A „Lidércnyomás” című kötet bemutatása előtt, érdemes kitérni a szerző, Hans Fallada (1893-1947) irodalmi munkásságának megítélésére. Az német író a két világháború között nagy népszerűségnek örvendett mind a kritikusok, mind az olvasóközönség körében, 1932-ben megjelent „Mi lesz veled emberke” című regénye különösen nagy sikert aratott. Bár a náci időkben is publikálhatott, majd a világháborút követő években különösen termékeny volt, a ’30-as években elért sikereket megközelíteni se tudta; neve és művei halála után feledésbe merültek. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor 2009-ben a „Halálodra magad maradsz” című, 1946-ben íródott, de németül soha ki nem adott regényének angol változata bestseller lett (Méltán, teszem hozzá; egy ilyen megrázó és egyúttal elgondolkodtató regényt a náci rezsim elleni – alig létező – német ellenállásról, és annak a kilátástalanságáról, még nem olvastam. Egy könyv, amely valóban közelebb visz egy korszak megértéséhez.).
Hans Fallada reneszánszát éli, egyre-másra jelennek meg regényeinek új kiadásai, illetve a még soha ki nem adott művei. A figyelem középpontjában elsősorban az 1945 után íródott kötetei állnak, többek között a „Lidércnyomás” (Der Alpdruck - Ez a kötet sajnos még nem jelent meg magyarul, így a cím és az idézetek is az én fordításaim.). Kulcsfontosságú írásról van szó, mely egy nagyon különös és nehéz időszak, a nácik bukása utáni Németország megértéséhez elengedhetetlen olvasmány.
Ha a háború utáni Németországról van szó a legtöbben, még a németek közül is a gazdasági csodára, az ország gyors újjáépítésére gondolnak. E mellett legfeljebb a nyugati hatalmak erkölcsi, politikai és logisztikaigyőzelmével végződő 1948-49-es berlini szovjet blokád jut az eszükbe. A háború utáni Németország története azonban korábban, 1945 májusában, a náci birodalom feltétel nélküli kapitulációjával kezdődött. A „nulladik óra”, ahogy a német nevezi ezt az időszako, áll Fallada regényének középpontjában; a harcok már Berlin körül is véget értek, . A történet itt veszi kezdetét. Egész pontosan a Prenzlau nevű kisvárosban. Az utolsó, még ott maradt nácik menekülnek, a lakosság – legalábbis az a része, amely nem menekült szintén nyugatra, vagy nem követett el öngyilkosságot – félelemmel vegyes izgalommal várja a szovjetek érkezését. Németország, ha ugyan ebben az időszakban egyáltalán országról lehet beszélni, és a német nép fizikai és pszichikai állapotat reménytelen. Az 1000 évre álmodott„Harmadik Birodalom” 12 év után megsemmisült, a világuralmi terveket dédelgető, és t megvalósítani akaró diktátor öngyilkos lett, a gazdaságára, kultúrájára oly büszke ország romokban hever, a maga felsőbbrendűségét hirdető német nép nagy része földönfutó, legyőzött és megalázott, a néhány napja még alsóbb rendűnek bélyegzett, rabszolgahadnak kiszemelt oroszok előtt esdekel életétéért, élelemért, tűzifáért. Borzalmas időszak, senki sem szívesen emlékszik vissza rá.
Hans Fallada (1893-1947)
A „Lidércnyomás” főszereplője egy házaspár: A férj, a negyvenes évei végén járó, labilis idegrendszerű, depresszióval küzdő író, Fallada alteregója, aki egyes szám első személyben meséli az életrajzi regényt, és a nála majd két évtizeddel fiatalabb, naiv, elkényeztetett, morfinista felesége. A főszereplő író undorral tekint egész népére, amin nincs mit csodálkozni, hisz az elmúlt évek borzalmaiért, a népirtásért, a Holokausztért, az 50 millió ember pusztulásával járó háborúért, az elnyomásért, a terrorért senki sem érzi magát felelősnek:
„Az elmúlt években is abból indultak ki [a németek], hogy mindenért, ami történik, másokat terhel a felelősség, sosem őket magukat – miért változott volna ez meg?!”
Olyan emberekkel van tele az ország, akik saját SS egyenruhájukat a szomszéd kertjében ássák el, hogy ezzel magukat mentsék a felelősségre vonás alól, és akarva vagy akaratlanul (az előbbi valószínűbb) gondoskodjanak arról, hogy a szomszédot vigyék a szovjet munkatáborba, azaz a halálba.
A főhőst, a szovjetek, kinevezik Prenzlau polgármesterévé. Ebben a városban vészelte át a háború végét (Hihetetlen történet, de megegyezik Fallada életrajzával.). Embert próbáló erőfeszítéssel kíséreli beindítani az életet, és igyekszik közreműködni a nácik kézre kerítésében. Legnagyobb elkeseredésére azt kell tapasztalnia, hogy akik a nácik alatt nyerészkedtek, most tovább tömik a zsebüket, és, hogy
„[…] a főbűnösök rég nyugatra menekültek, de a kis nemzetiszocialisták is gyomorforgatóak […]. Mindegyik – felindulva vagy könnyekkel a szemében – biztosította a felől, hogy csak kényszer hatására lépett be a Pártba, vagy legfeljebb anyagi haszonszerzés végett. Mindannyian készek voltak erről egy nyilatkozatot is aláírni, de a legszívesebben rögvest szent esküt tettek volna erre a világ és Isten színe előtt. E között a két- háromszáz nemzetiszocialista között nem volt egyetlen egy sem, aki meggyőződésből lépett volna be a Pártba. <Nyugodtan írja alá a nyilatkozatot.> mondta Doll, majd ingerülten hozzátette. <Nincs semmi jelentősége, de ha ez magának örömet okoz! – Mi ebben a hivatali helységben már régóta tudjuk, hogy ha egyáltalán volt nemzetiszocialista a Földön, akkor is legfeljebb csak három: Hitler, Göring és Goebbels! – Végeztem, kérem a következőt!>”
Nem csoda, hogy a főhős, Doll idegei felmondják a szolgálatot, tisztségéről lemond, és feleségével visszatér Berlinbe, ahonnan ’44-ben a bombázások elől menekültek. De, amit ott tapasztal, az talán még rosszabb: Az egész város romokban, lakásukba idegenek költöztek, ingóságaikat azok hordták szét, akikre, nem kevés pénz ellenében azok, megőrzését bízták. Úgy tűnik az egész ország összeomlott, egy valami mégis működik: a hivatalnokok packázása, a bürokrácia. Ez már valóban sok a Doll házaspárnak, a kábítószerhez menekülnek.
Fallada bravúrosan írja le, ahogy az ország, a társadalom teljes romba dőlése a két szereplő idegrendszerének összeomlásával találkozik. A házaspár kilátástalannak tűnő harcot folytat a drogok hatalma ellem, miközben a német nép megpróbálja túlélni a mindennapokat, a teljes összeomlást. Mint tudjuk, a németeknek, Németországnak sikerült a bravúr, a teljes erkölcsi, politikai, gazdasági újjászületés, méghozzá sokkal gyorsabban, mint, ahogy azt akár Fallada, akár bárki más gondolhatta volna. A Doll házaspár előtt is felcsillan a remény, a férj lehetőséget kap egy kiadótól írói karrierjének újraindítására. Ez sikerült a regénybeli írónak, és a való életben Falladának is, amiről többek között a most bemutatott „Lidércnyomás” és a „Halálodra magad maradsz” tanúskodnak, de Fallada életrajzából tudjuk, hogy a kábítószerrel folytatott harcban alulmarad, több sikertelen elvonókúra után, 1947-ben, 53 éves korában a szíve felmondja a szolgálatot.
Berlin 1945-ben
Aufbau Verlag, 285 oldal
Petrus Szabolcs
... és napjainkban.
Mi lesz veled emberke?
Egy készülőben lévő cikkünkben foglalkozni fogunk Déry Tibor „Befejezetlen mondat“ című kötetével, amit a szocialista kultúrpolitika a két világháború közötti Magyarország regényének tartott. Németországban, ideológiától függetlenül, egyetértés van abban, hogy ugyan ezt az időszakot, a weimari köztársaság éveit, Fallada „Mi lesz veled emberke“ (1932) című regénye adja vissza a legautentikusabban. Németország ebben az időszakban demokrácia volt, de a többség nem becsülte a szabadságot, csak szociális- és közbiztonságra vágyott, amit viszont a rendszer az első világháború utáni zavaros időszakban, és a világgazdasági válság éveiben nem tudott megadni. Így végül a stabilitást és jóllétet ígérő nácik demokratikus választások útján tudtak hatalomra kerülni, majd egy rendkívüli jogrendről szóló felhatalmazási törvénnyel diktatúrát vezettek be. Fallada az alsó középosztály egy fiatal házaspárjának szociális biztonságért folytatott kilátástalan küzdelmén keresztül igyekszik a kérdésre választ adni, miért döntöttek sokan a demokrácia helyett a diktatúra mellett.
Habár Lämmchen és Murkel eltökélten harcolnak szerény céljaikért, mégis elbuknak: az alig valamiből nem lehet spórolni; az irreális munkahelyi normákat nem lehet teljesíteni; munkanélküli segélyből az (alsó)középosztályban sem lehet megmaradni. Sikertelenségük ellenére, még a legnehezebb pillanatokban is ellenállnak a szélsőségesek populizmusának, jöjjön az akár balról, akár jobbról. Egy súlyos ítélet az írótól: A rossz szociális helyzet magyarázat ugyan a szélsőségesek támogatására, de nem mentség, van másik, demokratikus út is.
Komor könyv: Nem történik benne más, minthogy két ember vergődik a mindennapokon keresztül, de drámának ez is elég. Fontos könyv: A demokrácia bukásának, és a diktatúra felemelkedésének társadalomrajza.
Fordította: Braun Soma
Legutóbb kiadta: General Press, 2002, 354 oldal.
