Szimatolás az irodalom világában

Gáll István – Az öreg

Letűnt korszak letűnt karakterei

2015. november 04. - Szabolcs282

az_oreg.jpg

Gáll István a ’60-as években játszódó, a szocialista társadalom, azon belül is a munkásosztály ellentmondásait boncolgató regénye mind történetében, mind a megjelenített miliő tekintetében nyomasztó írás. Magam részéről érdekesnek találtam, de be kell, hogy lássam, a mai olvasó, különösen a fiatalabb generáció számára nincs már sok mondanivalója, legfeljebb egy letűnt kor jobb megértéséhez segíthet hozzá.

A történet középpontjában Az öreg és A fiú állnak. A nevüket sem tudjuk meg, egyértelmű, hogy a személyazonosság nem bír jelentőséggel, két generáció képviselői ők. Két bányászról van szó, akik élete egy bánya szivattyútelepén fonódik össze, ahol egy matuzsálemi korú, vészhelyzetekre fenntartott, de minden bizonnyal már működésképtelen szivattyút őriznek. Értelmetlen munka ez, ami leginkább semmittevésből áll, egyfajta száműzetés. Az öreg rég elérte már a nyugdíjkorhatárt, érdemi munkát már nem lenne képes végezni, mégsem akar nyugdíjba vonulni, nem veszi tudomásul, hogy eljárt felette az idő. Addig erőszakoskodik a bánya vezetésénél, amíg múltbeli érdemeire való tekintettel kitalálják neki ezt a munkát. A fiú üzemi balesetet szenvedett, munkaképtelen bányász, a vállalat mégis kénytelen neki kenyérkereseti lehetőséget biztosítani.

gall.jpg

A szerző, Gáll István

Két generáció képviselője találkozik egymással, akik nem tudják, de nem is akarják megérteni egymást. Az olvasó pedig csak a fejét csóválja, jobb esetben értetlenséget, rosszabb esetben dühöt érez. Ezért tart itt az ország! – mondhatnánk közhelyesen. Az öreg a kezdetektől a mozgalom tagja, mindent végigcsinált, és ami meglepőbb, túl is élt: tanácsköztársaságot, fehérterrort, földalatti kommunista mozgalmat, világháborút, az ’50-es évek tisztogatásait, ’56-ot. Megkeseredett vénember lett, aki úgy érzi, hiába szentelte életét „az ügynek”, habár magukat kommunistának nevezők irányítják az országot, tetteik azonban távol állnak attól az eszmétől, amiért ő harcolt. Véleményére, tapasztalataira, élettörténetére nem kíváncsi senki, érdemei okán ugyan megtűrik, de kolonc az új nemzedék nyakán. A fiú nagy ívben tesz az eszmére, őt csak a magasabb pozícióba kerülés, az anyagi haszonszerzés érdekli. Tenni ezért, magát megerőltetni azonban nem hajlandó. Balesete után hiába kínálnak neki tanulási lehetőséget, azt kategorikusan visszautasítja. Inkább a kocsmában vedel, a szivattyúházban bámulja a plafont, és várja, hogy az ölébe hulljon a siker. Mindhiába… 

A könyv lehangoló, de érdekes olvasmány az „átkos” privilegizált osztályának két jellegzetes karakteréről, akik élete az önsajnálat posványában süllyed el, mint, ahogy az egész rendszer a történelem süllyesztőjébe került. Nem véletlenül.

Szépirodalmi Könyvkiadó, 1975

197 oldal, 590 Ft (antikvár)

szocialista_realizmus.jpg

A szerző legismertebb kötetét, A ménesgazdát már bemutattuk a Könyvtacskón! De volt már szó a szocialista irodalom más regényeiről is a blogon: Kertész Ákos - Makra és Fejes Endre - Rozsdatemető.

 

Petrus Szabolcs

Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák! 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr787711974

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.