Szimatolás az irodalom világában

Nekem májusig tartott a karácsony

Rendhagyó karácsonyi könyvajánlónk margójára

2016. május 12. - Szabolcs282

reg_elmult.jpg

Karácsony már rég elmúlt, de mert Jézuska bőkezű volt, és az áhított könyveket mind a fa alatt találtam, májusig tartott, amíg minden átrágtam magam. Három, a maga nemében kiváló könyvről (Demény - kóbor kalandjaim, Horthy Miklósné - Napló 1944-45; Kristóf konyhája) írtam már külön, most pedig lássuk a többieket!

Halász Judit / Orosz Ildikó – Nem születtem varázslónak

1_8.jpg

Jó autobiográfiát írni nehéz. Hozzávalók: fordulatos élet és jó írói véna, tehát a képesség bármely történet érdekfeszítő előadására. Mindannyian tapasztaltuk már, hogy egy rossz mesélő még a legjobb viccet is agyoncsapja, és fordítva. Talán nem véletlen, hogy mind a viccmesélés, mind az önéletrajzi kötet kapcsán számomra Antal Imre az etalon; „Pami” című önéletrajzi kötetével maradandód alkotott.

2_16.jpg

Egy önéletrajzi kötet aligha lehet jobb!

Halász Judit alaphelyzete nem ideális: a művésznő ötven éve van a színészi pálya csúcsán, és ezt a hosszú időt ugyan abban a színházban (Víg), ugyanazon férj oldalán (gimnáziumi szerelme, Rózsa János, rendező), minden magánéleti botrány, harsányság nélkül abszolválta. Ezért szereti, tiszteli egy ország, ugyanakkor emiatt hiányzik az izgalom. A könyv alapvetően három részre bontható: 1. Színművészet a vásznon és a színpadon. A színdarab-, és forgatókönyvírók nem sokat adnak a generációk egyenjogúságára, különösen a színésznőkkel bánnak mostohán, ötven felett kevés a női (fő)szerep. Így Halász Judit anekdotázása javarészt a hatvanas, hetvenes évekre koncentrálódik. A színház viszont mulandó műfaj, több évtizeddel ezelőtti darabokról, és olyan színészekről, rendezőkről olvasni, akiket koromnál fogva sosem láthattam élőben, nem túl érdekes. Ráadásul a Halász-Orosz páros nem is bizonyul a legjobb mesélőnek, a poénokat jórészt idejekorán agyoncsapják. 2. Énekesnői karrier. Halász Judit talán már ismertebb gyerekdalok énekesnőjeként, mint színésznőként. Nem csoda, generációk nőttek fel a dalain, aligha akad a mai negyvenesektől lefelé, aki ne járt volna koncertjén. A könyvnek ez a része tényleg érdekes, talán azért is, mert személyes emlékeim is kapcsolódtak hozzá. Hogy indult a karrier? Miért nehéz a gyerekközönséggel bánni? Hogy születnek a dalok? (A szövegre nagy hangsúlyt fektet a művésznő, előszeretettel énekel versekre komponált dalokat.) 3. Magánélet. Megtudunk néhány dolgot családjáról, balesetéről, rákbetegségéről.

1_15.jpg

Halász Judit és férje, Rózsa János

Halász Judit önéletrajzi írása olyan, mint ő maga: szolid, emberi, szeretetteljes – kellemes vasárnap délutáni olvasmány.

Park, 2015, 328 oldal, 3500 Ft  

 

Géczi János – Vadnarancsok

3_2.jpg

Alkoholizmus, drog-, gyógyszerfüggőség, prostitúció, szexuális deviancia, kizsákmányolás és erőszak az állami gondozásban, út szélén hagyott társadalmi csoportok, hajléktalanság, rasszizmus, a nómenklatúra tagjainak mindennapos visszaélései – csupa olyan jelenség, ami a szocializmusban hivatalosan nem létezett, de ami a nyolcvanas évek elején született riportkötet négy szereplőjének életét meghatározta. Nem csoda, hogy a könyv megjelenése után szenzáció lett, hamar indexre került, pedig nincs benne semmi politika, csak a létező szocializmus társadalmának peremén élők bemutatása. De egy rendszer, amelynek vezérlő elve szerint, amiről nem beszélünk, az nincs, még felpuhulásának idején sem tűrhette az ilyen szókimondást. Mai szemmel nézve már nem újdonság, hogy a kádári Magyarországon is voltak kábítószerfüggők, hajléktalanok stb. Ennél sokkal meglepőbb, hogy, ha egy-két félmondatból nem tudnánk meg, hogy a hetvenes években járunk, azt hihetnénk, napjainkban játszódnak a történetek. Ebből két tanulságot szűrök le: 1. Géczi János időtlenül ír, kiváló zsurnaliszta. 2. Változhatnak politikai-, gazdasági rendszerek, a labilis személyiségek segítség nélkül elbuknak, a kiszolgáltatottakat kihasználják. 

3_7.jpg

A szerző, Géczi János, író és képzőművész.

Athenaeum, 2015, 390 oldal, 2990 Ft 

 

Kárai Dávid – 50 édesség, amit el kell készítened   

6_1.jpg

Mária Hajková: Édeskönyv – generációknak fogalom a sok tízezer példányban elkelt süteményrecept-gyűjtemény.

hajkova.jpg

A receptgyűjtemény számos kiadást megélt; nekem a fekete háttér előtt fehér tortás változatvan meg.

Hogy Kárai Dávid könyve valaha fogalom lesz-e, abban korántsem vagyok biztos, pedig megérdemelné. A fiatal szakács-cukrász ugyanis nagyon ügyesen összegyűjtötte a Magyarországon legismertebb, legnépszerűbb édességeket A-tól (almás pite) Z-ig (zserbó), és bakancslista jelleggel arra hív minket, hogy próbáljuk ki mind az ötvenet. Ez kihívásnak is szép lenne, bár van olyan desszert a listán, amit gyanítom, soha nem fogok itthon elkészíteni – vagy, mert nem szeretem (bejgli), vagy, mert túl nagy vesződséggel járna, és talán nem is lehet olyan jó, mint a bolti (croissant). Amit viszont már kipróbáltam, azok nagyon jól sikerültek. Íme, néhány fénykép bizonyítékul, Szabolcs konyhájából:  

almas_pite.jpg

Almás pite, a magyar konyha kalsszikusa. Több receptet kipróbáltam már, de ilyen jól még sosem sikerült. 

clafoutis.jpg

Trendi, francia édesség a clafoutis; egyszerű elkészíteni és angyon finom.

turogomboc.jpg

Egy újabb maygar klasszikus, a túrógombóc.

 

Bookline, 2015, 176 oldal, 4990 Ft

 

Péterfy Gergely – Halál Budán      

8.jpg

A karácsonyi cikkben azt írtam, hogy bár Péterfy előző regénye, a „Kitömött barbár” sok kritikára adott okot, de mert a történet érdekes, a koncepció jó volt, és a kötet mögött alapos kutatómunka állhatott, adok az írónak még egy esélyt. Fáj, de nem tudott élni vele.

Péterfy újfent – egy Kazinczynál ugyan jóval kevésbé ismert -, de létező történelmi személyiséget, Michele d’Astét állított regénye középpontjába. A kiváló stratéga és bátor harcos hírében állt olasz hadvezér jelentőségét az adja, hogy naplójából ismerhetjük meg a legautentikusabban Buda 1686-as visszafoglalását a töröktől. A történet egy évvel korábban, 1683-ban kezdődik, amikor az oszmán hadak utoljára próbálták meg elfoglalni Bécset, amikor is a kahlenbergi csatában döntő vereséget szenvedtek, és amin a keresztény seregek úgy felbátorodtak, hogy néhány év leforgása alatt kiverték a törököket az 1526 óta jórészt uralmuk alatt álló Magyarországról. A kahlenbergi csata előestéjén bukkan fel - az olvasó számára a semmiből - Michele d’Aste. Róla és az ostromolt Bécsről fest meglehetősen színes képet az író, melyben a valóság, a rémhírek és a kor emberének babonái keverednek egymással. Mindez történik előbb d’Aste egy harcostársának, majd egy angol kalandor tolmácsolásában. A narráció ismét sok sebből vérzik: Nem világos kik ők, miért éppen ők mesélnek, mikor mesélnek (az idősíkok keverednek), hogy jutottak az előadott információkhoz. Feltűnnek még más szereplők is, de d’Astéhez és a narrátorhoz hasonlóan ők is a semmiből jönnek, és a semmibe is vesznek. Hőseink végül Győrön keresztül (Amit a szerző meglehetős következetlenséggel néhol Raad néven emleget, miközben az osztrák főváros mindvégig Bécsként szerepel a regény lapjain…), egy felvidéki kitérő után, a kötet utolsó kb. tíz oldalára megérkeznek Budára, ahol a történelemkönyvekből, de nem a regényből (!) tudhatóan d’Aste hősi halált hal.

5_4.jpg

Benczúr Gyula jól ismert tablója Buda felszabadításáról.

Írónk, mint a „Kitömött barbár”esetében, egy történelmi regényen keresztül akar üzenni a mának. Mondanivalója az első kötet esetében nyilvánvaló volt. Ebben a regényben is több helyen éreztem, hogy a történetek több rétegűek, de – legalábbis számomra – ritkán jött át az üzenetük. És ez baj, különösen, ha dramaturgiai gondok is vannak az írással. Így már a nyilvánvalóan sok kutatómunka és az alapvetően érdekes történet sem segít. 

4_5.jpg

A szerző

Kalligram, 2015, 192 oldal, 2990 Ft

 

Roman Szencsin – A Jeltisev család

4_1.jpg

Kilencvenes évek eleje, panelváros a nagy orosz semmiben; a feleség, Valentyina könyvtáros, a férj, Nyikolaj rendőr, a detoxikálóban dolgozik, a szűkös családi kasszát az öntudatlan részegek kizsebeléséből próbálja feljavítani; az egyik fiúk börtönben, a másik, Tyoma végzettség, munka és cél nélkül teng-leng. Azt gondolnánk, ennél nyomasztóbb már nem lehet, pedig a Jeltisev család csak most indul meg a lejtőn. Miután a családfő gondatlansága miatt tűz üt ki a kijózanító egyik cellájában és többen megsérülnek, örülhet, hogy megússza korengedményes nyugdíjazással. Ekkor válik egzisztenciális kérdéssé az, aminek a szovjet időkben semmi jelentősége nem volt: a Jeltisev család panellakása szolgálati, így rövid időn belül el kell hagyniuk. Egyéb lehetőség híján Valentyina szülőfalujába, az asszony rég nem látott nagynénjéhez költöznek. Munkanélküliség, nyomor, kilátástalanság, alkoholizmus, erőszak, teljes fizikai, szellemi és lelki leépülés – ez fogadja őket, és hiába próbálnak eleinte küzdeni, kisvártatva ez lesz az ő sorsuk is. A fiatal orosz író, Roman Szencsin ezzel a rövid, de annál megrázóbb regényével korunk orosz társadalmáról és a vidéki lét kilátástalanságáról valósággal berobbant a világ-, és M. Nagy Miklós kiváló fordításának köszönhetően, a magyar irodalmi életbe is.

6_2.jpg

Az immár világhírű író. 

Európa, 2015, 272 oldal, 2990 Ft

 

Petrus Szabolcs

1_18.jpg

Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák! 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr58707428

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.