550 éve született Niccoló Machiavelli, minden idők legnagyobb hatású politikai filozófusa, tavaly pedig máig ható főműve, a Fejedelem publikálásának 505. évfordulóját ünnepelhettük. Machiavelli az erőszakot és a képmutatást hirdette, fejük tetejére állítotva a keresztény és a humanista értékeket; mindezt Firenzében, a reneszánsz és a humanizmus bölcsőjében. Elválasztotta a politikát a moráltól, mivel meggyőződése volt, hogy ha a cél a hatalom megszerzése és a közjó szolgálata, ez szentesít minden eszközt – legalábbis a legtöbben ezt gondoljuk Machiavelliről. De tényleg ilyen megátalkodott volt?
Mérföldkő
Az 1513-ban publikált Fejedelem a politikaelmélet és a filozófia klasszikusa. Radikális szakítást jelentett a korábbi, a morált a középpontba állító politikafilozófiával. Ezért sokan mérföldkőnek tekintik, a politikai filozófiát is a Fejdelem előtti és utáni időszakra osztva. Mások mégsem ezt, hanem az Értekezések Titus Livius római történetei fölött című írást tekintik a firenzei író főművének. Ugyanis ebben állnak legismertebb, máig ható tételei.
Ő lenne a machiavellista?
A gyakorlat és az elmélet
Machiavelli 1469-ben jómódú, tudós családban látta meg a napvilágot. Apja jónevű jogász és Gutenberg után 25 évvel már könyvgyűjtő volt, a világelsők egyike. Olyan korban épített fel tekintélyes könyvtárat, amikor a könyv árát aranyban mérték. Éles eszű, jó fellépésű fiát a legjobb iskolákba járatta, jogásznak taníttatta. Képességei és kitűnő diplomája ellenére is meglepő, hogy már 29 évesen Firenze egyik legfontosabb politikai hivatalát tölthette be. 1498-ban a városállamot vezető Tízek Tanácsának titkára és kvázi külügyminiszer lett. 14 éves hivatali ideje alatt bejáratos volt minden jelentős itáliai fejedelem, a francia király, a német-római császár udvarába és a pápához is. Firenzei ténykedése és utazásai során is azt látta, hogy a politika ármánykodás és megtévesztés. Hogy előre jusson és elérje politikai céljait, maga is megtanulta a játékszabályokat. Hamar a legügyesebbek közé tartozott. A pszichológia mestere volt egy korban, amikor a diszciplína még nem is létezett. Hamar kiismerte partnereit, rájött, miként manipulálhatja őket. Legyenek akár ellenfelei, akár feljebbvalói, vagy szövetségesei. Nem bízott senkiben.
Machiavelli 14 éves kancellársága alatt Firenze demokrácia volt. A firenzei polgárok előbb elűzték a korábbi köztársaságot diktatúrává változtató Medicieket, majd Cesare Borgia segítségével megdöntötték és eretnekség vádjával megégették a négy évig regnáló fanatikus dominikánus szerzetest, Savonarolát.
1512-ben a Mediciek zsoldosvezért bérelték fel a város visszaszerzésére. A rosszul felkészült és felszerelt firenzeieknek esélyük sem volt a profi katonákkal szemben. A Mediciek visszafoglalták a várost és 18 év után ismét véget ért a demokrácia. Machiavellit a régi rend emberének tartották, ezért. elűzték hivatalából, majd igaztalanul összeesküvéssel vádolták, bebörtönözték, megkínozták. Mégis szerencséje volt, hamar elengedték, és visszavonulhatott tisztes megélhetést biztosító birtokára. Az élete azonban a politika volt. Feladat, hivatal nélkül szenvedett. Hogy elüsse az időt, írni kezdett. 1513-ban elkészült a Fejedelem.
Machiavellit személyes élményei, meghurcolása és az ókori szerzők inspirálták. Kötetében csoportokba sorolja és definiálja a politikai vezetők típusait. Leírja, hogyan szerzik és erősítik meg, majd vesztik el hatalmukat. Nem arról ír, hogy a múlt már ismert körülményei között valaki miként szerezte, vagy szerezhette volna meg az uralmat:elsőként a politikatudományban időtől és helytől független, általános érvényű receptet ad a hatalom megszerzésére. Minden tézisét a múltból, ill. saját korából vett példákkal támasztja alá, lerakva mindezzel a modern politikai filozófia alapkövét.
A reneszánsz idején, tehát egy olyan korszakban, amikor minden a humanizmus és az etika körül forgott, elválasztotta a politikát az etikától. Kimondta, hogy bár mindenki az etikáról papol, a politikusok mégsem e szerint cselekednek. Ezt azonban nem tartotta bajnak, legalábbis részben Az ügyes fejedelem egyszerre „róka és oroszlán”, ravasz és szükség esetén, különösen a hatalom megszerzése érdekében immorálisnak technikákat is bevet. Ugyanis
„aki mindenkinek jót akar tenni, szükségszerűen bukásra van ítélve, mert a többség nem jóakaratú”.
Mégsem volt híve a korlátlan erőszaknak.
„A hadsereg nem szabad, hogy karhatalom legyen. A fejedelem hosszú távon akkor lesz sikeres, ha az az uralom megszerzésének, majd a külső támadásokkal szembeni védelemnek, illetve a hódításnak az eszköze. A belső béke nem biztosítható tartósan fegyverrel. Elengedhetetlen a polgárok többségének egyetértése“.
Ugyanakkor Machiavelli szerint nem a nép akaratát kell politikává tenni, hanem el kell érni, hogy az uralkodó politikáját a nép saját akaratának érezze.
„Fel kell mérni és el kell fogadni a valóságot. Ez kell, hogy a kiindulópont legyen a hatalom megszerzésekor és annak gyakorlásakor is”
- hangzik a szerző triviálisan hangzó kiinduló tézise.
„Nem kell bátorság hozzá, hogy valaki kimondja azt, amit mindenki lát, viszont merész és forradalmár, aki ennek fényében cselekszik is”
- vallotta Machiavelli, elvetve az isten kegyelméből való uralkodás középkori tanítását.
A szerző Ceasare Borgiát hozta fel a jó fejedelem példájaként. Ő nem válogatott az eszközökben, ám sikerült az itáliai félsziget közel felét hatalmába kerítenie, majd békét teremtenie. A jövő reménységének pedig Lorenzo Medicit tartotta. Személyében felismerte a politikust, aki fordulatot hozhat Itália történetében: egyesítheti a félszigetet, amely a Római Birodalom bukása óta az európai nagyhatalmak játékszere volt, akik meghódították, ellenőrzésük alatt tartották, és sikerrel játszották ki egymás ellen az itáliai városállamokat.
Rövid visszatérés
Lorenzo Medici 1519-es korai halála után térhetett ismét vissza a közéletbe. Ebben nagyban segítette a Mediciek új erős emberéhez, Giulio-hoz fűződő barátsága. Machiavelli küldetésének az itáliai egység megteremtését tekintette. Ez egybeesett a Mediciek vágyával, akik persze saját vezetésük alatt akarták az „Olasz Birodalmat” létrehozni.
Lorenzo Medici
Giulio Medici, mint VII. Kelemen
A sors különös fintora, hogy Machiavelli az egyszemélyes politikai vezetés híve volt és, hogy pártfogója, Giulio VII. Kelemen néven pápa is lett, rehabilitációja után mégsem tudott olyan magasra kerülni, akkora befolyást elérni, mint a Mediciek egyeduralma előtt, a köztársaság éveiben. Igazán nem bíztak benne. Nem is alaptalanul. Nemcsak a Medicieknek, de titokban nagy riválisuknak, a Borgiáknak is adott tanácsokat, ahogy később, az ő nagy ellenfelüknek, II. Gyula pápának is. A Mediciek 1527-es firenzei bukása után pedig ismét, most már végleg el kellett búcsúznia a közélettől.
Filozófia után komédia
Ez lenne a főmű?
Ismét az írásba menekült. Elkészült a Fejedelem kvázi folytatása, Értekezések Titus Livius római történeteinek első tíz könyve fölött címen. Eben a Római Birodalom történetére támaszkodva elmélkedik az ideális államforma felett.
Ezt követte az Istorie Fiorentine. A Giulio Medici, ekkor már VII. Kelemen pápa megbízásából írt kötet Firenze történetéről szól. A kritika érdekes, de történelemtudományi szempontból jelentéktelen írásnak tartja. A szerző sokkal inkább véleményezi, mint leírja az eseményeket. Ráadásul a tényekhez sem mindig tartja magát.
Nem hiteles, de érdekes. A mai napig kiadják.
Komédia Machiavelli tollából!
Majd jött a nagy váltás: színdarab Mandragóra címen. Sok irodalomtörténész szerint az első modern európai jellemkomédia. Machiavelli öt szórakoztató jelentben hoz öt példát a képmutatásra, miközben viccet csinál saját tételéből is, miszerint „a cél szentesíti az eszközt”. A sikeren felbuzdulva innentől 1529-es haláláig már csak komédiákat ír.
Többször megfilmesítették és a színházak a mai napig játszák. A leghíresebb moziváltozat az olasz '65-ből.
Értetlenség, felháborodás, kudarc
Machiavelli politikaifilozófiai írásainak jelentőségét hamar felismerte a tudomány. Hitviták sokaságát robbantotta ki, amelyek közül sok a mai napig visszatérő téma a közéletben: A cél szentesít minden eszközt? A hatalom megszerzése, ill. megtartása érdekében minden megengedett? Mekkora szerepet kell kapniuk a humanista és keresztény elveknek, valamint az etikának a politikában? Melyik az ideális államforma?
Machiavelli tudni vélte, hogy cselekszik a sikeres politikus. Maga is sokat ármánykodott, saját karrierje és politikai vágyai teljesülése szempontjából mégsem volt jó stratéga.
Fő politikai célja, Itália egysége nem valósult meg. Első, 1512-es bukása után már a hatalom középpontjába se sikerült visszakerülnie. Ráadásul sokan félreértelmezik gondolatait. Köteteit a zsarnokok kézikönyveinek tekintik. A machiavellizmust a hatalompolitikával azonosítják. Holott számos elvet hirdetett, amelyek nélkül a modern demokráciák sem léteznek, így például a polgárok törvény előtti egyenlőségét.
Síremlék a firenzei Santa Croce temetőben. 1787-ben készült. Egy angol csoáló finanszírozta.
Petrus Szabolcs
