Szimatolás az irodalom világában

Grecsó Krisztián – Mellettem elférsz

A fiúk megismétlik (nagy)apáik hibáit

2015. november 16. - Szabolcs282

mellettem_elfersz.jpg

Grecsó Krisztián gondolkodásmódja, értékrendje az ÉS-ben megjelent cikkei és más nyilatkozatai alapján sokban megegyezik az enyémmel. Ergo csak jó könyveket írhat, gondoltam, mielőtt először olvastam volna tőle. Bár egy percig se állítanám, hogy a „Megyek utánad” vagy a „Pletykaanyu” ne lennének jó kötetek, igazán mégsem tetszettek, nem sikerült az író hullámhosszára kerülnöm. Pedig nagyon akartam szeretni mind a kétkönyvet. A „Megyek utánad” esetében nem értettem, hogyan tudott a főhős tizenegynéhány év alatt közel fél tucat nő iránt mély szerelmet érezni; a „Pletykaanyu” több novellájánál sem sikerül megfejtenema mondanivalót, helyenként még a cselekményszálait is csak nehezen tudtam kibogozni. Mindezek ellenére rendületlenül olvastam tovább Grecsót, és kitartásom meghozta a gyümölcsét!

1_1.jpg

Bloggertársamnak volt szerencséje az A 38 hajó fedélzetén személyesen is megismerkednie a szerzővel

A „Mellettem elférsz” elsőre családregénynek tűnik, majd olvasás közben rájövünk, hogy sokkal inkább négy férfi, négy generáció (a narrátor; anyai nagybátyja, ifj. Márton; anyai nagyapja, Domos és apai nagyapjának testvére, Benedek) sok problémával terhelt szerelmi életét tárja elénk az író. Négy nagyon különböző személyiség és történet ez, egy összekötő kapocs van azonban: mindannyian gyávák voltak kiállni önmagukért és szerelmükért, ezzel boldogtalanság lett az osztályrészük. Nyomasztó élettörténetekről olvashatunk, amelyeket az alföldi „Telepen” a mai napig hallgatás övez, ám a fővárosban élő főhős saját emlékeiből és anyai nagyanyja, Jusztika visszaemlékezéseiből kiindulva nyomozásba kezd, amely két irányban folyik: egyrészt a múltba, felmenői életét, boldogtalanságuk eredetét kutatja, másrészt önmagába, hogy a múltból próbálja saját sikertelenségének (éppen egy szakítást hever ki ugyanis) okait feltárni. Hősünk azonban mindvégig bizonytalan - van-e értelme a régi sebek feltépésének? Lenne, mondom én, ha tanulni tudna belőlük, saját életét jobbá tudná tenni. Ő azonban későn jön erre rá ésmaga is elköveti ősei hibáit.

20151116_084443.jpg

Narrátorunk családfája

A legmegindítóbb történet Benedeké, a narrátor apai nagyapjának testvéréé, aki a ’30-as években eltaszítja magától szerelmét, Szabolcsot, mert nem képes elfogadni saját homoszexualitását, inkább elmenekül a Telepről. Amikor a vágy mégis felülkerekedik, visszatér, de az évtizedekig tartó kapcsolata Szabolccsal csak a négy fal között zajlik, olyan titokként, amelyről a faluban mindenki tud, de senki sem beszél (Nádasdy Ádámtól tudjuk, ilyenek a titkok). Benedek csak Szabolcs halála után szembesíti környezetét a férfihez főződő mindet elsöprő szerelmével, ekkor is önkéntelenül: szó szerint beleőrül társa elvesztésébe.

Az ifjabb Márton, a narrátor nagybátyának sorsa jól ismert történet a magyar vidékről: egy sokra hivatott ember, aki mer nagyot álmodni, de ennek beteljesedéséért már nem képes küzdeni, a könnyebb utat választja, marad a Telep kilátástalanságában, ahol az önsajnálat mocsarából és boldogtalan párkapcsolatokból egyenes út vezet az alkoholizmusba.

Az anyai nagyapa Domos története - paradox módon - klasszikus az „osztály nélküli szocializmusban”. (Többek között Kertész Ákos már nálunk is bemutatott „Makra” c. regénye is ezt a kérdést feszegeti.) A budapesti építkezéseken dolgozó, jóvágású, félénk parasztgyerek és az újlipótvárosi úrilány egymásba szeretnek, de a társadalmi korlátok és saját előítéleteik megakadályozzák szerelmük beteljesedését, így marad az élethosszig tartó boldogtalanság. A regény záró fejezetében gyönyörűen fonódik egymásba Domos sok évtizeddel ezelőtti és a narrátor napjainkban játszódó története. Ez utóbbi esetében is külső és belső korlátok állnak a szerelem útjában, igaz, a konstelláció fordított: a fiú köztisztviselő, a lány prostituált. Az üzenet - mint oly gyakran Grecsó írásaiban - keserű: a fiúk megismétlik (nagy)apáik hibáit.

Megvető, 2011

287 oldal, 2990 Ft      

A színpadon is Megyek utánad

3.jpg

Rózsavölgyi Szalon, a budapesti színjátszás ékszerdoboza

A Könyvtacskó csapata megnézte a Rózsavölgyi Szalonban a „Megyek utánad” színpadi adaptációját is. Jó előadás, nekem tetszett, de fontos tanulsággal szolgált: Előbb a színház, utána a könyv! Egy színdarab ugyanis szükségszerűen csak töredékét tudja visszaadni a regénynek. Ha a néző még nem olvasta a kötetett és a színpadi adaptáció jó, kedvet kap az olvasáshoz, a teljes történet kibontásához. (Ez történt az én esetemben.) Ha viszont már olvasta a kötetet, hiányérzete lesz, óhatatlanul úgy gondolja, hogy olvasás közben az ő képzeletében nem a színpadon látott képek jelentek meg. (Ez történt bloggertársam esetében). Pedig Grecsó regényének olvasása után határozottan az a véleményem, hogy a Rózsavölgyi Szalon előadása jó volt, sikerült visszaadnia a regény hangulatát, és ennél többet aligha várhatunk egy előadástól.  

2_1.jpg

Narrátorunk (Őze Áron) Jusztikától (Pogány Judit) akarja megtudni felmenői történetét

1_2.jpg

Könyvtacskó a színházban

 Petrus Szabolcs

Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák! 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr658081952

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.