A fahéjas csiga hosszú ideje a skandináv gasztronómia és mindennapok fontos része. Újabban pedig a legtrendibb péksütemény. Egymás után nyílnak a ’csigázók’ a nyugati nagyvárosok hipster negyedeiben.
Kanelbullar és fika
A kanelbullar, legyen tökéletes vagy kevésbé jó, boldogsághormont szabadít fel – tartják a svédek a fahéjas csigáról. Kávé + kanelbullar = fika (kávészünet). Utóbbi a bárhol, bármikor megteremthető oázis a mindennapi stresszben. A kanelbullar a svédeket mindig kísérő kiegészítő. A keep calm életérzésre sokat adó svédek a csigával mindig ki tudnak kapcsolni és fel tudnak töltődni. Nincs ez másképp Dániában és Finnországban se, ahol kanelsnegl, illetve pulla a péksütemény neve.
Az ősz kezdetén, október 4-én, amikor teret nyer a sötétség és a hideg, a svédek meg is ünneplik a melegséget adó kanelbullart (Kanelbullens dag). Svéd otthonok sokaságát lengi be a frissen készült csiga fahéjas illata.
A kanelbullar puritán, mint a skandinávok: tenyérnyi kelt tészta, kevés fahéj, csipetnyi kardamon. A nyugati nagyvárosok gomba módra szaporodó csigázóinak ezerféleképp újraértelmezett csigái távolabb vannak az eredetitől, mint Stockholm Münchentől. Az amerikai cukorszirupos malomkőről nem is beszélve.
Ahány ország, annyi csiga
A csiga formájú kelt tészta régóta ismert a nyugati világban. A német kultúrkörben a XIX. században terjedt el fahéjjal vagy dióval ízesített Zimtschnecke, illetve Nussschnecke.
Szintén XIX. századi a Svájc olasz részén született girella alla cannella-val, ami a múlt század ’20-as éveiben lett népszerű Itáliában, hogy aztán feledésbe merüljön.
Az Észak-Amerikában szintén nagymúltú cinnamon roll-t az európaitól eltérően négyszögletesre formázzák és közel teszik őket egymáshoz a tepsiben, majd a sülés közben duzzadó és összeérő csigákat a kihülés után vágják szét. Így nem szárad ki minden csiga széle a sütéstől és egyforma méretűek is lesznek. Ideálisak a két csigára szakosodott fast-food láncnak (Kanada: Cinnzeo, USA: Cinnabon).
Amerikai, tehát a cukorsokk garantált...
A dánok 2014-ben a nemzeti örökség részévé nyilvánították csigájukat, a kanelsnegl-et, hogy megkerüljék a fahéj kumarin tartalmát egészségkárosító hatása miatt korlátozó új EU előírást.
A magyar kakaós csiga szokatlan, de nem egyedülálló, a német nyelvű országokban is ismerik (Schockschnecke). Ötletadója a vajas, cukros, diós krémmel töltött erdélyi darázsfészek lehet. A ma ismert változat 1908-ban sült ki először Pösch Mór gödi cukrászmester kemencéjében. 33. születésnapjára vendégségbe érkező barátait sütötte, majd a megmaradt csokoládés tekerge a pultba került. Innentől a magyarok egyetlen generációja sem tudott meglenni nélküle.
Be cool! Egyél csigát!
A csiga finom, de ez nem magyarázza meg, miért lett egyszerre a legtrendibb péksütemény. Dzsentrifikálódó városrészekben a szombati utcakép részei a hipszterek, akik lazának látszó, de márkás és indulás előtt nagy gonddal összeállított szerelésben, a pénteki görbe estétől még meggyötörve, vagy legalábbis ennek látszatát keltve a csiga-pékség előtt sorban állnak.
A müncheni BOULANGERIE DOMPIERRE újraértelmezett csigája.
Az egyik magyarázat, hogy gyakran válnak globálissá a skandináv divat és életviteli trendek. Érdekes összefüggés, hogy a feltörekvő svéd divatmárka, a jövő H&M-je, az Arket üzleteiben kanelbullar-kávézó is van.
Egy további magyarázat, hogy a svéd csiga jól illik napjaink gasztro trendjébe: nem túl édes, rafinált a fűszerezése, nem telít el, és ami a legfontosabb, ideális to go-ra. Passzol a termosz vagy papír kávéspohár mellé, amivel sikk az utcán loholni, mutatva fontosságunk és elfoglaltságunk, hogy még egy kortyra se érünk rá megállni.
A külcsín és a belbecs
A gasztro-, és lifestyle bloggerek nem győznek listákat összeállítani a to be városrészek pékségeiből, ahol időt és pénztárcát nem kímélve csigázni kell. Így a berlini tracksandthecity.de – nomen est omen… Egy másik példa a legdrágább német város, München, ahol a nép imád mindent, ami menő és drága, nem csoda, hogy csak idén fél tucat csigázó nyílt.
Egy kölni start-up pedig egy év alatt egész csigázó láncot épített ki. A ’Cinnamood’ ötletgazdái jól tudják, hogy a közösségi média a siker alfája és ómegája. A csigázókban insta-sarok van, ahol jópofa háttér előtt lehet fényképezkedni és posztolni a hosszú sorban állás után vásárolt csigával. Az íz mellékes, fontos viszont, hogy a csiga trendin nézzen ki és a lazaság, egyediség érzését sugározza. De hiába a sok ingyen reklám az Instán, a google vélemények lesújtóak: sokkoló árak (4-5€/csiga), csalódást okozó íz és állag.
Sorban állás a müncheni csigázó előtt.
Az eredetihez nem sok köze van...
A lényeg elveszett
Mindez jogosan szálka sokak szemében. A trendi csigázókban már alig lehet ráismerni az eredetire. A legtöbb helyen különleges formákkal és meglepő ízesítésekkel, nem pedig a kelttészta minőségével akarnak kitűnni. Hisz utóbbi kevésbé adják vissza az insta-posztok. Így van pisztáciával megszórt és természetesen sós feltéttel készülő is, a Cinnamood-nál pedig tiramisu roll-t is kínálnak…
Ha a csiga akkora és olyan sok mindennel van megpakolva, hogy csak késsel-villával lehet enni és kis túlzással egy ebéd árába kerül, semmi köze a kanelbullar skandináv egyszerűségéhez és a fika spontaneitásához, amit trendi helyek sugározni akarnak. A néhány falatos éhségűzőből és kedélyjavítóból sok helyen a hasat megtöltő, rossz lelkiismeretet okozó kalóriabomba lett, lásd a berlini ’Zeit für Brot’ pékség diós csigáját vastag cukormázzal.
A trendivé válása tehát éppen azt veszi el a csigától, ami trendivé tette.
Petrus Szabolcs
Én is sütöttem már, persze kakóst.
