Szimatolás az irodalom világában

All you can read

Kísértet járja be Nyugat-Európa könyvpiacát

2016. november 14. - Szabolcs282

3_22.jpg

Bár Magyarországon is létezik az elektronikus könyv, szinte minden új megjelenés elérhető már ilyen formában, az új tartalomhordozó jelentősége azonban még elhanyagolható. Ez nem kis mértékben - a világviszonylatban messze legjelentősebb szereplő -, az Amazon magyar piactól való távolmaradásával függ össze. Tőlünk nyugatra az elektronikus könyveknek már egy sok milliárdos, dinamikusan növekvő piaca van. A trend hosszú távon Hegyeshalomál sem fog megállni. Ezért a magyar olvasónak is tanulságos a német bestseller szerző, Nina George a „Die Zeit”-ban, Németország vezető politikai-kulturális hetilapjában megjelent dühös hangú cikke, amelyben az új jelenség irodalmat pusztító hatásáról ír. Hogy aztán cselekvésre szólítsa fel a kiadókat s az írótársait.      

1_49.jpg

Nina George aggódik a hivatásáért.

Bestseller listára kerülés valószínűségé kisebb, mint, hogy valakit agyonüt egy égből aláhulló repülőgépdarab. 90.000 németül megjelenő könyvből évente mindössze 300-500 lesz igazán sikeres; az összes megjelenés 0,3-0,6 százaléka. A lottószelvény biztosabb befektetésnek tűnik – kezdi cikkét az írónő.

Ennek ellenére jómagam és kollégáim rendíthetetlenül az írásnak szenteljük munka után megmaradó szabadidőnket, legyen annak eredmény akár a kortárs szépirodalom legjelentősebb alkotása, akár az „Így altassuk el a gyereket” életmódtanácsadó kötet. A szerzők kilencven százaléka nem tud megélni az írásból. Még azoknak a jórésze sem, akikről a legjobb kritikák jelennek meg. A legtöbb új címet néhány hét után diszkréten leveszik a könyvesboltok újdonságot számára fenntartott polcairól, hogy raktárba, majd 500-5000 példány értékesítése után zúzdába kerüljenek. Mindezért átlagban 250 és 7000 euró közötti összeg kerül a szerző bankszámlájára, aki – a törvényi rendelkezések alapján -, eladott könyvenként a nettó értékesítési ár 5 (puha borító) illetve 13 (karton borító) százalékban részesül (0,45 illetve 2,80 euró/könyv). Egy kolléga egyszer vette a fáradságot, és kiszámította, hogy ez egy mezei író számára 42 centes órabért jelent. Ami persze minden további nélkül lehet kevesebb is.

Egyébiránt J.K. Rowling 1500 eurót keres - a nap minden órájában. Akkor is, ha éppen nem dolgozik. Egyszerre hajmeresztő és nagyszerű. Rowling és a mezei írók csak zsíros kenyérre elegendő jövedelme is a papír alapú könyvkiadást meghatározó gazdasági elven nyugszik, amely egyszerre demokratikus, igazságtalan és példátlanuk olvasóbarát: Írói jövedelmet a haszon, és nem a teljesítmény termel.   

1_50.jpg

Akinek nem csak zsíros kenyérre futja: J.K. Rowling.

Ha az olvasók hajlandók egy puha kötéses Nora Roberts regényre 9,99, egy kemény borítójú Clemes Setz kötetre pedig 14,99 eurót áldozni, akkor azzal nem a szerző munkáját fizetik meg. Nem is a minőséget. Nem az írásra, a kutatásra fordított időt, vagy azt, amelyet a szerző a frusztrált írók kezelésére szakosodott lélekgyógyásznál tölt. Az eladási ár nem a mű fontosságának, vagy esztétikai értékének függvénye. Hogyan is lehetne? Mennyit kellene különben egy Herta Müller (Róla már írtunk a Könyvtacskón.) kötetért kérni – száz eurót? ezret? De akadnak olyan házaspárok, akiknek az „Így altassuk el a gyereket” életmódtanácsadó kötet is megérne ennyit. Vagy netán az irodalmi baleset kategóriájába tartozó, „A szürke ötven árnyalata” címen megjelenet, korbácsolós mesekötet borítóira öt eurós bankókat kellene ragasztani fájdalomdíj gyanánt?    

1_51.jpg

Herta Müller. Ha az irodalmi érték számítana, megfizethetetlenek lennének a könyvei?

Az író mindig csak az eladott könyv által termelt haszonból részesül. Hogy a kötete elolvassák, elajándékozzák, vagy az imbolygó asztal egyik lába alá teszik? - lényegtelen.

Ez az elv demokratikus, mert minden szerzőnek megadja az esélyt, hogy stílustól és témától függetlenül hatalmas sikert arasson, és bekerüljön az említett 0,6 százalékba. Igazságtalan, mert a munkaidő és az esztétikai érték figyelmen kívül marad. Fogyasztóbarát, mert az olvasó nem veszi át sem a kiadó gazdasági kockázatát; egy mindent egybemosó árkalkuláció előnyeiből profitál, ami biztosítja a választék sokszínűségét. A papír alapú könyvkiadás egy fordított crowdfunding finanszírozási modellen nyugszik: sok kicsi, de biztos bevétel (egy-egy könyv eladási ára) segít hozzá a befektetés megtérüléséhez. Bestsellerek finanszírozzák az első megjelenéseket, a rétegműveket és a kiadók melléfogásait – és mellesleg a sarki könyvesbolt eladóinak fizetését is. Így kerülő úton, de a Random House kiadó korbácshercege, Gray is hozzájárul ahhoz, hogy rétegművek is megjelenhessenek az ínyencek számára.

1_52.jpg

Minősége kérdéses, de eltratja a rétegirodalmat.

Mi, szerzők tisztában vagyunk azzal, hogy a rendszer egyszerre igazságos és igazságtalan. Aki művészi alkotás megformálása mellett dönt, tudja, hogy kiszámíthatatlan útra lép, ahol sok függ szerencsétől, időzítéstől, kiadótól és sok egyéb tényezőtől. De minden szerző pontosan követni tudja, hány példányban kelt el a műve, és hogy minden egyes értékesített kötet után javadalmazásban részesül. Azt, hogy elég bolond vagyok gazdasági és érzelmi rizikónak kitenni magam, ha ugyan csak egy kis összeggel, de minden olvasó honorálja – ez az alku.    

Senki nem tűrné szó nélkül a papírkönyvkiadás szereplői közül, hogy tolvajok sötét mellékutcában adják el a lopott könyveket. Aligha akadna könyvkereskedő, aki súly alapján határozná meg az eladási árat, vagy „Egyet fizet, annyit visz, amennyit elbír!” akcióval állna elő. Ahogy az is valószínűtlen, hogy egy kiadó munkatársai görgős kocsival tolják könyveiket a sétálóutcába, hogy ott ingyen szétosszák őket.

Mindez naponta megtörténik a digitális könyvpiacon. Kalózpéldányok. Fizetett recenziók. Ajándék-, ingyen, tartósan alacsony árú példányok. Dömpingárak. Csomagárak. Az online piac részesedése pedig egyre nő – a felhasználók egyidejűleg egyre kevesebbet fizetnek. Gyakorta semmit. A könyvkiadók elektronikus ajánlatához hozzá jön még az évi 100.000 saját kiadású digitális kötet. El kell érni, hogy ez a irdatlan mennyiségű könyv rákerüljön a drága elektronikus olvasókra, vagy az okostelefonokra. És persze azt, hogy a digitális világban élők drága idejükből csetelés, csiripelés és YouTube-ozás mellett olvasásra is hagyjanak – nagy kihívás.

1_53.jpg

A digitális olvasók gyártói járnak a legjobban az új technológiával?

A Német Könyvterjesztők Szövetsége szerint egy német átlagban tizenkét könyvet olvas évente. Nők többet, férfiak kevesebbet. Bestsellerek nagyobb eséllyel kerülnek be a tizenkettőbe. A sikerlistára kerülés valószínűsége azonban igen csekély (lásd fentebb). Mit tehetnek a digitális könyvkiadás stratégái? Csökkentik az árakat! Ma a kiadók által piacra vitt elektronikus könyvek átlagban kevesebb mint hét euróba kerülnek, három éve még tíz eurónál járt az átlagár. Az Amazon digitális top-tízes-listáján egyetlen kötet se kerül 2,99 eurónál többe. És ezek még a drágábbak. És, ha már ez sem segít? - Jöjjenek a csomagárak! All you can read tíz euróért! Igaz, a szerző a tizedét sem kapja annak, amit egy nyomtatott példány eladás után kapna – új idők új szelei. A jövedelem ugyan nevetséges, de jó az olvasónak, és reklám a szerzőnek.    

Rövid távon tényleg olvasóbarát. De reklám is lenne? Szerzőként gyakran találkozunk ezzel az érvvel – kezd saját tapasztalatának ismertetésébe Nina George. Ingyen felolvasóest, ingyenes tanácsadás lenne-kedvük-íróknak, ingyen példány bloggereknek. Az ingyenesség a legkedveltebb reklámfogás a neten. Olyan elterjedt, hogy sok olvasó joggal teheti fel a kérdést: Miért fizessen az irodalomért? Szinte minden nagyobb kiadó havi rendszerességgel lepi meg ingyen olvasnivalóval a digitális törzsvásárlóit. Az egyik nagyobb német könyves portálon 8000 kötet érhető el ingyenesen. Mindez teljesen legális. Még az Aldi is betört a piacra; 3000 könyvet magában foglaló csomagárral állt elő. Összesen 11.000 kötet. Ember nincs, aki ennyit akár egész élete alatt el tudna olvasni.

2_41.jpg

A gép memóriája gyakorlatilag végtelen, az olvasásra szánt idő nagyon is véges.

A csomagokba bekerülő szerzők rend szerint nem tapasztalnak példányszámnövekedést egyéb könyveiknél. Épp ellenkezőleg: A digitális eladások összességében 30-70 százalékkal visszaesnek.

Egy ízben Hollandiában magam is hozzájárultam, hogy egyik kötetemet bevegyék egy csomagba -számol be ismét személyes tapasztalatáról a cikkíró. Három hónap és 35.000 letöltés után 35 euró ütötte a markomat. Nem tévedés, 1 cent letöltésenként. Ha a szokványos módon adtam volna el ennyi könyvet, 4000 eurót kerestem volna. Nem tudom, hogy valaha elfelejtem-e a számok láttán a könyvelőm arcára kiülő a döbbenetet.

Belemenne abba, hogy a korábbi fizetése töredékért dolgozzon, csak mert ez vevőbarát? Nyilván nem. Feladná élete értelmének tartott hivatást? Nyilván azt sem. Gondolom érthető a dilemma.

Akik önállóan publikálnak digitális könyveket, immár menekülnének az ingyen-világból. Egyre gyakrabban találják magukat szemben plagizátorokkal, olyanokkal, aki ellopják és sajátjukként használják a már bejáratot álnevüket, vagy olyan szerzőkkel, aki a nagy digitális könyvportálokon, e-mail-címek százainak felhasználásával, saját írásaikat magasztalják, vagy éppen kollégáikét mocskolják. Az Amazon egyébiránt hemzseg az olyan „szakíróktól”, aki könyveiket a Wikipédiáról ollózzák össze.

Mit tehet egy tisztességes szerző, aki maga akarja könyvét publikálni? Csökkenti az árat, hogy így több olvasót csábítson magához, és feljebb kerüljön a sikerlistán.

Így teszik tönkre magukat akciókkal és ingyen irodalommal a digitális piac szereplői. A könyvek értéktelenek – sulykolják az olvasóba.

De hogy marad így a kiadóknak forrása a rétegirodalom és az első könyves szerzők publikálására? Miként védik meg függetlenségüket? Hogy lehet így az irodalom értékét megőrizni és biztosítani, hogy továbbra is legyen, aki az írásnak szenteli az életét?

Az ár dömping lenne a sikeres stratégia a könyvkalózok ellen? Ugyan már! Az ingyenesnél nincs jobb ajánlat. Még az ingyenesség sem az. Egy nagy német portál nyolcezer könyvet kínál ingyen? A könyvkalózok százezerrel kontráznak. Németországban minden huszadik digitális könyv lopott (Magyarországon sokkal rosszabb lehet az arány.) Vannak olyan illegális oldalak, amelyek havi tíz euróért milliónyi könyvhöz, zeneszámhoz, videóhoz biztosítanak hozzáférést. A bevétel milliárdos. Amiből természetesen semmi sem jut a kiadóknak és a szerzőknek. A felhasználók pedig hálás köszönetet mondanak a nagyszerű szolgáltatásért. Karácsony előtt különösen megemelkedik az illegális portálok forgalma: Népszerű ajándék a drága digitális könyvolvasó és ezer kalózkönyv kombinációja. Boldog karácsonyt mindenkinek!

Kedves kiadók, szakítsatok végre a dömpingár stratégiájával! Nem segít a tolvajok ellen. Az olvasóbarátságnak nem az ár az egyetlen ismérve; az irodalomnak elsősorban nem olcsónak kell lennie. Abban kell segítenie, hogy az olvasók erőhöz, ötletekhez, érzésekhez, tudáshoz jussanak. Úgy legyetek fogyasztó orientáltak, hogy jó könyvek, sokszínű kínálat kerül a piacra! Ne forogjon minden az egymással felcserélhető tucatbestsellerek és az innen-onnan összeollózott áltudományos kötetek körül! Ne értékeljétek le az írókat! Csak általunk léteztek.

Kedves szerzők, rajtunk is múlik. Ne hagyjuk magunkat kizsákmányolna! – zárja sorait kiadókhoz és szerzőtársakhoz intézett felhívással a német bestseller írónő, Nina George.  

Az eredeti cikk a „Die Zeit” 2016. október 20-ai számába jelent meg.                      

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr4811959183

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

FikkFakk 2016.11.14. 21:45:15

Itt a kiadoknak arnyekult be, csak meg nem tudjak.

Az iro adja ki a sajat konyvet pdfben, epubban, barmiben. Ahol letoltheto, tegyen oda donate gombot. Vagy irja be a konyv elolapjara, hogy ide utalj 5 eurot es tekintsd megvettnek a konyvet: szamlaszam. Sokan befizetnek.

Mindjart 5 eurt keresne kb 3 konyvenkent, nem kell nyomtatassal es terjesztessel szarakodni, terhelni a kornyezetet.

Aki pedig jol ir es szeretik, az keres vele. Nem pedig az lesz ismert, akit a kiadok marketingelnek.

Ja, ehhez minimalisan valtoztatni kene, gondolom azt mar megsem, inkabb 12 oldalt sir itt nekunk.

Papirkonyvet elvbol sem veszek mar egy ideje.

Ja, ugyanez ervenyes zeneszre, vagy barmi neten elkuldheto, tobb embernek szolo termekre.

szepipiktor 2016.11.14. 22:15:51

Érdekes összeállítás, szerintem számos tévedéssel fűszerezve. A tévedés jellemzően az érintettségből adódik.
Lássuk be, a könyvpiac pontosan azt az utat járja be, mit a zene és a film.
A régi módszerekkel a régi rend nem tartható fent.
A lopás nem árkérdés. Ez az internet egyik sajátossága.
De a tévedésekről:
Hazánkban nem az Amazon távolmaradása miatt pici a piac, hanem mert maga a piac pici! Alacsony vevőszám, ritka nyelv.
A könyv nem valami kozmopolita trendi dolog, bárhogy is szeretné ezt egy - jellemzően kulturprimitív - generáció. A könyv a kultúránk, a nyelvünk, az intelligenciák szerves része. Azt nem pótolják idegennyelvű művek és az Amazon sem fog pénzt áldozni a magyar piacra. Akinek kell, most is vásárolhat idegen művet tőlük, a magyar klasszikus vonal meg elérhető a MEK-en...
Ahogy a pszot is utal rá, a probléma az új felhozatallal van. De azt régen is csak állami támogatásból lehetett elindítani! A piac és az olvasó nem fog "hitelezni"...
A másik nagy tévedés, az ár! Igen, ma egy papíralapú köny irreálisan drága a hazai keresetekhez, miközben a könyvek minősége (papír, kötészet, tipográfia stb.) alpári gyenge! És ezért sok ezer forintot kérnek el.
Ugyanennek a műnek az ebook változata valójában alig 25-30 százalék, mert a különbség a kiadó haszna és a nyomdai, terjesztési költségek összege...
Most egy 3000 forintos könyv elektronikus formában mondjuk 2000 forintért kerül forgalomba, míg az önköltség és a szerző pénze legyen 1000 forint. Az elektronikus kiadásnál a kiadó valójában nem csak a saját hasznát teszi el, hanem a komplett előállítási, terjesztési, raktározási költséget is!
A szerző tehát vált, maga adja ki elektronikus formában, de azt meg ellopják, így még kevesebb pénzhez jut.
A megoldást meg kell találni, de nem mindig a másikban keresni a hibát! A szerző megteheti, hogy egy-ké induló kötetével megnyeri az olvasókat, majd később már papíralapú kiadást is elérhet, megfelelő haszonnal. A zene esetében ma máűr beetetés az internet és életképesek lettek a "zeneboltok". A filmeknél is megoldás lesz a stream és a IPTV. Ne feldjük, a sorozatmajmok sem a pénz miatt töltenek le, hanem a hazai csatornák tetemes késedelmes sugárzása miatt...
Szóval az elektronikus könyv semmit nem öl meg, semmi olyat, ami ma már önmagában nem lenne életképes támogatások nélkül. De ne köpkünk már azokra, akik utazás, nyaralás közben is kényelmesen szeretnének olvasni! Ma már elég nagy fogyasztói körröl beszélünk...
Megoldás kell! A zenénél a zeneszámok ma már a beetetést jelentik, mert a koncertek nagyobb bevételt hoznak. A filmeknél, sorozatoknál ott a reklám! Igen letöltenek, de a tévés jogdíjak azért jelentősek.
Miért ne lehetne a könyveknél, elektronikus könyveknél a szponzorációt használni? Az ebook-okat kevesen szerkesztik át, így az illegálisan letöltött művek valójában nagyobb olvasótábort érnek el, mint a legálisak...
Nem sírni kell, köpni az ellenségre, hanem változtatni, fejlődni!

szepipiktor 2016.11.14. 22:20:28

FikkFakk
Igazad van! Ott a témogatás gomb vagy a udvarias felszólítás...
A Youtube-nak már bejött... A szoftverpiacon már bevett lehetőség.

Figyel Castro 2016.11.14. 22:22:40

@szepipiktor: Miért ne lehetne a kultúrát idegen nyelven is magunkévá tenni?!? Én épp németül tanulok-az alapjaim a suliból megvannak, csak épp most Svájcban élek... Elmondhatatlan segitség az e-olvasó. Angolul jól tudok, eddig szintén a nyelvtudás szintentartása miatt úgy olvastam, magyarul meg vagy 15 éve csak netet és folyóiratot. És bocs, de nem érzem magam kevésbé kulturálatlannak emiatt, sőt...

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2016.11.14. 22:35:54

Tehát: nem a digitális kiadás, hanem a kalózkodás okozza a kárt, meg a szerzők rovására jótékonykodó és önreklámozó netes forgalmazók.

Legalább az utóbbit gyanúm szerint szerződéssel, törvénnyel vissza lehetne szorítani. A kalózkodásról pedig kellene valami pontosabb adat, mert lényegében semmit sem tudunk róla, videók, játékok, zenék esetében sem. Mert a letöltők száma sosem egyenlő az elvesztett potenciális vevők számával. Az, ha ingyen beszerzek ezer e-könyvet, és aztán ezekből esetleg elolvasok négyet, a többi lassan elfelejtődik, nem ezer szerzőnek fog kiesést okozni.

Már vannak technikai megoldások a letöltés helyett olvasáskor fizetendő díjakra. Tessék használni és fejleszteni őket.

A szerző a papír könyvek után is csak kevés pénzt kap. Az e-könyvnek van egy csomó gyakorlati előnye. A papír- és nyomdaköltség, meg a könyvesboltok, raktárak üzemeltetési költsége kiesik, ráadásul a természetvédők is örülhetnek egyet. A szerző jutaléka akár még nőhetne is így. Az e-könyv jelentéktelen ráfordítással többszörözhető, tárolható, hordozható, továbbítható. Digitalizálva könnyebben fenn is maradhat. Keresni is lehet a szövegében, aminek én még szépirodalomnál is láttam hasznát. A papírkönyvnek szinte már csak egyetlen erénye maradt: az érzés, a könyv kézben tartásának kellemes érzése, ami a rákövetkező generáció számára akár már ismeretlenné vagy érdektelenné is válhat. A sárguló papír nehezebben olvashatósága már engem is zavart néha, pedig én szeretem a könyvet.

Az új megjelenésű könyvek szerzőit nagyon megértem. De a sok évvel korábban megjelent papírkönyvek újra kiadását úgyszólván kötelezővé tenném. (A tévesen alkalmazott szerzői jog eleve visszafogja a kultúrát és tudományt.) Az újrakiadást viszont e-könyvben sokkal egyszerűbb lenne megoldani, mint drága papírváltozatban.

Nem az e-könyv a hibás, hanem a világ. Átmeneti időszakban járunk, törődni kell az átmenet kézben tartásával.

¿Qué tapas hay? 2016.11.14. 23:04:34

Az efféle elemzésekről mindig Asimov jut az eszembe, aki a nyomtatott könyvek kiadásának válságát idestova 43 éve remekül előjelezte és a maga sajátos módján precízen elemezte. (Az ősi és felülmúlhatatlan, in A Hold tragédiája, Doubleday 1973, Kozmosz könyvek 1979) Lényegében mind az írók, mind a kiadók még mindig a nyomtatott könyvek XX. szd. közepi aranykorának kiadási adatait várják el, ami dőreség.

Igazából a cikkből nem derült ki, hogy mi a bestseller Németországban, illetve az összes címre jutó bestsellerek aránya, illetve példányszáma hogyan alakult az elmúlt ötven évben. Ha a potenciális vásárlói arány az Asimov elemzés értéke alá nem ment lényegesen, akkor igazából nincs baj.

Másrészről, én az e-könyvet csak pótléknak tartom, csak olyan e-könyveim vannak, amit már nyomtatottban olvastam, vagy ami nyomtatottként Magyarországon nem elérhető. Nem bízok az e-könyvekben, míg egy nyomtatott könyv élettartama az emberi élet hosszával összemérhető, addig az elektronikus adathordozók, illetve az adatformátumok élettartama számottevően rövidebb.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2016.11.15. 01:02:20

@¿Qué tapas hay?: Vigyázz, mert Asimov abban a nagyon frappáns kis eszmefuttatásában igazából a filmet, és annak eszközét, a videókazettát vetette össze a könyvvel. Tehát az olvasás mellett érvelt, általában. Az, hogy az általa elképzelt ideális "»kazetta«" nem fogyaszt energiát, és magammal vihetem a fürdőkádba vagy egy fa tetejére, egy mai könyvolvasóval már nagyjából megvalósult, amire egyébként én nem fogadtam volna tizenöt évvel ezelőtt.

A könyv kontra e-könyv vitáról ő nem nyilatkozott, mert el sem képzelte. (Asimov érdekes módon kiemelkedően rossz jövőjósló volt.)

Én szeretem a könyveimet, mégis rájöttem, hogy már nem siratnám meg őket, ha digitális változatban a birtokomban maradhatnak. Egy általam addig nem ismert régi regény (elég korrektúrázatlan) példányát elolvasva azt vettem észre, hogy mintha gyorsabban haladtam volna vele a laptopom képernyőjén, mintha papírkönyvként olvastam volna. Az utóbbira persze aligha lenne esélyem, hiszen a könyv nincs meg, és nem is lenne sok esélyem megtalálni akár antikváriumban, akár könyvtárban. A laptopon viszont elolvastam, és maradandó élményt nyújtott.

Diákkoromban az Alapítvány-trilógia harmadik kötete hiányzott a helyi könyvtárból, elkallódott. Sejtheted az érzést. Ma öt percen belül a kezemben lenne.

Két napja eszembe jutott egy orosz rajzfilm, amit több mint ötven évvel ezelőtt láttam a tévében, kicsi gyerekként, és még mindig emlékeztem belőle kis részletekre. Eszembe jutott, hogy utánakeressek, mi volt az egyáltalán, és meg lehet-e nézni. Hálistennek annyit még tudok oroszul, hogy a keresés és a letöltés együtt legfeljebb húsz percet vett igénybe. Ötven éve nem is hallottam róla, most pedig eszembe jutott, és megnéztem! Képtelenség, és hálistennem mégis létezik ilyen.

Mindezek alapján kimondhatom, hogy én a könyvek szeretete ellenére is híve lettem az e-könyvnek. Hiszen én fogyasztó vagyok és nem író. Az írók problémáját megértem – én is írtam tankönyvet, anyám többet is, szinte jelentéktelen jövedelemhez jutva vele –, de ez olyan meccs, amit nem a nézőtéren kell eldönteni.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2016.11.15. 01:49:30

Lem viszont kiváló futurológus volt, és többször is az elektronikus könyvek jövőjét jósolta, és egy regényében korrektül el is mondta az előnyeit. (Visszatérés; 1961) Mondhatjuk úgy is, hogy memóriachipeken tárolt könyvekről álmodott, csak az adatsűrítés elérhető mértékét becsülte alá.

Ha úgy döntenék, hogy megvenném az Értelmező Kéziszótárt digitális alakban – tényleg így lenne –, akkor vajon mennyiért adnák el nekem? Egy példányt már megfizettem, mennyibe kerül egy második? Vagy, ebben az esetben: mennyit kérnek a nekik értelemszerűen meglévő példány másolatáért?

Szabolcs282 2016.11.15. 05:31:38

@szepipiktor: A magyar piac kicsi, nem vitás. A bevezetőben arra akartam utalni, hogy a kis magyar piacon belül százalékosan kisebb az e-könyvek aránya mint Nyugat-Európában. Ebben van szerepe az Amazon távolmaradásának. Aminek valószínüleg a magyar piac kicsinysége a fő oka.

Szabolcs282 2016.11.15. 05:40:46

Általában nem szeretem az értelmetlen rinyálást. Az idő kerekét nem lehet visszaforgatni. Legyen szó globalizációról, internetről, uberről, e-bookról, és még hossza sorolhatnám. Abban viszont osztom az írónő aggodalmát, hogy a nemfizetés, ami az internettel az egész kulturális életet és a sajtót is eluralta, veszélyes. Hiába van ott a "támogatom" gomb, emprikus tapasztalatom alapján Magyarországon ember nincs, aki a neten filmért, zenéért, újságért, könyvért fizetne. Németországban kicsit jobb a helyzet, mert itt a hatóságok és a jogdíjtulajdonosok aktívabban lépnek fel a kalózoldalak üzemeltetőivel és felhasználóival (!) szemben.

zsírvezér 2016.11.15. 05:58:21

Jaj de szép is lenne vass virágok meg oravecz nóràk mehetnének ahova akarnak " vagy vissza a balettba ugrálni"
Igazi verseny döntene ki jobb...

Netuddki. 2016.11.15. 11:12:52

Addig amíg egy papír könyvet 3-4ezerből hoznak ki, nem fogok kifizetni elektronikus könyvért 1-2 ezer forintot SE.

A példa szerint 1db könyvön 36Ft-ot keres a szerző! Tessék utánaszámolni, lehet elrontottam a számolást mert ez bizony nagyon kevésnek tűnik.

Ezek szerint még az is már busásan megérné, ha 100Ft-ot fizetnék a letöltés után a szerzőnek. El lehet akkor gondolkodni mennyire van mindez arányban azzal amennyit egy E-Könyvért elkérnek.
Egyszerűen csak csökkenteni kéne a táplálékláncot a szerzőtől az olvasóig. Ez lesz a jövő, a könyvolvasók ára pedig ezekhez képest aprópénz.

Netuddki. 2016.11.15. 11:23:03

@Szabolcs282: Azt már régen meg kellett volna oldani, hogy nemfizetés nélkül lehessen olvasni.

Megjegyzem, most is vannak könyvtárak ahonnan a bolti árhoz képest gyakorlatilag ingyen "fogyaszthatsz" tartalmakat. Akár a legújabb folyóiratot is.

Sia 2016.11.15. 15:59:05

A papírkönyv jó ideig nem fog kihalni még, nem kell félni ettől. Azok, akik rendszeresen olvasnak, továbbra is a papíralapot kedvelik, mert más egy könyvilllatú, lapozható könyvvel betelepedni a sarokba, a kanapéra vagy az ágyba, mint egy digitális olvasóval vagy laptoppal. maradni fog, ahogy a CD sem tűnt el az MP3 megjelenesével. Továbbra is lesznek, akik vesznek cédét (én is mindig megveszem a kedvenceimet, pedig megvannak letöltve is, és van spotifyom is). Én is olvasok e-könyvet, mert van, amikor kényelmetlen 600 oldalas könyvvel szaladgálni, és scribd-előfizetésem is van, ahol most már bevezették azt, hogy csak meghatározott ideig elérhető egy könyv, amit kiválasztasz. De még így is csak 8 dollár havonta. A magyar piacra is jó lenne hasonló, bár bevallom őszintén és magyarokból csak klasszikus szerzőket olvasok, a többire nem vagyok kíváncsi, a bestsellereket meg elolvasom angolul, nem várok a fordításra, meg nem akarok fordítást olvasni, ha értem az eredetit is.... Az írók kénytelenek lesznek alkalmazkodni. Egzébként meg szerintem nem azért keresnek kevesebbet, mert lopnak a neten az emberek vagy mert e-könyveznek... Manapság már akkora a kínálat (és globálisan hozzáférhető), hogy az íróknak sokkal több vetélytársuk lett. Régen a piacon az volt elérhető, amit a kiadók megvettek, nem volt ennyi könyv egy adott ország piacán elérhető. Most egy kattintással a világ bármely országának bármely írója elérhető, és ráadásul megnőtt a magánkiadások száma is: boldog-boldogtalan könyvet ír, akár tehetséges, akár nem. Régen a kiadók megszűrték az írókat, ma már felmész a netre és letöltheted Mucuska otthon kreált lányregényét pdfben meg Kis Józsi Wikipédiáról összeollózott Magyarország történelme "könyvét", kiadja az Addkimagad Kiadó 200 forintért. Ennyi. Túl nagy és túlszaturált lett a globális piac. Az Amazon itt nem léte semmit nem dob a latba....

Fricibá' 2016.11.15. 23:01:26

Gyakorló antikváriusként bőrömön érzem az olvasói szokások változását (csökkenését). A fiatalok az internetre cserélték a könyvet, az idősek a 150 csatornás kábeltévé-csomagok passzív befogadói lettek. Ezért örültünk a Harry Potter sikerének, mert olvasásra szoktatta a gyerekeket.
Jómagam szépirodalmat százas tempóban olvasok (100 oldal/óra), ha leülök egy jó könyvvel, általában egy este végzek vele. De látom másokon (buszon, metrón), hogy milyen lassan olvasnak. Pedig ahhoz, hogy képpé álljon össze a szöveg, egy bizonyos tempóban tudni kellene olvasni. Akinek a betűk, szavak felismerése nehézséget okoz, sohasem fogja élvezni a leírt szöveget.
Más. Régebben több száz kötetes kézikönyvtárral dolgoztunk. Katalógusok, bibliográfiák, árjegyzékek, külföldi és hazai aukciós katalógusok. Ma egy darab laptop kiváltotta az egészet. Mindenesetre kíváncsian várom, hogy mi lesz a világgal, ha egy napkitörés, háború, vagy bármi miatt megszűnik az internet.
Az árakról csak annyit, hogy százforintos dobozokból, vagy egy villamosjegy árából bármelyik klasszikus megvásárolható az antikváriumokban. Mondjuk a Varázshegyből van négy példányunk 300 és 800 közötti áron, nem nagyon fogy, erre kiadják újra 4500-ért. Normális?