Szimatolás az irodalom világában

Babiczky Tibor – Magas tenger

Nagyon nem jött be...

2015. február 18. - Szabolcs282

magas_tenger.jpg

Elcsépeltnek tűnhet a megállapítás, de a „Magas tenger“ Babiczky Tibor tollából valóban olyan kötet, melynek vagy hatása alá kerül az olvasó, szuperlatívuszokban fog beszélni róla, vagy „WTF” felkiáltással, húsz oldal elolvasása után örökre leteszi azt. Én az utóbbi kategóriába tartozom, csak azért „szenvedtem végig”, mert nem akartam úgy írni egy könyvről, hogy nem olvastam ki azt.

„Egy nyomozó küzdelme a bűnnel és a bűntudattal“ -hangzik a legtöbb könyves weboldalon a regény rövid bemutatása. Ha ezek után valaki bűnügyi írásra számít, nagy csalódás fogja érni, a kötetünknek nincs több köze a krimihez, mint Dosztojevszki Bűn és bűnhődésének. A főszereplő, a nyomozó (nevét nem tudjuk meg), egy megkeseredett, depresszióba hajló, alkoholizmussal küzdő középkorú férfi, elviselhetetlen kolléga. Ő mereng az életről, leginkább annak értelmetlenségéről, bűnről (talán sajátjairól is? - nem egyértelmű), és bűnhődésről. Ez utóbbi abban áll nála, hogy felesége és fia nélkül kénytelen élni, akik - az író utalásai alapján - elhagyták őt. Bár Babiczky sejtetni próbálja, hogy nyomozónk leépülése ennek eredménye, a történetből mégis az a – mint később kiderült, téves – benyomás alakul ki, hogy az ok-okozatiság fordított: leépülése szerettei távozásának oka, és nem következménye. Így nem csoda, ha a főhős cseppet sem szimpatikus, nem lehet se megérteni, se azonosulni vele. A történet vége tartogat egy meglepetést: egy tragikus esemény, mely a nyomozó önmarcangolására magyarázatot ad, de ez olyan szürreális, hogy belőlem csak egy újabb értetlenkedő felkiáltást váltott ki, és nem tudott arra bírni, hogy akár a főhősről, akár a regényről kialakított képemet felülbíráljam.

bab.jpg

A szerző egy korábbi kötetével

A regényben keveredik képzelet és valóság, kimondott szó és gondolat, múlt és jelen, ha a mondatok sokszor nagyon tömörek is, a képek annál bonyolultabbak, kissé Herta Müllerre emlékeztetnek, de a Nobel-díjas írónő regényeivel ellentétben itt semmilyen késztetést nem éreztem arra, hogy a leírtak mélyebb értelmén elgondolkozzak. Hogy az egész mennyire zavaros, azt talán az érzékelteti a legjobban, hogy csak a harmadik fejezet tájékán eszméltem rá, hogy a fejezetek nem egy összefüggő történetet írnak le, csak a nyomozó személye kapcsolja egybe az önálló epizódokat.

A regény objektíven nézve is gyenge pontjai az aktuális közéleti utalások, melyekkel sok olvasó valószínűleg már ma sem tud mit kezdeni. (Például a 2014-es bajai időközi önkormányzati választás! Tegyük hozzá, erre nem is kell emlékezni.) Vagy, ha ma még dereng is róluk valami, néhány év múlva biztosan feledésbe fognak merülni (pl.: ELTE-HÖK listázása). Erős kritika éri a regény lapjain a (bulvár) tömegmédia szenzációhajhászását, ami, még ha a téma elcsépelt is, eleinte, a szerző találó, fanyar humorú megállapításaink köszönhetően ütős, de a tizedig kitalált bűnügyi tudósítás olvasása már csak unalmas.

Nem zárom ki, hogy van, akit Babiczky Tibor írása objektív gyengeségei ellenére is megszólít (kommentekben sok dicsérő szót olvastam), de én nem tartozom közéjük, a könyvre áldozott három-négy óra elfecsérelt idő volt.

Magvető, 2014

174 oldal, 2490 Ft

dscn8477.JPG

Petrus Szabolcs

Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák! 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr877185125

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.