Az elmúlt időszakban világviszonylatban Timothy Snyder „Fekete föld“ című szakkönyve, blogunkon pedig a kötetről szóló bejegyzés kavart meglehetősen nagy vihart az antiszemitizmus témakörében. Mivel régóta foglalkoztat a kérdés, ezért elolvastam a téma hazai klasszikusát, Bibó István (1911-1979) 1948-ban megjelent esszéjét a magyarországi zsidókérdésről. Aki azt hiszi, hogy egy avíttas szakkönyvről van szó, téved. Már az első, a háború utáni helyzetet leíró bekezdést olvasva napjaink Magyarországán érezzük magunkat: a politikai elit az antiszemitizmust egyértelműen elítéli, fellépést ígér ellene, de egyidejűleg hangsúlyozza, hogy a múlt bűneiért (ti. Holokauszt) a magyarságot nem terheli felelősség; az értelmi szerző és a végrehajtó is a hitleri Németország volt. Hazug a felelősség németekre hárítása, ami arra engedne következtetni, hogy az antiszemitizmus miatti aggodalom álságos – summázza véleményét Bibó, ami ugyanúgy igaz volt 1948-ban, mint 2016-ban.
Bibó 1948-ban megjelent esszéje a magyarországi antiszemitizmus történetének máig aktuális alapműve.
Bibó István (1911-1979)
Nem csak írónk állítása, de történelmileg is igazolható tény, hogy intenzív magyar közreműködés nélkül, 400.000 zsidó honfitársunk kiirtása nem lett volna lehetséges, különösen nem olyan sebességgel, ahogy ez 1944 tavaszán végbement. A kollaboráció és a zsidóellenesség a túlélők háború utáni tudatát meghatározó alapélmény is, hisz jóval a német megszállás előtt, már a harmincas évek második felétől lépten-nyomon vad antiszemitizmussal és a zsidóellenes hatósági intézkedéseket támogató, végrehajtásukban segédkező magyar honfitársaikkal szembesültek.
Kakastollas magyar csendőr vezeti zsidó honfitársait az Auschwitzba induló marhavagonokba valahol a vidéki Magyarországon 1944-ban.
Német katona és magyar zsidók 1944 tavaszán Budapesten.
Az antiszemitizmus történelmileg a keresztény és az iszlám kultúrkörben játszott nagy szerepet. Ez első pillantásra pozitív bizonyítványt állít ki a világ más kulturális közösségeiről. A kép azonban árnyalja, hogy a zsidóság története során utóbbiakkal nem, csak a keresztény és az iszlám világgal került szorosabb kapcsolatba. Ergo, a kapcsolat rögtön gyűlöletet szült. Írónk azt állítja, hogy az évszázados együttélés, kulturális összefonódás okán az iszlám és a zsidóság kapcsolata harmonikusabb volt; az arab világban Izrael Állam alapítása korbácsolta fel az antiszemitizmust. Itt eltér a véleményünk: szerintem az iszlám népek többségét magába olvasztó Oszmán Birodalom csak addig viseltetett nagyobb empátiával a területén élő több százezres zsidóság iránt, ameddig elnyomhatta őket. Tény azonban, hogy nagyobb lét és vagyonbiztonságban élhettek, mint a keresztény Európában. Amint a zsidók önálló hatalmi tényezővé váltak, jogokat, államiságot követeltek és harcoltak ki maguknak, gyorsan véget ért az elmúlt évszázadok kétes toleranciája az arab világban. A kereszténység antiszemitizmusa egyidős a vallással – jelenti ki találóan Bibó. A zsidók megölték Jézust! – hangzik a soha jóvá nem tehető ősbűn. A keresztény egyház hatalmának megszilárdulásával az antiszemitizmus is gyökeret vert a kontinensünkön. Az egyház által tűrt, vagy egyenesen támogatott verbális és fizikai erőszak, a pogromok a mindennapok részévé váltak. A XIX. században, a szekularizációval és a nemzetállamok létrejöttével egyidejűleg megjelent a zsidóellenesség modern, ma is létező formája. Ez abból a tényekkel soha nem igazolt félelemből táplálkozik, hogy a zsidóság idegen elem a nemzet testében, amely az állam integritását, hovatovább létét fenyegeti. Ez a félelem elválaszthatatlan a zsidóság túlzott gazdasági befolyásának felemlegetésétől, ami viszont, ha nem is abban a mértékben, ahogy ezt sokan állítják, de létező jelenség. Ennek hátterében azonban nem ármánykodás és világraszóló összeesküvés, hanem logikus folyamatok állnak – de erről később még részletesebben.
Pogrom 1614-ben Frankfurtban.
"A zsidó" kedvelt ellenségkép és gonosz, megalázandó figira volt a középkori német irodalomban is. A képen egy korabeli illusztáció a Grimm fivérek német mondagyűjteményéből, amely többek között a "Tüske fogta zsidó" című történetet is tartalmazza.
Bibó nem tagadja, hogy a sztereotípiákat nem csak a rosszindulat szüli, a zsidósággal kapcsolatos negatív tapasztalatok részben valósak. De két okból rögtön árnyalja is a képet: (1) Közösségek együttélése mindig negatív tapasztalatokkal, előítéletek kialakulásával jár, legyen szó bármilyen nemzeti, vallási, társadalmi csoportról. (2) Az együttélésből fakadó súrlódások csak a zsidóság esetében jártak szinte mindig durva jogfosztással, üldözéssel, fizikai megsemmisítéssel. Ezért az igazi kérdés abban áll, miként válnak a negatív tapasztalatok, országoktól, történelmi koroktól függetlenül gyilkos antiszemitizmussá?
Bibó három körülmény összejátszásáról ír igen meggyőzően:
- Bár a keresztény egyház ősi antiszemitizmusa, a klérus hatalmának zsugorodásával sokat vesztett a jelenőségéből, de továbbra is keretként szolgál a zsidógyűlölet számára. Ha jobb nem jut az antiszemita eszébe, még mindig felhánytorgathatja az ősbűnt: A zsidók keresztre feszítették Isten fiát! Egyúttal látnunk kell, hogy azok a társadalmi csoportok, akik a középkorban az egyház gyűlöletének, megbélyegzésének céltáblái voltak, a mai napig nehéz helyzetben vannak: nők, prostituáltak, kisebb vallások követői, melegek.
- A XX. századi és mai közvélemény jó része két, egymásnak homlokegyenest ellentmondó sztereotípiát kapcsol a zsidósághoz. Egyrészt a zsidó kapzsi, élelmes kapitalista, másrészt internacionalista kommunista. Ne tagadjuk - szólít fel minket Bibó -, mindkét tapasztalatnak van valóságalapja! És itt térjünk vissza a modern, XIX. században született antiszemitizmus alapjához: a zsidóság kezében túlzott gazdasági hatalom összpontosul. Az új kor hajnaláig urak, nemesek, különösen a mi régiónkban, nem mocskolták be pénzzel a kezüket. A kufárkodás a zsidók reszortja – hirdették, és jellemzően földjeik jövedelméből éltek. Az 1800-as években azonban nagyot változott a világ; a gazdaság középpontja áttevődött az iparra, a kereskedelemre, a pénzügyi ügyletekre. A zsidók, akik ezeréves üldöztetésük alatt megtanulták, hogy a túlélés záloga a kínálkozó lehetőségek kihasználása, nem restelltek a pénzzel dolgozni, és így sokan közülük az új, kapitalista világrend nyertesei lettek. De nem mindenki. Főképp a kelet-európai, többségében a cári Oroszország területén kvázi és valóságos gettókban elő zsidók vagyoni helyzetét nem is lehet összehasonlítani a Nyugat-Európában kereskedelem és bankügyletek révén gazdaggá lett társaikéval. A XIX. század gazdasági átalakulásait szükségképpen követték a társadalmi, szellemi mozgások; új ideológiák születtek. Ezek közül az egyik legradikálisabb a kommunizmus volt, amelynek élharcosai között kétségtelenül sok zsidót találunk. De miért vagyunk meglepődve azon, hogy éppen ők, akik a középkor keresztény, feudális rendjének legnagyobb kárvallottjai voltak, egy olyan szellemi irányzathoz csatlakoztak nagy számban, amely a legradikálisabban utasítja el ezt a régi világot? – teszi fel a költői kérdést Bibó.
"Egy zsidó házának kifosztása I Richárd uralkodása idején" Charles Landseer (1799-1879) festményén. A kép jól mutatja, hogy a zsidóellenesség mögött már a középkorban is gyakran anyagi megfontolások húzódtak.
- Mert létezik egy évezredes zsidókkal szembeni vád, és mert a legújabb időkben ehhez negatív tapasztalatok is társultak, nem lehetünk meglepődve azon, hogy gazdasági, politikai, társadalmi válságok idején a zsidók ideális bűnbakká lesznek.
Így vált, válik egy népcsoport évezredes gyilkos üldözés áldozatává – zárja le Bibó az antiszemitizmus történetének és okainak érdekfeszítő bemutatását. Akit érdekel a téma, és nem restell féligazságok vehemens hangoztatása helyett elmélkedni a történelmi folyamatokon, porolja le Bibó Istvánnak, a magyar politikatudomány kiemelkedő alakjának ezt a máig aktuális értekezését!
Legutóbb kiadta: Múlt és Jövő, 2001, 256 oldal
Emlékbélyeg a legismertebb Bibó idézettel. Forrása az 1946-ban megjelent "A kelet-európai kisállamok nyomorúsága" című esszé.
A fájóan kevés Bibó szobor egyike a Paralament mellett.
Petrus Szabolcs
