Szimatolás az irodalom világában

Róma, ahogy a rómaiak sem ismerik

Egy különleges útikönyvről és az örök város rejtett kincseiről

2018. július 13. - Szabolcs282

4_63.jpg

Róma = Colosseum, Vatikán, Spanyol lépcső, Piazza Navona, Angyalvár, világszerte ismert nevezetességek sora. Egy hosszú hétvége biztos nem elég az összesre, de talán még egy hét se. Többségük szép és érdekes. Vannak azonban legalább ilyen szépek, sőt szebbek és érdekesebbek is! Ezekből mutat be 111-t egy különleges útikönyv.

111.jpg

Örök város, nekem örök szerelem. Sokszor voltam; olaszt tanulva hónapokat töltöttem el Rómában. Tartottam magam az aranyszabályhoz: sétálni, sétálni, sétálni! Gyakran cél nélkül, hogy megismerjem a város igazi arcát, lakóit, hangulatát, érdekes és szép szegleteit. A kötet azonban nekem is sok újdonságot tartogatott. Sőt, a neten az olasz kiadást értékelő rómaiak közül is többen kedvet kaptak városuk újrafelfedezéséhez!

Néhány hely, amit én is ismerek, és ajánlok, valamint a hozzájuk kapcsolódó történetek:

Quartiere Coppedé

coppede_1.jpg

A Quartiere Coppedét véletlenül fedeztem fel céltalan római bolyongásaim alkalmával. 1916-ben egy ingatlanfejlesztő vásárolt az akkoriban még külvárosi részen egy 31 ezer négyzetméteres területet, hogy a középosztály számára építsen lakóházakat. A tervező, Gino Coppedé nagyot álmodott. Furcsa, soktornyú, szecessziós, számos építészeti stílus elemeit vegyítő épületei olyan extravagánsra sikerültek, hogy a felső tízezer kezdte vásárolni a lakásokat. Kollégái tetszését nem nyerték el; a negyedet „Róma szégyenének” nevezték. Coppedé halála után a szakma nyomására szigorúan egyforma bérkaszárnyákat húztak fel a még üresen maradt parcellákon. A negyedben áll a Villa Torlonia, Mussolini rezidenciája is, ami már téma volt a Könyvtacskón!

Il Faro

faro_1.jpg

Világítótorony a tengertől 30 km-re? Igen, méghozzá a hét domb egyikén, a Gianicolon, csodálatos panorámát nyújtva az örök városra. De nem a kilátás miatt épült itt. Az olasz egység megrögzött ellenzője, a Vatikán, ill. akkori vezetője IX. Piusz pápa francia seregeket hívott Rómába, hogy megakadályozza Garibaldit a város elfoglalásában és az egyesült Olaszország fővárosává tételében. 1849-ben a Gianicolo-dombon győzedelmeskedtek az Italiáért harcoló seregek. A világítótorony stílusában Róma látképét meghatározó és megépítése óta a többség által ronda monstrumnak tartott, „írógépnek”, „esküvői tortának”, „protézisnek” és „jégkolosszusnak” is csúfolt Haza Oltárára (Altare della patria) emlékeztet. Nem véletlen, mindkettőt Manfredo Manfredi alkotása. A tornyot sokan csak azért mászták meg, hogy fényjeleket küldjenek a közeli Regina Coeli börtönben raboskodóknak. Ma már vannak hatékonyabb eszközei is az illegális kapcsolatfelvételnek; a római városvezetés mégis kitart a zárva tartás mellett. 

Sepolcro di Eurisace

9_35.jpg

Eurisace az I. században görög földről Rómába került rabszolga volt, aki kitanulta a pék mesterséget. Később azért cserébe, hogy 3 éven keresztül napi 100 véka gabonából sült kenyeret nyomott áron az állam rendelkezésére bocsájtott, szabadságot nyert. Jó iparos és kereskedő volt, így gazdag emberként szenderült jobb létre. Még sírboltot is tudott építtetni magának a városfal közelében állított telken. Története nem hatotta meg az V. század emberét. A városfal megerősítésekor részben alapanyagként használták nyughelyét, részben pedig ráépítették a fal egyik tornyát. Az építmény utóbbi része a fal XIX. századi elbontásakor ismét meglátta a napvilágot. A feltáráskor egy római öltözetet viselő pár márványszobrára bukkantak. A talapzaton a következő állt: „Atistia, a feleségem, csodálatos asszony volt, földi maradványait a kenyérkosár rejti.” Mennyi érzelem és mégis milyen sok információ, - hogy egy klasszikustól, az apósa versét méltató „Segg Bekúrtól” idézzek.  

Cimitero del Verano

12_26.jpg

A tehetős római templomban, mindenki más 2000 éven keresztül a belváros zsebkendőnyi zöldfelületein, egymás hegyén-hátán, néhány tíz centi mély sírba temetkezett. Napóleon kellett hozzá, hogy véget érjen a rendszeres járványokhoz vezető gyakorlat. Utasítására 1807-ben a „falakon kívül” temető létesült. A Verano egészen 1880-ig bővült, míg minden felekezet és az ateisták is megkapták saját parcellájukat. Bud Spencer, Alberto Moravia (Kedvencem! Írtunk már róla!), Natalia Ginzburg, Giuseppe Garibaldi, Vittorio de Sica, Marcello Mastroianni – néhány a legismertebbek közül, akik a nyugalmas sétára hívó temetőben nyugszanak.

Rögtön a bejárat mellett találjuk az egyik legkülönlegesebb sírboltot. A felesége korai halála miatt vigasztalhatatlan szobrász, Giovanni Lombardi alkotása, aki a síremlék elkészülte után röviddel követte hitvesét a másvilágra, árvává téve 6 éves gyermeküket.     

San Paolo fuori le mura

10_38.jpg

A pápák 1300 óta hirdetnek szent éveket. Win-win esemény: az ekkor Rómába zarándoklók bűnbocsánatban részesülnek, az egyház és a kereskedők pedig jól keresnek. Így az eredeti terv, miszerint 100 évenként kerülne sor az eseményre, hamar módosult. A szent évek egyre sűrűbben követték egymást (legutóbb ’15-ben, az irgalmasság jegyében). Volt azonban egy probléma: az örök város hívői ugyan jól kerestek az eseményen, de maguk nem részesedtek bűnbocsánatban, hiszen nem zarándokolhattak oda, ahol már amúgy is éltek. Az ő penitenciájuk a „falakon kívül” épült templomokat összekötő 25 kilométeres út megtétele lett.

Ennek legszebb állomása a San Paolo fuori le mure. Az istenháza több nevezetességgel büszkélkedhet: (1) itt nyugszik Pál apostol, akinek csak ’15-ben fedezték fel a sírját; (2) a Szent Péter székesegyház megépüléséig ez volt a keresztény világ legnagyobb temploma; (3) fő látványossága a Pál apostolt mintázó fa szobor, vagy inkább torzó, merthogy sok zarándok a szent helyen sem tudott ellenállni a kísértésnek, és a hetedik parancsolatra fittyet hányva zsebébe csúsztatta az őskeresztény egyházfi egy-egy szerencsét hozó darabkáját.

La Grande Moschea di Roma

13_21.jpg

A Róma muszlimjai egy évszázadon keresztül küzdöttek a mecset építésért. Még az ötlet is pimasz a kereszténység fővárosában! A vallások közötti párbeszédről sokat beszélő II. János Pál bizonyítani akarta, hogy ugyanazt issza, amit prédikál; áldását adta az építkezésre. Sok volt a korlátozás: nem lehet magasabb, mint a Szent Péter bazilika; nem épülhet se központi helyen, se dombon; a minaret erkélyéről a müezzin nem hívhat énekszóval imára. A Vatikán és Róma vezetése azonban nem volt elégé résen; az alapterületet nem korlátozták. Így ’95-ben Európa legnagyobb mecsetét szentelték fel az olasz fővárosban. A 30.000 m²-es épület 12 ezer ember befogadásra alkalmas. Így jut hely a hitetleneknek is, ugyanis Rómában a statisztika szerint csak 11 ezer muszlim él.

A nagyorrúak

14_25.jpg

Nem, nem, természetesen nem a csúnya sztereotípiáról van szó! Lefelé kunkorodó kifolyójuk után nagyorrúnak (nasone) becézik a rómaiak 2500 éves múltra visszatekintő ivókutjaikat. Az örök városban borsos árú ásványvizet csak a tudatlan, ill. bizalmatlan turisták vásárolnak. A rómaiak és a szemfüles külföldiek a közel 3000, városszerte, éjjel-nappal jéghideg vizet árasztó közkutakból csillapítják szomjukat. Elzárójuk sajnos nincs, ugyanis a városvezetés által néhány éve a kutak egy részére szereltetett csapoknak rövid idő alatt lábuk kélt. Így marad a pazarlás. Hogy lehet megkülönböztetni a külföldit a helyitől? - Előbbi a csap alá görnyedve szürcsöl, utóbbi a kifolyó szájára szorítja egy ujját, és hagyja, hogy a cső tetején lévő lyukból szájába spricceljen a víz. A képen látható kút egy régebbi darab; ilyenből már kevés van. Az elterjedtett változat:

1_173.jpg

Az először Rómába készülőket aligha lehet meggyőzni:

  • A túlzsúfolt Villa Borghese helyett az idillikus botanikus kertben sétáljanak (Orto Botanico)!

botanico.jpg

  • A túlárazott gyümölcsöt és „Made in China” szuveníreket árusító standokkal telezsúfolt Campo dei Fiori-t mellőzve, egy igazi piac forgatagában merüljenek el (Mercato Rionale)!

mercato.jpg

  • A Vatikáni Múzeumnak jó alternatívája az alkimisták (Museo di Storia della Medicina), a rendőrség (Museo delle Auto della Polizia di Stato) közlekedési, vagy a betlehemek (Museo del Presepio) múzeuma. Ráadásul a sorban állást is megspóroljuk. A betlehem Itáliában ugyanolyan elválaszthatatlan része a karácsonynak, mint a fenyő a német kultúra által dominált országokban. Ezért a múzeum.

alkimistak.jpg

1_172.jpg

11_30.jpg

  • A via del Corso flancos butikjai helyett egy igazi bolhapiacon (mercato dei pulci, pl. a Porta Portese környékén), vagy a fiatal, még felfedezetlen tervezők piazza della Madonna dei Monti környéki üzleteiben költsünk el jóval kevesebb pénzt, sokkal érdekesebb dolgokra!

pulci.jpg

  • Ne a piazza Navonan, hanem egy reneszánsz kolostorban kávézzunk (Chistro del Bramante)!

2_109.jpg

  • Ne belvárosi fagyizók, hanem egy igazi csokimanufaktúra legyen az édes bűnbeesés helye (Fabbrica del Cioccolato)!

3_73.jpg

  • A piazza del Popolo feletti terasz helyett a Máltai Lovagrend követségének kulcslyukát válasszuk, ha különleges perspektívából akarunk a Szent Péter székesegyházra pillantani (Il buco della serratura)!

4_63.jpg

5_57.jpg

  • Ne hagyjuk ki az egyik külvárosi lakótelepet se, hogy elborzadjunk Európa leghosszabb, 1 kilométeres lakóházán és a ’70-es évek építészetén!

8_41.jpg

7_45.jpg

A berlini születésű, Rómában művészettörtnetet tanult szerző, Annett Klinger németes precizitással készült útikönyvéből az is kiderül, hol rejtőznek, hogyan közelíthetők meg, és mikor tartanak nyitva ezek és más különleges látványosságok. A szerző személye rávilágít a könyv talán egyetlen, szükségszerű gyengéjére: hiányoznak a magyar vonatkozások. Pedig akad belőlük bőven. Lehet, hogy nekem is Róma útikönyvet kellene írnom?!

15_13.jpg

A kötet célja persze nem az eltérítés. Első ízben az olasz fővárosban járva magam is megcsodáltam a Colosseumot és dobtam pénzt – jobb kezemmel a bal vállam felett! - a Trevi-kútba. A kötet célja, hogy a „kötelezők” mellett Róma legalább egy-két, az érdeklődésünket különösen felkeltő, rejtett nevezetessége kedvéért térjünk le az ismert látványosságokat összekötő, turisták hömpölygő áradata miatt eltéveszthetetlen utakról.

Rómáig se feltétlenül kell elmennünk! Otthon, a karosszékben is felfedezhetjük a hét dombra épült város eldugott nevezetességeit, és megismerhetjük háromezer éves múltjának legérdekesebb történeteit. 

Kossuth Kiadó, 2017, 230 oldal, 3990 Ft

Fordította: Antóni Csaba és Várnai Péter  

20170210_124320.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr5414105989

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MotivaTravel · motivatravel.blog.hu 2018.07.15. 01:12:53

Volt szerencsém eltölteni itt egy hónapot, így a fenti látnivalók közül is láttam egy csomót. Valóban sokkal hangulatosabbak, mint a belváros zsúfolt kötelező nevezetességei, Rómából igazán ezek a részek tetszettek. A Monte Mario-t még hozzátenném, rajtam kívül csak egy ember volt, amikor arra jártam, és talán a legszebb kilátás onnan van (persze a Gionicolo sem rossz).

satie · http://321.hu/sas 2018.07.15. 13:12:55

én most megyek másodszor, a Botanico meg a Türr szobor már megvoltak (WP), amit most a legizgalmasabbnak találok Rómában az az Aniene-völgyi hatalmas természetvédelmi park, most jobban bevideózom a WIkipédiára, de azt már érzem, hogy azt mindenkinek látni kell! :-)

masada 2018.07.15. 15:27:43

Ezeket mindannyian ismerjük mi aki Rómában élünk. A mecsetet meg remélem hamarosan sikerül lerombolnunk.

stolzingimalter 2018.07.16. 07:32:21

San Paolo fuori le mura. A a vége, rendhagyó

Múltidéző építészet · http://multidezoepiteszet.blog.hu 2018.07.16. 10:30:45

köszi a cikket, nagyon jó javaslatok! még nem jártam Rómában, de tervben van, viszont nem a turistáktól teli helyekre vagyok kíváncsi, így ez a cikk kapóra jött