Szimatolás az irodalom világában

Gasztro-Disneyland made in Italy

Bologna közelében megnyílt a világ legnagyobb gourmet bevásárló- és élményparkja

2018. március 12. - Szabolcs282

 7_36.jpg

A németek jobb autókat gyártanak, az amerikaiak okosabb telefonokat terveznek, a franciák talán jobbak a divatban, de a gasztronómiában világelsők vagyunk – vallják az olaszok. Számos világhírű olasz étel és ital szűkebb hazája a közép-olaszországi Emilia-Romagna tartomány és fővárosa, Bologna: pármai sonka, parmezán sajt, balzsamecet, mortadella, piadina lepény, tortellini, tagliatelle és számos más tésztafajta. Ezért is ugranak a város lakói, ha a bolognai spaghetti kerül szóba. Ez ugyanis – ahogy arról korábban már írtunk a Könyvtacskón – amerikai találmány, és a bolognaiak többsége szerint nem a kulinária csúcsa; rombolja a város gasztronómiai hírnevét. A régió kulináriai jentősége ismeretében világos, miért Bologna közelében nyílt meg 2017 végén a világ legnagyobb gourment bevásárló- és élményparkja. Az ínyencek 10 hektáros Disneylandjében minden megtalálható, ami az olasz gasztronómiához kapcsolódik. Az élelmiszeripar súlyát, a gasztronómia fontosságát és a park jelentőségét mutatja, hogy a megnyitón az olasz miniszterelnök és kormányának számos tagja is jelen volt.

16_9.jpg

A gasztro-Disneyland fő bejárata.

19_6.jpg

Ünnepéjes megnyitó 2017 novemberében.

„Fico” hangzik a park neve, ami olaszul egyszerre jelent „fügét” és „menőt”. Egyúttal rövidítés is: Fabbrica Italiana Contadina (Olasz Mezőgazdasági Üzem). A megálmodó és megvalósító az utóbbi évek egyik legsikeresebb gasztronómiai vállalkozása, az „Eataly Word”. A cég 2004-es alapítása óta New Yorktól Tokión át Sao Pauloig a világ 27 városában nyitotta meg a „Made in Italy” élelmiszerek és éttermek templomait. Designos csarnokok standokkal és éttermekkel, ahol minden kapható és fogyasztható, ami olasz s szem-szájnak ingere. A koncepció sikeréről 5000 alkalmazott és évi 400 millió euró (120 milliárd forint!) árbevétel tanúskodnak.

9_25.jpg

Münchenben, ahol élek, nyílt már a belvárosban egy Eataly. Egyszer körbesétáltam; gyönyörű, de az árak riasztóak. 

A tökéletes alapanyagokat megcsodálni, kézműves feldolgozásukat átélni, majd enni, inni, vásárolni – hangzik a koncepció. A fogyasztás különösen fontos, mert a 120 millió eurós beruházás megtérüléséhez a 2020-ra elérni remélt 6 millió látogatónak fejenként 20 eurót kellene elköltenie a parkban. A belépés egyébként ingyenes. A vezetés azonban 15 eurót kostál.

A parkban sétálva egyértelművé válik, hogy nem csak a gasztronómiában, de designban és életérzés átadásban is nagyok az olaszok:

1_154.jpg

Sonkák csillárként lógnak a plafonról.

5_44.jpg

Ízlésesen elhelyezett nemes nedűktől roskadoznak a polcok.

3_59.jpg

Zöldségek, gyümölcsök és az azokat kínáló standok a szivárvány minden színében.

6_38.jpg

Hatalmas sajtkorongok, akár a múzeumok kiállítási tárgyai. Itt persze minden megvásárolható.

4_49.jpg

A vásárlás nem válhat kellemetlen cipekedéssé, az összképet nem ronthatják el a rút bevásárlókocsik: A háromkerekű bicikliket a világhírű Bianchi kifejezetten a Fico számára gyártja.

10_29.jpg

Hogy a kép teljes legyen, a Ficoban nem csak az élelmiszeripar szereplői és éttermek vannak jelen. Képviseltetik magukat konyhai gépek, konyhabútorok és mezőgazdasági gépek gyártói is.

A Fico persze több mint világ legnagyobb, 200.000 négyzetméteres, designos élelmiszeráruháza. Igazi turistaattrakció, kóstolókkal, főzőkurzusukkal és évi 500 egyéb rendezvénnyel, a termelést bemutató 40 interaktív miniüzemmel, 45 étteremmel a Michelin-csillagostól a streetfood standig.

A jó minőségű élelmiszerhez kiváló alapanyag kell. Ezért a Fico koncepciójának a zöldségek, gyümölcsök és az állatok is részét képezik. A bevásárlóközpontot 10 hektáros park veszi körül. Ennek nagy részét a napelemekkel felszerelt üvegházak foglalják el, amelyekben egész évben érnek a tipikus itáliai zöldségek és gyümölcsök.

12_20.jpg

Jut hely a piemonti marháknak, szardíniai kecskék, teheneknek és malacoknak is, akik boldogan bőgnek, mekegnek, múznak és röfögnek az állatonként legalább 10 négyzetméteres boxokban és tágas kifutókon – az olasz szalámi boldog és egészséges állatokból készül! Az állatok levágása persze alkalmas lenne a nyugalom megzavarására, ezért ennek bemutatásától eltekintenek. De például a sajt készítésének egész folyamata megcsodálható a fejéstől a termék csomagolásáig. A látogatók kedvünk szerint akár meg is ragadhatják a tehén tőgyét.

A valóság másképp fest: Olaszország nem csak kulniáris, hanem élelmiszeripari nagyhatalom is. Az agrár-, és a mezőgazdasági feldolgozóipar alapjait a fasizmus idején rakta le az olasz állam a mocsaras közép-olasz vidék termővé tételével és gyárak alapításának támogatásával. Balocco, Barilla, Bertolli, Buitoni, De Cecco, Ferrero, Illy, Lavazza, Martini, Segafredo – élelmiszeripari világcégek, melyek a húszas, harmincas évek alapjaira építkezve a háború után a világ iparosodó és globalizálódó élelmiszeriparának fontos szereplői lettek. Az olasz agráripari termékek kivitele 23 milliárd eurós összevolumennel 2016-ban újabb rekordot döntött; Itália tészta, olívaolaj, kávé, édesség és tejtermék exportban is a világelsők közé tartozik. A „Made in Italy” feliratú élelmiszerek olyan keresettek, hogy a mezőgazdaság régóta nem tudja fedezni az élelmiszeripar alapanyagszükségleteit. Az olasz cégek számottevő mennyiségű alapanyagimportra szorulnak. 

14_19.jpg

A Guardian Ficoval foglalkozó cikke is rávilágít az élelmiszeripar ellentmondásaira: a termelés globális és nagyüzemi. Másképp lehetetlen lenne a szükséges mennyiséget a vásárlók által elvárt nyomott árakon elállítani. A fejlett országokban mégis egyre többen regionális, jó minőségű, egészséges, adalékanyagok nélküli termékeket fogyasztanának. A „Made in Italy” felirat garancia ezen elvárások teljesülésére - igyekszik meggyőzni látogatóit a Fico. De ellentétben áll egymással az amerikai jellegű megapark és a termékek előállításának design és interaktivitás által sugárzott kézműves jellege is.

13_14.jpg

A transzparencia különösen fontos szerepet kap a koncepcióban. Az éttermek, bisztrók, pékségek üvegfalúak. Nincs titok, minden tiszta és friss. Mi csak azt az olívaolajat használjuk, amit itt, a látogatók előtt, illetve velük közösen termelünk – hangsúlyozza az egyik étterem üzemeltetője a Guardian riporterének.

15_8.jpg

Hasonló ellentmondásokat látnak azok a bolognaiak, akik kritikusan szemlélik a gasztro-Disneylandet. Ennek semmi köze a városhoz; ez egy élménypark, egy bevásárlóközpont, amiről leginkább az IKEA jut eszembe - mondja egy 40 éves múltra visszatekintő bolognai hentesüzlet (salumeria) tulajdonosa a Guardiannek. A polgármester elkötelezett támogatója a projektnek, sokan viszont attól tartanak, hogy a zöldmezős beruházásként, a központtól távol eső parkból a város nem fog profitálni. A Fico különösen a sokat költő tengerentúli és ázsiai látogatókat fogja elszívni a valóban kézműves termékeket előállító üzletektől és családi vállalkozásként működő éttermektől Bologna központjában – hangzik sokak félelme.

17_8.jpg

A kézműves jelleg, de leginkább annak látszata fontos Olaszország egyik legjelentősebb panettone és keksz-gyártója, a Balocco számára is. Standján a látogatók megismerkedhetnek az alapanyagok termelésének történetével, bepillanthatnak a gyártási folyamatba, sőt, bárki részt vehet a keksz készítésében, és betérhetnek a kis észak-olasz cukrászda hiteles másolatába is, ahol 1927-ben a cég története elkezdődött. A Balocco a szépen megvilágított polcokon büszkén kínálja valamennyi termékét. Csak a cég termékpalettáját jól ismerőknek tűnhet csak fel, hogy a más márkanév alatt, a Lidl számára készülő édességeknek, amelyek a teljes árbevétel tekintélyes hányadáról gondoskodnak, furcsa véletlen folytán nem jutott hely.

18_7.jpg

A Le Monde diplomatique német számában a Gasztro-Disneyland egy másik árnyoldalára hívja fel a figyelmet. A 3000 dolgozó többsége munkaerőközvetítő cégek alkalmazásában áll. Örülhet, akinek két-három hónapra szóló szerződése van. Sok hostessnek, eladónak és pincérnek csak néhány napos jut. Akár kicsit hosszabb, akár egész rövid időre szól a szerződés, a dolgozók csak kínálják a kulinária remekeit. Fogyasztani aligha tudnak. Ha nem csomagolok magamnak ebédre, a napi 43 eurós keresetemből ki kell adnom 12 eurót egy tál tésztáért. Arra egy élemiszeripari óriáscég és éttermes sem gondol, hogy alkalmazottaik is étkeznének – panaszolja egy hostess, aki „Pink Lady” almákat kínál a látogatóknak. Az alma egyébként a park üvegházaiban terem. 1200 Európában honos almafajtából 1000 Itáliából származik – büszkélkedik a Fico szóvivője. A dolog szépséghibája a „Pink Lady” nem őshonos olasz fajta, hanem egy kinemesített termény. A látogatók persze csak szép példányokat láthatnak, így a szüret után 14 nappal már egyetlen almának nincs keresnivalója a parkban. Természetesen nem a szemétbe, hanem jótékonysági szervezetekhez kerülnek – nyugtatja meg a Le Monde diplomatique riporterét a sajtóreferens. Kérdés, miért nem jut legalább a leselejtezett almából a hostesslányoknak.

20_5.jpg

És mit gondolnak a látogatók a google recenziók alapján? A vélemények megoszlanak: Szép, érdekes hely, de kulináris újdonságokra senki se számítson – fogalmaz az egyik. A Fico nem más, mint egy hatalmas bevásárlóközpont sok étteremmel és streetfood ajánlattal. Minden azt szuggerálja, hogy különleges és osztályon felüli minőségű minden. Valójában ugyanazt lehet kapni, mint bármelyik piacon, vagy élelmiszerüzletben. Az átlagostól csak az árak térnek el, méghozzá felfelé - von mérleget egy másik látogató. De nem csak kritikus hangok vannak: Nagyszerű design, kellemes környezet, jó minőségű áruk – áradozik egy google felhasználó. Egy hely, ahol büszkék lehetünk az olasz konyhára és hazánk élelmiszeriparára – fogalmazza meg érzéseit a Fico egy másik látogatója.   

A képek forrása: https://www.eatalyworld.it/en/

dscn3584.JPG

Petrus Szabolcs

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr3513675362

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

...elmúlik... 2018.03.14. 19:17:49

Jó lett a poszt, megvilágítja azt az oldalt is, amelyet sokszor titkolni akarnak, vagy szimplán nem publikus.

Nem ismertem a helyet, ha arra járok, nem mondom, hogy nem nézem meg, de nem lesz az első a listán. Az olasz gasztronómiával kapcsolatban amúgy is fenntartásaim vannak, elég sok benne a "parasztvakítás". Például Olaszországban amúgy is három-négy évenként van egy olívaolaj botrány, amikor kiderül, hogy az igazi olíva mégsem az, mert jobb esetben keverik a spanyollal, vagy a göröggel, rosszabb esetben pedig az egész hamisítvány. Viszont tény, hogy olasz névvel sokkal könnyebb eladni mindent, ami a gasztronómia területét érinti. Ezt a taljánok nagyon tudatosan és módfelett tökéletesre fejlesztett eszközökkel művelik.

Szabolcs282 2018.03.15. 14:55:53

@...elmúlik...: Köszönjük! Én nagyon szeretem az olasz konyhát, de magam is úgy gondolom, hogy a made in italy feliratú olcsó tömegélelmiszeteket jobb fenntartásokkal kezelni.