Szimatolás az irodalom világában

Nádas Péter – Párhuzamos történetek

A kortárs magyar irodalom kiemelkedő alkotása?

2016. október 08. - Szabolcs282

parhuzamos_tortenetek.jpg

Rendhagyó módon kezdjük néhány adattal: a három kötetes, 1506 oldalas regényen közel húsz évig dolgozott a szerző; Christina Viragh német nyelvű fordítása, amiért a Lipcsei Könyvvásár fordítói díjában részesült, öt év alatt készült el; a regénynek nincs főszereplője, van viszont hozzávetőleg háromtucat főbb szereplője; vélhetően ez a regény büszkélkedhet a világirodalom leghosszabban, több mint kettőszáz oldalon keresztül hömpölygő szexuális aktusával.

A számos hazai és németországi helyszínen játszódó történet igen kusza szálai egy pókhálóra emlékeztetnek, a szereplők és az események többsége között az első pillantásra nincs közvetlen kapcsolat, áttételesen mégis kihatnak egymásra. A háttérben egy filozófiai elgondolás húzódhat, mi-szerint életünket sokszor olyan személyek határozzák meg, akiket nem is ismerünk, és olyan történések alakítják, melyekre nincs ráhatásunk, mi több végbemenetelükről nem is értesülünk. Ebben sok igazság lehet, különösen, ha a XX. századra gondolunk, ahol számtalan esetben színfalak mögötti konspirációk döntöttek emberi sorsokról. És itt most ne csak olyan történelmi eseményekre gondoljunk, mint például a Wannsee-értekezlet a „végső megoldásról”, de átlagos középkáderek mindennapos beszélgetéseire is a Lukács fürdő szaunájában, aminek eredményeként valakit elvitt a fekete autó… Mégis, egy olyan társadalomban, mint a magyar, ahol az emberek előszeretettel tolják a felelősséget saját sorsukért másokra, kormányzótól, nemzetvezetőtől, „Kádár-apánktól” és az államtól várva a megoldásokat, olaj a tűzre ilyen filozófiát propagálni.

1_31.jpg

Nádas a több tucat párhuzamos történetén keresztül megeleveníti az elmúlt század számos sorsdöntő eseményét: így például a Holokausztot, vagy ’56-ot.Egyúttal felvillantja meghurcolt népek, társadalmi csoportok sorsát, ilyenekből akadt bőven: zsidók, cigányok, melegek, kommunisták, értelmiségiek, arisztokraták. Mindezt változatos stílusban, és a legkülönbözőbb perspektívákból teszi: Van történet a nagy döntések előkészítéséről (tudósok disputája a fajelméletről) és meghozataláról („végső megoldás”), de azok lecsapódásáról is az átlagember szintjén (nyilas deportálások az Újlipótvárosban). Van, hogy egy történelmi esemény a leírás középpontjában áll, de van, hogy csak a háttérben lappang. De senki ne gondoljon most történelmi regényre á la Ken Follett. Nádasnál mindez erkölcsfilozófiai perspektívából jelenik meg, hősei lelkét, pszichéjét analizálja. Így szerzőnk nem a mindent tudó tolsztoji regényíró, aki hőseit felülről szemléli, minden gondolatukat, cselekedetüket és egyúttal az eseményeket is uralja. Ő Dosztojevszkij nyomdokaiba lép, eggyé válik a hőseivel, velük, bennük tépelődik, keresi, és sokszor nem találja meg a választ az élet egy-egy nagy, sorsfordító kérdésre. Az írói bravúr abban áll, hogy Nádasnak nem csak Raszkolnyikovvá kell válnia, hanem egyszerre több tucat szereplő érez, lélegezik együtt. Nem csoda, hogy az írás húsz évet emésztett fel.

parhuzamos.jpg

Nádas monumentális regénye más nyelvek mellett angolul, németül és franciául is megjelent. 

A magyar és a német kritika a kortárs hazai irodalom kiemelkedő alkotásaként tekint a regényre. Mindig komoly fenntartásokkal tekintek az olyan emberekre, akik azt hiszik, hogy rajtuk kívül mindenki hülye. Ezért nem mondom, hogy több ország kritikusainak színe-java téved, és Nádas Péter regénye emészthetetlen. Inkább a neves esztéta, Földényi F. László egy mondatát idézem: „A párhuzamos történeteket nem elég egyszer elolvasni.”- A nyelvezet olyan nehéz, a feszegetett erkölcsfilozófiai problémák olyan bonyolultak, a szereplők, helyszínek, események olyan számosak, a történet olyan kusza, annyi a sok esetben mélyebb történelmi, irodalmi, művészettörténeti ismereteket igénylő áthallás, hogy mindezt lehetetlen az első olvasásra befogadni. Úgy is fogalmazhatok, hogy egy jegyzetfüzet, egy ceruza és a Wikipédia elengedhetetlen kellékei az olvasásnak. Mindez persze azt is jelenti, hogy írónk nem az átlag (szépirodalom)olvasót, hanem irodalomtörténészeket, esztétákat, kritikusokat, filozófusokat szólít meg a regényével. E tekintetben sok hasonlóságot látok a Nobel-díjas Patrick Modiano munkásságával, aminek sajátosságait különösen „A kis Bizsu” kapcsán fejtegettem.Nem akarom senki kedvét elvenni a regénytől, de tudnunk kell, mibe vágjuk a fejszénket.

Jelenkor, 2012 (első kiadás 2009), 3 kötet, 1506 oldal, 9405 Ft

Párhuzamos történetek nyomában 

 

img-20151222-wa0019.jpg

"Egy úri ház" a Teréz körút 11-ben, amely fontos szerepet játszik a regényben; az épület történetével is megismertet minket a szerző. 

konyvtacsko_kepek_bp.jpg

A ház bejárata, és annak sárga macskakövei szintén szerepet kapnak a regényben. 

1_32.jpg

Egy másik szálnak egy éjszakába nyúló kártyaparti adja a keretét az újlipótvárosi Palatinus-házak egyikében.

2_28.jpg

E közben a Margit-sziget homoszexuális legyottok színterévé válik.

3_13.jpg

Ezzel párhuzamosan más szereplők taxival hajtanak a Kútvölgyibe. Mindez a hatvanas évek elején.

7_5.jpg

Még mindig a hatvanas években, de már egy másik nap reggelén három férfi öntudatlanu is sorsfordÍtó döntéseket hoz a Lukács-fürdő termál vizében. 

dscn3178_1.JPG

Az egyik fürdőző nem sokkal később, egy titkos megbizatás keretében Athénba is eljut. 

dscn9483.JPG

Végső uticélja Izrael lennim de az egész csak csapda, a Zsidó Államba sosem érkezik meg. 

img-20151222-wa0026.jpg

A történet egyik meghatározó szereplője, Klára a legendás Abbázia kávéházban dolgozik a hatvanas évek elején. Itt ismerkedik meg a történet egy másik fontos szereplőjével, a Teréz körút 11. alatti "úri házban" lakó Kristóffal. A kávéház az 1949 óta csak árnyéka volt önmagának, presszóként, majd gyorsétteremként üzemelt, mígnem 1992-ben végleg bezárt. Jó pár éve bank működik a helyén, az Andrássy út 49. szám alatt (Oktogon).

9_3.jpg

Egy világháború előtti szál Mohácsra repíti az olvasókat.

dscf1047.JPG

A dél-magyarországi városból akar az egyik mellékszereplő, Gottlieb Áron, egy fatelep tulajdonosa Amerikában élő testvéréhez menekülni a fokozódó zsidóellenesség elől. 

falu_1.jpg

Két Duna-parti település, Leányfalu és Tahitótfalu is felbukkan a regény lapjain. Ekkor már a Kádár-korszakban járunk.

4_9.jpg

A regény azonban egészen máshol, napjaink Berlinjében indul.

1_34.jpg

Berlin, egész pontosan annak Dahlem nevű városrésze otthont ad a történet egy másik, a harmincas években játszódó szálának is. 

6_4.jpg

A berlini szál néhány száz oldallal később Düsseldorfban folytatódik. 

s5006394.JPG

A Teréz körúti ház kapcsán már említett Kristóf gyerekként, az '56-as forradalom után a hesseni fővárosba, Wisbadenbe is eljut.

8_4.jpg

Egy másik német szál a szászországi Annaberg-Buchholzban repít. A történet azonban nem olyan idilli, mint a kisváros látképe.

 

Petrus Szabolcs

 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr6211765831

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

commando 2016.10.10. 08:25:01

Belekezdtem! Nagyon élveztem egy darabig, majd egyre kevésbé. A második kötet közepe táján feladtam, hogy miért, magam sem tudom. Lehet, hogy újra kellene kezdenem?

Szabolcs282 2016.10.10. 09:53:51

@commando: Hasonló a tapasztalatom. Először nagyon tetszett. Talán mert érdekes volt a szerkezet; vártam, hogyan és mikor kapcsolódnak össze a szálak. Talán, mert szokatlan volt a stílus (Nagyon hosszú, nagyon alapos, de mégsem unalmas leírások.) Ha nem jött volna be az első 50 oldal, biztos, hogy nem mentem volna neki egy ilyen monumentális könyvnek. Aztán elkezdett egyre kevésbé tetszeni, azt mondaná, untatni. De csak azért is átrágtam magam rajta. Ez már egyfajta kihívás volt. De bevallom, a második kötettől már jó néhány oldalt átlapoztam. Az biztos, hogy elvette a kedvemet más Nádas regényektől. Pedig a Fogság a témája alapján érdekelt volna. Azt tanácsolom, ne vágj bele újra, nem éri meg a ráfordított időt.

Igazi Trebitsch 2016.10.10. 15:58:04

Kedves Szabolcs, a Fogság Spiró-regény.
A PT - elsőre - nagy vállalás Nádastól. Mintha csak, ahogy futni kezdenénk, elindulnánk a maratonin. Ha szabad javasolnom A Biblia és más régi történetek c. elbeszéléskötetét, hogy kiderüljön honnan jutott el maga a szerző is a saját Mount Everestjéig.
A PT-et még sokáig, évekig, évtizedekig(?) fogja emészteni a kritika. És az olvasói is. Büszke lehet, hogy részese immár.

Szabolcs282 2016.10.11. 09:32:20

@Igazi Trebitsch: Kínos baki. Köszönöm a helyreigazítást. Köszönöm a tippet is.

PT: Egyfelöl lehet, hogy túl nagy falat volt elsőre. Másfelől rendszeresen olvasok szépirodalmat, sőt többségében azt olvasok. Tehát nem Agatha Christieről váltottam Nádasra. Ezért zavart, hogy néhol nem láttam át a regény mondanivalóját, rétegéit. Nem bántam meg, hogy elolvastam. „Commando”-t azért beszéltem le róla, mert nem éreztem, hogy annyit adott volna, amennyi munkával és időbefektetéssel járt.