Szimatolás az irodalom világában

Dés Mihály – Pesti barokk

A ‘80-as évek regénye

2015. február 10. - Szabolcs282

pesti_barokk.jpg

Dés Mihály nagy sikert aratott első regényét a hetekben megjelent második kiadás apropóján szeretném olvasóink figyelmébe ajánlani. Nehezen tudnám tömören értékelni a kötet, mert az legalább annyi műfajt ölel fel, és annyiféle stílusú írásból áll, ahány fejezetre tagolódik; mégis, történetileg egy egységes regényről van szó. Szokatlan!

Olvashatunk részletes leírásokat a ’80-as évek pesti házibulijainak, a magukat annyira komolyan nem vevő, liberális ellenzékiek összejöveteleinek világáról. Talán ezek a kötet, mind terjedelmükben, mind hangulati világukban legmeghatározóbb részei, és ezek miatt vannak vegyes érzelmeim a könyvvel kapcsolatban, ugyanis túlságosan bennfentesnek találom őket. Akik maguk is megfordultak ilyen összejöveteleken, bizonyosan jól szórakoznak, nosztalgiáznak olvasás közben, de én, aki 1983-ban születtem, mindvégig kívülállónak éreztem magam. (Egy ellenpélda: Vámos Mikósnak rendszeresen sikerül elmúlt évtizedeket úgy megfestenie, hogy fiatal olvasóként is átérzem ezek hangulatát.). Van a fejezetek között klasszikus családregény, sok magyar-zsidó sorssal, ami - lévén, hogy a regény budapesti értelmiségi körökben játszódik – megkerülhetetlen. Ezek a részek tetszettek, de én általában szeretem a családregényeket. Találkozhatunk szerelmi történet klasszikus stílusú leírásával, minden hozzávalóval együtt: korkülönbség, családi ellenállás, féltékenység, hűtlenség, szenvedés… Van a fejezetek között levélregény, a főszereplő, János levelezik az USA-ba disszidált haverjával, Gáborral. Erről egy kicsit részletesebben: Tetszett, ahogy Gábor leírja, miként szembesült a kulturális különbségekkel, milyen nehéz megélni, ahogy elszakad az otthoni barátoktól, kimarad a bulikból, amiket egy új szociális közegben esélye sincs pótolni. Mégsem honvágy az, amit érez, nem bánta meg, hogy kiment, egy nehezen szavakba önthető érzés keríti hatalmába. (Ezen a ponton megint Vámos Miklóst kell megemlítenem. Ebben a témában „A New York-Budapest metró” volt messze a legjobb könyv, amit eddig olvastam.) A disszidálás a regény szereplőinek, és minden bizonnyal a bemutatott korszak fiataljainak is egy meghatározó gondolata, majd’ mindenki erről beszél, ezt tervezi, a legtöbben persze jól tudják, még ha maguknak sem merik bevallani, hogy nem lesz az egészből semmi. (Dés valóban disszidált, 1986-tól Barcelonában élt.) Van a kötetben, formáját tekintve klasszikus dráma, pontosabban komédia, egy temetőlátogatás apropóján; jót lehet rajta derülni. A főszereplő, János sikertelen beszervezésének története bürokratikus stílusban, ügynökjelentés formájában van megírva, azok minden nyakatekertségével, nyelvhelyességéi hibáival együtt. Egy igazi paródia! Így érzékelteti a szerző, hogy a ’80-as évek derekára a magukat továbbra is nagyon komolyan vevő titkosszolgálatok már leginkább csak nevetségesek voltak. Persze, és erre is utal Dés, ha életek fölött nem is, de egzisztenciákról továbbra is rendelkezhettek. János pszichiátriai kezelése okán olvashatunk terjengős (ál)filozófiai eszmefuttatásokat is, én ezeket az oldalakat át-át lapoztam. De akad a kötetben viccgyűjtemény is; nem kell megijedni, jó viccek, a kor hangulatát idézik: „Mi a szovjet erődemonstráció 1984-ban? Csernyenkó fölmegy a lépcsőn…” (Ez a rész már valószínűleg Dés „Hacsak úgy nem…” címen megjelent vicc-gyűjteményének előfutára.) A kötet zárszavában még nyelvészeti fejtegetésekre is sor kerül, az ezt előadó Gábor, a főhős haverja, Grétsy tanúr úr szerepében tetszeleg. Ez vicces, ha tartalmilag nem is tudok vele azonosulni (a nyelv az én véleményem szerint változzon, fejlődjön, egyszerűsödjön, nem múzeumi tárgy).   

des.jpg

Dés Mihály egy másik kötetével, a 77 pesti recepttel. Erről is írtunk már itt

Mi lehet ennek a stíluskavalkádnak az oka? Két magyarázatom van: Dés meg akarta mutatni, hogy sokféleképpen tud írni. Le a kalappal! Tényleg tehetséges, ha nekem nem is nyerte el minden fejezet a tetszésemet, stilisztikailag valamennyi kiváló. Ennél azonban többről lehet szó. Ma népszerű a szocializmust, a ’80-as éveket szürke időszaknak beállítani; diktatúra volt (kétségtelen), ergo az élet csak rossz lehetett (a könyv erre rácáfol). De a szerző egyértelművé teszi, hogy nem kádári nosztalgiáról van szó; egy bűnös rendszer utolsó évei voltak ezek, az ország morális és fizikai értelemben is rohadt, mindenki, még a legelvakultabb kommunisták (ha ugyan akadt még ilyen) is tudták, hogy a rendszer fenntarthatatlan, de senki sem hitte volna, hogy valaha is megbukik. Micsoda ellentmondás! De rátapint a kor lényegére.

„[…] mindenki lop-csal, aki tudja, megszedi magát, aki nem, csak a klotyópapírt hordja haza az irodából.”

Ha a körülmények rosszak is voltak, Dés és generációja élt, szeretett, bulizott, ivott, szívott, szexelt, mint ahogy ezt a mai harmincasok is teszik, ebből a szempontból nem voltak a ’80-as évek se sivárabbak, mint napjaink:

„Nem volt még egy nemzedék a földön, amelyik olyan jól érezte magát rosszul, mint mi […]”

A stílusok sokfélesége így talán a korszak színességét hivatott szimbolizálni. A „barokk” jelző is erre az ellentmondásos világra, a nap, mint nap felbukkanó új, és még újabb emberek, „tűrt, tiltott, támogatott” ideológiák kavalkádjára utalhat. Teszem hozzá, a barokk jelleg a jelenetek, gondolatok végeláthatatlan hosszú leírásában is megmutatkozik.

desktop3.jpg

 

A Bajcsy-Zsilinszky Endréről elnevezett budapesti úton élt hősunk nagyanyjával. 

 

A „Pesti barokk” egy nagyon személyes, hiteles generációs regény, jobbnál-jobb beszólások, Bacsó Péter Tanújának színvonalát megütő szállóigék, jelenetek gyűjteménye. Helyenként azonban túlságosan terjengős, „barokkos”, kétszáz oldallal rövidebben tökéletes lett volna.  

Magvető, 2013

581 oldal, 3990 Ft

Petrus Szabolcs

s5002699.JPG

Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák! 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr847157207

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.