Budapest a termálfürdők mellett a sportuszodák városa! Huszonöt éve úszom napi rendszerességgel. Nincs törzshelyem, ezért sok uszodában szereztem tapasztalatot és gyűjtöttem élményeket, a mostani cikkben ezeket gyűjtöttem össze.
Komjádi – Két kezdet és csomó rossz élmény
Itt tanultam meg alsósként úszni, amikor fél évig tesióra helyett heti egyszer úszni jártunk. Szörnyű élmények! Ha nem csináltuk szabályosan a melltempót a medence partján, a csempén fekve, az ’Edző bácsi’ a sípját tartó gumis zsinegével csapkodta a hátunkat. Úszás közben pedig válogatott trágárságokat kiabált, amiket jólfésült kisiskolásként sosem hallottam korábban. Ráadásul, úszni sem tanított meg igazán. Csak a mellet oktatta, de azt se tanultam meg szabályosan. A gyorsat és a hátat, amiben régóta messze a legtöbbet úszom, úszótársaimat figyelve sajátítottam el.
Habár az ’Edző bácsi’ mindent megtett, hogy egy életre elvegye a kedvem az úszástól, évtizedes kihagyás után éppen a Komjádiban kezdtem el rendszeresen úszni. Végzős gimnazistaként heti 2-3 alkalommal jó fél órával kezdtem, amiből mára napi legalább 1 óra lett. Nyaralás, üzleti út alatt is mindent megteszek, hogy ne teljen el nap úszás nélkül, legyek akár Japánban, Peruban, vagy a Balatonnál. Számtalan élményemről szólhatna a Könyvtacskó következő cikke…
A cikk kedvéért, sok-sok év után visszatértem. Az öltözők, zuhanyzók szépen fel vannak újítva. Rájuk se ismertem.
De vissza a Komjádiba! Sokat úsztam a kinti 50-esben, hóban-fagyban is. Nem is értem, hogy bírtam. Rohanni vizes testtel és hajjal, a dermesztően hideg törülközőt magamra rántva a jeges kövön a zuhanyzóba, ahol sokszor nem volt meleg víz. A hajam gyakran vizes is maradt, mert elfelejtettem a húszast a hajszárítóhoz. Ugyanis ez a luxus az egyre dráguló belépőben nem volt benne, a mogorva öltözősök pedig csak az évtizedes törzsúszóknak váltottak. Ennek ellenére ritkán mentem telenként a sátor alatti 25-ösbe a zsúfoltság miatt. Mindez piszkos, lerobbant öltözővel és zuhanyzóval társult, ahol több csempe hiányzott a falról, mint amennyi fent volt. De akkoriban kevés uszoda volt elérhető a nagyközönség számára, különösen télen, a Komjádi viszont kora reggeltől késő estig nyitva állt, ezért maradtam.
Nem volt edzéstervem, senki se kényszerített, sőt szüleim értetlenkedtek, amikor 5-kor keltem, hogy még iskola előtt úszhassak, vagy amikor a rengeteg tanulást és jelenlétet igénylő jogi egyetem mellett volt erőm és kedvem este úszni menni.
MOM – leszoktam róla
Később a 25-ös belső és 33-as külső medencével felszerelt MOM lett a törzshelyem. Ritkán volt zsúfoltság, hosszú volt a nyitvatartás, a jól fűtött csarnok kellemessé tette a hőérzetet úszás közben és ingyenes volt a parkolás. Aztán más uszodákat kipróbálva rájöttem, hogy rossz a MOM ár-érték-aránya: az immár 2.350 forintos kétórás jegy drága, az öltöző-zuhanyzó elég lerobbant és gyakran piszkos. Ráadásul hétvégén már csak 8-kor nyit, ergo mire végzek, elúszott a fél délelőtt. Ehhez jött, hogy idén télen nem tettek sátrat a 33-asra. A többség hozzám hasonlóan nem akart a hidegben úszni, bement a 25-ösbe, ahol délutánonként csak egy sáv marad szabadon, mert az edzőknek sem volt kedvük a hidegben kommandírozni. Mindezekhez képest apróság volt a hónapokig nem működő szauna. De legalább évek után sikerült a technikai bravúr: meleg víz folyik a zuhanyból!
Néma azért mostanában is előfordulok a MOM-ban.
Gyarmati Dezső – Hidegkút büszkesége… …lett volna
Hűvösvölgyben ünnepszámba ment, amikor évtizedes ígérgetés után 2019-ben megnyílt az uszoda. Üröm volt az örömben a sokat csúszó és a tervezettnél jóval drágább építkezés, a mindent átszövő korrupció, és hogy a hétmilliárd forintba nem fért bele a szauna. Mindez semmiségnek bizonyult ahhoz képest, amikor hat hónappal (!) az átadás után észrevették, hogy víz megy a belső 50-es csempéje alá, ezért le kellett zárni. A II. kerületet több cikluson át irányító fideszes polgármestert az átadás előtt nagy meglepetésre leváltó ellenzéki kerületvezető jogi eljárást indított, ami a műszaki kármentéssel együtt azóta is folyik. Az újbóli átadás időpontjára ígéret sincs.
Ilyen lenne az 50-es, ha működne. Egyszer, közvetlenül a nyitás után még úszkáltam benne.
Télen csak sátor alatt lehet úszni, majd a zuhanyzóba iszkolni...
Így csak a külső 33-asban lehet úszni. Hiába a sátor és a sportoláshoz kellemes, 27 fokos víz, a hőérzetem a hideg hónapokban nem csak nekem rossz: fiatalok és öregek egyaránt szedik a lábukat, hogy a medencéből egy fűtetlen folyósón és a dermesztően hideg sátron át csuromvizesen a zuhanyzóba érjenek. Azonban a közelsége és a 6 órai nyitás okán telente gyakran úszom a Gyarmatiban. Épp a tavasz beköszöntével szoktam váltani. A sátrat hamar lebontják és a 10 fok alatti tavaszi reggeleken egyetlen porcikám se kíván kint tempózni. Annál kellemesebb lenne délután, napsütésben. A feltételes mód oka, hogy a Gyarmati hétköznap már 14:45-kor bezár a nagyközönség előtt, és csak 20:00 és 21:30 között van ismét nyitva. De legalább már nem az ország legdrágább közuszodája. Az új kerületvezetés a 4.200 (!) forintos a felnőttjegyet 2.400-ra csökkentette, igaz, ez még mindig az átlag felett van.
Jó időben, kora délután nagyon kellemes a 33-as. Idén itt úsztam először kint.
Cikkem megírása után nem sokkal megtörtént a csoda: elkészült a fedett 50-es! Így, amit a Gyarmatiról írtam az uszoda- és persze a magyar politikatörténet részévé vált, de mint ilyen, továbbra is érdekes és tanulságos. A régi-új medence, akár a Duna Aréna, úszóálom. 6-tól 21 óráig teljes hosszában, nagyrészt az összes sáv a lakosság rendelkezésére áll. Az úszás a kellemes hőfokú víz, a szép környezet és a kevés úszó okán is nagyszerű.
Budaörsön dideregtem, Törökbálinton törzsvendég lettem 
Nekem mostanában Törökbálinton indul a nap. Már a 6-os nyitás előtt nyitva a pénztár. Általában 5:55-kor csobbanok.
Törökbálint 25-ös medencéje az új törzshelyem! Szép, tiszta, udvariasak a dolgozók, hétvégén is 6-kor nyit, nincs zsúfoltság, van szauna és 10 alkalmas bérlettel csak 1.600 forint.
Budaörsről nincs saját képem. Futottam a meleg zuhanyba.
Mindezt Budaörsről is el lehet mondani. Viszont nagyon hideg a víz, gyanítom, a hivatalos FINA versenyhőfokra, 26 fokra se fűtik.
Tüskecsarnok – Úszóélmény, de csak a profiknak
Az 50-essel csak fényképezkedni tudtam...
Hiába a fedett 50-es, ha azt hosszában szinte sosem használhatja a nagyközönség. Délelőttönként keresztbe, 25 méteren lehet úszni a medence harmadában. Délután és este pedig csak a bemelegítő medence marad: négy 25-ös sáv. A szauna hiányát, a dermesztően hideg vizet és a rövid nyitvatartást (8-17) nem ellensúlyozza az 1.000 forintos belépő. Nem csoda, hogy szinte csak a környék egyetemistái tempóznak az Expo lefújása után félbehagyott és végül 2014-re elkészült Tüskében.
Nyéki Imre - Leg…, leg…, leg…
A képen nem látszik, de rengetegen voltak.
A Nyékinél lerobbantabb és piszkosabb uszodában még nem úsztam Budapesten! Ráadásul a zsúfoltság is nagy volt, amikor a déli órában ott jártam, kerülgethettem a többségében nyugdíjas úszókat. Az úszást még kellemetlenebbé tette, hogy a 25-ösre szűkített 33-as két végéről hiányzott a hátúszókat a medence végére figyelmeztető zászlós kötél; rendszeresen a medence szélébe csaptam. Ráadásul drágán, 2.200 forintért adták a rémálmot.
Pesterzsébet – Bosszúság volt, úszás nem
Én is csak képről ismerem...
Ki akartam próbálni a cikk kedvéért, és mert jókat írnak róla, de nem jutottam a medencéig. A sportmedence tisztítás miatt zárva volt, amire csak a bejáratra kifüggesztett tájékoztatóból értesülhetett a nagyérdemű. Ha a neten is tájékoztattak volna, megspóroltam volna az utat és a bosszúságot. Az úszás persze nem maradt el, átmentem a közeli Tüskébe.
Csillaghegy és Szentendre – (Majdnem) minden nap nyitva
A csillaghegyi kép még télen készült, ezért a rövidebb és szőkébb haj.
Nekem karácsony sincs úszás nélkül! 24-én és 31-én nincs gond, de 25-én, 26-án és 1-jén szinte minden uszoda zárva. Csillaghegy sokáig kivétel volt, de tavaly 25-én és 1-jén már csak Szentendre kínált mozgási lehetőséget az ünnepi zabálás-maraton közepette.
December 25-én a családi ebéd előtt Szentendrén úszkáltam.
Mindkét uszoda modern, szép, tiszta. Viszont ennek Csillaghegyen ünnepnapokon extrém magas, 2.900 forintos ára van! A szentendrei V8 1.800-as belepője átlagos, a medencetér pedig gyönyörű, panorámás, öröm az úszás.
Dunaaréna – Úszóálom
Horribilis áron épült, sokat csúszott, az építés körül burjánzott a korrupció, de a végeredmény úszóálom! Habár a 2017-es vizes vb-re készült, idén tavaszig csak kívülről ismertem a Duna-parti kolosszust. Azt gondoltam, hogy az úszni vágyók számára alig áll nyitva. Tévedtem! Hétköznap napközben, hétvégén pedig szinte egész nap nyitva a hobbiúszóknak, akik általában az 50-est verseny- és a 25-ös bemelegítőmedencét is a teljes felületen használhatják!
A Duna felől rettenetes monstrum a Duna.
A medencében persze nyakkendő nélkül ugrottam.
A Duna honlapján lenyűgöző számok olvashatók az úszóparadicsom méreteiről. Idemásolásuk helyett saját benyomásaim osztom meg a Könyvtacskó olvasóival. Amilyen csúnya kívülről, olyan szép belülről. Ha pedig az 50-essel szemközti műugrótornyon edzenek, esztétikai élmény lesz az úszás: csodálhatjuk a delfin-, csavar-, kézállásos és szinkronugrásokat! A nézelődésben legfeljebb az úszószemüveg párosodása lehet akadály, az úszótársak kerülgetése nem! Háromnál többedmagammal sosem voltam egy sávban, nem ritkán egyedül tempózhattam oda-vissza 50 méteren! Néznivaló az ellenirányban is van: a Hármashatár-hegy panorámája, hátúszásban pedig a tetőszerkezet konstrukcióján lehet ámulni.
Öröm volt úszni!
Úszás után irány a három szauna egyike vagy a jakuzzi, majd a ragyogóan tiszta zuhanyzó-öltöző, ahol tényleg mindenre gondoltak. Például arra is, hogy a hajszárító mellett jól jön egy mosdókagyló, a hajzselétől ragadó kezünket megmosni.
Extra taps jár azért, hogy a Dunában megpróbálják meghonosítani a Lajtától nyugatra elterjedt szokást, miszerint a cipőnket az öltöző előtt vesszük le-fel és ott is hagyjuk. Így nincs sár az öltözőben és nem lesznek piszkosak a szekrények. A kiváló módszerrel Magyarországon eddig csak Törökbálinton találkoztam.
Az úszóálom csupán 800 forint! Persze mondhatjuk, hogy adóforintjainkon keresztül fizettünk már eleget, sőt annál többet is a Dunáért, 46 milliárd forintot, a tervezett dupláját!
Úszás után betérhetünk a Duna kellemes bisztrójába. Igaz, az egyébként nagyon finom capuccinoért többet fogunk fizetni, mint a belépőért…
Olvasás és kávézás úszás után.
Sun Palace – Ahol legyőztem önmagam!
Személyes történettel kezdem, azzal is zárom. 2020 nyarán, nem sokkal a többhavi uszodazár vége után eltört a karom. Egy Lidlben elcsúsztam a kiömlött folyékony mosószeren. Nem műtötték és gipszelték, csak rögzítették, így két hét elteltével már gyógytornáztam, három hét után pedig elkezdtem futni. Utálom, de jobb híján a COVID alatt is ez maradt a napi sport. Tragikomikus, hogy öt héttel a törés után futás közben megbotlottam és nagyot estem. Mindenem fájt, tele voltam sebekkel, de a karomnak nem lett baja. Az ortopéd orvos, aki karomat is kezelte térdporcleválást állapított meg és úszást javasolt. „Már szabad?” - kérdeztem megdöbbenve, hisz korábban nyolc heti tilalomról volt szó. „Olyan szépen forr a karja, hogy igen” – felelte. „Doktor úr, ha ezt egy nappal korábban mondta volna, már tegnap is úsztam volna futás helyett” – mondtam kissé szemrehányóan, de a mérgemet sokszorosan felülírta az öröm, hogy végre úszhatok.
Első utam természetesen az uszodába vezetett. Magam sem tudom, miért, az óbudai fitneszközpont, a Sun Palace 25-ös a medencéje mellett döntöttem. Csak négy sávos, de napközben nincsenek sokan és bérlettel nem túl drága. Kellemessé teszi a panorámás szauna, a törülközők és a szép, tiszta környezet. A víz hidegebb volt, ráadásul a COVID, majd a baleset miatti kényszerszünetek után, törött karral csak lassan tudtam úszni. Úgy mentem be a vízbe, hogy 45 percig maradok, de 15 perc után már szét voltam fagyva. Tovább nehezítette az úszást a fájó karom és hogy a 360 fokos mozgatást kerülendő, tilos volt a hátúszás, a karom túlterhelésének veszélye miatt pedig a gyorstól is eltanácsolt az orvos. Igen ám, de a mell lábtempójától irgalmatlanul fájt a sérült térdem, arról nem is beszélve, hogy a leglassabb úszásnemben tempózva még jobban fáztam. 30 percig bírtam a fájdalmat és a didergést; a szaunába iszkoltam. Magammal szemben nem ismerek pardont – hangzik a baráti körömben szállóigének számító, egyszerre megmosolygott és elismerést kiváltó krédóm, amihez, ekkor is tartottam magam. Pár perc után eldöntöttem: márpedig visszamegyek a medencébe és leúszom a hiányzó 15 percet! A rövid melegedés, pihenés és még inkább a fizikai tűrőképességem áthágása okozta adrenalin úgy feltöltött energiával, hogy újabb 30 percet úsztam. Így végül 5 hete tört karral leúsztam a megszokott egy órát! Fantasztikus élmény, leírhatatlan érzés volt annak tudatában kijönni a vízből, hogy legyőztem önmagam!
Győzelem!
Petrus Szabolcs
