Capri, Ischia, Procida - a Nápolyi-öböl három szigete. Caprit mindenki ismeri: kék barlang, jachtok, sztárok, luxusbutikok, turistahadak – nem az én világom. Ischia inkább az olaszok körében híres meleg forrásairól. De Magyarországról minek Itáliába utazni egy kis termálvízi lubickolásért? Procida a legkisebb, és ha már nem is érintetlen, de a legautentikusabb a három sziget közül. Felfedezésre vár!
Procida területe mindössze négy négyzetkilométer. Ehhez képest elég sokan, valamivel több mint tízezren lakják, amivel a Földközi-tenger legnagyobb népsűrűségű szigete. De ijedségre semmi ok, nem turisták, hanem őslakosok népesítik be az apró szigetet, akik életében az elmúlt évekig az idegenforgalom alig játszott szerepet. Ha a turizmus nem is, de az emberiség már a kr.e. XVI. században felfedezte a szigetet. A görögökkel indult, majd a rómaiakkal, normannokkal, Anjoukkal, Bourbonokkal folytatódott Procida mozgalmas története. Az enyhe klíma és a stratégiai fekvés okán sokan vetettek szemet a szigetre, ezért már a koraközépkorban erődszerűen alakították ki településeiket a szigetlakók. A fénykor a XVIII. századra esik, amikor a Nápoly-Szicíliai Kettős Királyság uralkodói flottát telepítettek a szigetre. Ebben az időszakban alapították a Istituto Nautico di Procidát, Európa legrégebben máig működő hajósiskoláját. A halászat és a gyümölcstermesztés mellett ez az intézmény gondoskodott a szigetlakók jólétéről.
Van ennél szebb fogadtatás? Procida legnagyobb kikötője. Ide érkeznek a hajók napjában többször is Nápolyból. Az utasok többsége nem száll ki, megy tovább a hajó végállomására, a szomszédos Ischiara. Bár a Nápolyi-öböl általában kifejezetten olcsó, a hajójegy kivételt képez: 30 euró körül van oda-vissza.
Istituto Nautico di Procida - Európa legrégebbi és máig egyik legjobb nevű tengerészeti iskolája, a szigetlakók büszkesége.
Procida nevével összeforr egy másik intézmény is. Minthogy a sziget évszázadokon keresztül támadásoknak volt kitéve, a procidaiak szigetük legmagasabb pontján egy erődöt építettek. Ide, a Terra Muratába menekültek, ha támadók voltak a láthatáron. Amikor a XIX. században az erőd elveszítette hadászati jelentőségét, börtönné alakították át, amely 1830-tól egészen 1988-ig működött. Igen, nem tévedés, amikor a légvonalban csak néhány tucat kilométerre fekvő Caprin már rég egymást érték a luxushotelek és butikok, egymást taposták a turisták, Procidán veszélyes bűnözőket őriztek. Az ideális hely! – a szárazföld ahhoz túl messze volt, hogy át lehessen úszni, az apró szigeten, ahol mindenki mindenkit ismért, idegen pedig alig akadt, lehetetlen lett volna bujkálni.
Erőd, majd börtön, most lakóház. Az örtonyok még mindig megvannak.
A börtön bejárata. Nyitva volt, hát bementem.
A munka szabaddá tesz? Nem, a börtön bejáratánál a földbe vésett latin felirat szerint felemel.
A börtön udvara, ahova besüt a nap...
Szürreális élmény volt. Háborús filmek jutottak eszembe: A közeledő ellenség elől, mindent hátrahagyva menekülnek a katonák.
A földön egyebek mellett hivatalos papírok tömkelege.
A látogatás a helyhez hangulatában jól illő jelenettel ért véget. Egyszer csak felbukkant a semmiből két férfi, akik Dél-Olaszországban szokatlan módon, nagyon barátságtalanul érdeklődtek, mi keresni valóm van itt? Nézelődtem, de már menni készülök. No akkor szedd a lábad! – jött a már-már fenyegetően hangzó reakció.
Procida utcácskáit és kikötőét már sok tízmillióan látták, bár a többség a képeket nem tudja összekötni a sziget nevével. Procida ugyanis érintetlensége és autentikus mediterrán bája miatt számos film, közöttük a méltán világsikerű Tehetséges Mr. Ripleyt kulisszájaként szolgált.
Matt Damon, Gwyneth Paltrow és Jude Law Patriciaud Highsmith regényéből készült filmben. A ritka esetek egyike, amikor a filmváltozat hozza az irodalmi alkotás színvonalát. Ajánlom Patricia Highsmith két másik regényét is, a Két idegen a vonatont és a Carolt. Utóbbiból szintén kiváló, Oscar-díjas film készült.
A Tehetséges Mr. Ripleybe is belekerült a procidai folklór legfontosabb hagyománya, és egyben a Nápolyi-öböl legérdekesebb nagypénteki körmenete. A háromórás felvonulást 1627 óta rendezik meg. A felvonulók minden évben új szoborkompozíciókat készítenek. Ezek vagy bibliai történeteket mutatnak be, vagy aktuális politikai-társadalmi témákat jelenítenek meg. A felvonulást mindig a „halott Jézus” szobra zárja.
A nagypénteki körmeneten a szigetlakók többsége minden évben részt vesz.
A sziget talán legromantikusabb része, a Corricella-öböl.
Ahol a halászbárka még nem díszlet. Egy februári délelőttön a helyi halászok varrják a kilyukadt hálót, javítják a megsérült hajót.
A sziget pici, az utcák hangulatosak – Procida a sétálni szeretők paradicsoma! Meg, ahogy tévedünk: Járda ugyanis sehol sincs, az utcák szűkek, a kocsik és robogók gyorsak.
A háromkerekű robogó sem lassít a gyalogosok láttán, csak dudál.
A csöppnyi vulkanikus szigetet, a mindössze 0,36 négyzetkilométer területű Vivarrát híd köti össze Procidával. A sziget érintetlen természeti szépségeiről és madárvilágáról híres. Mégis Vivarra volt az egyetlen csalódás, amely a kiránduláson ért: egy jó óra alatt átsétáltam Procidán, a hídon azonban már nem tudtam átmenni, mert a rávezető úton kapu állta utamat. A jelenség sajnos tipikus Itáliában: A természeti értékek megóvásának egyetlen biztos módja a nagyközönség előli elzárásuk. Erre akad egy szomorú példa Nápolyból is. A város csodálatos botanikus kertjét szintén le kellett zárni, mert a látogatók nem csak összepiszkítottak mindent, ágakat tördeltek és virágokat tépkedtek le, de sokan még attól sem riadtak vissza, hogy kiássák és hazavigyék az értékes növényeket. Felmerül persze a kérdés, ha csak a természetvédelmi hatóság emberei léphetnek a szigetre, mi szükség a hidra, amit ráadásul néhány éve sok-sok millió euróért újítottak fel? Csak nem haver volt a hídépítő cég tulaja?
A közelebbi sziget, ahova a híd vezet Vivarra, a távolabbi Iscia, a Nápolyi-öböl legnagyobb szigete. Meleg forrásairól híres.
Vivarra egy procidai strandról nézve.
Kapu zárja le a hídra vezető utat. Nagy volt a csalódás.
A helyiek persze túljártak a hatóságok eszén. Nem hiszem, hogy a kapu melletti betonfalba vájt, lépcsőként is használható lyukakat a természet hozta volna létre…
A sziget túlfelén, ahol Procidát híd köti össze Vivarrával található Chiaiolella, a sziget harmadik kikötője.
Sorrentoval ellentétben Procidán érdemes az utcai narancsfákat is szüretelni. Itt nem dísznarancs terem. Kicsit ugyan savanyú, de zamatos és lédús.
Nem filmkulissza. A procidai felső városban sétálva hamisítatlan dél-olasz hangulatot találunk.
Természetesen az 500-as sem hiányozhat.
Petrus Szabolcs