Ízlések és pofonok - különösen igaz ez a gasztronómiára. Nem az abszolút igazságot írom le, amikor összeállítom Budapest legjobb fagyizóinak listáját.
Milyen alapon rangsorolok, minősítek?
- kérdezheti, aki nem ért egyet a toplistámmal. Egyrészt, fogyasztóként jogom van véleményt mondani. Másrészt, sokat olvastam és írtam a fagylalt történetéről, készítéséről és fajtáiról, beszélgettem a fagyikészítés olasz és magyar mestereivel; van némi fogalmam a témáról. Harmadrészt, Olaszországban élek, ahol a ma ismert fagyi született és ahonnan a trendek jönnek; volt szerencsém kóstolni több olasz mester fagyiját, akiket a világ legjobbjai között tartanak számon.
A legjobb helyett több nagyon jó
Évtizedes fagylalt-nyalói tapasztalom mondatja velem, hogy nincs olyan, hogy ’a legjobb fagyizó’. Vannak viszont nagyon jók. Néhány íz és a szakmai színvonal tesz őket különlegessé. Közöttük nem tudok rangsorolni, ezért a budapesti listájukat ABC-sorrendben állítottam össze.
Azúr – Csak az a hab ne lett volna!
Meglepő, de a színes tölcsérek természetes ízűek.
Bartátokat is elvittem az Azúrba.
Az Azúr régóta működik a XIII. kerületi Kárpát utcában. Én csak nemrég fedeztem fel őket a második, Pozsonyi úti szalonjuk révén. Kiváló a fagyi. Érezhetően minőségi alapanyagokkal dolgoznak. A gyümölcsös ízek intenzívek, nem a cukor dominálja őket, így például a karakteresen bergamottos (citrusféle) szedret. A csokit a kakaóbab és nem a kakaóvaj-cukor páros határozza meg, ahogy a vaníliát a jó minőségű vanília és nem cukorízű aroma. A pisztácia is kiváló alapanyagról tanúskodik, igaz, a legjobb olaszországi fagyizóktól eltérően, a magyar közízléshez igazodva édeskés. Természetes ízűek a színes tölcsérek, közülük leginkább az aloe verás fogott meg.
A felkapott fagyizókkal összevetve kedvezők az árak. Figyelmes a kiszolgálás. A fagyizó előtti asztalok pedig lehetőséget adnak az ízek nyugodt élvezésére.
Csak a fotó kedvéért mosolygok. Már tudtam, mi került "tejszínhab" néven a fagyimra. Keserű volt a szám íze...
Az Azúr fényét a szememben nagyon beárnyékolta, hogy a kiírás szerinti 'házi tejszínhab' helyett élelmiszeripari növényi habot nyomtak a fagyimra. Tehát se 'házi', se 'tejszín' nem volt, ráadásul szemtelenül sokat kellett fizetnem érte.
Bruno – Több, mint jó gránita
Aki nem tudja, mi a gránita, olvassa el a Könyvtacskó fagyifajtákat bemutató cikkét! Ezzel az olasz fagylalt-féleséggel érdemelt ki a Bruno olasz mestere rangos nemzetközi elismeréseket. Jómagam nem vagyok oda a gránitáért, mégis gyakran járok Fabio Marconihoz, mert a fagyi miatt is megéri. Kedvenceim a málna, a pisztácia és a keserű csoki. Elsőt a gyümölcs édes-fanyar íze határozta meg, akár az érett málna. A pisztácia kellemesen sós és nem édes. A keserűcsokiban a cukormentes kakaó íze köszön vissza.
A minőségnek ára van: három nem túl nagy kenés közel 2000 forint, ami a magyar, sőt az olasz átlagot is meghaladja.
Cioccolatte – Elrontották a szám ízét
A Pozsonyi út elején működő fagyizó évek óta az élvonalban van, közismert. Nem a minőség tehet róla, hogy én rendszeresen továbbsétálok a közeli Azúrhoz. Lehet, hogy szerencsétlen véletlen, de a kiszolgálással minden alkalommal gondom volt. Előfordult, hogy a pult mögött álló hölgy nem tudta, miért ’rosa’ a stracciatella. Gugliznom kellett: rózsaszirom van benne, ami a levendulához hasonlóan ehető. Egy másik alkalommal barátnőm szóvá tette, hogy nagyon kicsi a gombóc. Ha igaza volt, ha nem, a jó kereskedő kent volna még rá, a Ciocolatte eladója viszont mérlegre tette és látható elégedettséggel állapította meg, hogy grammra stimmel…
Csöpi fagyizó
A szomszédos kézműves pékség, a Budai kettő üzemeltetőinek nemrég nyílt fagyizója, ahol hozzák a tőlük péksütiben megszokott magas minőséget. A gyümölcsösös ízek mindegyike sorbet, tehát tejmentes fagyasztott gyümölcsmassza. Amit kóstoltam, mind finom volt, még a sok helyen elcukrozott eper is intenzív ízű, természetesen édes. A Budai kettőt híressé tevő túróbatyút fagyiban is elkészítették: kellemesen édes jól felismerhető túrókrém alap kekszdarabokkal. Az íztől függő 500-650 forintos ár a felkapott fagyizókénak felel meg, a gombóc viszont kicsi. A kiszolgálás nagyon figyelmes. De negatívum az íztelen tucattölcsér. Egy pékség-fagyizó párostól jó minőségű, saját készítésűt vártam volna.
Fazekas – Amiért érdemes utazni
Fazekas Ádám az ország egyik legjobb cukrásza és fagyikészítő mestere. Kóstold meg a fagyiját! – bíztattak más fagyikészítők is. A Csömöri út nekem nagyon kiesik, ezért évekig elmaradt. Most már tudom, megéri az utazás. A gyümölcsösök kifogástalanok, tömény gyümölcs ízűek. A klasszikusok mellett vannak magyaros kreációk is. A Somlói, olyan, mint az igazi: inkább keseű, mint édes csoki, levegős piskóta, karakteres vaníliakrém és diódarabkák. A szilvás-fahéjban is ezek és nem a cukor dominálnak, a megszokott tejszín-tej helyetti tejföl alap pedig igazán különlegessé teszi. A meggyes-mák nem jött be: inkább egy édes tejes krém, mint mák ízű. A keserűcsoki viszont tökéletes: intenzív, tömény csokiíz, mégis lágy, kellemesen telíti el a gyomrot. A fagyit grammra adják, az ár felsőközép kategóriás, de arányos a minőséggel.
Cafeverzum - Fazekast szerte a városban
Fazekas rövid ideje viszonteladókon keresztül is árulja a fagyiját. Közülük az óbudai Cafeverzum a törzshelyem lett: mennyei fagyi egy kedves fiatal hölgytől. Hiába a Bruno, a Málna és a Daubner közelsége, a nemrég nyitott kávézó-fagyizó már fogalom a környéken. Kérdés, hogy a hálózat bővülésével meddig őrizhető meg a Csömöri úton megszokott minőség. Elrettentő példa van elég; fagyiban a Hisztéria minőségromlása a legismertebb. Jó jel, hogy a mestercukrász a fagyinál jóval nehezebben, csak stabilizátorok segítségével szállítható süteményeket továbbra is csak saját cukrászdájában árulja.
Hollósy - „Itt aztán nem lesz pörkölt-fagyi”
Anyukámmal
– mondta az eladó, amikor a kreatív, új ízek hiányát vetettem fel. Meglepő lehet, hogy egy ilyen régimódi cukrászda a kedvenceim között van. A budaörsi cukrászdinasztia Pasaréti téri fagyizóját nem csak az emlékek okán szeretem. Gyerekkoromban rendszeresen betértünk Nagymamámmal; én fagyit nyaltam, Ő Rigójancsit evett. A hely old scool jellegét mutatja, hogy utóbbi a Rákóczi túrós és az oroszkrém mellett ma is ott van a 10-12 Hollósy-sütemény között. Fagyiban körülbelül tíz, klasszikus íz közül a gesztenye a kedvencem, amit máshol csak elvétve kapni. A gyümölcsös ízek talán édesebbek a kelleténél, de még nekem, a megrögzött cukor-ellenesnek is vállalhatók, különösen a másik nagy kedvenc és ritkaságszámba menő meggy.
Minus 11 – Barátságos profik
Nem kell személyesen ismerni a fagyikészítő mestert, Németh Ágit, hogy rájöjjünk, maximalista. Minden fagyizásnál nyilvánvaló lesz a hűvösvölgyi és a római-parti fagyizójában is, hogy határozott elképzelése van az ízekről, a fagyikészítésről és a kiszolgálásról.
Hűvösvölgyben
A Római-part végé, Békásnál.
A Római-part végé, Békásnál.
A Minus 11-ben fagyizni élmény minden ízlelőbimbónak. Egyrészt, a különleges ízek okán, amiket a választás előtt akár végig is lehet kóstolni, hisz ki tudná, milyen a riccottát ízesítő tonkabab, vagy a japán citrusféle, a sudachi. Másrészt azért érdemes a Minus 11-ben fagyizni, mert a gyümölcsöseken érződik a jóminőségű alapanyagok nagy koncentrációja, természetes, intenzív ízűek, mint például a málna. Harmadrészt, mert kifogastalanok a nem gyümölcsös kreációk is, például a karakteres ízű kakaó, ami a kellemesnél nem édesebb, de nem is túl keserű; vagy a már említett tonca-ricotta, amit a dél-amerikai toncabab különleges, kissé vaníliás íze dominál és nem a cukor, ahogy a tejes krémek esetében a legtöbb fagyizóban. Harmadrészt, gyakran van gesztenye. Németh Ágitól megtudtam, hogy a gesztenyét lisztessége és nem elég karakteres az íze miatt nagy kihívás olyanná tenni, mint a szeretett gesztenyepürénket, ezért ritkaság fagyiban.
A Minus 11-ben mindig barátságos kiszolgálásban lehet részünk, a pult mögött álló lányok akkor is türelmesen kóstoltatnak és magyaráznak, ha nagy a hajtás. Az ár ugyan az átlag felett van, de tekintettel a minőségre és a viszonylag nagy adagra, arányos.
Bírom a kritikát, várom az ajánlásokat
Biztos vannak olvasók, akiknek hiányérzetük van, mert sokat dicsért helyek hiányoznak a szubjektív toplistámról. Így az Andrész, az Artigiana Gelati, az Erdős és Fiai, a Kell fagyi?, a Pomo d’oro vagy a Mamo. A Könyvtacskó korábbi fagyizó tesztjeiből kiderül, miért… Könnyen lehet, hogy olyan helyek is kimaradtak, ahol magam is nagyon jót fagyiznék, de nem ismerem őket. Nem tagadom, nem jártam végig a város összes fagyizóját. Budai vagyok, ez magyarázza, hogy a külső pesti kerületek hiányoznak. Kíváncsian várom az olvasóim ajánlásait!
Petrus Szabolcs
P.s.
A kritikus kommentekre előre reagálva: Nem a nárcizmus okán bukkanok fel ilyen sok képen, hanem bizonyítandó, hogy valóban, többször is kipróbáltam a fagyizókat. Vajon a tucatnyi, több tucatnyi legismertebb fagyizót felsoroló cikkek írói is megteszik ugyanezt?
