Szimatolás az irodalom, a gasztronómia és a turizmus világában

Könyvtacskó

Arab, zsidó két jó barát?!

Egy zsidómentő berlini muszlim története

2018. május 03. - Szabolcs282

13_15.jpg

2013-ban ítélte oda a jeruzsálemi Yad Vashem a Világ Igaza címet Mohamed Helmynek. Az 1982-ben elhunyt férfi Egyiptomban élő hozzátartozói megtagadták az Izraelből érkező elismerés átvételét. Tavaly novemberig tartott, amig a Yad Vasem munkatársai egy Berlinben élő rokonra bukkantak, akinek átadhatták a posztumusz elismerést.

1_163.jpg

Mohamed Helmy (1901-1982). Az arab, aki zsidókat mentett.

De ki ez a Mohamed Helmy, aki első arabként kapta meg a zsidó közösség legrangosabb kitüntetését? Története nem csak egy fiatal zsidó lány megmentéséről szó, de bepillantást enged zsidók és arabok szövevényes kapcsolatába is a két világháború közötti Berlinben, és a nácik ellentmondásos viszonyára az iszlám világhoz. Ráadásul van egy magyar szál is!

Amikor Helmy 1922-ben, 21 évesen Egyiptomból a német fővárosba érkezett orvostudományt hallgatni, Berlin nagy népszerűségnek örvendett az Európában tanulni vágyó, tehetős arab családok fiainak körében. Az elvesztett háború utáni gazdasági válság sújtotta Németország olcsó volt, Berlin pedig toleráns, befogadó város. A kolonialista Angliával és Franciaországgal ellentétben nem nézték le az Afrikából, illetve a Közel-Keletről érkezőket.

15_9.jpg

Nem New York, nem Párizs, nem London, hanem a lüktető világváros, Berlin a ’20-as években.

Feltehetően kulturális tradícióik, vallási rituáléik, gasztronómiai szokásaik hasonlósága volt az oka, hogy a húszas, harmincas években szoros kapcsolat volt a német fővárosban élő muzulmánok és zsidók között. Ennek legszemléletesebb példája, hogy Németország első, 1928-ban átadott impozáns Wilmersdorfi Mecsetének ügyvezetője, és az iszlám közösség egyik legmeghatározóbb alakja egy áttért zsidó, Hugo Marcus (1880-1966) volt. Marcus, akinek a nevéhez a Korán német nyelvű fordítása is kötődik (A náci hatalomátvétel utáni kiadásokban már nem szerepelt a neve...), áttérése ellenére is a zsidó közösség tagja maradt.      

7_38.jpg

Németország első mecsete nem a ’60-as, ’70-es években, hanem már jóval a II. világháború előtt épült Berlin Wilmersdorf nevű negyedében.  

8_34.jpg

Hugo Marcus (1880-1966) Zsidó is, muszlim is. Ez Berlinben, a '20-as években nem volt probléma. 

Helmy tanulmányai befejezése után sem tért vissza hazájába. A német főváros Moabit nevű kerületének kórházában helyezkedett el. A jó nevű intézmény vezetése és orvosa révén „zsidó kórház” hírében állt. 1933 után a nácik első dolga volt a nem árja dolgozók eltávolítása, majd a pártban érdemet szerzett orvosok pozícióhoz juttatása.

„Véget kell vetni annak a hibás gyakorlatnak, hogy az álláshelyek betöltésénél a párt, illetve az SA tagjaitól is elsősorban szakmai hozzáértést és tapasztalatot követelnek meg. Ezekkel ők ráadásul többnyire nem is rendelkeznek.”

6_40.jpg

A moabiti kórház Berlin második legnagyobb egészségügyi intézménye volt. Kiváló hírét a „zsidótalanítás” után gyorsan elveszítette.

A pártszéllel érkezőkkel szemben tehát nem támasztottak szakmai követelményeket. Nem csoda, hogy szakemberhiány lépett fel. Így lett a régi és az új vezetés által is tehetségesnek tartott Helmy fiatal kora ellenére a korház vezető orvosa. Ugyan nem lépett be az NSDAP-be, de a zsidótalanítás nyerteseként – érthető módon – nem adta semmi jelét annak, hogy ne támogatná a rendszert és annak antiszemitizmusát.

2_101.jpg

Helmy a büszke, fiatal főorvos munkatársai gyűrűjében.

Gyanítható, hogy a muszlim Helmyt csak jobb híján jutatták pozícióhoz a nácik. Hisz Hitler a Mein Kampf-ban az „alacsonyabb rendű fajok” közé sorolta az arabokat is. Alfred Rosenberg, a rendszer ideológusa pedig kifejezetten helyeselte az európai gyarmatosítást és elnyomást az arab országokban. A náci párt szócsöve, a Stürmer gyakran ecsetelte írásaiban az muszlimok és zsidók közötti hasonlóságokat. A rasszista korlátozó intézkedések eleinte nem csak a zsidókra, hanem általában az „idegen fajúakra” vonatkoztak. A Nürnbergi törvények is az „árja vérű” és az „idegen vérű” kategóriákat használták. Igaz, a faji alapú jogszabályoknak arabok esetén a gyakorlatban nem szereztek érvényt a hatóságok. Viszont a harmincas évek közepén egy arab már nem tölthetett be vezető pozíciót, így Helmyt is eltávolították állásából. Megélhetését biztosítandó praxist nyitott. Jobb híján zsidó betegeket kezelt. Őket a német orvosok nem láthattak el, a zsidók pedig már nem praktizálhattak. Hősünk ekkor ismerkedett meg későbbi pártfogoltjával, Annával

Boros Anna, ahogy neve is mutatja, magyar származású volt, Aradon született. Anyai nagyanyja, Cecília házasságkötés révén került a századfordulón Berlinbe, ahol férjével zöldség-gyümölcs nagykereskedőként komoly vagyonra tettek szert. Ura korai halála után meggyőzte a frissen elvált lányát, Julit, hogy lányával, Annával költözzenek a német fővárosba. Cecília és Juli is újra férjhez mentek, és a faji alapú kisajátításig sikeresen üzemeltették a nagykereskedést.      

4_55.jpg

Anna Boros

Miután a náci Németország és Nagy-Britannia között hadiállapot állt be, a de facto brit gyámság alatt álló Egyiptomban internálták a német állampolgárokat. Válaszul a Németországban is őrizetbe vették az egyiptomiakat, így Helmyt is. 

A háború előrehaladtával a pragmatizmus felülírta a korábbi ideológiát. A nácik az arabokban potenciális szövetségest láttak a britek és a franciák ellen. Persze a Közel-Kelet hatalmas olajkészlete is a szemük előtt lebegett. Németes precizitással vált a Birodalom arabellenesből arabbaráttá:

  • A Mein Kampf új kiadásaiból törölték az arabokra vonatkozó passzázsokat.
  • Az „idegen fajúakra” vonatkozó tilalmakból zsidókra vonatkozók lettek.
  • Változott a Nürnbergi törvények alkalmazása. Sok álmatlan éjszakájuk volt a jogászoknak, mert odáig  természetesen nem lehetett elmenni, hogy az arabok is árják legyenek. Végül „az árjákkal azonos megítélés alá esőknek” nyilvánították őket.
  • A sajtóban nem esett már szó a muszlimok és zsidók közötti hasonlóságokról.
  • Mellőzendővé vált az „antiszemita” kifejezés! Ugyanis a héber és az örmény mellett az arab is szemita nyelv. Innentől kezdve „zsidóellenesség” lett a helyes terminológia.

Idővel a náci vezetés már nem csak pragmatizmusból barátkozott a muszlimokkal. Himmler eszmefuttatásokba kezdett az iszlám és a náci világnézet rokonságáról. Az egymásra találás kölcsönös volt. Berlin új nagymuftija utalások után kutatott a Koránban, amely szerint Hitler a próféta küldötte, akaratának földi megvalósítója lenne. A „Führer” pedig egész bizarr teóriával állt elő:

„Ha a VII. században az arab hódítók az Ibériai-félsziget után a francia területeket is leigázták volna, idővel a germánokra is rákényszerítették volna az iszlámot. A hitet fegyverrel védelmezni és terjeszteni. Ez a tökéletes vallás – áradozott az egyébként antiklerikális Hitler. Az iszlám hitűvé vált germánok persze felsőbbrendűségüknél fogva idővel felülkerekedtek volna az arabokon, majd új vallásuk ideológiáját követve megteremtették volna az iszlám-germán világbirodalmat – folytatódott a fantazmagória.   

A nácik pálfordulása Helmy sorsában is változást hozott. A németek gesztust akartak tenni Egyiptomnak; szabadon engedték az őrizetben lévő egyiptomiakat, így Helmyt is. A viszonosság elmaradt, a német állampolgárok internálva maradtak. Az arabok barátságának azonban prioritása volt, így a náci Németország megtorlatlanul hagyta az egyiptomiak pimaszságát. Később tényleg profitáltak az arab szövetségből:

  • A Balkánon muzulmán szabadcsapatok vették fel Tito partizánjaival a harcot. Helyismeretük révén sokkal sikeresebbek voltak a Wehrmacht katonáinál.
  • Amin al-Huszeini, Jeruzsálem vad antiszemita főmuftija gyakori vendég lett Berlinben. Anyagi támogatásért cserébe zsidóellenes pogromokat szított Palesztinában és sikeres propagandát folytatott muzulmán önkéntesek toborzásáért. Százezreket sikerült megnyerni a nácik harcostársának, akik többek között a sztálingrádi ütközetben is részt vettek.           

9_27.jpg

Amin al-Huszeini a Wehrmacht muszlim különítményének sorfala előtt.

Helmy tehát visszakapta szabadságát és praxisjogát is. Ekkor ismét kapcsolatba került Annával és a Boros családdal. A mama és a nagymama német házastársaik okán még relatív biztonságban voltak. Anna, aki román állampolgár volt, viszont a kitoloncoltak listáján szerepelt. Romániában pedig ekkor már teljes gőzzel folyt a zsidók deportálása. Helmy a fogságban a rendszer ellensége lett. Eljött a pillanat, hogy érzéseit tettekre váltsa; felajánlotta segítségét Annának. A lány Nadja néven asszisztensnője lett, akit német menyasszonyával, Emmyvel közös otthonába is befogadott. A szomszédoknak és pácienseknek Egyiptomból érkezett unokahúgaként mutatta be. Személyazonosságát a háború kezdete után a Birodalmat elhagyó egyiptomiak egyikének hátrahagyott, fényképcserével meghamisított okmányával igazolta. A lebukás veszélye viszonylag kicsi volt. A német hatóságok nem nagyon ismerték az egyiptomi okmányokat, és a diplomáciai kapcsolatok megszakadása miatt ellenőrizni sem tudták eredetiségüket. Amikor a hatóságok felbukkantak a Boros családnál, egyszerűen közölték velük, hogy Anna önként Romániába távozott. Egy gonddal kevesebb - gondolták a németek, és nem bolygatták tovább a dolgot.

Érdekes módon saját családja jelentette a legnagyobb veszélyt Annára. Anyja és nagyanyja ugyan a Birodalom állampolgárai voltak, de sárga csillagot kellett hordaniuk. Alig törődve az Annát fenyegető veszéllyel rendszeresen megjelentek Helmlyéknél. A sárga csillagos vendégek csak azért nem keltették fel a szomszédok gyanúját, mert köztudott volt, hogy a lakásban működő praxist sok zsidó beteg keresi fel.      

Bizarr pillanat volt, amikor a Birodalom politikai központjába, a Wilhelmstraßera rendeltek Helmyt asszisztensével Annával, alias Nadjával. Azt hitték itt a vége, aztán kiderült, hogy a Berlinben tartózkodó Amin al-Husszein jeruzsálemi nagymufti szorul kezelésre. Annát a nők számára férfiak jelenlétében visszahúzódást előíró iszlám magatartási szabályok mentették meg a lebukástól: Hallgatását, aminek oka az arab tudás hiánya volt, a jelenlévők természetesnek vették. 

11_25.jpg

Amin al-Huszeini gyakran volt Hitler vendége.

1944-től már a német állampolgárság sem óvta Ceciliát és Julit a deportálástól, és Anna számára is egyre veszélyesebbek lettek a mindennapok. Helmy nem maradt tétlen. Annát egy Berlin környéki elhagyatott hétvégi házban rejtette el, a nagymamának és a mamának pedig egy német ismerősénél talált menedéket. Mindhármukat ellátta élelmiszerrel és gyógyszerrel. Röviddel a háború vége előtt nem csak az egyiptomi orvos találékonysága, de a szerencse is kellett Anna életének megmentéséhez: A három hölgy felszívódása gyanús lett a Gestaponak; őrizetbe vették Juli férjét, aki hamar megtört, és elárulta Anna rejtekhelyét. Helmynek még éppen maradt annyi ideje, hogy új búvóhelyet találjon a lánynak, és új legandát találjon ki. Levelet íratott Annával, amelyben a lány közölte vele, tehát Helmyvel, hogy eddig a főváros közelében bujkált, de már nem érzi biztonságba magát, ezét egy rokonához utazik a kelet-poroszországi Dessauba. Helmy, mint a Birodalom törvénytisztelő polgára rögtön a rendőrségre szalad a levéllel. A hatóság emberei ugyan sejtették, hogy valami nincs rendben, de a közeledő szovjetek miatti egyre nagyobb káoszban ideiglenesen félretették az ügyet. A háborúból hátralevő néhány hónapban már nem volt idejük újra elővenni. Így Anna, Juli és Cecília is túlélték a Holokausztot.           

A háború után már nem akadályozták a faji törvények Helmyt, hogy feleségül vegye Emmyt. Együtt élték le az életüket Berlinben. Helmy évtizedekig háziorvosként praktizált. Anna az USA-ba távozott, családot alapított és megvalósította az amerikai álmot. Néhány évvel később anyja és mostohaapja is követték. Juli magyar étterem nyitásról szőtt álma nem teljesedett be. Megmentő és megmentett 1986-ban, illetve 1982-ben bekövetkezett haláláig csak ritka levélváltásokra és két berlini látogatásra korlátozott laza kapcsolatot ápolt.    

3_65.jpg

Anna (jobbról a második) unokájával Helmynél és Emmynél vendégeskedik Berlinben. 

Mohamed Helmy volt az első arab, akit a Yad Vashem felvett a Világ Igazai közé. Iszlám vallásúak, szám szerint hetvenen már korábban is részesültek a kitüntetésben. Többségük, illetve leszármazóik megtagadták az elismerés átvételét. Helmy családja ezt nem csak a zsidó állammal szembeni antipátiával indokolta. Kifejtették, hogy felmenőjük nem filoszemitizmus okán segítette a berlini zsidó családot, hanem mert sejtette, ha Európában nem szakad vége a zsidók üldözésének, az tömegeiket fogja Palesztinába vándorlásra ösztönözni. Nemes cselekedetének motivációja – legalábbis a család nyakatekert interpretációja szerint – Izrael későbbi megalapításának megakadályozása volt.   

14_20.jpg

Izrael berlini nagykövete 2017-ben adhatta át a Yad Vashem elismerését Helmy egyik távolabbi, a német fővárosban élő rokonának.

A történet Németországban a Süddeutsche Zeitung újsárírója, Ronen Steinke (1983) 2017-ben megjelent kötete révén vált ismerté. Steinke egy másik náci-zsidó támájú kötettel már korábban írói nevet szerzett magának. A 2013-as „Fritz Bauer, oder Auschwitz vor Gericht” című kötetéből 2016-ben „Der Staat gegen Fritz Bauer” címmel nagy sikerű film is készült (Magyarul „Az állam Fritz Bauer ellen" címen ment a mozikban.)

10_31.jpg

Ronen Steinke

5_50.jpg

... és kötete.

dscn5787.JPG

Jeruzsálem, Yad Vashem

Petrus Szabolcs

 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr5813832868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hegecz25 2018.05.04. 01:58:26

"Egy zsidómentő berlini muszlim története, akinek egyiptomi leszármazói megtagadták a Világ Igaza cím átvételét."

leszármazottjai

Barta Egon 2018.05.04. 01:59:28

Az örmény nem szemita nyelv, hanem indo-európai. Ellentétben az arámi nyelvvel, amely viszont valóban az arab és a héber nyelv rokona.

Barta Egon 2018.05.04. 02:05:06

@Barta Egon: az arámi pedig nem az örmény nyelv egy másik neve...

maxval bircaman szeredőci szürke proletár · http://www.bircahang.org 2018.05.04. 08:00:59

A XX. sz. eleje, közepe előtt a zsidók sokkal inkább voltak iszlámpártiak, mint kereszténységpártiak, ez történelmi tény.

exilis 2018.05.04. 08:02:58

@hegecz25: a helyes szó a leszármazottai lenne. Ha már okoskodsz, csináld jól.

Európai téridő 2018.05.04. 08:58:06

Csak azt a Hitlert bujtogató jeruzsálemi főmuftit, azt feledhetnénk!

Szabolcs282 2018.05.04. 20:02:00

@hegecz25: Megkérdezhetnénk Grécsi Tanár Úrat, hogy "leszármazói" vagy "leszármazottai" e a helyes. Az viszont vitán felül áll, hogy a "leszármazottjai", amit javasolták, nyelvtnailag hibás.

Szabolcs282 2018.05.04. 20:02:43

@Barta Egon: A kririka jogos. Köszönöm a figyelmzetetést. Javítottam a cikkben.

Szabolcs282 2018.05.05. 09:48:02

@maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Ennek oka a két vallás és kultúra közötti hasonlóság lehet.
süti beállítások módosítása