Abból, amit a prohibícióról tudunk, szinte semmi sem igaz! Egyúttal számos érdekesség van az amerikai alkoholtilalom okai és következményei között, amit alig ismer valaki. Öntsünk tiszta vizet a pohárba!
Semmi sem igaz abból, amit gondolunk róla!
Az amerikai alkoholtilalom a közhiedelem szerint:
- A vaskalapos konzervatívok ötlet volt.
- Az amerikaiak döntő többsége ellenezte.
- Az 1919-es alkotmánymódosítással kezdődött.
- Az amerikaiak a tilalom ellenére miden korábbinál többet ittak, főleg a zugkocsmában, ahol mellesleg megszületett a jazz.
- A prohibíció hatására az USA a maffia kezébe került.
- A politika 1933-ben azért szüntette meg, mert rájöttek, hogy nem érte el a célját.
Mindebből, a jazzt leszámítva semmi nem igaz! Tény viszont, hogy az új zenei műfaj mellett a prohibíciónak köszönhetünk számos koktélt, mindenekelőtt a gin-tonicot, valamint a gyümölcs-shaket és a tengeri hajós körutakat.
Tévhit: A prohibíció vaskalapos konzervatívok ötlet volt. - Az igazság: Cherchez la femme!
Az alkoholtilalom a feminizmusban gyökerezik! A XIX. század második felében az amerikai férfiak jó részének munka után a kocsmába vezetett az útja, ahová a nőknek de facto tilos volt a belépés. A ’kis feleség’ amúgy is jobban tette, ha otthon őrizte a tüzet és a porontyokat. Miközben ezt tette, reménykedett, hogy a ’ház ura’ nem issza el a bárban az egész aznapi keresetét és részegen hazatérve nem jár el a keze. A kiábrándító valóságot Timothy Arthur a szépirodalom eszközeivel tárta honfitársai elé. Az 1854-ben megjelent ’Ten Nights in a Bar-room and What I Saw There’ című kisregénye a korszak legeladottabb könyve volt!
Azt ezt megelégelő nők nem általában az alkohol, hanem a kocsma, ahogy a korabeli amerikaiak mondták, a ’saloon’ és nem általában az ivás ellen voltak. A kocsmák ellen indított harc 1837-ban a ’Woman’s Christian Temperance Union’, majd a néhány évvel később az ’Anti-Saloon League’ (ASL) alapításával szervezett formát öltött. A tagok többsége nem volt absztinens. Fel se merült bennük, hogy száműzzék a borosüveget a vasárnapi családi ebédlőasztalról vagy a sört a BBQ-összejövetelekről. A férjeiket elállatiasító klasszikus amerikai kocsmáknak üzentek hadat.
Tévhit: Az amerikaiak döntő többsége a prohibíció ellen volt. – Az igazság: A választók nagy része tilalompárti politikusokra szavazott.
A saloon-ellenes mozgalom három csoportra osztotta az amerikaiakat. A legkevesebben az absztinenciát propagáló ’dry’-ok, ’szárazok’ közé tartoztak. Náluk nem sokkal voltak többen a mindenfajta szabályozást elutasító ’wet’-ek, tehát ’nedvesek’. A többséget a ’dringing dry’-ok, tehát a ’száraz ivók’ alkották. Olyan szempontból nem voltak farizeusok, hogy nem akartak teljes tilalmat. Az ASL-hez hasonlóan a szabályozottságot akarták elérni.
A konzervatív szavazók többségét adó ’száraz ivók’ azért voltak álszentek, mert legfontosabb motivációjuk nem az alkohol káros hatásainak kordában tartása volt. A nők ebben az időben a saloon-ok bezáratása mellett választójogot követeltek. A republikánus férfiak a szavazó nőket még a kocsmák hiányánál is ijesztőbbnek tartották. Ezért inkább engedtek a prohibíció kérdésében, hogy ezzel lecsendesítsék asszonyaikat.
A ’száraz ivók’ táborát erősítették az iparbárók is. Henry Ford volt a legharcosabb közülük. Az alkoholtilalomtól a munkások növekvő teljesítőképességét és könnyebb kezelhetőségét várta.
A ’dringing dry’-ok táborának további növekedésében döntő jelentősége volt az I. világháborúnak! Az USA-ban ugyanis hagyományosan német bevándorlók készítették a legtöbb és legjobb söröket. Sőt, a whiskygyártásban is az élen jártak. Az amerikaiak nagyra becsülték a német alkoholtermékeket és általában a dolgos, precíz, megbízható németeket. Amikor aztán háborús ellenséggé váltak, egycsapásra gonosz lett minden német és ördögtől való minden, ami tőlük származott, így a német sör és whisky is. A németek elleni harc a ’dringing dry’-oknak egyet jelentett az alkohol elleni harccal.
Tévhit: Az alkoholtilalom az 1919-es alkotmánymódosítással kezdődött. - Az igazság: A XX. század elején az amerikaiak többségére már alkoholtilalom vonatkozott.
Bár Wilson elnök nem akarta, kénytelen volt aláírni a prohibíciós törvényt.
Az alkoholos befolyásoltság alatt elkövetett erőszakos cselekményekre hivatkozva a XIX. század második felében, elsősorban a közép-nyugati államok egymás után vezetették be az alkoholtilalmat. Maine állam nyitotta meg a sort 1851-ben. 1913-ban az amerikaiak többsége ’száraz államban’ élt! A tilalom azonban csak papíron létezett.
Az alkoholtilalmat országossá tevő 18. alkotmánykiegészítést mégsem a tagállami tilalmak, hanem a ’dringing dry’-ok és a ASL saloon-ok elleni kampányának, valamint a németellenességnek a következménye volt 1919-ben.
Az alkotmánykiegészítés két okból is unikális: ez az egytelen, amelyik szabadságkorlátozást tartalmaz, és amelyet később hatályon kívül helyzetek.
„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” – a ’dringing dry’-ok mentségére csak Jézus szavai hozhatók fel a keresztútról. A tilalom támogatói nem általában az alkohol, hanem az annak hatására magukból kivetkőző férfiak és az ezért felelős saloon-ok ellen voltak. Az amerikai kocsmákban szinte csak whiskyt ittak. Ezért a tilalompárti politikusokra szavazóknak eszükbe se jutott, hogy a prohibíció a kulturált sörözésnek és borozásnak is véget vethet. Ebbéli meggyőződésüket erősítette, hogy az alkotmánykiegészítés ’a bódító szerek’ előállításának és árusításának tilalmát rendelte el. A ’dringing dry’-ok számára a sör és a bor nem tartozott ebbe a kategóriába. A kijózanodást az alkotmánymódosítást értelmező, Andrew Volstead republikánus képviselő nevével fémjelzett Volstead Act hozta, amely bódítóként definiált minden 0,5 százaléknál magasabb alkoholtartalmú italt. Ekkorra azonban már elszabadult a gőzhenger. A törvény 1919. október 28-ai hatálybalépését még az elnök, Woodrow Wilson vétója sem tudta megakadályozni.
Ráadásul a prohibíció elterelő hadműveletként sem jött be a republikánus férfiaknak. Asszonyaik 1920-ban kivívták a választójogot.
A szigorú törvény is megengedett néhány kivételt...
Tévhit: Az amerikaiak a tilalom ellenére miden korábbinál többet ittak. - Az igazság: A többség tényleg nem ivott.
Utolsó roham a tilalom előtt. A többség tartotta magát a tilalomhoz, nem vásárolt illegálisan.
Az 1919 és 1933 közötti időszakra nincs hivatalos statisztika. De szinte biztos, hogy az illegalitás az alkoholfogyasztás csökkenéséhez vezetett. Az ellenkező képzetet a nagyvárosok zugkocsmáit és a felső tízezer alkoholmámorban telő életét tematizáló filmek és regények keltik. Ezek közül kiemelkedik F. Scott Fitzgerald 1925-ös sikerkönyve, ’A nagy Gatsby’, amely napjainkban elsősorban Francis Ford Coppola 2013-as Oscar-díjas filmfeldolgozásának köszönhetően közismert.
A nagyvárosokban valóban sok Speakeasy, tehát zugkocsma volt, amelyek nevét és címét suttogva adták tovább az emberek. Erre utal a név. A becslések szerint New Yorkban 1927-ben 30 ezer helyen mértek illegálisan alkoholt.
Vidéken zugkocsmák helyett a házi kisüstivel bódították magukat a többségében republikánus amerikai férfiak, akik közvetve a prohibíció okozói voltak.
Tévhit: A prohibíció hatására az USA a maffia kezébe került. - Az igazság: A bűncselekmények száma a tilalom megszegése miatti eljárások miatt emelkedett meg.
A ’Speakeasy’-ket a szervezet bűnözés látta el alkohollal és jórészüket a maffia maga üzemeltette. Az üzlet csak a nagyvárosokban érte meg. A gyéren lakott Közép-Nyugat ellátása illegális alkohollal költséges és logisztikailag bonyolult volt, ezért a maffia inkább nem is próbálkozott vele.
Az alkoholtilalom a városokban valóban segítette a szervezett bűnözést, de a helyzet nem volt olyan drámai, mint ahogy azt a filmek és regények beállítják. Chicagoban Al Capone idejében 100.000 ezer lakosra 10 erőszakos haláleset jutott, napjainkba 27! A bűncselekmények száma a prohibíció bevezetése után összeségében valóban 25 százalékkal megugrott, erről azonban a tilalom megszegése miatt indult eljárások magas száma tehetett. A fogyasztás egyébként önmagában nem volt büntetendő, csak az árusítás. Az igazi probléma a rendőri korrupció mindennapossá válása volt: a törvény rosszul fizetett őrei kenőpénzért cserébe szemet hunytak a zugmérések felett.
Al Capone (középen) sörözik.
Tévhit: A politikusok 1933-ben rájöttek, hogy a tilalom nem érte el a célját. Az igazság: A ’New Deal’ vetett véget az alkoholtilalomnak.
A tilalmat pártoló politikusok még a ’30-as években is többségben voltak. A prohibíció végét a 1929-es gazdasági válság és nem ideológiai pálfordulás okozta. Az 1933-ban hivatalba lépett Rooselvelt elnök számára abszolút prioritása volt a gazdaság élénkítésének és a munkahelyteremtésének. Az alkoholipar hozzájárulása a gazdasági növekedéshez és a munkanélküliség csökkentéséhez fontosabb lett, mint az általa előállított termékek negatív élettani és társadalmi hatásai. A ’New Deal’ véget vetett a prohibíciónak!
Filmhíradó az alkoholtilalom végéről.
Roosevelt 1933. december 5-én aláírta a 21. módosítását, mely hatályon kívül helyezte a prohibíciót bevezető 18. kiegészítést. Előtte és azóta sem volt példa hasonlóra az USA-ban.
Az alkoholtilalom pozitív hatásai
Az amerikaiak többsége nem volt hálás a rá kényszerített józanságért. Sok mindent azonban valóban megköszönhetünk a tilalomnak:
Az illegális ’Speakeasy’-kben nem tartották be a faji elkülönítésre vonatkozó szabályokat se. Ez sokak szerint többet tett a feketék egyenjogúságáért, mint a polgárjogi mozgalom.
A rosszhírű klasszikus kocsmák a tilalom után sem tértek vissza.
A prohibíció segítette a női egyenjoúságot is. A saloon-okkal ellentétben a zugmérésekből nem voltak már kitiltva a nők. A prohibíció vége után pedig az illegális ’Speakeasy’-kből lett legális bárokból sem.
Különösen sok zugmérés volt a nagyvárosok olasz-negyedeiben. A többség, ha már betért egy italra, evett egy tányér spagettit is. Megszülettek az olasz éttermek!
A brit hajókon szabad volt inni. A társaságok felismerték az ebben rejlő gazdasági lehetőségeket. Amerikából induló és ott is végződő 1 hetes, 10 napos ivóutakat szerveztek. Ezekből lettek később a tengeri hajós körutak.
Számos, napjainkban népszerű koktélok feltalálása is az alkoholtilalomhoz kötődik. Így például a rossz minőségű, pancsolt, korabeli kifejezéssel élve ’fürdőkád gin’ borzalmas ízét a karakteres tonikkal nyomták el. Megszületetett ’gin tonic’. A ’Coca Cola’ is a prohibíciónak köszönhetően vált népszerűvé. Jól el tudta fedni a pancsolt bor rossz ízét.
A 'fürdőkád gin' a háború után márka lett.
Ezzel összefüggésben azonban meg kell említeni a prohibíció, illetve a pancsolás két negatív hozadékát is. Egyrészt, a becslések szerint 14 éve alatt 10 ezer ember esett a rosszul elkészített zugalkohol okozta mérgezés áldozatául. Másrészt, a gyártási tilalom miatt kénytelenek voltak bezárni a sörfőzdék és whiskyüzemek. 14 évig csak pancsolás folyt. A korábban jól fejlett iparág tönkretétele a tilalom feloldása után évtizedekig éreztette a hatását. A know how veszendőbe ment, az amerikai alkoholtermékek még az ’50-es években is legendásan rosszhírűek voltak. Mindez talán fel sem tűnt az amerikaiaknak. Aki közel másfél évtizedig nem ivott egy jó sört, az már azt is elfelejtette, milyen az. A tilalom tehát a minőség mellett a közízlésre is drámai hatással volt.
Véget ért, mégis van
A 21. alkotmánykiegészítés megszüntette a szövetségi szintű prohibíciót. Egyúttal a tagállamok és a megyék (county-k) kezébe adta az alkohol szabályozását. Ezért az USA-ban a mai napig megkülönböztetnek ’dry’ (száraz), ’semi-dry’ (félszáraz) és ’wet’ (nedves) államokat.
A térképen a pirosan a száraz, a sárgák a félszáraz, a kékek pedig a nedves járások.
A szabályok nagyon változatosak és sokszor bizarrok. Alabama 67 countyjából 26-ban tilos alkoholt árusítani, de az utóbbiakban van 16 olyan város, ahol megengedett az értékesítés. Magánszemélyek a ’dry’ megyékben karton sört és 3 üveg bort szállíthatnak a kocsijukban, ha azokat a ’wet’ városokban vették.
Kentucky 120 megyéjéből 36-ban az étteremben az alkohol aránya nem haladhatja meg a számla végösszegének 70 százalékát. Néhány megyében pedig csak a licensszel rendelkező borgazdaságok árusíthatnak alkoholt, ezeken a helyeken viszont a sör és a tömény is forgalmazható. Egy még bizarrabb előírás értelmében az állam száraz megyéin keresztül csak leplombált teherautóban szabad alkoholt szállítani!
A Tennesseeben fekvő kisváros, Lynchburg, a Jack Daniel’s whiskey székhelye száraz település. Ezért a gyár látogatóközpontjában is szigorú alkoholtilalom van!
Legálisan sörözünk egy olasz étteremben a New York-i Little Italyban.
Petrus Szabolcs
