A nyolcvanas, kilencvenes években, amikor Magyarországon is megjelentek Mario Puzo kötetei és azok filmfeldolgozásai, amikor az ország izgatottan várta a „Polip” következő epizódját, és amikor a magyar híradásokba is rendszeresen bekerültek a véres utcai leszámolások Palermoból, amelyek politikusokat és az igazságszolgáltatás prominenseit sem kímélték, nos ekkor az olasz maffia sokkal inkább a figyelem középpontjában állt, mint manapság. Pedig a szervezett bűnözés él és virul Itáliában ma is. Erről tanúskodnak a maffiáról megjelent friss regények és szakkönyvek.
Maffia, Cosa Nostra, ’Ndrangheta… - ki kicsoda, mi micsoda?
Mielőtt rátérnék a könyvek bemutatására, elengedhetetlen egy kis fogalommagyarázat. Ígérem, nem lesz száraz! Kezdjük ott, hogy az imént magam is „az olasz maffiáról” beszéltem, holott a kifejezés pongyola, hisz legalább három, egymástól független szervezett bűnözői csoportról van szó.
A maffia létezik!
A legismertebb közülük, a szicíliai maffia, a Cosa Nostra (Mi Ügyünk) aminek nevét sokszor a teljes olasz szervezett bűnözéssel azonosítják. Ez nem meglepő, hiszen a világ legismertebb ilyen csoportjáról van szó, amelynek létezése évtizedek óta ismert; számos filmet, regényt megihletett. Nemzetközi hírét a XX. század elejei nagy kivándorlási hullámnak köszönheti, amikor számos olasz maffiózónak sikerült megtelepednie Amerikában, ahol szicíliai mintára szervezett bűnözői csoportokat hoztak létre. Ezek a húszas évek szesztilalma következtében úgy megerősödtek, hogy évtizedeken keresztül meghatározták az amerikai alvilágot (Lucky Luciano, Al Capone, hogy csak két közismert nevet említsek.) A szicíliai kapcsolat később az amerikai politika egyik legsötétebb és legkontraproduktívabb húzásában is visszaköszönt: amikor a Szövetségesek 1943-ban Szicíliában partra szálltak, a szigeten gyakorlatilag nem volt államhatalom. A káoszt megelőzendő, az USA vezetése a szicíliai hátterű amerikai maffiát hívta segítségül. Polgármesteri székeket és más fontos tisztségeket juttattak közismert, Amerikában élő, szicíliai származású maffiózóknak, akik valóban segítettek a Szövetségeseknek a közhatalom megszervezésében, de egyúttal megalapozták az akkorra Olaszországban meggyengült maffia hatalmának újjáépítését.
A Cosa Nostra hierarchizált szervezet: Szicília területét egymás között felosztó maffiacsaládok vezetőiből (capo) testület áll össze, amelynek vezetője a Cosa Nostra feje (capo dei capi). Őt Mario Puzo után szabadon kersztapának is nevezhetjük.
Az amerikai olasz maffia arcképcsarnoka.
Hihetetlen, de az olasz állam hivatalosan a nyolcvanas évek végéig tagadta a maffia létezését, legendának tartotta. Az Egyesült Államokban ez csak a hatvanas évekig volt így. De ne feledjük, a leghíresebb maffiózók, mint például Al Capone a harmincas években ténykedtek! Ezen a meghökkentő állapoton minden idők legvéresebb maffiaháborúja változtatott. Történt ugyanis, hogy a palermói és a corleonei (A Mario Puzo regényeiből híressé vált közép-szicíliai kisváros valóban a Cosa Nostra egyik központja.) családok között permanens harc alakult ki a szervezet vezetésért. Ez a nyolcvanas évek második felére odáig fajult, hogy a Palermo utcáin naponta repültek levegőbe autók, és lőttek le embereket. Az áldozatok eleinte a rivalizáló maffiacsaládok tagjai voltak, később azonban az ő szolgálatukban álló politikusok, bírók, ügyészek, rendőrük közül kerültek ki. Az államnak lépnie kellett. A Giovanni Falcone és Paolo Borsellino nevével fémjelzett, rendőrökből, ügyészekből és nyomozási bírókból álló csoport megkezdte az úgynevezett Maxiprocesso (legnagyobb eljárás) előkészítését, amelynek vádirata a triviális, de mérföldkőnek számító mondattal kezdődött: „Ez az eljárás a Cosa Nostrának nevezett maffiaszervezet ellen folyik.” A bírósági eljárás végén 344 embert ítéltek összesen 2665 év szabadságvesztésre, és ami még fontosabb, a legfelsőbb olasz bírói szervek kimondták: A maffia létezik. Sok évtizedes közöny után a szicíliaiak is felocsúdtak, egyre többen mertek szembeszállni a maffiával. Sokan merték megtagadni a pizzo (védelmi pénz) fizetését. A növekvő civil kurázsi, az állami fellépés, a Cosa Nostra belső viszályai és merev, nehezen alkalmazkodó szervezte együtt vezettek a legismertebb olasz szervezett bűnözői csoport relatív meggyengüléséhez.
Falcon (1939-1992) és Borsellino (1940-1992). A maffia elleni harc mártírjai.
A palermói igazságügyi palota. Föld alatti részén található egy hermetikusan elzárt óriási tárgyalóterem, ahol a nyolcvanas évek maffia ellenes mamut eljárására sor került. Itt mondták ki először hivatalosan: A maffia létezik!
A tárgyalóterem.
Az A29-es autópálya Palermo és a város repülőtere között. Itt robbantották fel az akkor már Rómában dolgozó Falconét feleségével és sofőrjével együtt. A maffia nem akart kockáztatni: 500 kiló TNT gondoskodott Falconéékat haláláról.
Emléktábla a robbantás pontos helyén.
Corleone. Puzo regényei által összeforrt a közép-szicíliai település neve a maffiával. Nem fikcióról van szó, a kisváros valóban az egyik legfontosabb maffia klán központja. Corleone egyébként meglehetősen lepusztul, szemetes.
A turisták számára táblák jelölik, merre találhatók a legfontosabb „nevezetességek”: maffiózók házai, sírjai, rejtekhelyei stb.
Antimaffia dokumentációs központ Corleonéban.
Corleonei utcakép. Nem tartozik Szicília legszebb városai közé.
Egy tömegmészárlás helyszíne. 1947-ben maffiózók rárontottak a baloldali pártok május elsejei piknikjén résztvevőkre. Az akkorra túlságosan megerősödött kommunisták hatalmát akarták megtörni, potenciális szavazóikat pedig megfélemlíteni. A 11 halálos áldozat és 27 súlyos sérült meg is hozta a hatását: Az elmúlt évekig Szicíliában minden választáson a jobboldali pártok diadalmaskodtak.
Igen, néha Szicíliában is esik a hó. Igaz nem gyakran. 2015 szilveszterét megelőzően, amikor mi jártunk ott, utoljára a nyolcvanas évek derekán volt olyan hideg, hogy néhány napra meg is maradt egy kis hó. Gondolom nem kell ecsetelnem, micsoda közlekedési káosz volt Palermoba. A téli gumi a szigeten ismeretlen tárgy…
Portella della Ginestra Palermotól 35 kilométerre.
Camorra
Nápoly a Vezúv tetejéről.
A campaniai (Dél-olasz tartomány, fővárosa Nápoly.) maffia, amely a Cosa Nostrahoz hasonlóan szintén évszázados múltra tekint vissza a nápolyi szemét-botrány és Roberto Saviano könyveinek köszönhetően vált nemzetközileg is ismertté. A Camorra a Cosa Nostraval ellentétben nem vertikálisan, hanem horizontálisan szerveződik. Tehát nincs vezetője; az egymás mellett működő klánok viszonylag laza szövetséget alkotnak. Egy vezető halála vagy letartóztatása nem rengeti meg a szervezetet, a változásokhoz gyorsabban tud alkalmazkodik. Így sikerült tevékenységének hangsúlyát mára - a szigorúbb hatósági fellépés és az erősebb társadalmi ellenállás miatt - a kockázatosabbá vált klasszikus maffiaüzletekből (drog, prostitúció, védelmi pénz) viszonylag hamar olyan új üzletágába áthelyezni, mint az építőipar, a szemétfeldolgozás, az idegenforgalom, vagy az élelmiszeripar. Ezzel vált a Camorra a kilencvenes évek elejétől közel két évtizedre a legsikeresebb olasz szervezett bűnözői csoporttá, amely jövedelme java részét nem a nápolyi sikátorokban szerzi drog eladásával vagy a pizzo beszedésével, hanem Észak-Olaszország és Nyugat-Európa nagyvárosaiban, mint gazdasági szereplő.
’Ndrangheta
A calabriai (Tartomány Délnyugat-Olaszországban, a csizma orra. Fővárosa Reggio di Calabria.) maffia egy vérségi alapon szerveződő szervezett bűnözői csoport. E miatt az antimaffia hatóságok számára szinte lehetetlen a szervezetbe beépülni, illetve annak tagjait az igazságszolgáltatással való együttműködésre bírni. Ez a körülmény, valamint az, hogy a ’Ndrangheta a hatóságok szemében sok évtizeden keresztül a Cosa Nostraval és a Camorraval összehasonlítva relatív veszélytelennek tűnt, ezért leküzdésére kevesebb energiát fordítottak, oda vezetett, hogy a calabriai maffia mára a leggazdagabb és a világgazdaságba leginkább beágyazott olasz szervezett bűnözői csoporttá lett. Éves árbevételét 55 milliárd euróra becsülik. (16.500 milliárd forint. A magyar GDP 45 százalékának felelne meg!) Tevékenységi köre – a Camorrához hasonlóan – a klasszikus terepek mellett az építőiparra, a szemétfeldolgozásra, az idegenforgalomra és az élelmiszeriparra terjed ki. A pénzmosás révén azonban számos más jövedelmező gazdasági tevékenységet is folytat világszerte, mint kvázi legális gazdasági szereplő.
Calabria fekvése csodálatos, de a maffia kialakulását és megerősödését is nagyban segítette.
A ’Ndrangheta XIX. századi kialakulásában nagy szerepe volt a hegyes domborzatú Calabria elzártságának. A másik három maffia létrejöttében és megerősödésben is döntő tényező volt a rossz infrastruktúra, ami a római kormányzat számára megnehezítette a távol eső területek ellenőrzését. Ez Calabria esetében fokozottan igaz. A tartománynak számos hegyek között fekvő településén a központi olasz államhatalom a XX. század második feléig egyáltalán nem képviseltette magát. Nem csoda, hogy bűnözői klánok vállalták magukra az állam szerepét. Beszédes, az olasz csizmán végighaladó Torino-Milánó-Róma-Nápoly-Reggio di Calabria-Messina autópálya története, amely Nápolyig már a hatvanas évek elejére megépült, onnan Reggio di Calabriáig a sokmilliárdos római kifizetések ellenére a mai napig nem készült el. Calabriában egyszerűen ellopták a pénzt.
Sacra Corona Unitá
Puglia jobbára sík vidék. Itt Albánia közelségéből profitálnak a maffiózók.
A pugliai (Tartomány Délkelet-Olaszországban, a csizma sarka. Fővárosa Bari.) a legkisebb és a legkevésbé ismert maffia. Felépítése a Camorraéhoz hasonló, tevékenysége központjában azonban még a "klasszikus" ügyletek, az embercsempészet, prostitúció és a drog állnak. Mindhárom esetben a Puglia és Albánia közötti mindössze hetven kilométeres tengeri távolságból profitálnak.
Puglia fővárosa, Bari. Évek óta nagyon olcsón repül ide a Wizz Air. Érdemes megnézni: Itália egyik legszebb, legérintetlenebb vidéke!
Minden szál a maffiához vezet
Üzlet a szeméttel
A szemétbiznisz az idők szelét megérző két maffia, a Camorra és a ’Ndrangheta legsikeresebb üzletágává vált. A koncepció egyszerű: Az egyre szigorodó előírások miatt az ipar számára komolyabb költséget jelent a (veszélyes) hulladékok ártalmatlanítása. A Camorra és a ’Ndrangheta fantomcégeken keresztül előbb észak-olaszországi, majd nyugat-európai cégeknek (a németek különösen jó kuncsaftnak számítanak) ajánlotta fel, hogy a szokásos ár töredékéért vállalja a szemét elszállítását, és bizonyítvány kiállítását a hulladék ártalmatlanításáról. A valóságban törzsterületükre, Campaniába illetve Calabriába szállítják a szemetet. Ez vezettet a Nápolyi szemétbotrányhoz. A Camorra és a korrupt helyi politikusok még arra se vették a fáradságot, hogy az illegális szeméttel teletömött hulladéktelepek helyett újakat építsenek a nápolyiak kommunális hulladékának. Klasszikus win-win szituáció: a gyárak olcsón megszabadulnak a hulladéktól, így kedvezőbb áron kínálhatják termékeiket a fogyasztóknak, a maffia eltünteti a szemetet és csak a szállítási költséggel kell számolnia. Hogy Dél-Olaszország kiváló minőségű termőföldjeit használhatatlanná teszik, hogy a rákos megbetegedések száma az országos átlag sokszorosára ugrik? – legyen a helyiek baja. Mondhatnánk persze, hogy megérdemlik, hisz cinkos hallgatásukkal maguk is hozzájárultak az üzlet működéséhez.
Cosa Nostra és a kerszténydemokraták
A Democratia Cristiana (DC), Olaszországot a II. világháború után évtizedekig kormányzó Kereszténydemokrata Párt és a maffia kapcsolata a Cosa Nostra eredetében gyökeredzik. A XIX század derekán kisebb, felfegyverkezett csoportok ajánlották fel szolgálataikat a szicíliai földbirtokosoknak. Védelmet ígértek a lázadozó parasztokkal, tolvajokkal, banditákkal szemben. Ezekből a csoportokból alakult ki a maffia. 1945 után Itáliában megerősödött a Kommunista Párt, melynek politikusai földreformot ígértek a még mindig feudális viszonyok között élő, néhány tucat latifundium-tulajdonos által birtokolt földeken napszámosként tengődő szicíliai parasztságnak. A nagybirtokosokat fizikailag védő maffia és az őket politikailag képviselő DC közös ellenségre talált: a kommunistákra. A radikális baloldal elleni fellépés a háború utáni időszakban nem egyszer torkollt véres leszámolásba. A piszkos munkát persze a maffia a végezte. Ezen közben a földesuraktól anyagilag függő és a maffia által megfélemlített parasztság többségében a DC-ra szavazott. Az együttműködés évtizedekig nagyszerűen működött: A Cosa Nostra biztosította a rendet, és a szavazatokat Szicíliából, cserébe fontos politikai posztokat kapott a szigeten és kiváló kapcsolati hálót Rómában, amelyet üzletileg kamatoztatott. A dolog a hetvenes évekre odáig fajult, hogy közismert maffiózók töltöttek be Szicília-szerte polgármesteri tisztségeket és fontos közigazgatási pozíciókat. A korrupció természetesen virágzott, közbeszerzéseket kizárólag a maffiához kötődő cégek kaptak. A „szép világnak” a nyolcvanas évek már említett maffiaháborúja vetett véget. A harc vérfürdővé változtatta Palermo és a sziget más településeinek utcáit. Ezt a politika már nem nézhette tétlenül, kénytelen volt fellépni a szervezett bűnözés ellen. Ezt követte a „tangentopoli” néven elhíresült korrupciós botrány, amely az egész római politikai elitet, így a DC-t, és ezzel a maffiakapcsolatok jó részét is elsodorta. A maffiózók persze bosszút esküdtek, hadjáratuk csúcspontja a legendás maffiaellenes ügyész, illetve nyomozási bíró, Giovanni Falcone és Paolo Borsellino brutális meggyilkolása volt.
Giulio Andreotti (1919-2013). Neve összeforr a világháború utáni olasz történelemmel, valamint a maffia és a politika szoros kapcsolatával. 1945 és 1999 között 33 (!) kormánynak volt a tagja, hétnek miniszterelnökként. Mindenki tudta, hogy szoros kapcsolatokat ápol a szervezett bűnözéssel, de 2002-ig kellett várni, amíg maffiakapcsolat miatt 24 év szabadságvesztésre ítélték.
A maffia és Silvio Berlusconi
A DC bukása nem jelenti azt, hogy a szervezett bűnözés, és a politika legmagasabb körei között megszűnt volna a kapcsolat. Erre a legjobb példa Silvio Berlusconi.
Silvio Berlusconi
Mi a vád? A hetvenes évek végén a Berlusconi-médiabirodalom alapításához a Cosa Nostra szolgáltatott tőkét. Ő később jövedelmező állami üzleteket biztosított a maffiának. Amiért a maffia garantálta a szavazatok abszolút többségét Szicíliából. Kiépült a bizalom köre…
... és legfőbb bizalmasa Marcello Dell'Utri
Mi bizonyított? Marcello Dell’Utrit, Berlusconi legfőbb bizalmasát, barátját az olasz bíróság jogerősen elítélte maffiakapcsolatok és korrupció miatt; a bíróság bizonyítottnak látta, hogy Dell’Utri évtizedekig a Cosa Nostra és Berlusconi közötti összekötő volt. A volt miniszterelnök ahelyett, hogy mindezeket cáfolta volna, illetve bizalmasától elhatárolódott volna, a maffia jelentőségét bagatellizálta, és a kommunista bírók összeesküvéséről beszélt. Azt is meg kell említeni, hogy több, Berlusconit közismert maffiózók társaságában megörökítő fotó bukkant fel az utóbbi években. Az igazsághoz azonban hozzá tartozik az is, hogy ellene maffiakapcsolatok miatt soha nem emeltek vádat.
Maffia és az egyház
Kereszt a Corleone fölött magasodó hegyen. A katolikus egyház mind a mai napig nagy szerepet játszik a szicíliai mindennapokban.
A kapcsolat gyökerei újfent a szicíliai földesurak a DC és a Cosa Nostra közötti szoros kapcsolatban keresendők. A katolikus egyház mindig is jó viszonyt ápolt a Szicília szegényeit kizsákmányoló hatalmasságokkal, mert anyagi támogatásukra szorult. Így került az egyház a latifundium-birtokosok közvetítésével a maffia oldalára. A kapcsolat két szintű: (1) Mikro szinten a városi, falusi papok tűrik, hogy maffiafőnökök, és „utcai harcosok”, akik a piszkos munkát végzik, azaz nem csak megbízást adnak likvidálásokra, de maguk is gyilkolnak és kínoznak, tagjai legyenek a nyájnak. Gyóntatják, feloldozzák, esketik, temetik őket. Mindennek egy olyan, mind a mai napig vallásos közösségben, mint Szicília, alig mérhető fel a társadalmat mételyező hatása. Egészen 1993-ig kellett várni, amíg II. János Pál pápa kimondta, hogy maffiózóknak nincs helyük sem az egyházban, sem a hívek között. A kinyilatkoztatás konzekvens végrehajtása mind a mai napig várat magára. (2) Makro szinten a Vatikáni Bankról (Istituto per le Opere di Religion, IOR) kell szót ejteni. A minden jogi kontrollon kívül álló pénzügyi szervezet és a szervezett bűnözés közötti összefonódásnak hosszú irodalma van. (Például: Fidelius Schmid – Gottes schwarze Kasse / Isten fekete pénztára) Bizonyítottnak látszik, hogy a katolikus egyház pénzintézete – busás jutalék fejében – gyakran működött közre a Cosa Nostra illegális pénzügyi tranzakcióinak lebonyolításában, valamint bűncselekményekből származó jövedelmük tisztára mosásában. A tisztesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy Ferenc pápa nem csak szavakban lépett fel a kétes ügyletek ellen, de szervezeti reformba is kezdett a bank háza táján.
A maffia Németországban
’Ndrangetha elszámolás 2007.ben Duisburgban. A maffia németországi jelenlétének máig egyetlen látványos bizonyítéka. Olaszországon kívül igyekeznek diszkréten üzletelni.
A leszámolás helyszíne: egy olasz étterem. A németországi gasztronómiai vállalkozások állítólag a maffia legfontosabb pénzmosodái.
A németek szeretik magukat abba az illúzióba ringatni, hogy a maffia olasz jelenség. Ezt megkönnyíti az a tény is, hogy az itáliai szervezett bűnözői csoportok - egy 2007-es duisburgi, hét halottal járó, ’Ndrangheta klánok közötti leszámoláson kívül - soha nem hajtottak végre látványos akciókat Németországban. Ugyanakkor a maffiával foglalkozó szakemberek számára ismert, hogy az olasz bűnözői csoportok különösen szívesen mossák a pénzt németországi üzletekben. Állítólag szinte valamennyi délnémet olasz vendéglő és a kelet-német szállodák és éttermek jó része is a maffia érdekeltségéhez tartozik. Ez utóbbit azzal magyarázzák, hogy az üzleti kockázatokat szívesen vállaló klánok a fal leomlása után még a nyugat-németeknél is hamarabb mertek invesztálni. Emellett a német ipar a maffia szemétbiznisznek legjobb ügyfelei közé tartozik. Roberto Saviano, aki gyakran jár felolvasókörútra Németországba, és más a maffiával foglalkozó írók, újságírók rendszeres en megpróbálják felnyitni a német közvélemény szemét. Mindeddig kevés sikerrel.
Petrus Szabolcs
