Szimatolás az irodalom világában

Kísért a múlt

2016 legjelentősebb könyvpiaci változása

2016. január 05. - Szabolcs282

mein_kampf.jpg
 

Ez idő tájt sok cikket olvashatunk a január elsején életbe lépő változásokról. Talán meglepő, de 2016 első napja könyves témában is fontos újdonságot hozott; e naptól kezdve ugyanis szabadon publikálható Adolf Hitler hírhedt kötete, a „Mein Kampf” („Harcom”). 

A német diktátor, az 1923-as sikertelen müncheni „sörpuccs” utáni szabadságvesztése alatt, a landsbergi fegyházban írott önéletrajzi jellegű, nemzetiszocialista ideológiájának alaptéziseit, politikai céljait a németek elé táró írása először 1925-ben jelent meg. A várt siker akkor elmaradt, az első kiadás mindössze tízezer példányban kelt el. Az áttörés csak 1933-ban, a nácik hatalomra jutása után következett be, ebben az évben már több mint egymillió darabot sikerült értékesíteni; 1939-ben lépte át a könyv az ötmilliós határt; majd 1944-ig tizenegy millió példány fogyott belőle. Hányat olvastak végig? – Évtizedes vita, sosem fogjuk megtudni. Az azonban ismert, hogy ehhez a példányszámhoz nem csak az olvasók érdeklődése, de olyan adminisztratív intézkedések is kellettek, minthogy a könyv antikvár értékesítése tilos volt, vagy, hogy 1936-tól minden frissen házasuló pár egy díszkötéses példányt kapott az anyakönyvvezetőtől. A könyvnek nem csak az ideológiai jelentősége nagy, a gazdasági sem alábecsülendő; Hitler privátvagyonának nagy része a „Mein Kampf” utáni jogdíjakból, tehát legálisan termelődött!    

A közkeletű tévhit szerint a könyv 1945 óta be van tiltva. De gondolkozzunk egy kicsit: Németországban Hitler bukása után, mint minden demokratikus országban eltöröltetett a cenzúra. Hogy lehetne hát egy könyvet betiltani? – Sehogy. Annak, hogy a „Mein Kampf” a világháború vége óta nem jelenhet meg, szerzői jogi okai vannak! A következőről van szó: Miután Hitler után nem maradt közeli hozzátartozó, a német polgári jog szabályai szerint, minden vagyonát a bajor állam örökölte. Így köztulajdonba kerültek a „Mein Kampf”-hoz kapcsolódó szerzői jogok is. A tulajdonosi jogokat gyakorló bajor pénzügyminisztérium pedig egyszerűen nem engedélyezte az újbóli kiadást. Aki a könyvet ennek ellenére publikálta, szerzői jogsértést, azaz bűncselekményt követett el. 

A jogi helyzet 2016 január elsején alapvetően megváltozott: a szerző halála utáni hetvenedik évben a könyvön fennálló jogok megszűntek, a szellemi termék úgymond közkinccsé vált. A könyvkiadók más kötetek esetében is figyelik ezt a határidőt, hiszen ezután a publikálás – a jogdíjfizetési kötelezettség megszűnése miatt – jóval olcsóbb; a hetvenéves-szabály, a bajor kormányzat intézkedése nyomán  a „Mein Kampf” esetében még nagyobb jelentőségre tett szert.

Németországot a jogi státusz változása nem éri derült égből villámcsapásként. A közéletben, történész körökben már évek óta téma, mit lehetne, kellene tenni. Sokáig konszenzus uralkodott abban, hogy a legjobb előre menekülni, a német illetve a bajor államnak kellene elsőként, már 2016 januárjában egy speciális, kommentált kiadással előállni, amely háttérinformációk, politikai összefüggések bemutatásával kihúzza a könyv méregfogát, illetve megakadályozza a szélsőjobboldali zugkiadók gazdagodását. A fő kérdés, hogy jelent-e Hitler írása bármifajta veszélyt a mai demokratikus Németországra, vagy más országokra. Jómagam két okból is nemmel válaszolok erre a kérdésre. Először is a „Mein Kampf” irodalmilag, stilisztikailag harmatgyenge, hosszú, terjengős, nehezen olvasható írás; nem sokan fogják átrágni magukat rajta. Amikor pár éve a kezembe akadt, magam is csak a századik oldal környékéig jutottam. Másodszor, anélkül, hogy a szélsőjobboldali veszély meglétét tagadnám, a közéleti, politikai, gazdasági viszonyok egészen mások, mint a harmincas években voltak, a Hitler által felvetett témák jó része alighanem a mai radikális jobboldali,  populista pártokkal szimpatizálók számára is irreleváns. Azt csak mellékesen jegyzem meg, ha valakit tényleg érdekelt a német diktátor írása, - illegálisan - már eddig is nagyobb nehézségek nélkül hozzájuthatott. Ennek három oka is van: 1. Minthogy a tiltás nem ideológiai, hanem szerzői jogi jellegű, az antikvár példányok árusítsa legális, mivel ezek a háború előtt jogszerűen jeletek meg. 2. Az angol nyelvű fordítás publikálása világszerte megengedett, mert az ehhez kapcsolódó szerzői jogokat még Hitler kiadója adta el egy amerikai cégnek a harmincas években, így ezt nem örökölhette meg a bajor állam. 3. Az interneten amúgy is mindenhez hozzá lehet jutni.

A müncheni Legújabbkori Történelem Intézete (Institut für Zeitgeschichte – IfZ) 2009-ben – a bajor kormány politikai és anyagi támogatásával – hozzá is látott a kommentárral ellátott kiadás előkészítéséhez. A munka már szépen haladt, amikor 2013 decemberében a bajor miniszterelnök, Horst Seehofer váratlanul bejelentette, hogy kommentár ide vagy oda, a Bajor Állam neve alatt nem jelenhet meg a „Mein Kampf”– ez a nemzetközi kapcsolatok szempontjából vállalhatatlan lenne. Bár az IfZ egy állami szervezet, azonban Németországban a tudomány szabadságát olyan komolyan veszik, hogy az intézet történészei megengedhették maguknak azt a merészséget, hogy tovább dolgozzanak az új kiadáson, ami 2015 végére el is készült. A kérdés, mi lesz a sorsa?

meinkampf2.jpg

A kritikai kiadás

A bajor kormányzat ismét a jogot szándékozik segítségül hívni: Cenzúra nincs, de Németországban a Holokauszt tagadása a közösség elleni izgatás minősített formája, és az alkotmányellenes szervezetek (a Nemzetiszocialista Párt nyilván ebbe a kategóriába tartozik) propagandájának terjesztése bűncselekmény. A bajor Igazságügyi Minisztérium álláspontja szerint a publikálás megvalósítaná ezeket a tényállásokat. Hogy a bíróság követni fogja-e ezt az interpretációt, annál is inkább kérdéses, mert a hetvenes évek végén a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság – az antikvár példányok értékesítése kapcsán – a büntethetőség ellen foglalt állást. (Akit érdekel az indokolás, és beszél németül, itt megtalálja az ítéletet.) Egyúttal azt is látni kell, hogy a korábbi, szerzői jogi védettséggel ellentétben, a büntetőjogi jellegű német döntésnek más országokban már semmilyen joghatása nem lenne.

Az élet gyorsabbnak látszik a jognál, az IfZ „kritikus kiadása” ugyanis már bekerült a német könyvpiac egyik legmeghatározóbb szereplőjének, az Amazonnak a kínálatába, igaz, az aktuális információk szerint csak január nyolcadikától rendelhető. E helyen szeretnék még egy kritikus mondatot a „kritikus kiadásról” megfogalmazni. Nem kétlem, hogy az írás szakmailag magas színvonalú, de ami a terjedelmet illeti, az intézet munkatársai elvetették a sulykot – a kötet közel kétezer oldalt számlál! Pont az a hitlerizmussal szemben kevesebb fenntartással rendelkező potenciális olvasó, akinek a szemét politikai és a tudomány a kommentálással fel kívánnák nyitni, nem fog ilyen bő lére eresztett magyarázatokat olvasni, és inkább egy antikvár, illegális, vagy – ha lesz ilyen – kommentálatlan új kiadáshoz fog nyúlni. A kutatók, történészek számára persze hasznos lehet a kiadvány.

A múlt kísért, a jelen válasza bizonytalan, kíváncsian várom, mit hoz a jövő.

Petrus Szabolcs

Forgalomba került, és az első napon el is fogyott a kritikai kiadás...

Egy cikkünkhöz kapcsolódó kommentár szerint sajnos igény van a „Mein Kampf”-ra. Ezt látszanak alátámasztani az első eladási számok is. A müncheni Legújabbkori Történelem Intézete négyezer példányba jelentette meg a kritikus kiadást. Már tudjuk, a könnykereskedőkhöz közel tizenötezer előrendelés érkezett, így a hivatalos megjelenés napján egyetlen példány sem került a boltokba. Sokan rögtön üzletet láttak a hiányban; az Amazonon ötszáz euró körüli áron lehet másodkézi példányokhoz jutni! Mindez történik annak ellenére, hogy már nyomdában van az új kiadás, február végégi minden előrendelést leszállítanak, és tervben van további kiadások nyomása is.  

2_8.jpg

A Legújabbkori Történelem Intézete Münchenben

Mind e mellett továbbra is állítom, nem a „Mein Kampf”-ben, illetve annak kommentárt kiadásában rejlik napjaink – egyébként nagyon is meglévő - szélsőjobboldali veszélye. Aki a nácizmussal szimpatizál, annak nem kell újabb muníció a könyvből, akit érdekelt Hitler hírhedt írása, már száz féle képpen beszerezhette. Prekoncepcióm szerint az elmúlt napok tipikus vásárlója a történelem iránt érdeklődő, értelmiségi rétegből kerül ki. Hogy ők, miért fizetnek több száz eurót? – Bedőltek a hisztériának.   

---

Mein Kampf - gegen Rechts (Harcom - a szélsőjobboldal ellen)

mein_kampf_gegen_rechts.jpg

Talán az eddigi legjobb válasz Hitler hírhedt írásának újrakiadására a „Mein Kampf - gegen Rechts” („Harcom - a szélsőjobboldal ellen”) című kötet. Az írás kilenc hétköznapi ember történetét mutatja be, akik vagy saját bőrükön tapasztalták meg, milyen a szélsőjobboldali ideológia üldözöttjének lenne, vagy a történelemből tanulva, közvetlen élmény nélkül is tudják, hogy fel kell lépni a kirekesztő eszmék és azok hirdetői ellen. Többek között egy Holokauszt-túlélőről, egy kolumbiai diák, egy hamburgi és egy lipcsei önkéntes, egy Erfurtban élő fekete lány, egy Németországban felnőtt afganisztáni menekült és egy kisvárosi polgármester mesélnek arról, hogyan, és, miért mutatnak civil kurázsit. E mellett arra is bízatják az olvasókat, csatlakozzanak a harcukhoz. Egy elgondolkodtató, sok helyen megható, magával ragadó kötet átlagemberektől az átlagembereknek. Magyarországon is elkelne egy hasonló!        

Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák! 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr898244104

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.