Oroszország világszerte állandó téma a közéletben, a sajtóban és a politikai-történelmi irodalomban. Egyszerre lenyűgöző és félelmetes ország. A XIX. századi költő, Fjodor Tyutcsev szavaival élve „épp ésszel nem felfogható”.

Timothy Snyder, a kötet szerzője 

Hogy gondolkoznak, miként éreznek az oroszok? Hogy élték meg viharos közelmúltjukat? Miként viszonyulnak saját országukhoz és a külföldhöz? Timothy Snyder A szabadság felszámolása című új kötete ezekre a kérdésekre ad érdekes válaszokat.

Merész a fő tézis: Putyin a nyugati társadalmakat az oroszéra formálná, az államokat pedig az autoriter kormányzás irányába tolná. Snyder feltevése fényében mutatja be az ukrán krízist, a szíriai háborút és az európai menekültválságot. A világhírű angol történész nagyközönséghez szóló, tudományos igényességű bestsellerek szerzője. ’A Fekete föld’ a Holokausztot állította új összefüggésbe. A Könyvtacskón bemutattuk.

Putyin a nyugati demokráciát és jólétet tartja a hatalmára leselkedő legnagyobb veszélynek. Odahaza az előbbit nem akarja, utóbbit nem tudja megvalósítani. Ha máshol is rossz, az oroszoknak eszünkbe se jut, hogy lehetne jobb is – okoskodik Putyin.

„Akár egy gonosz orvos. Nem gyógyít, hanem az egészségeseket fertőzi, hogy a betegség legyen a normális állapottá”

– hangzik Snyder hasonlata. Tézisei szerint (1) Putyin azért vett részt a szíriai háborúban, hogy menekülthullámot indítson Európába, így erősítve az európai szélsőjobboldali pártokat. (2) Trumpban ideális embert lát az amerikai demokrácia gyengítésére, a társadalom szétzilálására, ezért az internet manipulálásával segítette kampányát. (3) Az ukrán válságon keresztül az európai integrációt akarja szétverni. Ezt a tézist Putyin fő ideológusa, Alekszandr Dugin szavai is igazolják:

„Ukrajnán keresztül az EU-t romboljuk le.”

Snyder bevezet két új fogalmat. Az ’alternatíva nélküli politika’ azt takarja, hogy a nyugati elit a piacgazdaságot és a demokráciát alterantíva nélkülinek tekinti. Azzal, hogy tabunak nyilvánít kérdéseket, amelyeket a társadalom már nem tekint annak (pl.: multikulturalizmus, globalizáció, halálbüntetés), maga is felelős liberális demokrácia gyengüléséért. A másik fogalom az ’örökkévalóság politikája’. Ez a múlt vélt-valós sérelmeinek mantrázását jelenti, hogy ne kelljen a jelen problémáira megoldást kínálni (pl.: a szovjet világbirodalom összeomlása, a nyugat NATO-bővítéssel kapcsolatos szószegése). A populisták tipikusa útja. Sikerükért a választók is felelősek. Nem látják be, hogy a valóság más, mint, ahogy a populisták lefestik (pl.: a demokratikus piacgazdaságokban a többség jobban él, mint az autoriter és korrupt Oroszországban). A demokrácia válságban van, mert a többség csak azt hiszi el, amit akar, ezért a tények nem fontosak, a populisták nyugodtan hazudhatnak - hangzik Snyder konklúziója. 

Snyder kötetének gyengéje, hogy nem ír arról, ami nem illik a koncepciójába. Például arról, hogy a nyugati populisták már a menekültválság előtt megerősödtek. Arról sem tesz említést, hogy a nyugatnak is szerepe volt az antidemokratikus államok destabilizálásában Szíriától kezdve Líbián át Irakig.

Snyder tézisei provokatívak, de nem csak állít, 432 oldalon bizonyítékokat szolgáltat. Többek között a tévés megmondóembert, Dimitrij Kiszeljovot és Putyin főideológustát, Alekszandr Dugint idézi.

Dimitrij Kiszeljov

Alekszandr Dugin

Írónk szerint a nyugat alábecsülte Ukrajna jelentőségét. A tüntetések a Majdanon kezdetben nem voltak oroszellenesek. A többség oroszul beszélt a téren. Demokráciát és a korrupció felszámolását követelték. Tudták, hogy ez csak az EU-val, a Kremltől és oligarcháitól eltávolodva lehetséges. Putyin úgy látta, az ukrán folyamatok veszélyeztetik az „orosz civilizációt”. Nacionalista reakciója ébresztette fel az ukrán nemzeti öntudatot. 

„Elutasítjuk a jogállamot, így nem kell tartanunk magunkat a nemzetközi normákhoz sem”

- indokolta Dugin, miért nem érdekli őket, hogy a Krím megszállása nemzetközi jogot sért. Duginék sikerrel manipulálták az ukrajnai és a nyugati közvéleményt is. Az alapvetően homofób ukránoknak azt sulykolták, hogy EU = homoszexualitás, ergo a Majdanon tüntetők buzik. A Kreml a melegkártya kijátszásával akart éket verni a homofób ukrán társadalmi többség és a demokráciáért tüntetők közé. Fotókat hamisítottak, hogy a demonstrációt támogató Klicskót melegnek állítsák be. A nyugati közvéleményt arról győzte meg a Kreml, hogy a NATO keleti bővítésével az észak-atlanti politikusok a ’89-ben az oroszoknak tett ígéretüket megszegték. Miként tehetnének ígéretet demokratikus gondolkodású politikusok szuverén államok akár évtizedekkel későbbi döntéséről? – abszurd. Amiben valóban megállapodtak, hogy Kelet-Németországban nem fognak NATO-csapatok állomásozni. Ötoldalú megegyezés volt, tehát az érintett németek is jóváhagyták és tartják is magukat hozzá – tudjuk meg Snydertől, aki a tárgyalásokon jelenlévőktől idéz.  

Snyder szerint Oroszországban mindet áthat a homofóbia. Ez napjaink kultúrharca, amelyben mindennél világosabban elválik liberális és ’illiberális’. A Putyin-i képlet:

nyugat = demokrácia = melegek

A „meleglobbi” elkorcsosítaná a társadalmat, veszélyezteti „Oroszország Anyácska” ártatlanságát – ismétli untalan a Kreml és a propagandasajtója. A macsó hős, Putyin megvédi tőlük a hazát! A Kreml nemzetközivé teszi a harcot. A gyakran Moszkvában vendégeskedő Marine Le Pen nem győzött bólogatni, amikor Dugin egy konferencián kifejttette:

„A melegek és az AIDS az Oroszország elleni hidegháború legveszélyesebb vegyi fegyverei.”

Le Pen már nem lát fantáziát a homofóbiában, új nyugati ideológiai szövetségesekben azonban nincs hiány.

Snyder szerint Putyinék manipulálják a nyugati választásokat. A kötet Trumppal összefüggésben tényeket sorol: (1) Az internet és a gazdasági válság tönkretette a többség legfontosabb korábbi hírforrását, a helyi sajtót. Az amerikaiak 44% elsősorban már a Facebookról tájékozódik! A választás előtti héten a közösségi oldalakon a politikai posztok 20%-a manipulált volt. (2) A ’swing state’-ek demokrata többségű körzeteiben hackertámadások miatt sok helyen nem lehetett szavazni. A szálak minkét esetben Moszkvába vezetnek. 

Írónk szerint Trump habitusában és ideológiájában ideális a Kremlnek. Botrányos dolgokat mond, ezért a leleplezések nem ártanak neki. Semmi sem tudja megdöbbenteni szavazóit. Folyamatosan hazudik, ha rajtakapják, nem kér bocsánatot, mert ezzel az igazság létezését ismerné el. A hazugságaira rávilágítókat személyükben támadja. Tanácsadói, ha véletlenül is, de Dugin tanítását követik, aki nyíltan vallja:

„A legveszélyesebb fegyverek a tények. Érzelmi síkra kell terelni a konfliktusokat.”

Demokrácia = jólét - hallják évszázadok óta az amerikaiak. A válság felgyorsította az alsó középréteg már korábban elkezdődött lecsúszását. Trump az ideológiát átvéve nyerte meg őket, amellyel Putyin a kiábrándulást hozó ’90-es évek után az autokrata rendszere mellé állította az oroszokat: ha demokrácia van, de nincs jólét, akkor ezért a demokrácia a hibás.      

A választások manipulálásának főpróbája a Brexit-népszavazás volt. Ismét összeérnek a szálak: Oroszország a nyugatot tartja a fő ellenségének, akit büszkesége, a demokrácia felhasználásával akar legyőzni. A Kreml leghatékonyabb eszköze a rendszer gyengéinek kihasználása, például a közvélemény és a választások manipulálása. Dugin szerint

„a fő ellenség a nyugat. Jólétet teremt, ezzel magához csábítja a kelet-európai országokat. Minket is fenyeget.”

Megvan a recept is a legyőzésére:

 „Nyugaton nincsenek már nemzetállamok. Ha felbomlik az EU, bedől Nyugat-Európa is.”

Ezt pedig új lehet elérni, hogy

„Felnyitjuk az emberek szemét. Már egyre többen értik, hogy az EU egy kloáka, amely elhitette velük, hogy a rossz, például a buzulás, jó.”

Snyder szerint az orosz propagandát átlengi az antiszemitizmus. A Dugini-i világképben minden, ami rossz, zsidó:

„Gonoszok. Rákényszerítették az emberiségre a liberalizmust. Így uralják a világot.”

A Kreml mégis az ellenségeit, például a Majdanon tüntetőket vádolja antiszemitizmussal. Putyinék szerint az oroszok kivétel nélkül genetikailag antifasiszták, ergo nem lehet zsidógyűlölők sem.

A kötet szerint Putyin legsikeresebb marketing módszere az állandó háborús propaganda. ’99-ben egy igazi, a csecsenföldi háborúval lett népszerű. Leküzdését csak siker koronázhatja, hiszen nem is létezik. Snyder azt is hozzáteszi, hogy a valós gondok nem kerülhetnek elő a Kreml ellenőrizte médiában. Ugyanis megoldásukra Putyinéknak ötletük sincs. Példaként a népessége és gazdasági ereje folytán Dél-Szibériában már Oroszország területi integritását veszélyeztető kínai veszélyt hozza.

Snyder szerint a legnagyobb probléma, hogy két nagy, a nyugati országokban a választásokat gyakran eldöntő csoport nem érdekelt az igazság felszínre kerülésben:

„Az igazság a szegényeknek túl megterhelő, a gazdagoknak túl veszélyes. Nem akarják hallani.”

Timothy Snyder, A ​szabadság felszámolása, 21. Század Kiadó, 2019, 432 oldal, 4490 Ft, fordította: Ilona L'Homme

Petrus Szabolcs