Szimatolás az irodalom világában

Leg... Leg... Leg...

Minden idők legeladottabb könyvei

2015. december 25. - Szabolcs282

bestseller.jpg 

Már említettem, hogy, amikor az elmúlt tíz év legnagyobb németiországi könyvsikereiről szóló Spiegel-sikerlistáról írtam, felmerült bennem, hogy jó lenne a magyar helyzetet is megnézni. Sajnos a magyar könyvértékesítőktől legfeljebb havi bestseller-listák állnak rendelkezésre, így ezek összehasonlításából tudtam csak egy pillanatképet alkotni.  Ám miközben keresgéltem, két érdekes összeállításra bukkantam: minden idők legeladottabb és legtöbb nyelvre lefordított könyveinek listájára. Az előbbiből szemezgetek a következőkben.

Már a listavezető is óriási meglepetés: Charles Dickens - Két város regénye. Őszinte leszek, még soha nem hallottam a kötetről, holott a The Telegraph szerint 200 millió körüli példányban kelt el világszerte. Bloggertársam, aki az angolban nálam jóval járatosabb, viszont felhívta rá a figyelmemet, hogy a regény címe az angolban szállóige szerűen használatos (tale of two…). Dickenstől más regényeket olvastam már, de nem kedvelem, regényei nyomasztanak. Sikerét annak tudom be, hogy egy olyan korban (a XIX. században) alkotott, amikor tv, rádió, internet híján az olvasás volt a fő esti időtöltés. Ma már idegennek ható dagályos stílusával, részletes leírásaival, szélsőséges karaktereivel, fejlődő figuráival jól igazodott a kor romantikus szelleméhez.

dickens.jpg

A neves angol író

dickens_ket_varos.jpg

Angolul fogalom, magyarul kevesen olvassák

dickens_mas.jpg

Ezeket én is olvastam, de nyomasztónak találtam

A százmillió felett eladott nyolc regény között vannak olyanok, amelyek nem okoztak meglepetést: „A gyűrűk ura” (Emlékezzünk meg e helyen is Göncz Árpádról, akinek jóvoltából magyarul is olvashatjuk a trilógiát.) és „A hobbit” Tolkientől, valamint a „Harry Potter” széria első kötete J.K Rowlingtól. (A további öt kötet is bekerült a top húszba!) A mesés kalandregény és a sci-fi nem az én műfajom, így bevallom, se nem olvastam, se nem láttam őket filmen. Kétségtelen érdemük, hogy gyerekeket, fiatalokat szoktattak az olvasásra, egy olyan korban, amikor minden irányból az írott betűknél sokkal intenzívebb impulzusok érik őket.

gyuruk.jpg

Nem az én műfajom

hobbit.jpg

Dettó

harry.jpg

Ezeket sem fogom elolvasni...

A lista negyedik helyén „A kis herceg áll”. Ez a legeladottabb nem angol nyelvű és a messze legeladottabb franciául íródott kötet; jócskán lemarad a következő francia könyv, Camus „A Pestis”  c. műve mögött. (A több mint 10 milliós példányszám így is hajmeresztő, kíváncsi lennék hányan olvasták el valójában. Én egyelőre nem vagyok közöttük.).De maradjunk a kis hercegnél. Ki ne ismerné! Ódákat zengeni a kötetről nagy divat, szeretni, idézni sikk. Azt szokás mondani, ez egy olyan könyv, amely minden életkorban olvasható, és mindig mást mond. Magam is sokszor, sokféle formában olvastam: először nagymamám olvasta fel; az általános iskolában kötelező olvasmány volt, ekkor olvastam először magam; a gimnáziumban, irodalom fakultáción közösen olvastuk és elemeztük; majd pár éve, immár felnőtt fejjel ismét a kezembe vettem. (Bloggertársam osztálya pedig színdarabban is előadta hatodikban – ő a Tudóst alakította. Erről sajnos nem maradt fent képfelvértel.) Lehet, hogy nagy megrökönyödést fog kelteni, de kimondom: Nem szeretem. A szürreális történet, az erkölcsfilozófiai merengések, vagy a tudat, hogy ezt a könyvet szeretni kell? – Nem tudom melyik a döntő ok, de lehet, hogy  együttesen vezetettek oda, hogy a főszereplő karaktere kifejezetten idegesítővé vált számomra, a történetet pedig szájbarágós tanmesének tartom.

pestis.jpg

Mindenki elolvasta, aki megvette? Kétlem

camus.jpg

A Nobel-díjas Camus

a_kis_herceg.jpg

Középen a klasszikus kiadás, jobb felül az újabb, bal felül egy folytatás, bal alul a francia kiadás, jobb alul pedig az iró, aki vadászpilótaként is szolgált 

Még egy nem angol nyelvű regény került  a top tízbe: „A vörös szoba álma” Cao Hszüe-csin-től, amelyet a Wikipedia szerint az irodalomtörténészek a legjelentősebb klasszikus kínai regényként tartanak számon. Ennek ellenére nem hallottam még róla, de kínai regényt már olvastam, és pozitív véleményemet a Könyvtacskó követői elé is tártam! (Jü Hua: „Testvérek” és az „Élni!” című regény)

kina_1.jpg

A legeladottabb kínai regény. Nem olvastam.

kina.jpg

Ezt a kettőt viszont igen, és nagyon tetszettek

Nézzük tovább a nyelveket, helyezésük sorrendjében: Számos angol, egy francia és egy kínai regény után – meglepő módon - egy portugállal találkozunk. Biztos sokatoknak beugrott már ki lehet az elkövető: a konyhafilozófia sztárja, az ezoterika iránt fogékony női olvasók kedvence, Paulo Coelho, és legismertebb könyve, Az alkimista. (Olvastam, de minthogy nem vagyok se nő, se az ezoterika iránt érdeklődő, meglehetősen untam. Nekem A kis herceggel van egy kategóriában.).

coelho.jpg

Coelho, a női olvasók kedvence

coelho_sok.jpg

És ez nem az összes!

alkimista.jpg

A legismertebb kötet, ezt én is olvastam

Viszont méltán került fel a listára a spanyol nyelvű„Száz év magány” G.G. Márqueztől. Egy könyv, amelytől az irodalomtankönyvek elemzései sokak kedvét elveszik: spirális időszerkezet, ismétlődő nevek, az elidegenedés keserű folyamatának bemutatása (Nem idézem tovább Mohácsi Tanár Urat); valójában egy fantasztikusan érdekes ország (Kolumbia) és falu (a képzeletbeli Macondo, ami igazából Aracataca) és család (Buendía) sorsának abszolút érthető, könnyen befogadható bemutatása a kötet. Mi sem mutatja jobban, mennyire tetszett, mint, hogy nagy nekibuzdulásomban a kolumbiai író további négy regényét olvastam el rövid idő alatt. (Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája, Szerelem a kolera idején, Egy emberrablás története, Azért élek, hogy elmeséljem az életemet) Az első kettőt, korra, nemre, bőszínra, vallásra és világnézetre tekintet nélkül, mindenkinek ajánlom! Márquez maga azonban az utóbbi kettőt tartotta különösen személyes és fontos írásának (A kolumbiai mindennapokat évtizedekig meghatározó emberrablásokról szóló kötetet illetve az élete történetét bemutató könyvet). A sors fintora, hogy ezek nem csak az én, de kritikusok egész sora szerint is messze elmaradnak az „Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája”, illetve a „Szerelem a kolera idején” színvonalától. Talán beszédes, hogy az „Azért élek, hogy elmeséljem az életemet” című kötetéből egyetlen szóra sem emlékszem... Azt nem ígérem, hogy Márquez-írásokat részletesebben is be fogok mutatni, de biztos, hogy önálló bejegyzésben fogok írni egy különös, fanyar humorú hommage-ról a kolumbiai íróhoz, Vámos Miklós tollából. (Márkez meg én) A Nobel-díjas kolumbiai író neve egyébként felmerült már más vonatkozásban is a Könyvtacskón. A disszidens kubai író, Reinaldo Arenas sarkos véleményéről a Kubához és Castrohoz erősen kötődő Márquez munkásságával kapcsolatban, említést tettünk már itt. Az európai spanyolt, jócskán lemaradva Zafón, „A szél árnyéka” című itt már érintett, misztikus regénye képviseli.

100_ev.jpg

Kötelező irodalom, a kifejezés legjobb értelmében

mohacsi.jpg

Mohácsi Károy már többször emlegetett tankönyve a gimnázium 12. osztálya számára. Én is ebből tanultam meg, "mit gondolt a költő"

ggm.jpg

Ezeket olvastam, a két nagyobb képen láthatót ajánlom is!

markez.jpg

Erről még fogok írni részletesen is

zafon.jpg

A legeladottabb európai spanyol. Nekem is tetszett.

A legolvasottabb német kötet érdekes módon egy svájci írónő, Johanna Spyri alkotása, és egy kategóriában van Dickens-el. A XIX. században a mindennapi szórakoztatásról gondoskodott, de gyanítom, ma már a kutya sem olvassa: Egy idealizált kép Svájcról, mesekönyv formájában, „Heidi” címen. A legeladottabb kötet Németországból csak a 94. helyre futott be: Patrick Süskind „Parfüm” című, egyébként nem is német földön, hanem a középkori Franciaországban játszódó regényéről van szó. Hatalmas sláger volt néhány éve, magam is olvastam, a megfilmesítését is láttam. Jó könyv, sok kutatómunka állhat mögötte, ezzel együtt nem nevezném a legjobb német irodalmi alkotásnak.  

suchergebnisse_fur_heidi.jpg

Idill Svájcból magyarul, németül, a filmvásznon

spiry.jpg

...és az írónő egy bélyegen

parfum.jpg

"Egy nyári sláger" volt, de abból óriási

Jobban szerepeltek az olaszok. Már az első húszban találunk egy kötetet Itáliából, nevezetesen „A Rózsa nevét” Umberto Ecotól. Már erről is írtunk! Ezt nem sokkal lemaradva követi a történet, amelyet a nyugati világban mindenki olvasott, vagy inkább látott, hallott: Carlo Collodi (Na, Drága Olvasó, még el se tudod képzelni, kiről van szó?) – Pinocchio! Hogy, olvastam-e? Nem tudom, az biztos, hogy gyerekkoromban láttam a filmet. Nem szerettem, nyomasztott, mert brutális, mint oly sok mese. Az olasz kultúra még egy kötettel képviselteti magát: Susanna Tamaro – Csak a szívedre hallgass. Az már feltűnhetett az olvasóinknak, hogy én kedvelem Itáliát, előszeretettel írok olasz könyvekről, de most passzolok; sem az írónőről, sem a kötetről nem hallottam még soha.

pinoccio.jpg

Egy időtlen klasszikus Itáliából

tamaro_1.jpg

Susanna Tamaro, a szívek olasz ismerője,

tamaro.jpg

...és világsikere

Szintén nem ismerem a legadottabb norvég könyvet és szerzőjét: Jostein Gaarder – Sofie világa. A Wikipédia szerint Gaarder kötetei filozofikusak, fő célközönségét gyerekek és fiatalok alkotják. Hogy ez a kettő, hogy jön össze, azt elképzelni sem tudom. De minthogy én már nem tartozom ehhez a célcsoporthoz, jobban mondva gyerek már nem vagyok, nem hinném, hogy meg fogok ismerkedni a norvég író munkásságával. A másik norvég írótól, aki bekerült az összeállításba viszont már olvastam: Jo Nesboről, a skandináv krimiírás egyik állócsillagáról, és egy „Harry Hole”-krimijéről van szó. Aki szereti a műfajt, biztos ismeri a szerencsejáték-, drog- és alkoholfüggő, rossz modorú és megjelenésű nyomozót, a Norvég Királyi Rendőrség kiválóságát. – No, ennyit az északi krimik és a valóság kapcsolatáról…

sofie.jpg

A filozófia története gyerekeknek - minden idők egyik legeladottabb könyve! Le van esve az állam...

nesbo.jpg

Nesbo sikere viszont nem lepett meg

nesbo_konyv.jpg

Csak néhány, tucatnyi krimije közül

nesbo_fiu.jpg

A legújabbat is nagyon dícsérik, én még nem olvastam

Érdekes módon, a nyelvek képzeletbeli listáján csak most, a nyolcadik helyen jön az orosz, Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij (Az acélt megedzik), majd közvetlenül utána, Lev Nyikolajevics Tolsztoj (Háború és béke) képviseletében. Méltatlan egy sorban említeni kettejüket, az előbbi szovjet propagandát írt, amit nyílván tízmillió számra nyomtak, utóbbi a világirodalom klasszikusa. Lehet, hogy ez sem méltó, de a regény bennem egy Woody Allen idézettel forrt össze: „Részt vettem egy gyorsolvasó-tanfolyamon. A Háború és békét nem egészen 20 perc alatt olvastam el. Az oroszokról szól.” Csak magunk között: Én egyáltalán nem olvastam, ijeszt a terjedelme. Az orosz irodalom még két másik művel képviselteti magát a százas listán, szomorú, de nem Puskin, Csehov, Bulgakov, Paszternák, Szolzsenyicin, Ulickaja vagy Daskova műveiről, hanem újfent szovjet propagandakötetről van szó, a két, rég feledés homályába veszett író nevét nem is idézem itt fel. Ehelyett inkább egy mondatot az imént említett, általam nagyon kedvelt, de olvasóink számára minden bizonnyal ismeretlen Polina Daskovaról, akit annak ellenére, hogy hazája egyik legnépszerűbb kortárs írója, alig fordítanak magyarra. Ő az északi krimiírók által már kitaposott útra lépett, és annak érdekében, hogy üzenetei a szélesebb publikumhoz is eljussanak, bűnügyi történetek keretei között ír aktuális társadalmi problémákról. (Magyarul is olvasható: „A téboly könnyed léptei”, „Magzatvér”. Mindkettőt olvastam németül, ajánlom őket!) 

edzik_a_vasat.jpg

Egy szovjet propagandista és műve

tolstoj.jpg

Tolsztoj, a világirodalom klasszikusa

haboru_es_beke.jpg

Nem olvastam. Az Anna Kareninát viszont láttam Sophie Marceau címszereplésével filmen.

daskova.jpg

Daskovától viszont már sokat olvastam, és jobban szeretem, mint a skandináv kollégáit.

A nyelvek listájában a holland következik, Anna Frank megrázó naplójával, mely a világháború és a holokauszt borzalmait egy sajátos nézőpontból tárja elénk. Szomorú, hogy a kötet Magyarországon nem kötelező olvasmány, pedig hatásosabban aligha lehetne megérteni a gyerekekkel, mint jelent a háború, a rasszizmus, az antiszemitizmus. Svédországot az utóbbi évek egyik legsikeresebb könyve, a virágzó skandináv krimiirodalom zászlóshajója, Stieg Larsson Millenium-trilógiájának első kötete képviseli. (Magyarul: „A tetovált lány”) Érdekes, hogy a másik két kötet, melyek színvonalukban semmivel sem maradnak el az elsőtől még az első százba sem kerültek bele. Egyébként a regényekről már említést tettem itt és itt is.

anna_frank.jpg

Kár, hogy idehaza kevesen olvassák

larrson.jpg

A legnépszerűbb svéd. Én is élveztem.

A cseh az egyetlen kelet-közép-európai nyelv, amely felkerült a százas listára. Jaroslav Hašek derék katonájáról, Švejkről, és az ő fergeteges kalandjairól van szó a Monarchia hadseregében az I. világháború rettenetében, avagy hogy csinál egy kisember hülyét egy magát világhatalomnak gondoló, de fél lábbal már a sírban lévő országból. Hogy a Monarchiánál maradjunk, most sajnos az is kiderült, hogy magyar kötet nem került fel minden idők legeladottabb könyveinek százas listájára. Az vigasztalhat bennünket, hogy a legtöbb nyelvre lefordított könyvek listáján ott vagyunk. De erről majd egy következő cikkünkben… 

svejk.jpg

Egy szórakoztató klasszikus

Még három nyelv szerepel a listán: a japán (Közel egy tucat, Európában jobbára ismeretlen, vagy csak egy szűkebb közönség által olvasott könyvvel. Az utóbbi körbe tartozhat: Haruki Murakami, „Norvég erdő”; Kazuo Ishiguro, „Ne engedj el…”. Én egyiket sem olvastam, bloggertársam viszont nagyon dicsérte az Ishiguro regényéből készült filmet.), a koreai (Egy szintén ismeretlen író, Hong Sung-dae, egy matematikai szakkönyvével! Furcsa dolgok folyhatnak Koreában…), és, figyelem, a jiddis. Az erdélyi, zsidó származású, de Amerikában élő, és nem mellesleg Béke-Nobel-díjas író, Elie Wiesel, „Az éjszaka” című, a Holocaust erdélyi lefolyását bemutató, rövid, de annál megrázóbb kötete, magyarul is olvasható.

suchergebnisse_fur_japan.jpg

A nagy fotók a legismertebb japán könyvekről készültek, jobb oldali középső pedig arról, amelyet már mi is bemutattunk

ejszaka.jpg

Nem hittem volna, de a listára a jibbis irodalom is felkerült

weisel.jpg

A Nobel-békedíjas író, Elie Weisel

Végezetül még néhány könyv a listáról, alátámasztandó, hogy a magas példányszám nem garancia a minőségre: Dan Brown – A Da Vinci kód, Angyalok és démonok (Ha rangsorolni kellene, sokkal inkább az utóbbival kezdeném.), E.L. James – A szürke ötven árnyalata (Már hány írásunkban felbukkant!), Stephanie Meyer – Alkonyat, Ian Fleming – James Bond (Nem is tudtam, hogy a végtelenített, és felfoghatatlan okokból töretlenül népszerű filmsorozat egy könyvön alapul.), Helen Fielding – Bridget Jones (Hozzáteszem, a könyvnél százszor jobb film nagy kedvencem, vagy tucatszor láttam, rendszeresen idézek belőle.)

brown.jpg

Dan Brown nem dokumentalista, de jól ír

inkabb_hagyjuk.jpg

Ezeket biztos nem fogom elolvasni...

biridget_jones.jpg

A kivétel erősíti a szabályt: A filmek sokkal jobban tetszettek.

007.jpg

A James Bond-sorozat, 

flaming.jpg

...és írójuk, Ian Fleming

 Petrus Szabolcs

Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák! 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr708101674

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sage5 2016.10.29. 05:43:36

- A mesés kalandregény és a sci-fi nem az én műfajom, így bevallom, se nem olvastam, se nem láttam őket filmen. Kétségtelen érdemük, hogy gyerekeket, fiatalokat szoktattak az olvasásra, egy olyan korban, amikor minden irányból az írott betűknél sokkal intenzívebb impulzusok érik őket. -

Pontosan ugyanez volt a velemenyem a Harry Potter sorozatrol, es kb szaz embernek el is mondtam. Aztan 30+ evesen egyszer a kezembe kerult az elso konyv, ugy hogy volt par szabad oram, es orokre beleszerettem.