Szimatolás az irodalom világában

Paolo Roversi

Krimik Itáliából, zenei aláfestéssel

2015. november 11. - Szabolcs282

milano_criminale.jpg

A tehetséges, fiatal olasz író, Paolo Roversi két kötetét szeretném a Könyvtacskó olvasói figyelmébe ajánlani. Szigorúan véve két krimiről van szó, ám egyazon műfajba tartorzó kötetek aligha lehetnének különbözőbbek. Ami közös bennük, hogy mindkettő eltér a krimi hagyományos műfaji elemeitől, különlegesek a maguk nemében.

roveresi.jpg

Az olasz krimiírás új csillaga, Paolo Roversi regényei színhelyén, Milánóban, a Dóm előtt

„Milano criminale”, I 2002, D 2011: Sokkal inkább korrajzot, mint hagyományos krimit tart kezében az olvasó. A történet kiindulópontja valós esemény: egy bűnbanda 1958-ban kirabol egy milánói bankot, az olasz kriminalisztika történetének legnagyobb zsákmányát ejtve. Két tizenéves barát, Roberto és Antonio tanúi az eseménynek, mely alapvetően meghatározza későbbi életüket, igaz ellentétes módon: Roberto rendőr, Antonio hírhedt gengszter lesz.

1.jpg

A regény

2.jpg

... és az abból készült, nemzetközileg is sikeres filmsorozat három szériájának plakátjai

Kettőjük életéről és a ’60-as, ’70-es évek olasz társadalmáról, politikai, kulturális életéről kap képet az olvasó a regény lapjain. Izgalmas időszak, egy folyamatos változásban lévő világ. A gazdasági csoda eleinte még nem jut el a társadalom alsóbb rétegeihez; a bűnözők többsége ebbe a rétegbe tartozik. Akik kitörnek a szegénységből, kezükbe veszik a sorsukat, és úgy élnek, mint a Hollywoodi filmsztárok, ámulatba ejtik a társadalmat. Antonio nem egy Robin Hood, a zsákszámra rabolt pénzzel nem a szegényeket segíti, hanem saját luxuséletét finanszírozza. Akciói egyre vakmerőbbek, egyre véresebbek, bukása prognosztizálható. Ezt korunk racionális olvasója is sajnálja valahol, mert Antonio egy laza, vicces figura, érdekes, nagyon jól megfestett karakter. Habár azonos körülmények közül jönnek, Roberto személyisége mégis teljesen más irányba fejlődik, ő lesz a racionális családapa, a rend, az állandóság képviselője egy forrongó, a hagyományokat felrúgó társadalomban. Helyzetét nehezíti, hogy nem csak az elharapódzó bűnözéssel, de minduntalan a politikával is küzdenie kell. Írtam már erről az időszakról: Politika és alvilág összefonódnak, a diákok, majd a baloldali ideológiák hatása alá kerülő egyre szélesebb társadalmi rétegek lázadnak a fennálló rend ellen. Ez először tüntetésekben, sztrájkokban nyilvánul meg, majd terrorrba csap át. A lázadókat leginkább az ellenségképük köti össze: a konzervatív politikai osztály, és a hatalmukat biztosító rendőri szervek. A harc nem csak az utcán dúl. Roberto felesége elkötelezett baloldali, így nem elég, hogy a közös vacsorák is ideológiai vitákban torkollanak, a karhatalom tagjaként olyan demonstrációkon kell biztosítania a rendet, ahol a barikád másik oldalán saját felesége áll. Nem irigylésre méltó helyzet. A regény üde színfoltjait alkotják a korszak fel-feltűnő filmcsillagai és popsztárjai, a „felcsendülő” slágerek. Az olvasó úgy érzi, a ’60-as, ’70-es évek Milánójában csöppent. Kaphat-e ennél nagyobb bókot egy regény? 

Íme, egy kis ízelítő:

 

 

 

„Az ördög bal keze” (La manosinistra del diavolo, 2006 / Die linke Hand des Teufels, 2011): Egy átlagos nagyvárosi (Milánó), és egy szürreális vidéki (Pó-síkság és csak a regény lapjain létező Capo di Ponte Emilia) gyilkosságsorozatról olvashatunk ebben a krimiben. A szálak a tehetséges, de slampos, örökös pénzügyi gondokkal küzdő, és kusza szerelmi élettel megáldott újságírónál, Enrico Radeschinél kapcsolódnak össze, aki kéretlenül, a jó sztori reményében kapcsolódik be a nyomozásba. Eleinte a fejét csóválja az olvasó: Ennyi marhaságot összehordani! Aztán rájön, itt valójában szatíráról van szó, méghozzá a mesterien megírtról fajtából, ahol az olvasó intellektusától, naivitásától függ, hogy mit vesz komolyan, és mikor fogja a hasát a nevetéstől. Kiáló könyv, de rá kell hangolódni a stílusáról, biztos van, akinek ez nem sikerül.     

 4.jpg

Paolo Roversi regényei magyarul sajnos nem jelentek meg, én a német fordításokat olvastam.

Petrus Szabolcs

milano.jpg

Milánóban én is jártam már...

Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák! 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr978069218

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.