Macedóniáról sokáig csak a névvita jutott eszünkbe. Újabban a világörökségi Ochridi-tó is bekerül a köztudatba. A tóvidék természetileg, Ochrid városa pedig építészetileg nyűgöz le. Skopjén a többség csak átutazik, pedig ókori, középkori emlékekkel büszkélkedik, és egyedülálló kortárs architektúrával döbbent meg. 

A macedónok nem makedónok

Macedónia, hivatalosan „Észak-macedóniai Köztársaság”, sokáig „Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság”, történelmileg pedig „Makedónia”. Utóbbi egy történelmi régió, a macedón-görög névvita oka. Macedónia soha nem volt független, eltekintve az Nagy Sándor (Kr.e. IV. sz.) ókori birodalmától. A mai Észak-Macedónia azonban nem ennek utódja, mert a makedón nép már a szlávok megérkezésekor kihalt.

A ma 1,1 milliós ország 60%-a macedón, 25% albán, 5% pedig török. Hivatalos nyelv a szláv macedón.  A legnagyobb felekezet az ortodox (65%), míg 35% szunnita muszlim. 

Macedónia Európa gazdaságilag leghátrányosabb helyzetű országa. Az emberek leginkább a mezőgazdaságból élnek, 25% munkanélküli, burjánzik a feketegazdaság. A lakosság 10%-a írástudatlan. Jugoszláviának is a legszegényebb vidéke volt. Az összeomlást pedig csapások követték: a délszláv háború, görög gazdasági embargó, majd a koszovói háború. 

Skopje

A félmilliós főváros nem sokak utazási-bakancslistáján szerepel, de aki felfedezi, garantáltan meglepődik.

A város jelképe a Vardar-folyón átívelő hét boltíves Kőhíd a XV. századból. Nagyszerű rálátást ad a további látnivalókra, az erődre és a belváros szó szerinti kulisszáira.

Az antik múltról akvaduktok, a bizánci befolyásról bazílikák és kolostorok, a sok évszázados török hódoltságról pedig bazár, hamamok és mecsetek tanúskodnak, igaz, az egykori 70-nek már csak töredéke.

A medencében fekvő Skopjéből kimagasodik az erőd dombja. A Skopsko Kale múltja sok évszázados, de az 1963-as földrengést csak a falak állták ki. Ezeken viszont ingyen végigsétálhatunk, gyönyörködve a belváros templomaiban, mecseteiben, impozánsnak tetsző palotáiban és a Skopjét ölelő ezer méteres hegyláncokban.  

A szűk utcák a domb lábánál alkotják az oszmán negyedet, Skopje legrégibb részét, mecsettel, hamamokkal, tehát török fürdőkkel, karavánszerájokkal, azaz fogadókkal és természetesen a bazárral (Stara skopska), ahol minden a vásárlásról és a kulináriáról szól. Ha beülünk valahova, evás-ivás közben figyelhetjük a nyüzsgést. Aki nyugodtabb környezetre vágyik, inkább a Pivnica An belső udvarát válassza. Sok útikönyvben szerepel a taverna, ennek ellenére minőségi és olcsó, a pincérek pedig barátságosak. Ha viszont ott akarunk enni-inni, ahol a helyiek, válasszuk a Debar Maalo-negyedet, a városi park szomszédságában, a belvárostól 10 percnyi sétára.  

Debar Maalo-negyed

A folyó másik oldalán egy más Skopje vár ránk, amire már a neobarokk híd felkészít. Egymást érik a történelmi alakok szobrai, valamint a barokk és klasszicista homlokzatú paloták. Mindez a „Skopje 2014” projekt eredménye. Az irtózatos pénzeket felemésztő, a korrupció miatt sokat támadott és építészetileg vitatható beruházássorozat keretében megépült a „Balkán Párizsa”, egy impozáns XIX. századi belváros, jobban mondva annak díszlete. Az országot 2006 és 2016 között autoriter stílusban vezető Nikola Gruevski a szobrokkal és homlokzatokkal akarta a macedón öntudatot erősíteni és Macedóniát az ezeréves múltú országok sorába emelni. Gruevski nem sokat gyönyörködhetett művében, mert előbb leváltották, majd korrupció miatt elítélték, a börtöntől csak a magyar menedékjog mentette meg.

Historizáló épületeket és negyedeket emeltek már szerte a világban. Skopjét az teszi különlegessé és groteszkké, hogy se idő, se pénz nem volt épületeket felhúzni, ezért a múzeumoknak, minisztériumoknak és más állami épületeknek csak a homlokzata neobarokk, belsőjük maradt, ami volt, többnyire szocreál. Mindennek középpontja egy diadalív, a Porta Macedonia és a főtér (Sheshi Maqedonia) áll Nagy Sándor lovasszobrával, nem kevésbé impozáns és giccses szobrok tucatjának társaságában. Többségüknek, mint I. Iusztinianosz bizánci császárnak, finoman szólva vitatható a kapcsolata az Észak-macedóniai Köztársasággal… A giccs-verseny nagyon éles, de biztos dobogós a Macedón Harc Nemzeti Múzeuma, az egyetlen új épület, ami belülről is a neurokokó és a Sztálin-barokk ötvözete.

A belvárost átszelve jutunk a Teréz Anya Emlékházhoz. Az eklektikus stílus elárulja, hogy szintén a „Skopje 2014” projekt keretében emelték, méghozzá a templom helyén, ahol a később Nobel-békedíjjal kitüntetett és szenté avatott katolikus apácát keresztelték. Kissé bizarr, hogy épp mellé épült fel 2014-ben az ortodox bazilika 30 méteres kupolákkal és 50 méteres toronnyal. Építését a szekularizáció pártiak tüntetései kísérték, amik többször összecsapásba torkoltak az ortodox ellentüntetőkkel. Miután Gruevski kormányfő utóbbiak pártjára állt, nem volt kérdés, hogy megépül a templom, méghozzá közpénzből. A skopjeiek máig Gruevski-bazilika gúnynéven emlegetik.         

A közelben van a régi pályaudvar. Órája 5:17-nél áll, emlékeztetve az 1963-as, a város romba döntő földrengés időpontjára. A pusztítás mértékét ingyenes kiállítás mutatja be az épületben.

A városnézés legjobb lezárása a Millenniumi Kereszt a belvárostól negyedórás autóútra. A Vodno-hegyen 2000-ben emelt 66 méteres kereszttől fantasztikus a kilátás Skopjére. 

Ochridi-tó 

A Balkán geológiailag legrégibb és legmélyebb, világörökségi tava az utóbbi évtizedben nemzetközi ismertséget vívott ki magának. A tóvidék mellett Ochrid városa és a Sveti Naum kolostor is az UNESCO védettsége alatt áll. 

A Sveti Naum kolostor a 30 km hosszú és 15 km széles tó déli partján, közvetlenül az albán-macedón határ macedón oldalán található. Naum, az alapító-névadó Ciril és Metód tanítványa volt. Fontos szerepet játszott a kereszténység dél-balkáni terjesztésében. A kolostort a bolgár cárok építették erőddé. Sok évszázada róják le itt tiszteletüket a zarándokok a szentté avatott Naum földi maradványai előtt.

A kolostor körüli tekintélyes park kis tóval és szigettel, forrással, valamint több kisebb templommal és tóparti promenáddal mintha nem a Dél-Balkánon lenne. Minden tiszta, rendezett, elegáns, szinte steril. A látogatóknak nyugalmat, lelki feltöltődést, sétányokat, strandot, éttermet és szállást is kínál.      

A tóparti országúton észak felé 30 km-t megtéve jutunk a 40 ezres Ohrid városába. Felfedezését érdemes a kikötőben kezdeni, ahol promenád indul és egy gondozott parkot is találunk növényekből kifaragott művészeti alkotásokkal.

A település a római időkben a Kis-Ázsiát az Adriával összekötő Via Egnatiának köszönhetően vált jelentőssé. A rómaiakat bolgárok, majd oszmánok követték, akik egészen 1913-ig maradtak. Ochrid évszázadokig ortodox egyházi központ volt pezsgő kulturális élettel, amiról máig tanúskodnak a bizánci stílusú egyházi architektúra remekei, egyedülállóan keveredve az oszmán stílusú világi építészettel. 

A tóparti belváros a legjobb hely az albánra hasonlító, de kevésbé fűszeres macedón konyha felfedezésére. A nyüzsgő promenád és sétálóutcák éles ellentétben állnak a domboldalra épült óvárossal: meredek, hangulatos utcák oszmán stílusú, favázas házakkal, virágcserepek a házak előtt, a falakhoz állított lócákon üldögélő öregek, komótosan sétáló macskák. Negyedóra alatt eljuthatunk a legfontosabb római emlékhez, az anfiteátrumhoz. Napközben ingyen bejárható, de az esti koncertekre is jutányos áruak a jegyek. A kulisszát a tó szolgáltatja. 

Valamivel tovább, a domb tetején trónol az impozáns Samuil-erőd, a egyik legnagyobb a Dél-Balkánon. Falán sétálva elénk tárul a város, a tó és a környező hegyek. Ochrid 1000 táján, Nagy Sámuel, az első bolgár cár uralkodása alatt és még néhány évtizedig azt követően birodalmi központ volt. Ez magyarázza az 500 méter hosszú falakat, 18 darab 16 méter magas toronnyal és a citadellát 100 méterrel a tó szintje felett. Szinte az egész restaurált, a kilátás pedig egyedülálló.

Néhány száz méterre az erődtől nem kevésbé impozáns egyházi építmény magasodik: a Szent Klement és Panteleimon Bazilika. Méretét 3000 fős befogadóképessége, jelentőségét pedig az mutatja, hogy valószínűleg itt dolgozták ki a cirill ábécét. Így érthető, hogy a Ciril és Metód tanítványai közé tartozó Szent Klement sírja zarándokhely.

Naplementére egy másik templomhoz kell, hogy vezessen az utunk, a tóparti sziklán magasodó Szent Jónos Bazilikához. Ohrid belvárosától csak 1 km, elérhetjük hajón vagy a tóparti sétaúton is. Egyedülálló látványba lesz részünk: a tó túlpartján magasodó hegyek mögött lenyugvó Nap, ami a tó vizét a kék legkülönbözőbb árnyalataira festi.        

Az utat a Kárpáteurópa Utazási Iroda idegenvezetőjeként tettem meg.

Nagy Sándor lovasszobrával

Petrus Szabolcs