A műkincs és a bűnözés örök

Az illegális műtárgykereskedelem évszázadok óta virágzik. A drog- és a fegyverkereskedelem után a nemzetközi bűnözés harmadik legjövedelmezőbb szegmense – áll az UNESCO 2020-as jelentésében. Ezt érzékelteti az illegális műkincskereskedelem elmúlt hatvan évének itáliai története is. Olaszország a felbecsülhetetlen értékű etruszk, hellén és római kori kincseivel paradicsom a törvényes és törvénytelen antikvitáskereskedelem számára. Az olasz hatóságok évtizedes küzdelme a nemzetközi hálózatokkal arra is rávilágít, milyen nagy az összefonódás a legális és az illegális műtárgypiac szereplői között.

„Mifelénk könnyebb egy antik tárgyat ellopni egy ásatásról, mint egy farmert egy butikból”

– mondta nem sokkal halála előtt Paolo Giorgio Ferri államügyész, az illegális műtárgykereskedelem elleni harc legendás alakja. A 2020 őszén elhunyt Ferri az 1969-ben a műkincs-csempészetre specializálódott első csendőri egység megalapítója volt.

Paolo Giorgio Ferri (1947-2020) és a legendás hírű Euphronios-váza.

Szerencse a szerencsétlenségben

Ferri karrierjének leglátványosabb sikerét egy véletlennek köszönheti. 1994-ben a Pénzügyőrség (Giardia di Finanza) egyik hadnagyát halálos közúti baleset érte. A helyszínelő rendőrök műtárgyakat ábrázoló képek százait találtak a kocsijában. Ez után átkutatták a lakását, ahol kézzel írott feljegyzésekre bukkantak, amelyek egy nemzetközi műtárgycsempész banda szervezetét vázolták fel.

A szervezeti ábra csúcsán az amerikai Bob Hecht (1919-2012) állt. A nemzetközi műtárgykereskedelem közismert figurája az olasz hatóságok számára sem volt ismeretlen. Akkor szerzett magának világhírt a műtárgyvilágban és került a rendőrség látókörébe is, amikor 1972-ban a New York-i Museum of Art számára 1 millió dollárért adott el egy antik görög kerámiát, amit a szakértők szerint a Kr. e. V. század elismert vázafestője, Euphronios készített.

Bob Hecht (1919-2012) a legendás Euphronios-váza részeként. 

Amikor az üzlet sajtónyilvános lett, egy tombarolo, tehát egy olyan személy, aki ásatások fosztogatásából él, a New York Times-hoz fordult. Azt állította, hogy ő találta a vázat Rómától északra, Cerveteriben, az ismert etruszk romváros, Nekropolen közelében és ő adta el Svájcban egy amerikai megbízásából vásárló olasznak. Az amerikai sajtó karjaiba a felháborodás vetette: átverve érezte magát, amiért ő csak 10 ezer dollárt kapott a később 1 millióért továbbadott vázáért.   

Az ismert etruszk romváros, Nekropolen.

A szerencsétlenül járt nyomozó lakásában talált feljegyzésekből kiderült, hogy halála előtt ő is foglalkozott az esettel. Nyomozásának eredménye szerint a vásárló Giacomo Medici, megbízója pedig a Bob Hecht volt. Mivel Medici neve az illegális műkincsüzletben legalább olyan közismert volt, mint a legálisban, Ferri és nyomozói átkutatták Cerveteri közeli házát, ahol 14.000 tisztázatlan eredetű műtárgyra bukkantak!

Elegáns angolok a piszkos üzletben

Ferri, az illegális műtárgykereskedelem elleni harc olasz pionírja a brit oknyomozó újságíró, Peter Watson segítségével elkezdte Giacomo Medici és a Sotheby’s közötti kapcsolatot vizsgálni.

A sajtó és a hatóságok együttes nyomására a világ egyik legnagyobb múltú, 1774 óta működő aukciósháza megküldte Ferrinek a Medicivel kötött ügyletek listáját. Kiderült, hogy az olasz műkereskedő közvetítőkön keresztül számos gyanús hátterű antik tárgyat árvereztetett el Londonban.

Giacomo Medici

A Sotheby’s megadta az olasz nyomozóknak egy genfi raktár címét is, amit az tett különössé, hogy számos műtárgy érkezett onnan a legkülönbözőbb eladóktól, amelyeket később Medici vásárolt meg. A nyomozók 6.000 törvénytelen eredetű műtárgyat találtak Genfben, elsősorban etruszk és görög vázákat, valamint falicsempéket Pompejiből. Sok közülük több darabban volt, hogy könnyebb legyen őket átcsempészni a határokon. Hamar kiderült, hogy a raktár Medicié. Strómanokon keresztül maga küldte az árverésre, majd vette ott meg a saját kincseit!

Aukcióval a tiszta pedigréért   

Az árverés a zavaros hátterű műtárgyak legalizálásának biztos eszköze. Aki jónevű aukciósháztól vásárol, törvényes múltat is szerez új műtárgyának. Medici az illegálisan szerzett kincseit strómanokon keresztül eladásra kínálta a Sotheby’s érverésein, majd maga vette meg őket. Ezt követően, legális múltat adva nekik, jóval magasabb áron kínálta őket múzeumoknak megvásárlásra.

Medici még azt is az előnyére fordította, hogy a könnyebb csempészhetőség kedvéért darabokra szedette a műkincseket: darabonként küldte őket az árverésre, és mint töredékeket, nyomott áron vette meg ott őket. Darabonként adta el őket a múzeumnak is, de egyre többet kért. Az utolsó darabokért már szinte bármennyit megadtak volna a vevők, hogy a birtokukba kerüljön az összes darab és rekonstruálni tudják az eredeti tárgyat.

Mr. Getty és múzeuma piszkos ügyei 

Ferri államügyész a nyomozás végén vádat emelt Bob Hecht mellett a világ legnagyobb magánmúzeuma, a Los Angeles-i Getty Center egyik kurátora, Marion True ellen is.

Régóta köztudott, hogy az amerikai privát múzeumok a csempészett műtárgyak legfontosabb vevői. A legnagyobb közülük az 50 ezer tárgyas gyűjteménnyel rendelkező Getty, amelyik évi 250 millió dollárt ad ki tárlata bővítésére. A múzeumot fenntartó alapítvány, a Getty Trust 7 milliárd dollárra becsült vagyonával a világ legnagyobb művészeti pénzalapja.

Jean Paul Getty (1892-1976)

Az alapító, az olajüzletből dúsgazdaggá vált műgyűjtő Jean Paul Getty (1892-1976) Nápoly közelében egy egész sziget tulajdonosa is volt. Az Isola della Gaiola fontos szerepet játszott a műkincsek illegális nemzetközi kereskedelmében. A Getty csempészügyleteit bonyolító Marion True ide szállíttatta a Medicitől vásárolt tárgyakat, amelyeket az alapítvány hajói vitték tovább Los Angelesbe. A sosem bizonyított gyanú szerint Mr. Getty saját maga is csempészett jachtja fedélzetén.

Nagy dohány van az öreg cserepekben

Itália a Bottai-törvény 1939-es elfogadása óta üldözi szisztematikusan az illegális ásatásokat és műtárgykereskedelmet. A törvény kimondja, hogy

- minden föld alatt rejtőző műkincs az állam tulajdona,

- ásatást csak állami engedéllyel lehet végezni,

- az engedélyezett ásatásokon előkerült és a véletlenül talált leletekről is haladéktalanul bejelentést kell tenni a hatóságoknak.   

Ennek ellenére az illegális ásatások és műkincskereskedelem valóságos iparággá váltak a háború után – áll az UNESCO 2020-as jelentésében. Az elemzésből az is kiderül, hogy a ’70-es évektől, amikor az Euphronios-kerámiák ügye kapcsán kiderült, hogy ’öreg cserepekkel’ milliókat lehet keresni, ugrásszerűen megnőtt a tombarolik száma.

Getty Museum: szinte minden lopott?!

A nehézkes kiadatás miatt Marion True csak 2005-ben állt a római bíróság elé. Ferri és nyomozócsapata bizonyítottnak látta, hogy az 1948-ban született archeológusnő szervezte a műkincsek illegális olaszországi vásárlását a Gettynek, ahol 1982-től 2005-ig kurátorként dolgozott. 

Marion True

Az ügy kínossá vált a Getty Trustnek. Belső vizsgálatot indított, amelyből kiderült, hogy a gyűjtemény fele illegálisan került a múzeumhoz! Miután a bizalmas jelentést a Los Angeles Times megszerezte és világhírré tette, olyan nyomás alá került a Getty, hogy kénytelen volt együttműködni az olasz hatóságokkal. A jelentést kiszivárogtató és a nyomozást nyomon követő újságírók, Jason Felch és Ralph Frammolino 2016-ban Pulitzer-díjat kaptak.

Jason Felch és Ralph Frammolino kötete a műkincsbizniszről.

Egy másik fekte bárány a Gettynél

Marion True nem az első Getty-kurátor, aki hadilábon állt a törvénnyel. Jiří Frel (1923-2006) cseh művészettörténész 1974-ben szerződött a New York-i Metropolitantől a Gettyhez. Ugyanebben az évben 3,8 millió dollárért megvásárolt a múzeumnak egy Lüszipposznak tulajdonított bronzszobrot. A ’Fano-i atléta’ véletlenül akadt egy olasz halászhajó hálójába az Adriában. A Kr.e. IV. században élt Lüszipposz alkotásai azért különösen értékesek, mert a művészettörténészek szerint az ókori görögök között egyedülállóként az emberi test és a természet ábrázolását is tökélyre vitte. A szobor a Getty gyűjteményének egyik legismertebb darabjává vált. Néhány év elteltével ’Getty bronz’ néven emlegették.

Jiří Frel (1923-2006) és a 'Getty-bronz'.

A cseh kurátor 1986-ban kénytelen volt elhagyni a Gettyt és az USA-t is, miután az amerikai hatóságok adóscsalás miatt kiutasították. Európába visszatérve Gianfranco Becchinaval kezdett dolgozni a műtárgykereskedelemben, aki a balesetben elhunyt nyomozó feljegyzései szerint gyakran vásárolt Robert Hecht megbízásból lopott tárgyakat.

A szála a maffiához vezetnek

A drog- és fegyverkereskedelemmel összehasonlítva a műkincsbizniszben a maffia alárendelt szerepet játszik.  A szervezett bűnözői csoportok tagjai nem rendelkeznek a kellő szaktudással és speciális kapcsolati hálóval. Ennek ellenére kérnek egy szeletet az illegális tortából, amelyet az UNESCO évi 6-15 milliárd euróra becsül. Ezt elsősorban úgy éri el a maffia, hogy védelmi pénzért cserébe biztosítja az illegális ásatások zavartalan lefolyását Itália-szerte.

Vannak azonban más összefüggések is. Jiří Frel ellen sosem gyűlt össze elég bizonyíték a vádemeléshez. Pedig nem csak Becchinahoz fűződő kapcsolata teszi gyanússá. Európába visszatéve Szicíliában telepedett le, ahol Matteo Messina Denaro, a Cosa Nostra egyik feltételezett vezetőjének Castelvetrano-i birtokán lakott. A nyugat-szicíliai kisváros közelében volt Becchina birtoka is.

Gianfranco Becchina

Az olasz hatóságok 2002-ben Gianfranco Becchina Castelvetrano-i birtokán tartott házkutatás során 6.315 ismeretlen eredetű műtárgyat, 8.000 illegális hátterű műkincsről készült képet és ezekhez kapcsolódó 13.000 oldalnyi dokumentációt találtak. Hiába volt nyilvánvaló, hogy Becchina a maffiával folytatott üzletből finanszírozta a hatalmas Castelvetrano-i birtokát, a maffiatagságot nem sikerült rábizonyítaniuk. 2011-ben illegális műtárgykereskedelem miatt ítélte el elsőfokon a bíróság. Mégsem kellett börtönbe vonulnia, mert a másodfok elvévülés miatt felmentette.

A szereplők változnak, de a módszerek maradnak

Az elévülési szabályból profitált 2010-ben Marion True és Robert Hecht is. Csak Giacomo Medici nem úszta meg a börtönt. Őt még 2004-ben mondta ki bűnösnek a bíróság, egy évvel az elévülési határidőket csökkentő jogszabály hatályba lépése előtt. Minthogy Medici az elítéléskor már betöltötte a 70-et, házi őrizetben tölthette a kiszabott 8 évet, ami az ő esetben egy luxusvillát takart.

Az illegális műtárgykereskedelem a bíróság eljárások ellenére zavartalanul folyt tovább, csak a szereplők változtak. 2016-ban a svájci rendőrök a brit Robin Symes genfi raktárát kutatták át, aki szintén rendszeresen vásárolt Giacomo Medicitől, majd múzeumoknak adta el az antikvitásokat elsősorban az USA-ban, Japánban és Franciaországban. A nyomozók 17.000 műtárgyra, köztük 2 etruszk szarkofágra, számos darabokra szedett, Pompejiből származó freskóra és a Kr.e. I. századból származó márvány Apollo szoborra leletek a házkutatás során. Symes természetesen nem tudta igazolni az eredetüket.

Robin Symes

Elvinni könnyebb, mint visszahozni

1969 óta az olasz hatóságoknak 800.000 kicsempészett műkincset sikerült visszahozniuk az országba. Ennek ellenére Ferri egyik utolsó interjújában sikertelennek érezte magát, mert

„az etruszk és antik római műkincsek 80 százaléka illegálisan került a birtokosaihoz vagy csempészek raktáraiban várja jobb sorsát”.

A 2006 és 2008 között az olasz kultusztárcát vezető Francesco Rutelli jobban szeret a sikerekről beszélni. Például arról, hogy a Getty Museum ígéretet tett számos műtárgy visszaszolgáltatására. Ezek között van a ’Morgantinai Vénusz’, amelyért 18 millió dollárt fizetett a Getty Trust. Ennél többet még sosem adtak antik szoborért! Több alkotás már visszatért, köztük egy-egy porcelánváza Euphroniostől és Asteastól.

’Morgantinai Vénusz’

A ’Getty bronz’ jogi státusza bonyolultabb: nemzetközi vizeken emelték ki a tengerfenékről, majd egy olasz felségjelzésű hajóval vitték Itáliába, ahonnan az USA-ba csempészték. Az olasz Alkotmánybíróság ítélete szerint döntő, hogy a nemzetközi vizekről először Olaszországba került, ezért uratlan műkincsként az olasz állam tulajdonává vált. A Getty Trust nem fogadta el az érvelést. A jogászai keresettel éltek az Emberi Jogok Európai Bíróságánál. Amíg nem születik döntés Strasbourgban, nem fogják visszaszolgáltatni a szobrot – állt a Getty vezetése által a római döntés után kiadott sajtóközleményben.

A cikk írója, Petrus Szabolcs Paestumban, az UNESCO világörökség részeként elismert romvárosban, Nápolytól délre.