Szimatolás az irodalom világában

Egy hímsoviniszta ország női irodalma

Morante, Ginzburg, Maraini, Mazzantini - bemutatjuk Itália legjelentősebb írónőit

2018. december 15. - Szabolcs282

17_13.jpg

Napbarnított, sármos, divatos hősszerelmes – sok hölgy ilyennek képzeli az olasz férfit és irigyli az itáliai nőket. Pedig hölgynek lenni nem leányálom az olasz félszigeten. Erről Elsa Morante, Natalia Ginzburg, Dacia Maraini és Margaret Mazzantini köteteiből is képet alkothatunk. Ők a XX. század és napjaink legjelentősebb olasz írónői.   

Középkori viszonyok az újkor hajnalán

Évszázadokig a katolikus-konzervatív család határozta meg az itáliai nők sorsát. Német kifejezéssel a „3 K” jegyében éltek: Kinder, Küche, Kirche – gyerek, konyha, templom.

1_190.jpg

Ezt a világot tárja elénk Dacia Maraini Marianna Ucría hosszú élete (’90) című történelmi regénye. A főszereplő egy fiatal, süketnéma lány egy szicíliai nemesi családban a XVIII. században. Csak apja liberalizmusának köszönheti, hogy megtanulhat írni-olvasni és így a világgal kommunikálni. De a családfő annyira már nem haladó, hogy ne kényszerítse 13 évesen feleségül saját nagybátyjához. Marianna élete pokol az őt testileg és lelkileg is bántalmazó férfi mellett. A férj korai halála után kicsit megnyílik előtte a világ. Megtudja, hogy fogyatékosságának lelki oka van: Nagybátyja és későbbi férje 6 évesen megrontotta.          

(Helikon,‘98, 254 oldal, fordította Székely Éva)

2_123.jpg

Dacia Maraini (’36) Itália talán legnépszerűbb szerzője. Írásai középpontjában női sorsok állnak.

Japánban cseperedett fel, ahova apja ösztöndíjának köszönhetően került a család. Ismert baloldali volt, ezért a világháború kitörésekor mindannyiukat internálták.’46-ban tértek vissza Itáliába. A szülőknek Dacia eltartására sem volt pénzük, így nagyszüleinél nőtt fel Szicíliában. Megismerte Dél-Itália feudális, hímsoviniszta viszonyait. Később Rómában tanul, ahol szárnyait bontogató szerzőként hamar tagja lett a baloldali, progresszív irodalmi életnek. Ennek központi alakja, Alberto Moravia 20 évig volt a szeretője. Szakmailag is sokáig a legendás író árnyékában élt.

3_82.jpg

A fasizmus évei

16_13.jpg

A múlt század első felében egész Itáliára jellemző volt a családfő mindenhatósága. A gyerek, konyha, templom szentháromsága beleillett Mussolini és a fasiszták világképébe is. 

4_70.jpg

Erről az idősszakról ad képet a színésznőből lett szerző, Margaret Mazzantini (’61) Cinkkád (’94) című regénye. A Könyvtacskón már bemutattuk az Akváriumot Tóth Krisztától: három generáción keresztül mutat be múlt századi magyar asszonysorsokat. A Cinkkád ennek olasz megfelelője.

5_64.jpg

Az unoka narrációjából ismerjük meg egy olasz asszony tipikus XX. századi életét. Antenora apja lusta, tehetségtelen ember, magyar dzsentri módjára veri el az évszázadok alatt összegyűjtött családi vagyont. Különösen lányai sorsát pecsételi így meg. Elúszik a hozomány. Pedig egy lány anyagi biztonságának egyetlen záloga a jó házasság. Minden eszköz, intrika megengedett, ha jómódú férjjelölt kerül a láthatárra. A szerelem csak sokadrangú szempont. Antenora csekély hozománya ellenére kifog egy szolid római banktisztviselőt. Elkezdi élni egy olasz háziasszony tipikus életét. Érzéseknek nincs helyük a mindennapokban. A család nem érzelmi, hanem gazdasági, társadalmi egység. A testi szerelem nem élvezet, hanem szükséges rossz. Célja a férj kielégítése és a társadalmi reprodukció. Konzervatívok, katolikusok és a fasiszták közös világképe. Antenora a rendszer híve lesz: Erős állam és vezető, közösség az egyén előtt! Amikor a jelszavak valósággá válnak az asszony elbizonytalanodik. Mindent megpróbál, hogy fia ne kerüljön a világháború vágóhídjára – mindhiába. A fiú is a fasizmus híve, hiszen erre nevelték otthon. Boldogan megy harcba a Ducéért. Pedig világos, hogy a háború elveszett. Élve megússza, így jöhet világra a narrátor. És ezért Antenorának sincs oka, hogy szakítson az eszmével. Élete végéig áradozik a szép időkről, amikor pontosan jártak a vonatok, nem voltak bevándorlók. Hogy utóbbiak nélkül ne lenne, aki bevásárol, takarít neki? – lári-fári.

6_52.jpg

Mussolini kíváló szónok volt, nem csak Anenorát szédítette meg. 

7_52.jpg

Mégsem kerülte el a diktátorok tipikus sorsát: az őt évekig éltető tömeg üdvrivalgással fogadta a felkoncolását is. Antenora azonban sok más olasszal együtt halála után is a Duce híve maradt.

A férj jámbor ember. Hazaadja keresetét, nincs káros szenvedélye, nem veri a feleségét – nagy szavak még a hatvanas években is. Antenora mégsem tudja, vagy akarja szeretni. Férje korai halála után, özvegyi nyugdíjából polgári jólétben él. Elkezdi élvezni az életet és szeretni elhunyt urát! De élő gyermekeinek még ekkor sem jut a szeretetből. Nem csoda, hogy agyvérzése után egyiküknek sincs kedve ápolni. Otthonba dugják, ahol csak unokája, történetünk narrátora látogatja egy maga számára is érthetetlen belső kényszertől vezérelve. 

Így telt el Antenora élete. Érdemes volt élnie? – gondolkodik el az olvasó.

(Il catino di zico. Nálunk nem jelent meg. Magyarul is olvasható: Ne mozdulj!,’06, Újjászületés,’12.)

Nincs férfi, jöhet a nő!

A világháború mellékhatása a nők emancipációja lett. A férfiak a fronton voltak, így a gyengébbiknek tartott nemnek kellett helyt állnia a munkahelyeken és a családfői szerepben. Ez nem illett a fasiszta világképbe, de az ország működésée és a hadianyag-utánpótlás prioritást élvezett.

A háború után a fasiszták mentek, a családmodell viszonr maradt, ez volt a közéletet és a mindennapokat meghatározó kereszténydemokraták és az egyház világképe is. A munkahelyeken gyors volt a visszarendeződés. A családban már nem mindig sikerült, mert sok családfő nem, vagy emberi roncsként tért vissza a frontról.

8_48.jpg

Ebben az időszakban bontogatta írói szárnyait és lett aktív részese a szellem életnek Elsa Morante (1912-85), a legismertebb olasz írónő.     

Rómában, proletár viszonyok között nőtt fel. Ez, zsidó származása és szoros kapcsolata a hangadó kommunista értelmiséggel határozta meg munkásságát. Szoros barátság fűzte a közeg vezéregyéniségeihez, Natalia Ginzburghoz, Pasolinihez és Dacia Marainihez. Utóbbihoz hasonlóan Moravia árnyékában élt. 30 évig volt az író felesége. 

9_41.jpg

A történelem (’74) című regénye igazi közönségsiker volt. Ida, a fiatal zsidó tanítónő férje besorozása után magára marad a háború zűrzavarában. Egy német katona erőszakából fiú születik. Faji törvények, éhezés, bombázás, bujkálás, majd a keserves újrakezdés a háború után. Megindító történet a múlt század legbrutálisabb időszakából. A regényt narrációja teszi mesterművé. Ida kisfia meséli el a történetet. Furcsa gyerek, senki nem érti a viselkedését. Az autizmust még nem ismeri az orvostudomány…

10_44.jpg

Megjelenésekor a művészeti köröket uraló baloldali értelmiség valóságos hadjáratot folytatott a kötet ellen. Éppen az volt a vétke, ami a korszak legfontosabb alkotói közé emelte: Világnézetileg elfogulatlanul írt fasisztákról, kollaboránsokról és ellenállókról. Az értékítélet olvasóira bízta.     

(Európa,’12, 796 oldal, fordította: Zsámboki Zoltán)

Harc az egyenjogúságért

15_16.jpg

A ’68-as mozgalommal a nők is felemelték a hangjukat. A közvéleményformáló baloldali szellemi élet támogatta őket. Utóbbiak voltak, akik rendszeresen szerepeltek a tévében, amely ezekben az években nem csak tömegmédiummá, hanem a legfontosabb információforrássá és igazodási ponttá vált. Az első igazi kapocs a tradícióiban, világszemléletében és eleinte még nyelvében is széttagozott Itáliában.

Hosszú évek harcias kampányával, utcai demonstrációival, legtöbbször népszavazásokon keresztül sikerült elérniük a válás (’74) és az abortusz legalizálását (’81). Lassan a munkaerőpiacra is betörtek a nők.

11_36.jpg

Maraini és Morante mellett a baloldali szellemi elitben és az egyenjogúsági mozgalomban is vezető szerepet játszott Natalia Ginzburg (1916-91).

Baloldali, antifasiszta családban nőtt fel. Orvos-professzor apja, három fivére és férje is az ellenállás tagja volt. Mindannyijukat bebörtönözték. Ginzburg férje, aki már fiatalon az orosz irodalom neves szakértőjének számított életét vesztette a fasiszták hírhedt római börtönében, a Regina Coeliben.

12_31.jpg

Már első kötete, a Valamennyi tegnapunk (’52) az irodalmi élet megkerülhetetlen alakjává tette. Autobiográfiai háttérű regény a ’30-as évek Észak-Itáliájából. Egy jómódú család és baráti köre áll a középpontban. Kisebb-nagyobb mértékben mind az ellenállás tagjai. A narrátor, a família legfiatalabb tagja, a 20 év körüli Anna. Vele jutunk el az északi városból a déli faluba, ahol átéli a német megszállást. Ginzburg nem csak az északi urbánus értelmiségi közegről, de a dél paraszti világáról is hiteles képet ad.

A regényben fellelhető minden jegy, amely az írónő munkásságát végigkísérte: nem derülnek ki a vezetéknevek, a pontos helyszínek, homályosak a családi viszonyok és hiányoznak a párbeszédek. Ginzburg megszenvedte a fasizmus éveit, mégis világnézeti semlegességgel ,állásfoglalás nélkül meséli történeteit. Ez teszi naggyá.      

(Magvető,’79, 334 oldal, fordította: Zsámboki Zoltán)

13_24.jpg

A város és az otthon levélregény. Ginzburg a ’80-as évek értelmiségi középosztályának világát mutatja be. Progresszív közeg, amelyet elért a társadalmi-szexuális forradalom. Az avíttás normákra fittyet hánynak: szabad szerelem, válás, nyíltan meleg élet, karrier. Mégis úgy érzik, nem urai a sorsuknak és rossz döntéseket hoznak. Magányosak, kétségbeesettek. A féltucat szereplő, rokonok s barátok eleinte száraz stílusban, majd egyre őszintébben írnak problémáikról, és brutális szókimondással mondanak véleményt egymás döntéseiről. A levelek végig tömörek, de megértjük a kimondatlant is. Ginzburg talán legszebb regénye.     

(Magvető,’90, 278 oldal fordította: Székely Éva)

14_28.jpg

A következő bejegyzésből kiderül, hogy tette Berlusconi az egyenjogúsági harc eredményeit semmivé, az olaszt pedig egy hímsoviniszta társadalommá.

18_12.jpg

Petrus Szabolcs

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr8014390368

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

alhambra22 2018.12.16. 21:21:18

"""Napbarnított, sármos, divatos hősszerelmes – sok hölgy ilyennek képzeli az olasz férfit és irigyli az itáliai nőket. Pedig hölgynek lenni nem leányálom az olasz félszigeten.""" Mar a cim is eleg gaz. "Egy himsoviniszta orszag….." (esetleg Magyarorszagra talalnal vmi hasonlo figyelemfelkelto jelzot?) Maximum "Himsoviniszta magyarrol" szol a cikk mar bocs. Holgynek lenni nem leanyalom Magyarorszagon se, itt se ott se, vagy mindenhol, attol fugg hogy ki hogyan eli meg/alakitja a sorsat/kivel kerul ossze. Ha epp a macho tarsadalom a tema akkor elmondom hogy Spanyolorszagban nem tobb a nok elleni eroszak mint Magyarorszagon…. (mondjuk ha ott tobben jelentik fel az azert van mert a torveny minden szempontbol vedi a noket…..) Az italiai noket maximum azert irigylem mert hatarozottak, uralkodoak es ok rendelkeznek a ferjuk es a csaladjuk felett.

Hagrid 2018.12.16. 21:22:14

Nagyon jó összefoglaló! Kevéssé ismert az olasz nők helyzete, de aki egy kicsit is ismeri az olasz társadalmat, tudja, hogy ott a nő akkor kap tiszteletet, ha anya.

alhambra22 2018.12.16. 21:50:34

(+1 Nem egy olasz ismerosom azert jott Magyarorszagra mert konkretan el kellett menekulnie a volt felesege/gyerekenek anyja koveteleseitol mivel anyagilag nem tudott megfelelni neki. Ott bortonbe lenne ha nem fizet.) Szoval nem ertem hogy az egyenjogusagi harc hogy lenne semmibe veve amikor jogilag az olasz nok sokkal elorebb jarnak mint Magyarorszag (sajat tapasztalat - ha felpofoz a baratod a rendorok azonnal teged vedenek es kerik hogy jelentsd fel hivatalosan. Pl Mo-n hasonlo nincs, szoval egy no nem kockaztat mert ha feljelenti a baratjat akkor max a rendorok kezeben talalja magat akik kb ugyanolyan veszelyesek) ez a himsoviniszta magyar hozzaallas…. (ugyis radbizonyitjak hogy kitalaltad……) Buonanotte!

alhambra22 2018.12.16. 22:05:39

Hagrid: ez igaz (bar nekem inkabb vmi magyar ideologianak tunik ez), mert egy no Olaszorszagban akkor is kap tiszteletet ha nem anya. Egyszeruen az olasz tarsadalom resze a Donna. Es maximalisan tisztelik. (Legalabbis delen.)

HozzászóláSoma Következő 2018.12.17. 08:46:21

Egy egész ország komplett lehímsovinisztázása szép teljesítmény, csakúgy, mint a feministák leférfigyűlölőzése. Gratulálok!

Terézágyú 2018.12.17. 10:35:05

@HozzászóláSoma Következő:
"Egy egész ország komplett lehímsovinisztázása szép teljesítmény"

Igazad van!!!! Ilyesmi sosem fordult még elő!!! Még csak hasonló sem!

Szabolcs282 2018.12.18. 13:42:56

@alhambra22: Egy címnek figyelemfelkeltőnek kell lenni, ezért sokszor sarkít. Szerintem ez ok, ha van valóságalapja. Ha eltöltesz egy estét az olasz tévét nézve, rá fogsz jönni, hogy az én kijelentésemnek van. Mindedezt úgy mondom, mint Olaszország, az olasz emberek és kultúra fanje.

alhambra22 2018.12.18. 18:37:35

Oke, ertem, mondjuk szamomra kicsit tulzottan figyelemfelkelto (meg jo hogy az olaszoknem ertik mert akkor boven kapnal kommenteket :)… Vagy egyszeruen nem tetszik a szo. Ennyi. Varom a Berlusconi cikkedet ismerem jol az olasz tv-t es tudom mirol irsz (sok ev olaszorszag sok tv -ami neha tenyleg idegesito de amugy szorakoztato).

Frederick2 2018.12.22. 07:10:50

@Szabolcs282: Aha, értem. Azért van bújtatott tartalma a cikknek, nem is kicsi.

A magam részéről kifejezetten fáraszt az a kettős mérce, ami a nemi sovinizmus témakörét áthatja. Liberálisok, akik kritikusak a hímsovinizmussal kapcsolatban, ugyanakkor rendkívül megengedőek a nösténysovinizmussal. Ha egy férfi a közéletben tesz egy negatív megjegyzést a nőkre, darabokra tépik, de ha ugyanezt megteszi egy nő a férfiakkal kapcsolatban, hallgatnak, még rosszabb esetben körülrajongják, egyetértenek vele.

Tényleg el kell magyarázni, hogy egy férfigyűlölő nő és egy nőgyűlölő férfi ugyanabból a kottából játszik; hogy a "minden nő kurva" és a "minden férfi baszógép" féle megnyilvánulások ugyanazt a szellemiséget tükrözik?

"A következő bejegyzésből kiderül, hogy tette Berlusconi az egyenjogúsági harc eredményeit semmivé, az olaszt pedig egy hímsoviniszta társadalommá."

Az olasz társadalomra nincs rálátásom. De ugyanezen vádak érték már Orbán Viktort is. Hogy Orbán Viktor hímsovinisztává tette Magyarországot. Meg hogy Donald Trump hímsovinisztává tette Amerikát. És így tovább... De csak Magyarországon maradva. A magyar társadalomban újra megjelent a nemi soviniszta szemlélet. Már jóval a NER kiépülése előtt. Én intellektuális közegben már találkoztam olyan férfiakkal, akik azt ecsetelték, hogy a nők természetükből adódóan élősködőknek a férfiakon, meg olyan nőkkel, akik szerint a férfiak természetükből adódóan hajlamosak a nemi erőszakra, sőt a pedofíliára. Olyan dörgedelmes vádakat nem akarok megfogalmazni, miszerint Magyarország visszasüllyedt a nemi sovinizmusba, és hogy ez mennyiben köszönhető a harmadvonalas feminizmusnak meg az egyre vulgárisabb jobboldalnak - de vannak problémák, nem is kicsik.

Mindenesetre én csak olyan alternatívát fogadok el, ami egyaránt nemet mond a nemi sovinizmus mindkét típusára: a hímsovnizmusra és a nősténysovinizmusra. Ez a kettős mérce rendkívül káros; megnehezíti a probléma analízisét, a társadalmi diskurzust és az esetleges megoldások megtalálását.

"A testi szerelem nem élvezet, hanem szükséges rossz. Célja a férj kielégítése és a társadalmi reprodukció. Konzervatívok, katolikusok és a fasiszták közös világképe. "

Katolikus és konzervatív vagyok. Magyarán: kösz, jól esett. Sértegess még egy kicsit. Rajtam kívül még jó sok katolikust és konzervatívot. A katolikusok, konzervatívok és fasiszták összecsúsztatása szintén aljas. Kb. olyan, mintha azt mondanám, hogy a "kereszténység tűzzel-vassal való irtása liberálisok, ateisták és kommunisták közös világképe". Le lehet egyszerűsíteni komplex jelenségeket - ha az ember uszítani akar társadalmi csoportok ellen. De halkan kérdem: muszáj ezt? Egy irodalmi-kulturális lapban?

Persze, ha megrendelésre készült a cikk (és a szerző ugyanolyan zsoldos a szakmájában, mint pl. Bayer Zsolt), akkor nem szóltam. :P

Szabolcs282 2018.12.22. 12:43:45

@Frederick2:
A nősovinuzmus is elítélendő, és valóban nem segíti az egyensojúságért folytatott harcban. De ez emberiség történetének nagy részében a nők voltak elnyomva, és nem a férfia. Ezért szerintem érthető, ha most sokan többet foglalkozunk a hímsovinizmussal, ami ráaadásul a mai napig sokkal elterjedtebb.

A párt neve, amelynek nőképét a 3 K határozta meg: Kereszténydemokrata Néppárt - Democratia Cristiana. Ezért szerintem nem olyan félrevezető keresztény-konzervatív világképről beszélni. Ez persze nem jelenti, hogy minden keresztény és konzervatív így gondolkozna. Jó, hogy te se. Sajnálom, ha megsértettelek.

Sadist 2018.12.24. 13:14:54

@Szabolcs282: "De ez emberiség történetének nagy részében a nők voltak elnyomva, és nem a férfia. Ezért szerintem érthető, ha most sokan többet foglalkozunk a hímsovinizmussal, ami ráaadásul a mai napig sokkal elterjedtebb."

Nem a feminista propagandából kellene a történelmet tanulni. Az emberi történelem során soha, ismétlem SOHA nem volt olyan, hogy rendszerszinten elnyomták volna a nőket pusztán a nemük miatt. Minden korban jobb volt nőnek születni, mint azonos társadalmi osztályba tartozó férfinek.
Nem tudsz olyan társadalmat mondani, amelyik a nőit küldte volna a háborúkba, bányákba, fizikailag megterhelő és veszélyes munkákra. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a nők biológiailag(!) értékesebbek.
Elég csak megnézni a hatályos magyar törvényeket, csak és kizárólag nőket pozitívan diszkrimináló paragrafusokat fogsz találni, férfiakat előnyben részesítőt egyet sem. De felcsaphatod a KSH statisztikáit is, hogy mégis mennyi egy férfi és egy nő születéskor várható élettartama és az az idő, amit előreláthatólag nyugdíjban fog tölteni, vagy mekkora eséllyel fog lerokkanni/meghalni munka közben.
Amit ti csináltok, hogy a hierarchia csúcsán lévő férfit hasonlítjátok össze az átlagos, vagy az alul lévő nőkkel. Nagyon súlyos érveléstechnikai hiba.
Ha korrektül vizsgálnátok a tényeket, akkor számotokra is világossá válna, hogy bizony mindigis a férfiak voltak a társadalom niggerei, nem a nők.