Szimatolás az irodalom világában

M. Kiss Csaba / Czeizel Endre – Két életem, egy halálom

Egy tartalmas élet krónikája

2015. augusztus 10. - Szabolcs282

ket_eletem.jpg

Czeizel Endre élete a genetika jegyében telt. Tudományos pályáról, szakma sikerekről és kudarcokról, genetikáról, átlagemberek és nagyságok génjeiről, születésről és halálról, családról és magánéletről mesélt a világhírű orvos-genetikus Czeizel Endre M. Kiss Csabának élete alkonyán, rezümét is vonva a maga mögött hagyott nyolc évtizedről.

Természettudományokhoz nem értek, különösebben nem is érdekelnek; ha ilyen téma kerül szóba, mindig elmesélem, hogy a gimnázium vége felé, sok évnyi „kémiatanulás” után sem volt fogalmam arról, mit is jelent az, hogy reakcióegylet. Rejtély, miért nem buktam meg… Ezzel a hátérrel kezdtem tehát bele a kötetbe, amit egy Budapest-München vonatút alatt ki is olvastam. Czeizel Endre a tudósok azon szűk köréhez tartozik, akik szakmailag magas színvonalon, de kevés terminus technicusszal, közérthetően képesek beszélni a természettudomány bonyolultabb kérdéseiről, az ilyen témáktól jobbára elzárkózó olvasók érdeklődését is képesek felkelteni. Nem véletlen, hogy Czeizel számtalan népszerű, tudományos ismeretterjesztő tévéműsor szerkesztője és műsorvezetője, genetikai könyvek szerzője, genetikával foglalkozó interjúk rendszeres alanya volt sok évtizeden keresztül.  Utolsó könyve ezeknek a hagyományoknak a méltó folytatása. Írónk a könyvben is már úgy fogalmazott, hogy orvosai korábbi prognózisai szerint már közel egy éve meg kellett volna halnia. Erre utal a címben, amikor két életéről beszél.

cz.jpg

Czeizel a családfa és a genetika össszefüggéseiről magyaráz, valmikor a '80-as években

A teljesség igénye nélkül említenék néhány gondolatot, témát a könyvből, amelyeket rendkívül érdekesnek találtam:

1. A Homo sapiens sapiens, vagyis a mai ember eredetileg fekete bőrszínű; egy részük bőre akkor világosodott ki, amikor 150.000 évvel ezelőtt elhagyták Afrikát.

2. Sok évig Magyarországon volt a legmagasabb a terhességmegszakítások száma: 1962-ben 154.000 születésre 206.000 abortusz jutott! (Bár Czeizel liberális értelmiségi, de – mint ahogy ez a kötetből is kiderül – az abortusz elkötelezett ellenzője.).

3. Közép-Európában csaknem azonos génállományú népesség él; a magyarok genetikai kapcsolata se a keleti nagyrasszal, se a finnekkel nem igazolható, a perzsákkal-irániakkal viszont sok a hasonlóság (Ez ugye azt látszik igazolni, hogy a magyarság nem keletről, hanem az egykori Mezopotámiából érkezett!). A kötet populációgenetikai részét különösen érdekesnek találtam, ezért tervbe vettem Czeizel ezzel foglalkozó könyvének elolvasását. (A magyarság genetikája, 1990).

4. Czeizel - hozzám hasonlóan – filoszemita, holott antiszemita családban nevelkedett, és sokáig maga is ilyen nézeteket vallott. Nagy érdeklődéssel olvastam a zsidósághoz fűződő viszonyának változásáról és a zsidóság genetikájáról.    

5. A kötetből az is kiderül, hogy a WHO (Egészségügyi Világszervezet) sok szakosított ENSZ szervezettel ellentétben nem egy gittegylet, fontos programokat, kutatásokat irányít és finanszíroz.

who1.jpg

 A WHO emblémája

genf.jpg

... és központja Genfben 

sdc10778.JPG

Genfben magam is jártam. Háttérben az ENSZ épülete, ami egykoron a Népszövetség központja volt. 

Most pedig arról, ami nem tetszett, mert ilyen is volt. Czeizel nem volt szerénytelen ember a könyv tanúsága szerint. Noha - mondanunk sem kell - nagyon is van mire büszkének lenne, de belőlem mindig rosszallást vált ki, ha valaki magát tömjénezi. Többek között az általa kifejlesztett a magzatvédő vitamint és az általa létrehozott Veleszületett Rendellenességek Országos Hivatalát emlegeti túlságosan sokszor. A magyar bulvársajtót legalább egy évtizede nem követem, így fogalmam sem volt a Czeizel család furcsa viszonyairól: genetikusunk felsége tudtával és beleegyezésével szeretőt tartott, akitől az elmúlt években két gyereke is született. Nem vagyok ugyan erkölcscsősz, de ezt tisztességtelennek tartom a két nővel szemben, még akkor is, ha ők - mert a szeretett férfiról nem akartak lemondani - kényszerűen belenyugodtak ebbe a szituációba; Czeizelnek tudomásul kellett volna vennie, hogy vannak helyzetek az életben, amelyekben dönteni kell, akkor is, ha ez nehéz. Írónk egyébként a kötetben arról is vall, hogy rajong a gyengébbik nemért; viharos volt a szerelmi élete. Ha már a bulvárnál tartunk, arról tudtam, hogy Czeizel első szülött fia homoszexuális, hiszen erről rendszeresen nyilatkozik genetikusunk. Épp ezért sajnálom kissé, hogy a téma a könyvben csak röviden és meglehetősen felszínesen jelenik meg. Különösen egy genetikustól érdekes lett volna többet megtudni a kérdésről.

A „Két életem, egy halálom” néhány hibája, hiányossága ellenére is egy jó könyv, melyben egy közéleti személyiség elénk tárja önmagában is érdekes életét nem mindennapi pályájának – mint most már tudjuk – végső lezárásaként, és olvasóit megpróbálja - hogy a könyvben zavaróan gyakran felbukkanó kifejezéssel éljek - „nem középiskolás fokon” a genetikával megismertetni.           

20150818_145303.jpg

A Magzati Diagnosztikai Központ épülete a Bérc utcában a Gellérthegyen. Itt segítette Czeizel Endre hosszú éveken át a gyermekre vágyó párokat.          

Század Kiadó, 2015

398 oldal, 3990 Ft

Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák! 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr917697044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.