áramellátás körül forogtak. Legnagyobb félelme nem az volt, hogy hatalmon maradnak a kommunisták, hanem, hogy tíz évvel Budapest ostroma után ismét romba dől a város, eluralkodik a káosz. Mi több, a tízmilliós Magyarországon bizony akadtak jónéhányan - és itt nem csak a szűkebb értelemben vett pártelitről van szó -, akik 1945-öt felszabadulásként élték meg, akik, ha látták is a súlyos problémákat, de alapvetően támogatták a rendszert. Róluk manapság nem beszélünk, Spiró György azonban szakít ezzel, és rendszerhű embereket állít a „Tavaszi tárlat” középpontjába.

A főhős, aki valójában egy antihős, Fátray Gyula és neje, mindketten a stabil egzisztenciával rendelkező, rendszerhű, szürke kommunisták mintapéldányai. Fátray gépészmérnök, középvezetőként dolgozik egy állami gyárban, zsidó származású, a „fordulat” nélkül nem, hogy ilyen pozícióba nem kerülhetett volna, de valószínűleg a gázkamrát sem kerülhette volna el. Fátrayné igazi proletár, és mint ilyen, a Horthy-érában nem volt lehetősége tanulni, de valószínűleg a képessége is hiányzott volna hozzá. A „népi demokráciában” azonban igazán fontosnak érezheti magát, a kultúrát felügyelő alsóbb szintű pártcsinovnyikként, aki mindennapjait művészek, értelmiségiek társaságában töltheti. Kell-e hát csodálkoznunk azon, hogy a Fátray házaspár a rendszer hű alattvalója? Ám nehogy azt képzeljük, hogy hőseink ’56 októberében pufajkában, kalasnyikovval védik a munkásosztály hatalmát, mint írtam, antihősökről van szó, akiknek egyetlen vágyuk, hogy a rend minél hamarabb helyreálljon, a bizonytalan időket a lehető legkisebb veszteséggel vészeljék át:

„Nem árt, ha a forradalom kitörése előtt néhány nappal kórházba vonul az ember, a forradalom leveréséig ott is marad, a megtorlás alatt pedig békésen lábadozik otthon. A sors így megóvja attól, hogy a kritikus napokban rosszul döntsön, sőt döntsön egyáltalán, és róla sem dönthetnek rosszul sem a forradalom idején, sem a leverése után azok, akik mások életéről döntenek.”

…és Fátray legnagyobb örömére, a körülményekhez képest minden a lehető legjobban látszik alakulni; október 20-a környékén kórházba kerül, kisszerűségéhez illően a lehető legprofánabb okkal: az aranyerét operálják. De 1957 elején, amikor már úgy tűnik, mindent sikerült megúszni, becsap a villám: egy bizonyos Fátray nevű embert egy névtelen újságcikk összefüggésbe hozza a forradalommal . Főszereplőnk hiába próbálja bizonygatni, hogy csak névazonosságról lehet szó, a kádári megtorlógépezet beindul, a Fátrayt körülvevő, vele azonos kaliberű kollégák, barátok nem győznek elhatárolódni tőle, minden kapcsolatot megszakítani vele, nehogy maguk is bajba kerüljenek. Még felesége is leginkább saját, egyébként nevetséges munkahelyi pozíciója miatt aggódik. Ezt azonban Fátraynak meg kellene értenie, hiszen maga sem viselkedne másképp egy hasonló szituációban, de ha az ember saját egzisztenciája, mi több, élete a tét, nem könnyű ezt elfogadni.

Két ember, ill. végső soron egy egész társadalom bravúros jellemrajza áll a regény középpontjában, nincs bennük semmi szerethető, még megérteni is nehezünkre esik őket, mégis fontos leírás ez, a kádári Magyarország bemutatása.

A történet végül,Fátray szemszögéből nézve örömtelien zárul, de mint várható, ez egy kétes „happy end”; a főszereplő kapcsolatok, kölcsönös szívességek és pénz segítségével (Ki ne ismerné a receptet még a ’70-es, ’80-as évekből is?) tisztára mossa magát, és megnyugodva vesz részt az 1957 május elseji, Kádárt és az „ellenforradalom” leverését ünneplő felvonuláson, minden bizonnyal a magyar történelem valaha volt legnagyobb tömegrendezvényén (Mindez alig fél évvel a forradalom után, kell-e ennél többet mondani a magyar társadalomról?!). Fátray örül, lám, helyreállt a világ rendje…

Végezetül szólni kell néhány szót a címről is, ami az eddig leírtak alapján nem kapcsolódik a történethez. A „Tavaszi Tárlat” a regény egyik mellékes, de annál szimbolikusabb szála: Mialatt férje saját életéért küzd, Fátrayné minden erejével ennek a képzőművészeti kiállításnak az előkészítésén ügyködik. A műcsarnokbéli tárlat hivatott bizonyítani, hogy a művészet világában is helyreállt a szocialista rend. Fátrayné még a megnyitó előtt, egy a Kádár-korszakra oly jellemző pitiáner intrikálás áldozatául esik, a kultúrpolitikai hierarchia - ha ez egyáltalán lehetséges - még alacsonyabb fokára száműzik, így a történet legrendszerhűbb, legbigottabb, legmegalkuvóbb, a nomenklatúra szemszögéből nézve legártatlanabb szereplője válik a „Fátray-ügy” egyetlen áldozatává.

Egy lehangoló történet, de el kell olvasni!

 rokus1.jpg

 suchergebnisse_fur_fulke.jpg

fatray.jpg

desktop2.jpg

1957.jpg

 

Magvető, 2010

285 oldal, 2990 Ft

Petrus Szabolcs

Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák! 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr37078007

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szabolcs282 2015.03.04. 07:37:06

Spiró kedvelőknek ajánlom az író Rózsavölgyi Szalon Arts & Café-ban futó darabját is. Remek előadás!

szalon.rozsavolgyi.hu/hu/programok/szinhaz/551-spiro-gyorgy-elsotetites.html

Szabolcs282 2015.03.04. 07:47:49

Egy másik kiváló, fanyar humorú darabját a Pesti Színházban játszák: Kvartett. Méghozzá parádés szereposztásban.

vigszinhaz.hu/szindarab/292+kvartett/

Kyria 2015.05.14. 14:34:09

Spirótól eddig még csak a Fogság-ot olvastam, hát az sem kimondottan lélekemelő mű. Ettől függetlenül nekem tetszett, egy nagyon erős 4-est kapott:). A leírás felkeltette az érdeklődésemet, lehet, hogy elolvasom - mert bár éltem a Kádár-rendszerben, de csak a 70-es évek közepétől vannak emlékeim - Anyukám meg teljesen más szemszögből meséli 56-ot.