Szimatolás az irodalom, a gasztronómia és a turizmus világában

Könyvtacskó

Gerlóczy Márton – Igazolt hiányzás

Egy könyv, amit félbehagytam

2015. március 24. - Szabolcs282

Gerlóczy Márton kötete érdekesnek ígérkezett: emlékképek az 1981-ben született, tehát az én generációmhoz tartozó író általános, és középiskolai éveiből. Már az első oldalon nyilvánvalóvá vált, hogy írónk egészen más élményeket őriz ebből az időszakból, mint jómagam; problémás gyerek volt, nem tanult, már az általános iskolában bukdácsolt, magatartása miatt több iskolából is eltanácsolták.

igazolt_hianyzas.png

 

Ugyan én sem voltam jó tanuló, de velem komolyabb magatartási problémák sosem voltak. Nem az én világom, ahol egy ötödikes gyereket azért rúgnak ki, mert a szünetben gázsprayével fúj osztálytársa arcába… A könyv azonban ennek ellenére is lehetett volna érdekes. De nem az, sőt, már az első oldaltól kezdve három okból is kifejezetten idegesített minden sora:

Először is Gerlóczy egy levegővel akar ledarálni egy-egy fejezetet, de talán az egész könyvet. Hiába vannak vesszők, és pontok a szövegben, minden összefolyik. Ez a fogalmazási stílus ugyan ismert, én azonban ki nem állhatom. (Mások mellett Bohumil Hrabal tipikus fogalmazásmódja ez. - Elnézést a méltatlan összehasonlításért.)

Másodszor, bár a történet alapvetően kronologikus sorrendben halad, azonban lépten-nyomon mellékszálak szövődnek a cselekménybe, melyek szerintem sem tartalmi, se hangulati összefüggésben nem állnak a történet fő sodrával. Így az egész könyv térben, és időben is zavarossá válik.

Harmadszor, nincs objektív magyarázat írónk gyermekkori viselkedésére; rendezett családi viszonyok, elfogadható anyagi körülmények között élt. Így a főhősben is felmerül a kérdés, miért nem tudott, millió kortársával ellentétben beilleszkedni az oktatási rendszerbe. Írónk a választ zavaros, álfilozófiai eszmefuttatásokon keresztül véli megtalálni. Önigazolása lényegében abban merül ki, hogy rajta kívül mindenki hülye. Amikor végtelen arroganciával, még a 150. oldal környékén is ezt a magasröptű gondolatot fejtegeti, és álláspontját zavaros gyerekkori történetekkel próbálja igazolni, úgy döntöttem, elég volt ebből!

Kiegészítés: Szabolcs megkért, egészítsem ki a cikket a könyvről való saját benyomásaimmal, elvégre a nagy olvasási kihívásos cikkünkben én hívtam fel a figyelmét rá. Nos, én nem hagytam félbe az Igazolt hiányzást, sőt, képes volt belőlem azonosulást kiváltani a szerzővel, viszont túl régen olvastam ahhoz, hogy mélyebb emlékeim legyenek. Viszont így, évtizedes visszatekintésből azt tudom elmondani, hogy számomra "A" generációs regényt nem Gerlóczy Márton könyve, hanem Beregi Tamás "Egyetleneim"-je jelentette. Még egy kis személyesség: mint sokakat, engem is elfogott anno a leküzdhetetlen vágy, hogy megírjam a "coming of age"-regényemet, vagy legalábbis novellámat. Erre végül 2007-ben került sor, és lehet szörnyülködni, itt a végeredmény, az én igazolt hiányzásom. (Twentydigitcombination)

Scolaris, 2012 (Első kiadás: Ulpius-ház, 2003)

333 oldal, 2950 Ft

Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák! 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr397270313

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása