Szimatolás az irodalom világában

Tito, az utolsó internacionalista

2020. január 22. - Szabolcs282

tito.jpg

Jugoszlávia 1948-ben szakított a Szovjetunióval. Nemzetközi elszigetelődés fenyegete. Tito az antikolonialista mozgalom támogatásában látta a kitörési pontot. Az ebből kialakult "El nem kötelezett országok" mozgalmával Jugoszlávia a nemzetközi politikai élet fajsúlyos szereplője lett.   

Nosztalgia és pragmatizmus

Történészek szerint Tito érzelmileg azonosult a függetlenségükért küzdő gyarmatokkal. A II. világháború alatti partizánharcára emlékeztette. Leginkább mégis az opportunizmus vezette. Ez igaz volt egész politikai pályájára. A titoizmus mindig a pragmatizmust követte és nem egy szilárd ideológiai vonalat. Tito a nemzetközi porond fontos szereplőjévé akarta tenni Jugoszláviát. Nem csak a becsvágy vezette a nárcizmusra hajlamos diktátort, ezt  látta hatalma külső és belső biztosítékaként is. Meg akarta mutatni, hogy létezik a szocializmus másik, sikeres, személyével összeforró, jugoszláv útja. A rendszer és az ország valóban jól működött, de nem sokkal élte túl legendás vezetőjét.  

partizan.jpg

Tito harca az érvényesülésérért a két világégés közötti moszkvai emigrációban kezdődött. Nem kis teljesítménye volt a sztálini tisztogatások túlélése, amelynek sok, a Szovjetunióba menekült kommunista, például Kun Béla is áldozatául esett.

A II. világháború alatt harcos partizánjainak köszönhetően elérte, hogy Nagy-Britannia elpártoljon a londoni emigráns, monarchiapárti délszláv kormánytól és őt tekintse a független Jugoszlávia legitim képviselőjének, akinek a háború után a kezébe lehet adni az országot. Albánia mellett csak Jugoszláviának sikerült saját erejéből felszabadítania magát. Ez nyugaton elismerést, keleten pedig relatív függetlenséget hozott Titonak.  

A szovjetek hibáznak

Az afrikai függetlenségi mozgalmakban nem csak Belgrád, Moszkva is komoly potenciált látott. A szovjet vezetés azonban nem ismerte fel a dinamikájukat. A moszkvai koncepció szerint a fővárosokban kellett volna a kommunista pártoknak magukhoz ragadniuk a hatalmat, majd onnan felszabadítani a vidéket. A valóságban fordított volt az irány. Alulról induló népmozgalmak sodorták el a fővárosokból uralkodó nyugati helytartókat. Tito egykori partizánként rögtön meglátta a sokszor szervezetlen szabadcsapatokban rejlő erőt. Őket támogatta és segítette hatalomra.

A szovjetek eleinte amúgy sem akarták túl nyíltan támogatni a függetlenedő gyarmatokat. Az ’50-es években, Hruscsov hatalomra kerülése után javult Moszkva viszonya a britekkel és a franciákkal. Moszkva esélyt látott Párizs és London eltávolítására Washingtontól. Ennek prioritása volt. Ezért a kommunista vezetés igyekezett barátságos arcát mutatni Nyugat-Európának. Ezzel nem fért össze a két ország gyarmatain a függetlenségi mozgalmak támogatása.

Gyors siker

A merész kezdőlépésre ’54-ben került sor. Jugoszlávia az ENSZ-ben elsőként állt az algériai felszabadítási mozgalom, az FLN oldalára. ’55-ben Tito első európai vezetőként utazott a független Indiába. ’58-ban, a függetlenedés után tanácsadók sokaságát küldte Guineába. ’75-ben katonai iskolát és tisztképző akadémiát nyitott Angolában és Mozambikban. Számos afrikai országba szállított fegyvereket és kiképzőket a felkelőknek, majd hatalomra kerülésük és függetlenségük kikiáltása után az új államok felépítésében segítő politikai tanácsadókat küldött.

A legnagyobb és legmaradandóbb siker, amellyel Tito végérvényesen beírta magát a történelemkönyvekbe, az ’El nem kötelezett országok mozgalmának’ (NAM) megalapítása volt. Az alapkövet ’56-ban Tito Nehru indiai miniszterelnökkel és Nasser egyiptomi elnökkel történő találkozón tette le Brioni szigetén. A jelentőségének nagy részét már elvesztett, de máig létező, 120 államot tömörítő szervezet hivatalos megalapítására Belgrádban került sor ’61-ben.

tito-nasser-nehru.jpg

Tito-Nehru-Nasser találkozó

loren.jpg

Brioni szigetén államférfiak mellett sztárok sokasága is megfordult

alapitas.jpg

Hivatalos alapítás Belgrádban

A repüléstől irtózó jugoszláv vezető Galeb névre keresztelt jachtja fedélzetén többször beutazta a fekete kontinenst. A luxust imádó délszláv vezér és neje, Jovanka élvezték, hogy olyan fogadtatásban volt részük, amely máshol csak az amerikai, ill. a szovjet vezetőknek járt ki.

etiopia.jpg

Az egyetlen balfogása Dél-Afrika volt. Belgrád nem szimpatizált az apartheid ellen küzdő, a szocialista internacionáléba tartozó ANC-vel, Nelson Mandela pártjával. Túlságosan elköteleződöttnek tartotta Moszkva mellett. Ezért egy másik antikolonialista mozgalmat, a PAC-t támogatták Titoék. A jugoszlávok afrikai sikereivel tisztában lévő pretoriai vezetést talán ezért tartott kezdetben jobban a később jelentőségét vesztő PAC-től. Az apartheid rendszer annyira megijedt a jugoszlávoktól, hogy - az argentin titkosszolgálattal együttműködve - 1500 horvát gerillát képzett ki, akiknek Jugoszláviában partra szállva meg kellett volna buktatniuk a belgrádi vezetést. Tito leplezte a tervet és tájékoztatta a nemzetközi közvéleményt. Híre és népszerűsége bel- és külföldön egyaránt a csúcsra jutott.

unneples.jpg

A csúcson otthon: Tito és Jovanka boldog úttörők körében

ev_embere.jpg

A csúcson a nagyvilágban: Tito az év embere.

Lassú hanyatlás

Tito ’80 májusi temetése a korszak politikusainak egyedülálló seregszemléje volt. Részt vettek rajta a nyugati és keleti vezetők, valamint az ’El nem kötelezett országok mozgalmának’ elnökei is.

temetes.jpg

Jugoszlávia egymással harcoló utódállaminak esélyük sem volt megőrizni a Tito kivívta presztízst. A bipoláris világrend megszűnésével pedig értelmét vesztette az ’El nem kötelezett országok mozgalma’.  Szerbia azonban egy fontos pillanatban még a közelmúltban is ki tudta használni a régi kapcsolatokat. A koszovói függetlenség egyoldalú kikiáltásakor a szerb külügyminiszter gyors világkörüli útra indult. Harmadik világbeli, ill. arab országok sokaságát sikerült rávennie, hogy a nyugati nyomás ellenére se ismerjék el Koszovót. Szintén a NAM hozadéka, hogy Szerbiának a mai napig megfigyelői státusza van az Afrikai Unióban (AU) és az Iszlám Konferencia Szervezetében (OIC).      

 Sirállyal szelték a habokat 

hajo_2.jpg

 

A ’Galeb’ (’Sirály’) fedélzetén járta be Tito és neje 1952 és 1980 között a világot. A hajó története azonban jóval korábban kezdődött és a mai napig tart.

A RAMB osztályú hajó ’38-ban az olasz hadsereg számára készült, majd ’Kiebitz’ néven a németek használták aknaszedőként, mígnem jugoszláv partizánok ’44-ben Rijeka kikötőjében elsüllyesztették. A háború után kiemelték és a partizánvezérből lett elnök kívánságai szerint átépítették.

A ’Sirály’ egy montenegrói kikötőben élte meg Jugoszlávia szétesését. A később önállóvá vált egykori tagköztársaság már roncsként adta el ’01-ben. Egy görög milliárdos tengeri szállítmányozó, John Paul Papanicolaou vásárolta meg 750 ezer dollárért. A hajót Rijekába vontatták és felújították. Üzleti szempontból nem volt jó döntés. Az újra régi fényében ragyogó hajót ugyanis a horvát hatóságok műemlékké nyilvánították. Így már nem hagyhatta el az országot. Papanicolaou ’10-es halála után a rijekai önkormányzat vásárolta meg. Mindössze 150 ezer dollárt fizetett. A városvezetés múzeummá akarja alakítani, ez azonban a mai napig várat magára.      

hajo_ma.jpg

dscn0167.JPG

Petrus Szabolcs

Az Isztriai-félsziget partjainál fekvő Brioni szigetén. Az egykor Tito számára rezervált sziget ma turistaattrakció. Már az ő idejében a vendégeket szórakoztató kecskék legelésztek szabadon a szigeten.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr3815318896

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Európai téridő 2020.01.23. 22:05:51

Vélelmezem, hogy a partizánmozgalmak szovjet példa alapján alakultak meg, és amikor Churchillék szövetkeztek az "Ördöggel", azaz Sztálinnal, akkor ezen mozgalmak támogatásában is egyezségre jutottak. A bibi az, hogy 1943, az itáliai partraszállás, amely a Vörös Hadsereg sztálingrádi győzelme után indult meg, "csigaoffenzívaként" lassan nyomult előre, az olasz csizma fölrdrajzi-domborzati viszonyai miatt. A közép-európai térség országai szempontjából fontos balkáni partraszállás elmaradt, egyrészt azért, mert nem maradt rá kapacitás, másrészt, egy bizonyos ország londoni emigrációba menekült kormányfője megfúrta. Harmadrészt pedig az "asgolszászok" féltek attól, hogy a sztálingrádi győztes Sztálin összevonja a szemöldökét, mert sokáig totojáztak a nyugati és egyéb frontok megnyitásával, mint tehermentesítéssel, vélhetően arra spekuláltak, hogy Hitlerék győzi le a szovjeteket, ami, persze, nem történt meg. A balkáni partraszállás helyett támogatták alaposan meg Tito partizánmozgalmát. Így aztán a teheráni konferenciáig annyit romlott a helyzet, hogy a azon, ama év végén bele kellett egyezniük az "angolszászoknak" Sztálin "érdekszférás" javaslatába, aminek következményeit mi magyarok is, 45 évig a saját bőrünkön tapasztalhattunk meg. Mire Jugoszlávia sztálini típusú "szovjetizációja" napirendre került volna, Tito, a partizánmítosszal felfényezve megerősítette hatalmát, így Sztálin hoppon maradt. Ezért lett Jugoszlávia a Nyugat liblingje Tito haláláig, akárcsak a szovjet elvtársaknak "karakánul" elletmondó Ceausescu Romániája. A többi nagyjából benne van a posztban.

Gleccsertetű 2020.01.24. 09:43:40

Rijeka tisztességes neve Fiume.

apro_marosan_petergabor 2020.01.24. 11:16:30

Fényezve van itt Tito,
kinek egyedüli gyenge pontjaként luxusimádata (Brioni, yacht, luxuskocsik no meg hogy Mandelát nem szerette - nem is volt szeretetre méltó) van feltüntetve, amely valljuk be eléggé nehezen illik egy kommunistához....
sajnos ennél komolyabb gondok is voltak vele, melyen diszkréten túllép a poszt.
40.000 magyar lemészárlása az Újvidéken bizony őt dícséri, mint partizán vezért...
Amellett koncentrációs táborai, börtönei, a börtönsziget, ahol a másképpen gondolkodókat internálta, kínoztatta, ölette meg - is árnyalják a képét...
Szóval ő sem volt sokkal "szebb", mint a többi kommunista diktátor, sok vér tapadt a kezéhez, akárcsak a többinek.

Legfelelősebben gondolkodó felelőtlen ember · impersonal.elmenypark.net 2020.01.24. 14:25:04

Biszont nagy előnye volt a jugoszláv hanglemezek kora, amik jóval olcsóbbak voltak a nyugaton nyomottaknál. Ez is kimaradt a cikkből.

bikmakk · http://srbija.blog.hu 2020.01.24. 14:27:56

@Gleccsertetű: Az ugyanaz.

'fiume' olaszul = folyó;
'rijeka' horvátul = folyó.

Ha már mindenáron az "magyar" nevet keresünk néki, akkor a várost elődeink úgy is hívták, hogy Szentvit (latin-görög: Vitopolis).

bikmakk · http://srbija.blog.hu 2020.01.24. 14:30:21

@apro_marosan_petergabor: Újvidék egy város neve, kend vélhetően Délvidékre gondol.

exterminador 2020.01.24. 15:01:37

@Legfelelősebben gondolkodó felelőtlen ember: csak éppen zsákbamacska volt mindegyik: van, amelyik kiválóan szól, van, amelyik borzalmasan. Valószínűleg addig használták a nyomólemezeket, amik teljesen szét nem koptak, és aki egy széria végéről származó példányhoz jutott, az megszívta. Nem meóztak rendesen.

apro_marosan_petergabor 2020.01.24. 15:06:11

@bikmakk: Igazad van, én a Vajdaságra gondoltam.