125 éve született és 50 éve hunyt el Eric Kästner. Figurái, mint Emil, máig ismertek. Kötetei, mint a Két Lotti, a szívesen olvasott kötelezők közé tartoznak. Ifjúsági írónak tartjuk, pedig történetei ma is aktuális társadalmi konfliktusokról szólnak és a felnőttek jobbik énjének felülkerekedésére apellálnak.  

Nőcsábász anya-komplexussal

Erich Kästner (1899-1974) termékeny és szinte minden műfajban tehetséges író volt. Regények, versek, színdarabok, forgatókönyvek, esszék, publicisztikák sokaságát vetett papírra. Ráadásul az első médiasztár irodalmár volt. Szabatos életvitelével, nőügyeivel és egy neurotikus anya-fiú-kapcsolatával a mai bulvársajtónak is állandó témát adna.

Anya és fia

Az irodalomkritikának máig témát ad a náci kultúrpolitikához fűződő visszás, sőt, skizofrén viszonyával. Utóbbi mibenlétét érzékelteti, hogy 1933. márciusában ott volt a náci könyvpogrom berlini nyitányán, ahol Göbbels „elfajzott művészetnek” (entartete Kunst) nyilvánítva az ő könyveit is tűzre dobta. Furcsa viselkedésének magyarázata, hogy eleinte inkább kíváncsian, mint viszolyogva szemlélte a valóban forradalmi náci politikát és akciókat. Nem félt, mert meggyőződése volt, hogy a hitleráj „köpésnyi távolság lesz az időben”.

Nem kényszerítették emigrációba, mint Feuchtwangert, és önként sem ment, hogy kifejezze megvetését és ellenálljon, mint Thomas Mann. Tudomásul vette, hogy a nácik indexre tették. És örült, hogy kvázi engedélyükkel álnéven színdarabokat és forgatókönyveket írhatott. Ezért igyekezett apolitikus maradni. Az is erre sarkalta, hogy Göbbelsék tűrték, sőt támogatták (ifjúsági) regényei újranyomtását, mert például az Emil és a detektívek hatékonyabban vitték el a hősiesség eszméjét az új generációnak, mint bármilyen propaganda.

Mindennek ellenére sok szempontból nem volt „társutas”: egy szamizdat folyóiratba (Das Blaue Buch) is írt. Igaz, világos állásfoglalás helyett szatírában. Mégis kitűnik, hogy lassanként felismerte a nácizmus embertelenségét.

Korábban lenézték. Napjainkban felnéznek rá.

Erich Kästner egész pályája során bestseller író volt. Kötetei mai is közkedveltek. A kritika viszont nem tartotta sokra. „Kikapcsolódás a polgári középosztálynak” – minősítette egyik kötetét (Ein Mann gibt Auskunft) 1931-ben a korszak elismert írója, kritikusa, irodalmára, Walter Benjamin.

A közönségsikerben és a kritika fanyalgásában is szerepet játszott regényei megfilmesítése. Az „Emil és a detektívek” már megjelenése után három évvel, 1931-ben vászonra került és napjainkban is vannak új adaptációk (Repülő osztály, 2023; Fabian, 2021).

A mához is szól

A mai irodalomtudomány már evidensnek tekinti, hogy színvonalas, időtálló ifjúsági regények sokaságát írta: Emil és a detektívek (1929), Május 35 (1934), A repülő osztály (1934), A két Lotti (1958), hogy csak a nálunk legismertebbeket említsük.

A kettős évfordulóra megjelenő elemzések már azt is elismerik, hogy máig érvényeseket mondanak regényei komoly témákban: társadalmi osztályok közötti mobilitás, társadalmi egyenlőtlenség, a technikai fejlődés hatásai, és az oktatási rendszer problémái.

Erre jó példa a „Fabian. Egy moralista regénye” (1932) valamennyi számottevő társadalmi osztály tagjaival kapcsolatba kerülő címszereplője. Kalandjain keresztül érzékelteti Kästner a túl naggyá váló politikai és gazdasági különbségek társadalomromboló hatását. Fabiannak köszönhetően azt is látjuk, hogy akadályozzák az intézményi struktúrák, például az oktatási rendszerben a társadalmi felemelkedést, és hogy ezért lesz meghatározó társadalmi attitűddé az irigység.

A „felvilágosodás dédunokája”

- jellemezte magát Kästner 1947-ben. Költői túlzás, tekintettel a ’30-as évekre… Igaz viszont gyerek-szereplőire, akiken keresztül „nem középiskolás fokon” tanította toleranciára az ifjúságot. Emil például morálisan és szexuálisan jóval felvilágosultabb a ’20-as évek Németországánál, a hitlerájról nem is beszélve.

„A felvilágosító Detektív”

- hangzik egy friss elemzés címe. Kästner rámutat a társadalmi önszerveződés jelentőségére és arra, hogy a gyerekek nem beszélnek morális elvekről, tesznek értük: Emil bandát szervez, hogy visszaszerezze a pénzt, amit anyukájától vitt nagymamájának, de a vonaton elloptak tőle. Nem úgy a felnőttek. Még, ha néhányuk kritizálja is a társadalmi rendet, tettekben igazodnak hozzá.

Kästner a könyveit gyerekeiknek felolvasó, vagy kezükbe adó felnőttek eszébe akarta juttatni, hogy fiatalként olvasva a regényeket követendő példaként tekintettek a bátor hősökre, és még cselekvéseikben is inkább az igazságérzetüket, mint a szabályokat követték. Kästner remélte, hogy néhányuk talán ismét mer olyan bátor lenni, mint Emil, és gyerekként maga is volt.      

Emlékhely a berlini Babel Platzon, ahol a könyvpogrom kezdetét vette.

Petrus Szabolcs