Szimatolás az irodalom világában

Történelmi regény vagy olvasókönyv?

Vámos Miklós: Hattyúk dala

2016. december 12. - Szabolcs282

hattyuk_dala.jpg

Történelmi regény: Elmúlt korokban játszódó, rendszerint hosszabb időintervallumot felölelő, család vagy történelmi személyiség fordulatos, nem ritkán megrázó életét elénk táró kötet – szeretem az ilyen regényeket; az oroszok különösen nagyok benne, szépirodalmi igényességgel űzik a műfajt. Történelemi olvasókönyv: Iskolai történelem tankönyveket kiegészítő szöveggyűjtemény, amelynek célja fontos történelmi szereplők gondolkodását, korszakok hangulatát közelebb vinni a tanulókhoz; elrugaszkodni a száraz történelmi tényektől – hasznos, de ugyan ki olvas ilyesmit szabadidejében? Vámos Miklós saját véleménye szerint történelmi regényt írt, szerintem olvasókönyvet.

2_57.jpg

De miről is szól a Hattyúk dala? Adva van egy kézirat, amelynek eredetét senki nem ismeri, nyelvét nem tudják meghatározni. Írónk időutazásra hívja az olvasót: Fejtsük fel a rejtélyes írás történetét! Minden fejezettel visszább lépünk az időben, hogy négyszáz oldal elteltével már Ádámnál és Évánál legyünk, és közelebb kerüljünk a kézirat titkának megfejtéséhez. A fejezet szereplőit csak a különös írás, és történetünk fő színhelye, Pécs kapcsolja össze.

dscn8778.JPG

A Könyvtacskó csapata Pécsett.

Elsőre Nádas Péter Párhuzamos történetei ugrottak be: A szereplők nem ismerik egymást, mégis - nem egyszer sorsdöntő - hatással vannak egymás életére. Nádasnál aztán, ha a szereplők számára mikro szinten nem is, de az olvasónak makroperspektívából összeáll a kép: a XX. század törtnete. Vámos inkább novellafűzért, mint regényt írt. Az önállóan is olvasható fejezetekben ismert, vagy ismeretlen emberek történeteit olvashatjuk más-más korokból, amelyek amellett, hogy valamiképp a rejtélyes kézirathoz kapcsolódnak, az adott kor hangulatát igyekeznek visszaadni, de nem állnak össze egy egésszé. A sztorik eleinte egész érdekesek, de ahogy megyünk vissza az időben, unalmassá válnak; a honfoglalás idejébe repítő történeteket már csak átfutottam. Vámos írásai a novella állatorvosi lovai: rövid történetek ritkán elég erősek ahhoz, hogy mélyebb nyomot hagyjanak az olvasóban. Pedig mi más lenne a (szép)irodalom értelme?  Ráadásul sok íráson koncepciózusság érződik. Ezért tartom a kötetet történelmi olvasókönyvnek.

parhuzamos_tortenetek_1.jpg

Nádas Párhuzamos történeteiről már írtunk a Könyvtacskón.

Meg kell hagyni, komoly kutatómunka áll a kötet mögött, nem csak gyors összeollózgatás a Wikipédiáról. Bármilyen korba is kalauzoljon minket Vámos, ügyel arra, hogy a szereplők, a körülmények, a történetek autentikusak legyenek. Ez természetesen a nyelvhasználatra is vonatkozik – írónk igazi erőssége. Ahogy már az „Ének évada” kapcsán is írtam, Vámos igazi stílusbravúrista. Kiválóan vissza tudja adni a koronként, társadalmi rétegenként, szituációnként változó nyelvhasználati szokásokat.  Ami viszont szokatlan: Hiányoznak az önéletrajzi elemek. Illetve annyi akad, hogy írónk apai ágon pécsi származású; már több interjúban elmondta, hogy ő maga is a dél-magyarországi városban fogant. De ezzel véget is ér a családi szál. Ezúttal elmaradnak a részben már jól ismert anekdoták, amelyeket én nem tudok megunni, de amelyek ismétlődése miatt vannak, például bloggertársam is, akiket sokszor untatnak Vámos kötetei. 

Ha már történelmi olvasókönyv, akkor tanítani is akar a szerző. A kötet két tanulságára könnyebb rájönni, mint a kézirat rejtélyét megfejteni: (1) Napjaink menekültválsága nem példa nélküli jelenség. Népek, kultúrák, vallások, békésen vagy erőszakosabban, de az idők kezdete óta hatottak egymásra a Kárpát-medencében. Ez nem jelentette a magyarság végét. Éppen ellenkezőleg, ha néha csak hosszú távon is, de mindig profitáltunk az idegen hatásokból. (2) Az emberiség története nem folyamatosan felfelé ívelő pályát ír le. Vannak korok, amelyek kulturális, tudományos, morális visszafejlődést hoznak. Ez különösen szembeötlő, ha a honfoglalás időszakát vetjük össze azzal a korral, amikor a Kárpát-medence római provincia volt. Eleink bizony sok mindet tanulhattak volna a csaknem ezer évvel korábban élt rómaiaktól! Számomra nem túl egetrengető felismerések, de mivel írónk valahol a szép-, és a könnyebb irodalom hatásmezsgyéjén mozog, és ezért szélesebb kört szólít meg, mint a klasszikus szépírók, talán eljut üzenetével olyanokhoz is, akiknek a két tanulság tágítja a horizontját. Ugyan ezzel sem lesz a Hattyúk dalából jó regény, de legalább egy hasznos történelmi olvasókönyv.      

Európa, 2016, 464 oldal, 4290 Ft.

 

Voynich-kézirat

1_72.jpg

Egy oldal a kéziartból.

v.jpg

A névadó, Wilfrid Voynich (1865-1930) orosz származású antikvárius New Yorkból. Az első biztos pont a kézirat történetében. Lehet, hogy az ő művel, és csak hülyét akart csinálni a tudományos világból? Ha igen, akkor ez sikerült neki.  

A „Hattyúk dala” középpontjában álló rejtélyes írásnak - Vámossal készült interjúkból is tudhatóan - valós háttere van: A Yale Egyetemen őrzött, máig megfejtetlen tartalmú Voynich-kézirat. Nevét Wilfrid Voynich amerikai könyvkereskedőről kapta, akihez 1912-ben került a dokumentum. Tartalmát, keletkezési helyét és idejét se természet-, se társadalomtudományi módszerekkel nem sikerült meghatározni. Pedig a tudósok mindent bedobtak; még a brit és az amerikai haditengerészet is foglalkozott az írással. A nyelvre vonatkozóan számos élképzelés van, és mint rejtélyek esetén rend szerint, némelyik egész hajmeresztő: rejtjellel írták, egzotikus természetes nyelven készült, természetfölötti lények üzenete, mesterséges nyelven íródott, csalás az egész, a szöveg értelmetlen. A szerzőt illetően még nagyobb a bizonytalanság: Roger Bacon,  középkori angol gondolkodó, ferences szerzetes; Leonardo da Vinci; John Dee, angol matematikuscsillagászokkultista, alkimista, I. Erzsébet tanácsadója; Wilfrid Voynich, a kéziart névadója; Jacobus Sinapius, botanikus, II. Rudolf személyi orvosa; Jan Marci, XVI. századi orvos, természettudós, filozófus; Anthony Askham XVI. századi angol író; Raphael Mnišovský, kriptográfus, egy XVII. századi, feltörhetetlennek tartott titkosírás megalkotója;  Antonio Averlino, reneszánsz építész Itáliából, hogy csak néhány említsek. 

voinyck.jpg

Csak néhányan azok közül, akik szerzőként szóba jönnek.

A sok egymásnak egyenest ellentmondó elmélet is mutatja, hogy teljes tanácstalanság van a Voynich-kézirat körül, illetve, hogy a szöveg jó eséllyel csalás, semmi értelme sincs. Csak az biztos, amit a saját szemünkkel látunk: A dokumentum 234 darab 15 cm széles és 23 cm magas velumlapból áll, és a szöveg mellett növényábrákat tartalmaz. A Voynich-kézirat története legalább annyira kalandos, mint a Vámos regényében szereplőjé; nem egy novellát gyaníthatóan a valóságban is létező kézirat feltételezett története inspirált.

dscn8800.JPG

Másnaposságunkat kár is lenne tagadni... 

Petrus Szabolcs

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr6512039773

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.