Szimatolás az irodalom világában

Umberto Eco – A rózsa neve

Krimi, vallástörténet, filológia és filozófia egy kötetben

2015. szeptember 17. - Szabolcs282

a_rozsa_neve.jpg

Umberto Eco regénye a legtöbb példányban elkelt irodalmi alkotások közé tartozik (a Wikipedia ötvenmillióról ír), és egyben minden idők legsikeresebb olasz nyelvű kötete. Azt, hogy „A rózsa neve” világsiker, persze tudtam, az ötven millió példány azonban meglepett. Miután átrágtam magam a regényen, még hihetetlenebbnek tartom a számot; kíváncsi lennék, hogy az ötven millióból hány kötetét olvastak valóban végig...  

Krimi egy XVI. századi Benedek-rendi apátságban – izgalmasan hangzik. Nem is éri csalódás az olvasót, kötetünk egy fordulatos bűnügyi történetet, érdekes karakterekkel, két furfangos, de nem idegesítően tudálékos detektívvel, rejtélyekkel, intrikákkal, titkos szerelmi kapcsolatokkal, szodómiával, mindez a korszak politikai, történelmi eseményeibe ágyazva. Ez azonban csak a keret; Umberto Eco regénye ugyanis legalább annyira filológiai, vallásfilozófiai, egyháztörténeti írás, mint krimi, és mint ilyen, minden, csak nem könnyű olvasmány. Ezek a bölcsészeti eszmefuttatások azonban páratlanul autentikussá teszik a krimit. Minden soron érződik, hogy Umberto Eco filológus, és mint ilyen, a középkor szakértője. Írónk mégis a háttérbe vonul; a filozófiai, vallástörténeti gondolatok a szereplők párbeszédeiből, fejtegetéseiből jutnak el az olvasóhoz, a történet narrátora is az egyik szereplő. Így mind a tartalomi hitelesség, mind a stílus elősegíti, hogy olvasás közben egy középkori, észak-itáliai apátságban érezzük magunkat.

De lássuk, milyen ez az élet! A világi hatalom és a pápaság között – gyakran fegyveres – harc dúl, mely csak látszólag szól spirituális kérdésekről, valójában a vagyon és a hatalom a tét. Az egyház maga sem egységes, a harácsoló felső papság a szegény egyház eszményét hirdető kolduló rendekkel küzd, és minthogy itt is a földi javak állnak a középpontban, az egyházi vezetés minden eszközt bevet a harcban a kiközösítéstől a máglyán való elégetésig. A regényben főszerepet játszó szerzeteseket mindennél jobban jellemez egy tulajdonság: a képmutatás – erkölcsi szabályokról (melyek persze önmagukban is ezer sebből véreznek) tartanak dörgedelmes prédikációkat a népnek, magukat azonban egy pillanatig se tartják a regulákhoz. (A barátok közötti szexuális viszonyok a krimi egyik meghatározó szálát alkotják.) Mindemellett a harácsolást is említhetnénk: az egyháziak minden világi földesúrnál gátlástalanabbul zsákmányolják ki a parasztságot. Kőkemény, de minden szavában megalapozott egyházkritikal vegyül a bűnügyi történettel, amely azonban – bravúros stilisztikai húzással - nem közvetlenül a narrátor megfogalmazásában jut el hozzánk, hanem a párbeszédekből, az erkölcsfilozófiai vitákból, a korabeli prédikációkból szűrhető le. Ez a megoldás a  sorok közötti olvasást és az önmagukban sem könnyű eszmefuttatások belső ellentmondásainak felfedezését igényli. Ezzel a szerzetesek korszakos jelentőségű felismerése, miszerint az (írás)tudás monopóliumának elvesztése jelenti a legnagyobb veszélyt az egyház hatalmára nézve, amely ellen minden eszközzel küzdeni kell, regényünk lapjain közvetlen bizonyítást nyer.

De szabad-e egy több tízmillió példányban elkelt, a kritikusok által agyondicsért könyvet kritizálni? A Könyvtacskó megteszi! A vallás- és erkölcsfilozófiai fejtegetések a könyv nagyjából kétharmadát teszik ki. Kétségtelenül érdekes a korszak mindennapjait meghatározó klérus gondolkodásának megismerése, de a mennyiség túl sok, különösen, ha az olvasó a könyvajánlóban bízva egy középkori krimire számít. Hogy csak két példát említsek: Egy helyen mintegy tíz oldal terjedelemben olvashatjuk a főapát prédikációját (átlapoztam), de fejezeteken keresztül követhetjük a klérus tagjainak vitáit arról a kérdésről, hogy a jó keresztény nevethet-e (szintén átugrottam). Ugyan sokat elárul a korszellemről, hogy ez a kérdés komoly, akár életre menő viták tárgya lehetett (ne feledjük, az inkvizíciónak egy rossz szó is elég volt, hogy a legjámborabb embert is máglyára küldje), de a kifejtés túlságosan részletes. A könyvnek van két súlyos szerkesztési-fordítási hibája is. Az eredetiséget erősítendő írónk sok tucat helyen latin kifejezéseket, mondatokat, sokszor bekezdéseket szőtt regényébe. A magyar változatban ezek nincsenek lefordítva! Mondanom se kell, hogy ez a könyv olvashatóságát nagymértékben csökkenti. Komoly gond a lábjegyzetek hiánya is. A könyvben számtalan utalás szerepel a középkor és az antik világ személyiségeire, eseményeire, irodalmi műveire (a történet fő helyszíne az apátság könyvtára). Az elengedhetetlen magyarázatok azonban nem a lapok alján, hanem a könyv végén találhatóak, mi több, nem is igazi lábjegyzetek ezek, mert csak oldalszám szerint vannak rendezve, és a főszövegben nincs megjelölve, hogy mihez kapcsolódik magyarázat, mihez nem. Ez így sajnos használhatatlan! Márpedig a magyarázatokra a korszakkal foglalkozó filológusokon és irodalomtörténészeken kívül minden olvasónak szüksége lenne.

A regény záró fejezetében (Figyelem, cselekményleírás következik!) írónk apokaliptikus képet fest; a történet helyszíne, az apátság egy tűz martalékává válik. Ezzel több okból is nehezemre esett megbarátkozni. Először is, nem túl eredeti ötlet. De ennél fontosabb a szimbolika. Minthogy erősen egyházkritikus írásról van szó, metaforikusnak tartom a leírást, amely azt fejezheti ki, hogy a a képmutató, romlott barátok birodalmáhozhasonlóan a  keresztény egyházra is összeomlás vár. Kétségtelen tény, hogy az egyház hatalma a középkor óta az élet valamennyi területén a töredékére zsugorodott. A Vatikán már nem jelentős világpolitikai tényező. A katolikus egyház ugyan továbbra is gazdag (a Vatikáni Bank illegális, alvilággal összefonódó tevékenységének hosszú irodalma van), de gazdasági súlya a középkorihoz nem is mérhető. Számos életvezetési kérdésben az egyház továbbra is beleszólást vindikál magának, de az életidegen és erkölcsileg megkérdőjelezhető előírásokat sok esetben még a hívők sem követik (például a szexuális védekezés tiltását), a társadalomban pedig egyre gyakrabban szorul kisebbségbe álláspontjával. (Példának álljon itt a nemrégiben tartott írországi népszavazás, ahol az egyébként túlnyomóan katolikus ország választói elsöprő többséggel támogatták az azonos neműek házasságát.) De azt is látni kell, hogy a szerepvesztés nem egy apokaliptikus sokkszerű változás volt, hanem sok évszázados folyamat eredménye. A római katolikus egyház pedig, több mint egymilliárd hívével továbbra is politikai, társadalmi tényező.

zwischenablage01_2.jpg

Az író, Umberto Eco

Umberto Eco regénye egy izgalmas, autentikus krimi és egy túl részletes filológiai, filozófiai írás egyvelege. Érdekes olvasmány, de fergeteges sikerére nem találok magyarázatot.        

Legutóbb kiadta: Európa, 2011, 656 oldal, 3325 Ft           

Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák! 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr947736528

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anna Ann 2015.09.26. 08:48:00

Üdv! Jelöltem a blogotok egy díjra, remélem elfogadjátok. Azért tettem ezt, mert én is szeretem a tacskókat, és a blog rendkívül egyedi, régi és új könyvekről egyaránt írtok.

Szabolcs282 2015.10.12. 09:39:27

@Anna Ann: Szia! Először is köszi szépen, meg vagyunk hatva, hogy így kedvelsz minket! :) Milyen díj? Másodszor, bocsánat, hogy ilyen lassan válaszoltunk. A többség a FB-on kommentál, meg valahogy az sem elég effektív, ahogy a blog.hu értesít a kommentekről, így ezek általában elkerülik a figyelmünket. Látom Te is könyvekben utazol. Te is elég széles körből merítesz. Agatha Christietől régebben én is sokat olvastam, aztán sok idő elteltével tavaly megint a kezembe került egy regénye (Nem csalás, nem ámítás). Az eléggé untatott... Ennek ellenére a napokban készülünk egy Agatha Christiehez kapcsolódó cikkel. De ez legyen meglepi. ;)