Szimatolás az irodalom világában

Könyvtacskó

E = mc² ≠ Albert Einstein?!

A relativitáselmélet eredetének relativitása

2020. július 11. - Szabolcs282

5_80.jpg

Mekkora része volt Mileva Marićnak férje, Albert Einstein tudományos munkájában? Milyen ember volt a zseniális tudós a magánéletben? – ezeket a kérdéseket feszegeti Marie Benedict Terrell dokuregénye. Nem túl hízelgő kép tár elénk minden idők egyik legnagyobb fizikusáról. A kötet regény, mert kiszínezve meséli el Einstein Asszony életét. Elénk tárja Mileva feltételezett gondolatait és olyan részleteket a házaspár életéből, amelyeket csak ők ismerhettek. Egyúttal doku, mert nem a képzelet szüleménye. Kutatómunka áll mögötte, tényekre, levelezésekre, visszaemlékezésekre támaszkodik.  

Szabad szellemek

„Gondoskodsz ruhatáram tisztán tartásáról, napi háromszori étkezésemről, a lakás takarításáról, különös tekintettel a háló- és a dolgozószobámra. Biztosítod, hogy íróasztalom mindig munkavégzésre alkalmas állapotban legyen. Felszólításomra köteles vagy mind a két helységet haladéktalanul elhagyni. Tudomásul veszed, hogy csak akkor viselkedünk férj és feleségként, ha ezt társadalmi reputációm megkívánja.”

Albert leve 1914-ből, amelyben Mileva tudomására hozza, két fiukra való tekintettel, milyen feltételekkel hajlandó a házasságukat fentartani. Ez lett a 1896-tól kibontakozó szerelmükből és az 1903-ban a szülői ellenállással dacolva megkötött házasságukból.

1_224.jpg

Kapcsolatuk a századfordulón legalább annyira forradalmi volt, mint a férj fizikusi munkássága. Partnerek voltak: Együtt döntöttek, tanultak, dolgoztak. Két szabad szellem, igaz nagyon eltérő értelemben.

Más úton kerültek megismerkedésük színterére, Zürich neves egyetemére, a Polytechnicumba. Albert nagy nehézségek árán érettségizett le. Jókedélyű, társasági ember volt. Megvetette a konvenciókat és az autoritást. Ha unalmasnak találta az előadásokat, nem járt be. Nem kedveltette meg magát oktatóival. Mileva diplomáciai érzékének köszönhető, hogy ledoktorálhatott.

Az újvidéki születésű Mileva Zágrábból érkezett, ahol miniszteri engedéllyel elvégezhetett egy fiúgimnáziumot, hogy az első érettségizett lányok között legyen. Később első nőként és szerbként végezte el a matematika-fizika szakot Zürichben. Éles eszű és szorgalmas volt. Irigységet ébresztett társaiban. Mindenhol kilógott a sorból. Egyedül érezte magát. Introvertáltságát fokozta testi fogyatékossága: Csípőbetegsége miatt sántított. Nem gondolta, hogy vágyat ébreszthet egy férfiben. Határtalanul hálás volt Albertnek, amiért vele képzelte el szerelmi életét és tudományos pályáját. Sok évvel később is úgy érezte, hogy viszonzásképp kötelessége tűrni férje egyre rosszabb természetét, hatalmassá vált egóját.

Rossz az eleje

Mileva a frigy előtt teherbe esik. Társadalmi kirekesztődését elkerülendő, hazautazik szüleihez. Újvidéken szüli meg gyermeküket. Hogy tanulmányait lezárhassa, egyedül kénytelen visszatérni Zürichbe. Alig néhány hónap után aggasztó hírek érkeznek lányáról. Visszautazik, de Lieserlen már nem tud segíteni. Elviszi a torokgyík.

Ekkor mutatkozik meg először, hogy tudományos sikerek megölik Albert érzelmeit. „Nagyon sajnálom, ami a gyerekkel történt” – az egyetlen mondat, amit lánya halálára veszteget feleségének írt levelében. Mileva szerelmes Albertbe. Megbocsát neki. Visszatér Zürichbe. A legenda és a regény szerint ezen a vonatúton pattan ki fejéből a relativitáselmélet magja: mielőbb Zürichbe szeretne érni. Ha a fénysebességnél gyorsabb lenne a vonat, kevésbé érezné az idő múlását. Utóbbi a sebességtől függ, vagyis meg lehet előzni az időt.     

Csak ekkor, 1903-ban házasodnak össze. Albert még mutat némi gyöngédséget Mileva iránt, de elvárja, hogy körülötte forogjon az életük, Mileva feleségként feladja tanulmányait, vezesse a háztartást. A tudományos munkában továbbra is partnerként tekint rá. Együtt dolgoznak az ekkor születő öt világraszóló tudományos cikken. 1905-ös megjelenésükkel Einstein beírja a nevét a fizikusok világába. Elkezd felfele ívelni tudományos karrierje. A regény szerint részben erkölcstelen eszközökkel. A cikkek kéziratain felesége társszerzőként szerepel, de folyóiratokban neve még a lábjegyzetben sem bukkan fel. Albert utólag nem is tagadja, ő kérte a törlést a kiadótó. Mileva mégis boldog. Albert sikerei kárpótolják mindezért.  

3_106.jpg

Albert a munkájából is egyre inkább kirekeszti feleségét. Mileva mindent tudomásul vesz. Gondoskodott a háztartásról és a gyerekekről. Hiába vágyna rá, férje egyre ritkábban, majd néhány év múlva már egyáltalán nem viszi magával konferenciákra. A regény szerint fél, hogy jó meglátásaival, értékes hozzászólásaival túl sok figyelmet kapna: Albert nagy nehezen teljesíti Mileva régi vágyát, bemutatja Marie Curienek, aki Albert és Mileva véleményét kérdezi egy friss publikációról. Mileva megijed, ekkor már keveset foglalkozik tudománnyal. Hirtelen mégis olyan meglátása van, amely Madame Curiet a tézissel kapcsolatos következtetései újragondolására készteti. Mireva lenyűgözi. Albertet bosszantja felesége sikere.    

Rossz a közepe

A Zürichi Egyetemen oktató Albert 1912-ben jobb ajánlatot kap Prágából. Oda kell költöznie a családnak. Két fiuk, Hans-Albert (1904) és Eduard (1910) nehezen viselik a város szennyezett levegőjét, a piszkos vizet. Eduard folyamatosan beteg. Albertet saját magán és tudományos munkáján kívül nem érdekli senki és semmi. Hiába az asszony könyörgése, a gyerekek rossz állapota, csak egy még jobb állásajánlatért térnek vissza Zürichbe.

2_149.jpg  Hans-Albert (1904), Mileva és Eduard (1910)

Rossz a vége is

Röviddel később Berlinbe települnek át. Albertet nem a Porosz Tudományos Akadémia által kínált tagság és a tanszék a Berlini Egyetemen indítja a költözésre. Döntő érv a megelőző évek berlini utazásai alatt kibontakozó románca unokahúgával, Elsa Löwenthallal. Mileva hamar tudomást szerez a kapcsolatról. Sértettség helyett harcol Albertért. Az 1914-es ominózus levél kell hozzá, hogy belássa, küzdelme kilátástalan.

7_64.jpg

Elsa és Albert

Mileva a gyerekekkel visszatér Zürichbe. A válást hivatalosan csak 1919-ben mondják ki. A skizofrén Eduard ápolásának szenteli további, 1948-ig tartó életét. Albert elveszi Elsát, de hamar elhidegül tőle. Mégis vele emigrál az USA-ba, ahol Elsa 1936-ban elhunyt. Az 1922-ben Nobel-díjjal kitüntetett Albertnek 1955-ös halálig még több szeretője lesz. 

6_65.jpg

A Nobel-díjjal járó pénz nagy része rámegy Eduárd kezelésére és a Huttenstrasse 62-i lakás megvásárlására, ahol zürichi éveiket töltötték Alberttel.     

Alberté a dicsőség. Mileváé az ötlet?

4_88.jpg

A regény alapján Albert, különösen pályája elején Mileva tudományos teljesítményének babérjait bitorolta. Írónőnk szerint a relativitás-elmélet alapja Einstein Asszony fejében született meg. Úgy véli, az 1905-ös év öt, Einstein Úrnak áttörés hozó tudományos értekezése jórészt szintén Mileva szellemi terméke.  

A regény dramaturgiája nem a képzelet szüleménye. Albert 1897 és 1903 közötti levelezéseinek 1987-es, majd 1992-es publikálása után (’Collected Papers of Albert Einstein’) megszületett a teória, miszerint Mileva tudományos téren legalább egyenrangú társa volt Albertnek, sőt, valószínű, hogy több, áttörést hozó ötlet Einstein Asszonytól származott. Az elmélet fő képviselői:

  • Abram F. Joffe, orosz fizikus, aki úttörőként egy 1955-ös publikációjában Mileva meghatározó szerepe mellett érvelt; 8_56.jpg
  • Senta Trömel-Plötz német nyelvtudós, aki a ’feminista nyelvészet’ németországi megteremtőjeként volt teljesen objektív;
  • Evan Harris Walker amerikai fizikus.

A teória mellett szól:

  • Joffe Albert és Mileva pályatársa volt. Ismerték egymást a zürichi tudományos körökből. Állítása szerint az öt alapmunkából hármat az eredeti kéziratból olvasott, amelyen szerzőként ’Einstein-Marity’ szerepelt. Utóbbi Mileva lánykori neve németes írásmódban. Születési anyakönyvi kivonatában ez szerepe, hisz 1875-ben Szerbia a Monarchia része volt. Bizonyíték nincs. A kéziratok veszendőbe mentek.
  • Döntő lenne férj és feleség levelezése, ez azonban nagyrészt szinté megsemmisült. Ami fellehető, abban Albert következetesen, még 1905 után is a ’mi téziseinkről’ ill. a ’mi munkánkról’ ír.
  • Albert a váláskor (1919) előre felajánlotta a Nobel-díjjal (1922) járó pénzjutalmat Milevának.
  • Albert nem tudta magát nyelvileg világosan, lényegre törően kifejezni. Azt szinte senki sem vitatja, hogy különösen az 1905-ös publikációk megfogalmazásában Mileva aktívan közreműködött.
  • Albert fizikából sokkal erősebb volt, mint matematikából. Miután egyetemi katedrát kapott, volt professzorát, Heinrich Friedrich Webert kérte fel, hogy fizikai tézisei matematikai vonatkozásainak kidolgozásában működjön közre. Nem légből kapott azt feltételezni, hogy ezt korábban Mileva tette, aki az egyetemi teljesítménye, jegyei alapján sokkal jobb volt matematikából, mint Albert. A regény dramaturgiája szerint Webernek egyenesen kellemetlen volt Albert felkérése, mert az egyetemi évek alatt sokkal szorosabb, jobb kapcsolatban volt Milevával és tisztában volt azzal, hogy az ő feladatát veszi át.
  • Fennmaradt olyan előadás vázlat 1910-ből, ami egyértelműen Mileva kézírásával íródott. Pedig ekkor Albert már igyekezett kirekeszteni tudományos tevékenységéből.
  • Albert és Mileva az egyetem alatt, majd az azt követő években is együtt tanultak, gondolkodtak. Mileva jegyeiből, professzoraitól és szakmabeli barátaiktól tudható, hogy kiváló értelmi képességgel lett megáldott, nagy szaktudású matematikus-fizikus volt. Ezért valószínűtlen, hogy csak kritikus hallgatója, kérdezője lett volna férjének.

Ami a teória ellen szól:

  • A már említett orosz fizikus, Jeffe Conrad Röntgen asszisztense volt. A Nobel-díjas fizikus, Röntgen maga is olvasta az öt kéziratot. Megerősítette Jeffe állítását, de nem tulajdonított jelentőséget a ’Einstein-Marity’ szerzői megnevezésnek. Arra hivatkozott, hogy ebben az időben a férjek körében is szokás volt feleségük nevét sajátjukhoz toldani. 
  • Szinte hiánytalanul fellelhetők Mileva egykori zürichi lakótársával és évfolyamtársával, Helenével váltott levelei. Ha ezekben ritkán a tudományra terelődik a szó, mindig ’Albert írásairól, felfedezéseiről és téziseiről’ ír. „Végre megkapta a kiérdemelt elismerést. Remélem a sikerek, amikért kétségkívül keményen megdolgozott nem fogják rombolni a személyiségét” – áll egyik levelében, amelyet azután írt, hogy Albert tanszéket kapott a Zürichi Egyetemen. Fontos mondatok. Egyrészt világosan cáfolja, hogy Mileva társszerző lett volna. Másrészt az asszony kiváló emberismeretéről tanúskodnak. Férjének jócskán fejébe fog szállni a siker. Önteltté, egocentrikussá teszi. Kiöli belőle a mások iránti gyengédséget, szeretet, vagy akár csak a megértés képességét.
  • Mileva saját neve alatt egyetlen tudományos publikációt sem közölt. Kiadatlan fizikai értekezés sem maradt fent utána.

A fizikatörténészek és a fizikusok, akik Einsteinék pályatársai, ismerősei voltak többségében egyedüli értelmi szerzőnek tartják: John StachelAbraham PaisGerald HoltonArmin Hermann és Alberto A. Martinez. Igaz, a házaspárral baráti viszonyt ápoló olasz fizikus, Michele Besso társszerzőnek tartja Milevát.

9_49.jpg

Einstein és Besso

A Bonni Egyetem fizika-történeti professzora Dennis Lehmkuhl egy köztes, meggyőző álláspontot képvisel. Nem vonja kétségbe, hogy az egyetemi évek alatt Albert és Mileva együtt tanultak, majd az Albert disszertációjának megírása során felmerült kérdéseket megvitatták. „Ez akkor, csak úgy, mint ma, bevett módszer volt a reál szakos hallgatók körében” – írja egyik tanulmányában. „Az öt 1905-ben publikált alapmű nem egyik hónapról a másikra született. Évekig tartó, tehát az egyetemi években kezdődött gondolkodás eredménye volt. Ezért bizonyos, hogy Mileva szellemi teljesítménye is fellelhető bennük” - folytatja. „Az azonban már sosem fog kiderülni, hogy nagyobb volt-e a szerepe, mint Albert legjobb barátjának, Michele Bessonak” - teszi hozzá. Az Alberttel egy időben a Polytechnikum mérnök szakát elvégző olasz fizikus évtizedeken keresztül a kritikus olvasó szerepét töltötte be. Kérdéseivel, észrevételeivel járult hozzá legjobb barátja téziseinek megszületéséhez.

1_225.jpg

Petrus Szabolcs

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr9315978506

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

¿Qué tapas hay? 2020.07.12. 18:57:34

Hm. Szerbia nem volt az Osztrák-Magyar Monarchia része, mint ahogy Újvidék sem volt Szerbia. Újvidék Magyarország törvényhatósági jogú városa volt.

Amúgy szegény Einsteinnek sosem volt szerencséje. Először a nácik üldözték el, mert zsidó volt, most a gendernácik járatják le, mert férfi.

arthurthedent 2020.07.12. 19:10:02

Jesszusom! Ezt most miért kellett?
süti beállítások módosítása