Történetében, dramaturgiájában, stílusában szinte tökéletes regény, amelyből megértettem, miért számít Houellebecq az irdalom fenegyerekének. De kezdjük az elején! Adva van – csakúgy, mint a Könyvtacskón már bemutatott „Térkép és táj” esetében – egy középkorú, magának való, társadalmi érintkezéseit minimálisra szorító, mindenben hibákat látó, életét céltalanul élő, de anyagilag jól szituált férfi; foglalkozását tekintve kultuszminisztériumi köztisztviselő. Világos, hogy írónk alteregója. Egy szép napon elhatározza, hogy befizet egy thaiföldi társasutazásra; a regény meghatározó eseménye, mert, mint később kiderül, a turisztikai ipar adja a kötet kerettörténetét.
A szerző. Kielégítése minden nő álma?
Főhősünk, egy rosszmájú, kákán is csomót kereső ember véleménye az egzotikus utazásokról, amikor a jóllétben elő nyugat-európai középosztály magukat a moralitás csúcsán érző mintapéldányai nyakukba veszik a világot. Szociálisan érzékenyek, de a luxusútnak elsősorban olcsónak kell lennie. Hogy ennek a helyiek kizsákmányolása az ára? – spongya rá! Kalandra vágynak, de az ágynak, a reggelinek és a vacsorának rendben kell lennie, a szúnyogok irtásáról gondoskodni kell. Felelősséget éreznek a klímaváltozásért, a hideg, téli Európából akarnak kiszabadulni, de a légkondicionálónak taxit, buszt, szállodát húsz fokra kell lehűtenie. Meg akarják ismerni az állatvilágot és a helyieket, de inkább csak szafari jelleggel, a busz ablaki mögül. Olyan helyekre vágynak, amelyeket a tömegturizmus még nem tett tönkre. De, hisz ők maguk a tömegturizmus!
Houellebecq szokása szerint görbe tükör állít a nyugati elitnek. De főhősünk egy percig se tagadja, maga is ennek az osztálynak a képmutató tagja. Ettől válik a kép szellemessé és hitelessé. A többségnél annyival jobb, hogy ő ezt tudja is magáról, képmutató. Azt sem titkolja, hogy elsősorban olcsó és jó szexért utazik Thaiföldre. Szex – egy újabb Houellebecq toposz. Szexuálisan túlfűtött írónk, aki meg van győződve arról, hogy egy nő számára a legnagyobb örömöt a férfi kielégítése jelenti, naturalisztikus részletességgel számol be főhőse nemi életéről. Hossza filozofál a nyugati világ szexuális hanyatlásáról: a nők egyre karrieristábbak és frigidebben, a férfiak ettől egyre frusztráltabbak és növekvő számban impotensek. Ezt az észak-atlanti térség teljes bukása előszelének tekinti. Jó szex már csak feketékkel és ferdeszeműekkel lehetséges – hangzik a vállaltan rasszista konklúzió.
Thaiföld egyszerre szól a csodálatos természetről, a buddhizmus épített örökségéről és szexturizmusról.
Aztán mégis megtörténik a csoda: Érzelmileg kiüresedett főhősünk és a csoport egyik hölgy tagja egymásba szeretnek. Utóbbi az idegenforgalomban dolgozik, jól keres, meredeken ível felfelé a karrierje. Mégis jó vele a szex – kivétel erősíti a szabályt! Arra most nem vesztegetek szót, hogy igaza van-e Houellebecq, aki szerint, a jó szex minden boldog párkapcsolat alfája és ómegája. Főhősünk és élettársnője nem csak az ágyban, hanem az utóbbi karrierjében is a csúcsra jutnak. Nem véletlenül fogalmazok többes számban. Az ötlet, amely az idegenforgalmi ipart forradalmasítja, és párunkat gazdaggá teszi (all inclusive szex-hotelek a világ egzotikus pontjain), természetesen csak a férfitől, főhősünktől jöhet. A gyengébbik nemnek jut a kivitelezés, és a babérok learatása. Azonban teljesnek látszó happy end a kötet utolsó tíz oldalán a lángok martaléka lesz. Több spoiler nincs!
Némi képzavarral élve, a feministák hátán már most feláll a szőr, pedig a legbotrányosabb gondolatokról még nem is esett szó. Ha Houellebecq tesz a politikai korrektségre, akkor én is nyíltan fogalmazok. Írónk leírja azt, amit sokan gondolunk, de mert jól neveltek vagyunk, nem merünk kimondani: A kínaiak úgy csámcsognak, és általában úgy táplálkoznak, mint disznók az ólban; az iszlám világképe a XXI. században is olyan, mintha a keresztény egyházak megrekedtek volna a sötét középkorban (Írónk itt még tovább megy, és sivataglakók primitív vallásáról beszél.); a gyerekek ronda kis szörnyetegek, akik állandóan beszarnak és elviselhetetlenül üvöltenek. Vannak persze olyan kijelentések, amelyeket nem osztok. Ez fokozottan igaz a kötetből áradó nő képre, de ennek ellenére megkedveltem Houellebecq, mert van véleménye, és ki is meri mondani.
Magvető, 2013, 346 oldal, 3199 Ft
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Egy személyiségi jogi per befigyel?
Nem tudok szó nélkül elmenni az elképesztő vaskos vélemény mellett, amelyet Houellebecq egyik kedvenc szerzőmről, John Grishamről, illetve legsikeresebb regényéről, a Cégről fogalmaz meg. Miután „átszenvedte” magát néhány passzázson a thaiföldi útra vásárolt kötetből, azzal fejezi be a regény több bekezdésen át hömpölygő ócsárlást, hogy oda teszi azt, ahova véleménye szerint leginkább való: egy jó mély gödörbe a tengerparton, hogy véletlenül se találhassa meg senki. Egyben kétségtelenül igaza van a francia írónak: Amerikai kolléga regénye a tengerentúli bestsellerek tipikus paneljeiből épül fel. De sokan próbálkoznak ezekből az elemekből regényt faragni, a sikerlistára viszont csak kevesen kerülnek fel, még kevesebben maradnak ott hetekig, hónapokig. Grishamnek ez már sokszor sikerült, tehát mégiscsak tudhat valamit. Azt meg ne rójuk fel egy írónak, ha olyan alkotást készít, amely tetszik a közönségnek. Grisham szapulását különösen érdekes fénybe állítja, hogy a nyaralási lektűrjeit tovább ismertető főhős az egekig magasztalja Agatha Christiet. Magam Grisham és Christie között csak annyi különbséget látok, hogy az utóbbi XX. század első fele Angliájának kliséivel dolgozott, amelyek a mai olvasó számára, vagy legálabb is számomra sokszor fáradtak, unalmasak, érdektelenek.
Thaiföldön már magam is jártam. Nagy élmény volt. Rövidesen képes útibeszámolóval jelentkezünk a Könyvtacskón. Houellebecq regényében fontos szerepet kapó másik úticél: Kuba. Az ott szerzett élményeimről már írtam a blogon.
Petrus Szabolcs
