Az 1956-os forradalom nehéz téma. A Kádár-korszakban, mint miden kényes kérdés, agyon lett hallgatva, a rendszerváltás idején a csapból is folyt, mára leginkább közönnyel tekintünk rá. Egy közvéleménykutatás szerint a lakosság mindössze tíz százaléka tartja október huszonharmadikát a legfontosabb nemzeti ünnepnek, és csak négy százalék gondolja úgy, hogy Nagy Imre megtestesíti a nemzeti egységet (Ugyanennyien gondolják ezt Horthyról, viszont közel tizenöt százaléknyian Kádárról.)
Csak találgatni tudok, miért. Még sokan vannak közöttünk, akiken negatív emlékeik, vélt, vagy valós sérelmeik vannak a forradalommal kapcsolatban. De talán még nagyobb azoknak a tábora, akik úgy érzik, nem úgy cselekedtek az októberi napok alatt, ahogy az a mából nézve elvárás lenne. Ahelyett, hogy szóval, vagy tettel küzdöttek volna, inkább azon aggódtak, hogy lesz-e holnap kenyér, hogy alig tíz évvel a világháború vége után nem válik-e a főváros, az ország ismét romhalmazzá?
De ki is az a Halda Aliz (1928-2008)? – merülhet fel a kérdés a fiatalabb olvasókban. Gimes Miklós, a forradalom utáni megtorlás vértanújának menyasszonya, a nyolcvanas évek demokratikus ellenzékének meghatározó figurája, az SZDSZ országgyűlési képviselője. Élete szerelmére visszaemlékező kötete egyszerre érdekfeszítő és megrendítő.
Érdekfeszítő az ’53 utáni erjedés, majd Nagy Imre leváltása után a visszarendeződéstől való félelem, és a forradalom előtti hónapok leírása. Donáth, Gimes, Losonczi, Szilágyi, Vásárhelyi, tehát a forradalmat előkészítő értelmiségiek, és maga Nagy Imre is kevésbé része ’56 újraíródó kánonjának. Az ok nagyon egyszerű: Mindannyian kommunisták voltak, sőt a Rákosi-korszak aktív résztvevői. Ez még akkor is igaz, ha a kommunista terror tombolása idején, amikor az elvtársak már egymást vágták a sittre, maguk is megjárták a börtönt. Érdekfeszítő, hogyan lettek belőlük akarva (Gimes), vagy csak az eseményekkel sodródva forradalmárok (Nagy), hogyan képzelték el az ország jövőjét. Többpárti demokráciaként (Gimes), vagy emberarcú szocializmusként (Nagy).
Figyelemre méltó Gimes életútja: ’45 után újságíróként, és Révai bizalmasaként ortodox kommunista volt, a Szabad Nép egyik legvéresebb tollú, ideológiai útmutatást nyújtani hivatott szerzője. Hogy aztán a koncepciós perek hatására meginogjon a hite a sztálinizmusban, majd párizsi tudósítóként eszméljen, hogy nyugaton anyagilag és politikailag sokkal jobban, illetve szabadabban élnek az emberek. A forradalom előtti hónapokban már ő ösztönzi cselekvésre az ingadozó, a pártfegyelmet megsérteni nem akaró Nagyot. Teszi ezt annak ellenére, hogy ő a forradalom későbbi miniszterelnökével ellentétben már nyugati típusú demokráciában, többpártrendszerben gondolkozik. Gimes nem megy Naggyal a jugoszláv követségre, decemberi letartóztatásáig aktív, a Kádár-kormány elleni fellépésre buzdít. Ekkor vált a politikai életút leírása párkapcsolati drámává.
Gimes Miklós (1917-1958)
A "Szabad nép" kiégett székháza a Blaha Lujza téren.
Az ötvenes években szintén újságírói területen tevékenykedő Halda Aliz 1955-ben ismerkedik meg a házas Gimessel. Kapcsolatukat, szerelmüket csak ’56 nyarán vállalják fel, néhány kora őszi hét jut nekik a boldogságból, aztán előbb a forradalom eseményei, majd a börtön választja el őket egymástól. Megrendítőek Halda visszaemlékezései, naplóbejegyzései, a bebörtönzött szerelmével váltott levei. Ahogy a legkisebb szalmaszálba is belekapaszkodnak (Haldának bearanyozza a napját, ha tiszta fehérneműt vihet a Gyorskocsi utcába Gimesnek, hisz ez azt jelenti, hogy él!), ahogy tervezgetik közös életüket, ahogy minden börtönben töltött nappal, minden levélváltás nélkül eltelt hónappal egyre mélyebb lesz a szerelmük. Ez alatt Gimest vagy sok órán keresztül vallatják, vagy a zárka magányára kárhoztatják, Halda pedig a betevő falatért küzd, egyetemre jár, holott elhelyezkedésre reménye sincs, próbálja a sajnálkozó, vagy az utcán őt már meg sem ismerő „barátokat” elviselni.
A hírhedt BV-intézet a Gyorskocsi utcában. Gimes is itt raboskodott.
Aztán jön a snitt: Nagy Imrét és társait, köztük Gimes Miklóst a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa a magyar népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettében bűnösnek találta, a halásos ítéleteket végrehajtották – adja hírül egy rövid cikk Népszabadság harmadik oldalán 1958. július 17-én. A hozzátartozók se előtte, se utána nem kapnak hivatalos értesítést. Azt a pillanatot, amikor Halda kezében tartja az újságot nem lehet átérezni, a kötetnek mégis sikerül közelebb hoznia, ahogy először nem érez semmit, talán fel se fogja, aztán elválik a test a lélektől, és átszakad az önfegyelem másfél évig tartó gátja.
A Nagy Imre-per vádlottjai.
Megrendítő olvasmány egy ember politikai fejlődéstörténetéről, egy pár szerelméről, egy diktatúra kegyetlen megtorló gépezetéről, és érzelmekről, amelyeket se a Gyorskocsi utca vörös téglafala, se a bitófa, se a halál nem tudott megtörni. Egy kötet amely, talán közelebb hozza az ’56-os forradalmat.
Noran, 2002
426 oldal, 1900 Ft.
Petrus Szabolcs
