Az elmúlt tíz év legsikeresebb könyvei Németországban
Egy elkeserítő lista
A Spiegel Németország legnagyobb példányszámú közéleti hetilapja; könyvsikerlistája a legmérvadóbbnak számít a német piacon. A lap online kiadása nemrég megjelenített egy összeállítást az elmúlt tíz év legsikeresebb könyveiről, ami talán a magyar olvasó számára is érdekes lehet. Be kell vallanom, a lista számomra elkeserítő volt, többet vártam a német olvasóktól. Alig néhány szépirodalmi alkotás, annál több gagyi!
Goethevel és Schillerrel Weimarban. Ők nem szerepelnek a listán. Lehet, hogy Németország már nem a költők és gondolkodók országa? (Land der Dicher und Denker)
De lássuk a konkrétumokat!
A könyvek, amelyeknél nem vagyok meglepődve, és, mivel nem szeretnék senkit sem megbántani, inkább hallgatok. Elvégre én sem csak szépirodalmon élek. Örüljünk, hogy az emberek legalább valamit olvasnak!
E. L. James „A szürke ötven árnyalata” (2.), és ennek német megfelelője, Charlotte Roche tollából (12.), ez utóbbi egyébként korábban került a piacra. Bár nem akartam minősíteni, mégsem bírom, ki, hogy ne idézzek egy Facebook posztot: „A mai nap fenyegetése: Vigyázz, mert betagellek, hogy ma este velem nézed a Szürke ötven árnyalatát!”
Dan Brown kötetei (7., 9.). Tőle eleinte én is olvastam; az „Angyalok és démonok” szerintem kifejezetten izgalmas kötet volt. A probléma, hogy sok naiv olvasó tudományos szakkönyvnek tekinteti Brown írásait. Nem azok!
Joanne K. Rowling (10., 14.). Tetszik, nem teszik, fogalom a kortárs irodalomban. Kétségtelen érdeme, hogy fiatalok millióival szerettette meg az olvasást egy olyan korban, amelyben az irodalmon fáradt dolognak számít. Engem a mesék, tudományos-fantasztikus dolgok egyáltalán nem érdekelnek, így én csak az első nem-„Harry Potter” könyvét olvastam, az „Átmeneti üresedés”-t. Állítom, ha más a szerző neve, soha nem került volna könyvesboltokba. Szürreális kötet, az egész egy nagy bevezetés; még a 400. oldalon is azt vártam, hogy végre kezdődjön el a történet. Nem kezdődött…
Igényes krimik. Ezeket én is szívesen olvasom; van úgy, hogy az ember fáradt James Joyce-hoz. Stieg Larsson: Én nem vagyok skandináv krimi fan, de a Millennium Trilógia tényleg nagyszerű (3., 16., 18.). Érdekes, hogy a számok alapján a többség a második, és harmadik kötetre már nem volt kíváncsi, pedig legalább olyan jók, mint az első.
Simon Beckett: Fordulatosabban, izgalmasabban nem megy. Aki szereti a borzongást: Samuel Beckett-et kell olvasni! Ki akartam keresni a legismertebb regényének magyar címét („Die Chemie des Todes”, 11.), és megdöbbenve látom: Tőle még nem jelent meg semmi magyarul?!
Négy regény a kilencből
A negyvenes listán szereplő két (!) szépirodalomi alkotás:
Pascal Mercier „Éjféli gyors Lisszabonba” (15.). Nem olvastam, de tervben van. Remarque hangulatú regénynek képzelem, de lehet, hogy tévedek.
Az elmúlt évtized negyedik legeladottabb könyve Németországban: Carlos Ruiz Zafón-tól „A szél árnyéka” – mégis csak van remény. Fantasztikus jó könyv, aki nem olvasta tegye meg! A kötet németországi sikerének érdekes története van: Joschka Fischer nagy népszerűségnek örvendő politikus, és akkoriban külügyminiszter megemlítette egy talk show-ban, hogy éppen ezt a könyvet olvassa, és nagyon tetszik neki. A következő hetekben ugrásszerűen emelkedtek az eladások, sikk lett Zafónt olvasni.
Aktuális társadalmi, politikai kérdéseket boncolgató kötetek:
Helmut Schmidt, a 97 esztendős (!), teljes szellemi frissességnek örvendő, volt német kancellár a mai napig rendszeresen ír világunk aktuális kihívásairól. A listára felkerült „Außer Dienst” / „Nyugállományban” című kötete magyarul is megjelent (20.).
Szégyen vele egy kategóriában említeni Thilo Sarrazin-t, az évtized botránykönyvének szerzőjét. Akit követi a német sajtót, annak fogalom "Deutschland schafft sich ab" / „Németország leépül” című bevándorló-ellenes pamfletje (6.). Nem is akarok rá szót vesztegetni. A könyv mindenestre elérte a célját: Hónapokig a csapból is ez folyt, Sarrazin meggazdagodott…
Életmód, ezoterika stb. Egy német kötetet emelnék ki ebből a kategóriából, mely magyarul is megjelent, és amellett, hogy jól van megírva, tudományos körökben is elismerést keltett: Giulia Ender "Darm mit Charme" / „Bélügyek” (9.). Abszolút nem olvasok ilyesmit, de ezen elgondolkodtam.
Egy kötet, amelyet mindenki látott már a könyvesboltban, de nem gondoltam volna, hogy milliós példányszámban kelt el: Patricia Schultz "1000 Places to See Before You Die" (17.). Meglepett a szerző személye is, meg voltam róla győződve, hogy ez amerikai könyv. Azonban ha jobban belegondolok, érthető, hogy német szerző tollából való, hisz Németország a statisztikai adatfelvétel kezdetétől 2013-ig az „utazás világbajnoka” („Deutschland ist Reiseweltmeister”) volt, azaz egyetlen ország sem volt a világon, melynek polgárai több pénzt adtak volna ki utazásra. Ma már a kínaiak a világelsők.
14. hely: Sabine Kuegler, egy „villalakó”. No comment…
És végezetül a legnépszerűbb kategória: a humoros, ill. annak gondolt könyvek. A negyvenes lista 11 helyén, és a dobogó legfelső fokán is ilyen „művek” szerepelnek, úgy látszik ennyire kedveli a humort a német nép! Ugye nem gondoltad volna, kedves magyar olvasó?
Néhány szót a német humorról: A közéleti kabaré nagy népszerűségnek örvendő műfaj Németországban, komikusok, mint Mario Barth (7.) tízezres (!) stadionokat töltenek meg stand-up estjeikkel, melyek tévéfelvételei tízmilliós nézettséget produkálnak. Németországba költözésem után jöttem rá, hogy a humor nemzeti karakterrel, kulturális beágyazottsággal függhet össze, ugyanis többször előfordult, hogy a tévében német humoristákat néztem, és ugyan világos volt minden szavuk, mégsem értettem, hogy min röhög hasát fogva a közönség; közel tíz év után sem értem… A lista első helyezettje, az elmúlt tíz év legeladottabb könyve (ez közel öt millió eladott példányt jelent): Hape Kerkeling "Ich bin dannmal weg" / „Leléptem” című kötete. Ő egy meleg tévés személyiség, tényleg vicces figura, aki végigjárta a Szent-Jakab-utat , vagyis az El Camino-t (mondanom sem kell, nem hívő emberről van szó), és élményeiről humoros(nak tartott) könyvet írt. Sikerét az is mutatja, hogy a megjelenését követő évben ugrásszerűen megnőtt az utat végigjárók száma. Természetesen hallottam már a kötetről, de eszembe sem jutott, elolvassam. Lehet, hogy engedni fogok a tömegnyomásnak…
A humor kategóriába külföldi szerzők is belefértek. Ezek közül én egyet ismerek, és ajánlok: a svéd Jonas Jonasson „A százéves ember, aki kimászott az ablakon, és eltűnt" című kötetét. Nagyszerű film is készült a regényből.
Update 1.0
|
Éjféligyors Lisszabonba
Az elmúlt tíz év legeladottabb németországi szépirodalmi művét ugyan nem olvastam, de a napokban megnéztem a kötetből készült filmet. Tudom, hogy ez alapján hiba lenne megítélni a regényt, hisz a megfilmesítések sokszor kívánnivalót hagynak maga után. (Persze akadnak kivételek is: Szabó István „Csodálatos Júlia“ vs. Somerset Maugham „Színház” vagy Ang Lee „Túl a barátságon” vs. Annie Proulx azonos című kisregénye.) A történet: Ellenállási mozgalom a ’70-es években Portugáliában, a Salazar-diktatúra utolsó éveiben, és egy ezzel összeforró szerelmi háromszög. Mindezt négy évtized távlatából egy berni irodalomtanár kutatja fel, és meséli el. A film fájdalmasan rosszul indul: a berni irodalmár hírtelen elhatározástól vezérelve felszáll egy Lisszabonba tartó vonatra! Ilyen vasúti összeköttetés nyilvánvalóan nincs, és soha nem is volt. (Megsúgom, a portugálok nem is az európai vasúti nyomtávot használják.) Ez után egy történelmi díszletek közé helyezett, giccses szerelmi történet bontakozik ki, tele szürreális jelenetekkel. Csak egy példát említek: Az orvostanhallgató főhős a vasárnapi családi ebédnél, egy steakkés segítségével gégemetszést hajt végre húgán, aki félrenyelte a falatot… Még zavaróbb, hogy az író (?), a rendező (?) bántóan semmibe veszi a nyelvi különbségeket; mindenki mindenkivel elbeszélget, legyen német, spanyol, vagy portugál. Ilyesmit csak a legkommerszebb hollywoodi filmekben látni. A gyenge cselekmény még konyhafilozófiai fejtegetésekkel a lá Coelho is meg van spékelve. (Remélem ezzel a megjegyzésemmel nem sértettem vérig a Könyvtacskó olvasóinak tömegeit!) Ezt még tovább fokozza, hogy az álfilozófiát javarészt az amúgy is irritáló karakterű, és viselkedésű narrátor szájába adja a (forgatókönyv)író. Hogy a regény jobb-e nem tudom, de ennek az igencsak fedhető filmfeldolgozásnak a láttán komoly kétségeim vannak… |
|
Update 2.0 1000 hely, amit látnod kell A blogra feltöltött képekből már kiderülhetett, hogy sokat és szívesen utazom. Így megvettem Patrizia Schultz „1000 hely, amit látnod kell” című kötetét (és ennek a németnyelvű országokról szóló, csak németül elérhető változatát). Használtan vettem őket, a kettőért nem fizettem 10 eurónál többet, ennyit megérnek, többet nem! Az ötlet jó: kompakt világútikönyv. Ha vacillálunk, hova utazzunk, segíthet a döntésben, ha már tudjuk, hova megyünk, segít egy régió nevezetességeinek gyors áttekintésében. A könyv persze csak a legfontosabb információkat tartalmazza egy-egy városról, és mert így is igen vaskos (1000 oldal körül van), csak otthoni használatra alkalmas, a klasszikus útikönyveket nem váltja ki. Ezért teljesen fölöslegesek a könyv hotel és étterem tippjei, annál is inkább, mert szinte csak a luxus kategória képviselteti magát. Osztályon felüli szállodák, mint önálló attrakció is szerepel a könyvben; elég reklámszaga van a dolognak. További probléma, hogy az összeállításba csak a tömegturizmus célpontjai kerültek be, érintetlen tengeri öblöket, eldugott kisvárosokat nem keresünk a könyvben! Azt is meg kell említenem, hogy az angliai, amerikai és nyugat-európai célpontok erősen felül-, míg kelet-közép-európaiak alulreprezentált; szomorú, de nem meglepő. Összegezve: Az ötlet jó, a megvalósítás kívánnivalókat hagy maga után. Vince kiadó, 2007 (Németül és angolul ennél már van jóval újabb kiadás, színes képekkel.) 942 oldal, 4745 Ft
|
Petrus Szabolcs
Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák!
